Kardos Albert
irodalomtörténész, pedagógus
1884-ig Katz Ábrahám
Született: 1861. december 26. Récekeresztúr, Szolnok-Doboka vármegye
Meghalt: 1945. január 9. Göstling an der Ybbs, Ausztria
Család
Sz: Katz Sámuel, br. Wesselényi Miklós egykori zsibói bérlőjének, Katz Izraelnek fia és Benedikt Johanna (= Beneth Hanna), a csurgói születésű Benedikt Mordeháj nikolsburgi rabbinak unokája. Hatan voltak testvérek, ő volt a legkisebb. F: 1. 1890–1897: Szobotka Paula (1871–1896). Özvegy; első felesége halála után feleségül vette annak húgát. Fia: Kardos Lajos (1891–1919) irodalomtörténész és Kardos Ferenc (1892–1944) építész, sztatikai szakíró. 2. 1897-től Szobotka Malvin. Fia: Kardos Pál (1900–1971) irodalomtörténész; leánya: Kardos Mária (1898–1950) középiskolai tanár és Kardos Rózsa (1903–1942) orvos.
Iskola
Elemi iskoláit Hajdúszoboszlón, középiskoláit Debrecenben végezte, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában éretts. (1880), a budapesti tudományegyetemen magyar–latin szakos középiskolai tanári okl. és bölcsészdoktori okl. (1885), latin-német szakos középiskolai tanári okl. is szerzett (1887).
Életút
A budapesti középiskolai tanárképző intézet gyakorlógimnáziumának helyettes tanára (1884–1885), a szentesi községi gimnázium r. tanára (1887–1891), a debreceni állami főreáliskola r. tanára (1891–1910), mb. igazgatója (1910–1913), kinevezett igazgatója (1913–1921), nyugdíjaztatás után az általa megszervezett debreceni zsidó gimnázium igazgatója (1921–1929). Magyarország német megszállása után deportálták (1944), egy ausztriai koncentrációs táborban halt meg.
Tudományos pályafutásának kezdetén nyelvészettel is foglalkozott, egy vakációját egyik rokonánál Göcsejben töltötte, itt gyűjtött anyagát A göcseji nyelvjárás címmel jelentette meg (a Magyar Nyelvőrben és külön; az MTA Sámuel-díjával tüntette ki, 1886-ban). Később érdeklődése a régi magyar irodalom, a 18. sz.-i klasszikus magyar szerzők, elsősorban Csokonai Vitéz Mihály munkássága és Debrecen irodalmi emlékei felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi zsidó nemzeti irodalom kutatása terén, vizsgálta klasszikus magyar szerzők műveinek ószövetségi vonatkozásait. A magyarországi izraelita oktatásügy egyik jelentős képviselőjeként annak múltját, kialakulásának sajátosságait is tanulmányozta.
Mindvégig ragaszkodott zsidó vallásához, mivel nem volt hajlandó áttérni, nem nevezték ki Budapesten középiskolai rendes tanárnak. Később Beöthy Zsolt támogatásával tudott elhelyezkedni Szentesen, ill. Debrecenben, majd ő volt az első magyarországi zsidó vallású gimnáziumi igazgató (1913-ban). Írásaiban már az 1890-es években követelte egy zsidó felekezeti iskola felállítását Budapesten, utóbb megszervezte a debreceni zsidó gimnáziumot (a Tanácsköztársaság bukása után, amikor koholt vádakkal, fegyelmi eljárással nyugdíjazták, 1921-ben). A debreceni zsidó gimnázium 1921. szept. 1-jén indult meg egy osztállyal, maga Kardos Albert az első érettségi vizsgákig állt az intézet élén (1929-ben végleg nyugalomba vonult, de élete végéig tanított ott). 1929-től 1944-ig elsősorban a magyarországi és a debreceni zsidó irodalmat vizsgálta, írásai többsége is helyi lapokban, valamint a Libanon c. zsidó irodalmi folyóiratban és az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) Évkönyveiben jelentek meg. Negyvenéves tanári jubileumára tanítványai emlékkönyvet jelentettek meg tiszteletére (a kötetben Tóth Árpád Köszönöm c. alkalmi költeménnyel tisztelgett előtte, 1927-ben). Nyolcvanadik születésnapját Debrecenben, szűk körben ünnepelte (1941-ben; a Tiszántúli Református Egyházkerület viszont emléklappal köszöntötte a Debreceni Református Kollégium alapításának 400. évfordulóján, 1938-ban). Életében utolsó cikke a Protestáns Tanügyi Szemlében jelent meg (mesteréről, Géresi Kálmánról, 1944-ben). Az ország német megszállása után a hajdúszentgyörgyi internáló táborba, majd a front előrehaladása után egy ausztriai koncentrációs táborba hurcolták. Felesége halála után nem sokkal ő is elhunyt. Rabtársai temették el 1945. jan. 11-én a göstlingi hegyoldalban. Néhány hónappal később, 1945. ápr. 13-án a tábor valamennyi túlélő lakóját – köztük Kardos Albert több rokonát és 13 éves unokáját! – a nácik legyilkolták… – Emlékére, róla nevezték el a budapesti Fazekas Mihály Gimnázium által szervezett iskolaközi irodalmi versenyt, ill. 1999-től a Kardos Albert Nemzetközi Vers- és Prózamondó Versenyt (Szabó Magda fővédnökségével).
Emlékezet
A debreceni Csokonai Kör alapító tagja, titkára.
Elismerés
Az MTA Sámuel-díja (1886).
Főbb művei
F. m.: A XVI. század magyar lyrai költészete. A budapesti egyetem bölcsészeti karától jutalmazott pályamunka. (Bp., 1883)
Körner Zrínyije és Szmolenszk ostroma. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1883)
Egy irodalmi hamisítvány: Szilágyi és Hagymási tót nyelven. (Nemzet, 1884)
Fodori Katicza. Népballada-közlés. (Budapesti Szemle, 1884)
Balassa Bálint és Losonczi Anna. (Századok, 1884)
Faludi Ferenc nyelvéről. (Budenz-album. Budenz József 25 éves nyelvészeti működése emlékére. Kiadják tanítványai. Bp., 1884)
Boldogasszony, ősvallásunk istenasszonya. (Nemzet, 1885)
Szilágyi és Hajmási mondája a magyar költészetben. Egy. doktori értek. is. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1885 és külön: Bp., 1885)
Szombatos énekek, szombatos codexek. (Magyar Zsidó Szemle, 1885)
Régi nyelv, népnyelv, irodalmi nyelv. (Magyar Nyelvőr, 1885–1886)
A göcseji nyelvjárás. Az MTA Sámuel-díjjal jutalmazott tanulmánya. (Magyar Nyelvőr, 1886 és külön: Bp., 1886)
Kisfaludy Sándor. (Nemzet, 1886)
Kisfaludy Sándor szerelme. (Magyar Salon, 1886)
Horatiusi ódából protestáns vallásos ének. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1888)
Zsilinszky Mihály mint tudós. (Szentes és Vidéke, 1889. 24.)
Középiskoláink és a magyar Alföld. (Szentes, 1890)
Toldi XII. éneke. – Rontó Pál pikáró-regény. – A régi protestáns graduálokról. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1891)
A magyar és a latin nyelv viszonya a gymnasium I. osztályában. (Közoktatási Szemle, 1891)
Zsidó mondák a magyar irodalomban. – Bibliai nevek magyarsága. Bacher Vilmossal. (Magyar Zsidó Szemle, 1891)
A magyar Alföld közművelődéséért. (Bp., 1891)
Széchenyi Debreczenben. (Fővárosi Lapok, 1891. 265.)
A latin nyelv nemzeti hivatása. (Magyar Paedagogia, 1892)
A magyar zsidóság nemzeti hivatása. (Bp., 1892)
A magyar szépirodalom története. A legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig. Gottermayer vászonkötésben. (Az Athenaeum Kézikönyvtára. Bp., 1892)
Ludas Matyi a külföld népmeséiben. – Miért oly gyarló középkori verselésünk? (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1894)
A székelyek Erdélyben. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1895)
Irodalmi munkásság és közpálya. (Politikai Heti Szemle, 1895)
A Martinovics-összeesküvés és a magyar irodalom. (Budapesti Szemle, 1895)
A jenai szüneti tanfolyamok. (Magyar Paedagogia, 1896)
A gyermeknyelvről. – Nem mese az, gyermek! – A színpad nyelvéhez. – Asszony? Feleség? (Magyar Nyelvőr, 1901)
A Debreczeni Füvészkönyv nyelve. (Magyar Nyelv, 1907)
Móricz Zsigmond elbeszélései. (Erdélyi Múzeum, 1909)
Magyar irodalomtörténeti életrajzok. (Debrecen, 1913)
Honnan vette Vörösmarty Mihály A „Zalán futása” elnevezést? – Arany János és a kollégiumi törvényszék. (Irodalomtörténet, 1930)
Csokonainak babér, Kazinczynak borostyán. (Debreceni Szemle, 1930)
Csokonai síremlékei. – Ott volt-e Kazinczy Csokonai temetésén? (Debreceni Szemle, 1931)
A megúriasított népballada? Vagy hogy lesz a gulyásbojtárból huszárfőhadnagy? (Századunk, 1931)
Mikor halt meg Madách? – Hol is készült Csokonai síremléke? – Lepe és lepke, pille és pillangó. (Debreceni Szemle, 1932)
Keresztén, keresztény, keresztyén. (Nyugat, 1932)
Hogyan végződik „Az ember tragédiája?” Tanulmány a szerző művéről. – Madách halála napja. (Debreceni Szemle, 1934)
Mikor csapták ki Csokonait? (Debreceni Szemle, 1936)
Csokonai három kiadatlan levele. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1937)
Arany János két ismeretlen levele. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1938)
Csokonai és anyja, Petőfi és anyja. (Debreceni Szemle, 1939)
Egy apokrif Csokonai-levél. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1939)
Magyar államférfiak házi zsidói. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1939)
A Nyugat Debrecenben – harminc év előtt. (Nyugat, 1940)
Mikor járt Csokonai „trocheus lábakon”? Adalék Csokonai és Kazinczy viszonyának történetéhez. (Debreceni Szemle, 1940)
Csokonai barátja, Nagy Gábor. (Debreceni Képes Kalendárium, 1940)
Földi János és Fazekas Mihály sógorsága. (Debreceni Szemle, 1941)
Csokonai-képek Debrecenben. (Debreceni Képes Kalendárium, 1941)
Maradt-e Csokonainak prédikációja? (Debreceni Szemle, 1942)
Az én kollégiumi tanáraim. Képek és jelenetek a Debreceni Kollégium XIX. századi életének utolsó negyedéből. (Debrecen, 1942)
Csokonai ószövetségi látomása. (Az Izraelita Magyar Irodalmi Társaság Évkönyve, 1943)
Debreceni teológus könyörög Izráelért. (Libanon [folyóirat], 1943)
Oláh Gábor s a Csokonai Kör. Adalékok Debrecen XX. századi irodalmi életéhez. (Debrecen, 1943)
szerk.: A kuruczvilág költészete. Szemelvények. Összeáll. és a bevezető tanulmányt írta. (Magyar Könyvtár. 42–43. 1898)
Csokonai Vitéz Mihály válogatott munkái. A költő százados évfordulójára kiadta a Csokonai Kör. Vál., sajtó alá rend. 4 táblával. (Debrecen, 1905)
Emlékkönyv a Csokonai-kör három irodalmi ünnepéről: Százados Csokonai-emlékünnep, 1905. Háromszázados Bocskay-emlékünnep, 1906. A „Magyar Füvészkönyv” százéves emlékünnepe, 1907. Szerk. 5 táblával. (A Csokonai Kör kiadványa. Debrecen, 1909)
Petőfi Sándor összes költeményei. Szerk., a szöveget ellenőrizte. Új, népies és ifjúsági teljes kiadás. (Debrecen, 1909; 2. kiad. 1916)
Szávay Gyula összes költeményei. 1885–1910. Szerk., a kísérő tanulmányt írta. A kísérő tanulmány: Sz. Gy. huszonöt éves költői pályája külön is. (Debrecen, 1910)
A mi harminc éves találkozónk. Emlékjegyzetek a debreceni ref. gimnázium 1880-ban végzett növendékeitől. Összeszedte K. A. (A Csokonai Kör kiadványa. Debrecen, 1910)
Magyar irodalomtörténeti életrajzok. I–II. köt. Szerk. (Debrecen, 1913)
Petőfi legszebb harci költeményei. Összeszedte. (A Csokonai Kör kiadványa. Debrecen, 1914)
Emlékfüzet Arany János születésének századik évfordulójára. 1817–1917. Szerk., az előszót írta. (A Csokonai Kör kiadványa. Debrecen, 1917)
Gvadányi József: A peleskei nótárius. Sajtó alá rend. (Magyar Könyvtár. Új Sorozat. Bp., 1926)
Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. Sajtó alá rend. K. A., az előszót írta Babits Mihály. Zichy Mihály nyolc rajzával. (Bp., 1938)
ford.: Wellhausen, Julius: Izráel népének története. Jeruzsálem második pusztulásáig. (Az Athenaeum kézikönyvtára. 11. Bp., 1886; 2. kiad. 1891).
Irodalom
Irod.: Széchy Károly: K. A.: A magyar szépirodalom története a legrégibb időktől Kisfaludy Károlyig. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1892)
Emlékkönyv K. A. negyvenéves tanári és írói működésének jubileumára. Szerk. Csobán Endre. K. A. műveinek jegyzékével. (Debrecen, 1926)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
A nyolcvanéves K. A. (Debrecen, 1941)
Ady Endre levelei K. A.-hoz. – Szabolcska Mihály levelei K. A.-hoz. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1943)
Juhász Géza: K. A. (Alföld, 1961)
Nagy János: K. A. nyelvművelő, stilisztikai munkássága. (Magyar Nyelvőr, 1962)
Kardos Pál: K. A. születésének 100. évfordulója alkalmából. (Irodalomtörténet, 1962 és K. P.: Irodalmi tanulmányok. Bp., 1979)
Kardos László: K. A. (Irodalomtörténet, 1970)
Gárdos Miklós: Évforduló nélkül. A „Debrecentudomány” embere. (Magyarország, 1984. 41.)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
