Gragger Róbert
irodalomtörténész
Született: 1887. november 5. Aranyosmarót, Bars vármegye
Meghalt: 1926. november 10. Berlin
Temetés: 1926. november 13. Berlin
Család
Sz: Gragger Károly kereskedő, Vallach Vilma fogorvos.
Iskola
Elemi iskoláit Körmöcbányán és Nyitrán végezte, a nyitrai piarista gimnáziumban éretts. (1905), budapesti tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–német–francia szakos tanári okl. (1909) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1910), egyetemi évei alatt Párizsban és Münchenben is tanult.
Életút
A budapesti VIII. kerületi felső-reáliskola r. tanára (1909–1912); közben a berlini egyetem állami ösztöndíjasa (1910–1911), a Paedagogium – Állami Polgári Iskolai Tanárképző Német Tanszék és az Apponyi Kollégium tanszékvezető r. tanára (1912–1915). A berlini egyetemen a Magyar Tanszék megszervezője; c. ny. rk. (1916. márc. 16.–1919), ny. rk. (1919–1921), majd ny. r. tanára (1921–1926). A pécsi Erzsébet Tudományegyetem c. ny. rk. tanára (1925–1926).
Tudományos pályafutásának kezdetén francia és német filológiai kérdésekkel foglalkozott, később érdeklődése a magyar és német irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok története felé fordult. Tisztázta a Molière-recepció több korai, 18. századi magyar problémáját, elsőként mutatta ki néhány korai magyar dráma Molière-hatását. Különösen értékes irodalomelméleti munkássága: forráskritikai tanulmányaiban elsők között tett kísérletet az „irodalmi összehasonlítás” (= összehasonlító irodalomtudomány) fogalmának tisztázására, feladatainak és kutatási területének meghatározására. Megalapította a berlini egyetemen az első magyar nyelvi szemináriumot (1916; Magyar Intézet 1917. okt.-től), valamint a berlini Collegium Hungaricumot (1924). Összegyűjtötte a 19–20. századi, Magyarországra vonatkozó idegennyelvű munkákat, ő fedezte fel az Ómagyar Mária Siralmat.
Berlinben jött létre az országhatáron kívüli első magyar egyetemi tanszék (1916. aug. 19-én, a berlini Behren Strasse 70.-ben). Az első évfolyamnak (1916/17) még csak 84 hallgatója volt, egy évvel később már több mint 200 diák tanult a Magyar Intézet nevet felvett szemináriumban. Gragger Róbert az intézet megalakításán kívül kezdeményezte az első magyar nyelvű lektorátus felállítását is (1918. okt. 9-én), majd megalapította a finnugor és urál-altáji tagozatot. A Magyar Intézet az egész finnugor kultúrkör megismertetését tűzte ki kutatási feladatául, e komplex tudományág elnevezésére Gragger Róbert használta először az Ungarologie (= hungarológia) fogalmat. Az intézetnek ajándékozta magánkönyvtárát, amelyet tervszerűen gyarapított: a könyvtár mintájául a budapesti Eötvös Collegium Könyvtára szolgált. A könyvtár az 1920-as évek elején több mint 70 000 Magyarországgal foglalkozó, elsősorban idegennyelvű könyvet őrzött, s már ekkor a legnagyobb határon kívüli, hungarikagyűjteménynek számított.
Kezdeményezésére, Klebelsberg Kuno (1875–1932) támogatásával megalakult továbbá a berlini Collegium Hungaricum is, amelynek célja a magyar kutatók külföldi tanulásának és kutatómunkájának elősegítése volt. A berlini Collegium Hungaricum mintájára hasonló intézmények alakultak – többek között – Bécsben és Rómában is.
Az Ómagyar Máriasiralmat tartalmazó kódexet egy müncheni antikvárius vásárolta meg (1910-ben, Olaszországban). Az I. világháborút lezáró békében arra kötelezték Németországot, hogy kártalanítsa az elpusztított leuveni egyetemi könyvtárat, s a német állam 1922-ben vásárolta meg ezt a kódexet (amelyet a bajor állami könyvtárban őriztek, utóbb azonban átkerült Leuvenbe = leuveni kódex). A leuveni kódexben Babinger Ferenc német egyetemi tanár azonosította az ott megőrzött ómagyar nyelven írott szöveget. Babinger értesítette felfedezéséről Gragger Róbertet, aki a szövegről fényképfelvételeket készített, majd elsőként közölte a szenzációt magyar és német nyelvű folyóiratokban (1923-ban).
Emlékezet
Berlinben élt és hunyt el, a berlin-dahlemi temetőben nyugszik. Halálának első évfordulóján sírjánál emlékoszlopot avattak. Tiszteletére a berlini Collegium Hungaricumban emlékülést rendeztek (2002-ben). Emlékére, Vizkelety András kezdeményezésére a Magyar Germanisták Társasága Gragger Róbert-díjat alapított (2006-ban). Életművével legújabban Brandt Györgyi foglalkozik.
Szerkesztés
Az Ungarische Bibliothek (1919–1927) és az Ungarische Jahrbuch c. folyóiratok (1921–1926) és a Bibliographia Hungariae szerkesztője (I–IV. köt. 1861–1921. Berlin, 1923–1929).
Főbb művei
F. m.: Schiller Bürgschaftjának tárgya arab népmesékben. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1907)
Illei János Tornyos Péterének forrásai. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1908)
Deutsche Literaturgeschichte in Ungarn. 1905–1907. (Euphorion, 1908)
Beck Károly és a német politikai költészet. 1–4. Egy. doktori értek. is. (Budapesti Szemle, 1909 és önállóan Bp., 1909)
Molière első nyomai a magyar irodalomban. Molière a magyar irodalomban. 1–2. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1909)
Egy XVIII. századi ismeretlen Tartuffe-fordításunkról. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1909)
A német keretes elbeszélés. (Budapesti Szemle, 1910)
Magyar írók levelei gr. Zay Károlyhoz. Egykori epitaphiumok Balassa Bálintra és Ferencre. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1910)
Három német politikai költő: Grün, Freiligrath és Herwegh. (Századok, 1910)
A zay-ugróczi német verses kódexről. (Bp., 1910)
Humboldt és a magyar nyelv. 1–2. Pesti Gábor németországi hatásához. (Magyar Nyelv, 1911)
Gr. Széchenyi István autogrammja a berlini királyi könyvtárban. (Századok, 1911)
Mikes forrásaihoz. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1911)
Egy német Gil Blas Magyarországon. A II. József a felvilágosodás irodalmáról. (Történeti Szemle, 1912)
Mischka an der Marosch. Vörösmarty hatása Lenaura. (Philologiai dolgozatok a magyar–német érintkezésekről. Heinrich Gusztáv-emlékkönyv. Szerk. is. Bp., 1912)
Lenau és Fontane. (Budapesti Szemle, 1912)
Irodalomtörténeti forrástanulmányok. (Bp., 1913)
Geschichte der deutschen Literatur in Ungarn von Maria Theresia bis zur Gegenwart. (Deutsch-österreichische Literaturgeschichte, 1914)
A peleskei nótárius alakja irodalmunkban Gaál után. Kisfaludy Károly: Tollagi Jónás. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1916)
Irodalomtörténeti forrástanulmányok. (Bp., 1916)
Die Auslandstudien und Ungarn. (Nord und Süd, 1918)
Kazinczy Ferenc iskolai inspektorságához. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1918)
Die Donau-Konföderation. Ludwig Kosssuths Plan zur Lösung des Donaustaaten-Problems. (Berlin, 1919)
A Berlini Magyar Tudományos Intézet. (Bp., 1920)
Deutsche Handschriften in ungarischen Bibliotheken. (Ungarische Bibliothek. Berlin–Leipzig, 1921)
Ómagyar Mária Siralom. Jakubovich Emillel. (Magyar Nyelv, 1923)
Ómagyar Mária Siralom. Egy hasonmással. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. 19. Bp., 1923)
Eine altungarische Marienklage. (Ungarische Bibliothek, 1923)
Preussen, Weimar und die ungarische Königskrone. (Berlin, 1923)
Die Aufnahme Nikolaus Jósikas in der deutschen Literatur. (Ungarische Jahrbücher, 1926)
A népballadáról. G. R. hagyatékából közli Gálos Rezső. (Bp., 1927)
szerk.: Magyar anthológia. Anthologia Hungarica. (Bibliotheca mundi. Leipzig, 1922)
Magyar népballadák. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta. (Napkelet Könyvtára. Bp., 1927)
Altungarische Erzählungen. Szerk., sajtó alá rend. (Ungarische Bibliothek. Berlin–Leipzig, 1927)
Literaturdenkmäler aus Ungarns Türkenzeit. Nach Handschriften in Oxford und Wien. Sajtó alá rend. Babinger, Franz-cal. (Ungarische Bibliothek. Berlin–Leipzig, 1927).
Irodalom
Irod.: G. R. (Irodalomtörténet, 1926 és Magyar Nyelv, 1926)
Pukánszky Béla: A magyarországi német irodalom története. (Bp., 1926)
Eckhardt Sándor: G. R. (Napkelet, 1926)
Becker, C. H.–Szekfű Gyula: G. R. művelődésünk történetében. (Minerva, 1927)
Farkas Gyula: G. R. emlékezete. (Pécs, 1927)
Magyary Zoltán: G. R., mint kultúrpolitikus. (Berlin–Leipzig, 1927)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Helle Ferenc: A magyar–német kapcsolatok története. (Bp., 1942)
Bessenyei Ákos: G. R. (Bp., 1944)
Rózsa Mária: G. R. és a berlini Magyar Intézet könyvtára. (Magyar Könyvszemle, 1988)
Finnugor életrajzi lexikon. Szerk. Domokos Péter. (Bp., 1990)
Brandt Györgyi: G. R., a hungarológia atyja – levelei tükrében. (Hungarológiai Évkönyv. 1. Pécs, 2000)
Ujváry Gábor: Kultúrpolitikus, diplomata és tudományos menedzser. 75 éve hunyt el G. R. (Európai Utas, 2001)
Vincze Tamás: Egy magyar tudós Berlinben. G. R. (Sárospataki pedagógiai füzetek, 2002)
Brandt Györgyi: G. R. kultúrpolitikai koncepciója. (Kút [folyóirat], 2005)
Füredi Zita: G. R., a berlini Humboldt Egyetem professzora, a pécsi Erzsébet Tudományegyetem tb. tanára. (Pécsi Szemle, 2006)
Brandt Györgyi: Az első külföldi magyar tanszék megalapítása. G. R. a berlini egyetemen. (Valóság, 2009)
Brandt Györgyi: Titkos iratok a porosz levéltárból. Az első hungarológiai központ megalapításának krülményeiről. (Válogatott cikkek, tanulmányok. 2008–2009. A BME GTK Idegennyelvi Központ kiadványa. Bp., 2009)
Brandt Györgyi: A hungarológia intézményrendszerének létrehozása. G. R. a berlini egyetemen. PhD-értek. (Bp., 2010).
Megjegyzések
MÉL I. téves születési adat: nov. 7.!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
