Komját Aladár

Született: 1891. február 11. Kassa, Abaúj-Torna vármegye
Meghalt: 1937. január 3. Párizs, Franciaország

Család

Dédszülei, apai: Korach Leibl (Leopold), Pollack Anna; Pollatsek Márkus és Pollatsek Mindel.

 

Dédszülei, anyai: Singer Izsák, ?; ?, ?.

 

Nagyszülei: Korach Móric (= Korach Mózes, 1828–1886. jan. 22. Hol?), Polacsek/Pollatsek Hindl Anna (1832–1917) és Singer Móric, Friedmann Hani (= Friedmann Sarolta).

Korach Móric/Mózesnek tizenkét testvére volt, köztük Korach Fülöp Pinkas (ezen a néven a családban az első ismert, 1826–1893. szept. 16. Hol?).

 

Szülei: Korach Fülöp (= Korach Pinkas, 1863. aug. 12. Kisszeben, Sáros vm.–1939. júl. 20. Bp.) állampénztári tisztviselő, Singer Berta (1866. okt. 18. Miskolc, Borsod vm.–1942. nov. 14. Bp.).

Apja adótiszt volt, akit egy Eperjes környéki településről, Sirokáról Kassára, onnan Miskolcra, Letenyére, végül Fiumébe helyeztek.

A család távoli rokona dr. Korach Fülöp (= Korach Pinkas, 1843. Siroka, Sáros vm.–1908. okt. 25. Igló. Temetés: 1908. okt. 26. Igló, Szepes vm.) orvos, a Hernádvölgyi (= Iglói) járás orvosa.

 

Testvérei: Korach Mór (1888. febr. 8. Miskolc–1975. nov. 27. Bp. Temetés: 1975. dec. 5. Mező Imre út) vegyészmérnök, Kossuth-díjas egyetemi tanár, az MTA tagja (l.: 1956; r.: 1958), Korach Margit (1888. dec. 29. Miskolc–1910. júl. 13. Bp.) és Rosinger Andorné Korach Julianna (= Kenyeres Júlia, 1895. dec. 11. Letenye, Zala vm. – 1958. dec. 30. Bp. Temetés: 1959. jan. 10. Kerepesi út): újságíró, szerkesztő.

Korach Margit – aki Korach Mórral egy évben született – 21 évesen tüdővészben vesztette életét.

 

Felesége: 1918. júl. 31.–1937. jan. 3.: Komját Irén (Komját Aladárné Róna Irén, 1895. dec. 12. Temesvár, Temes vm.–1982. ápr. 22. Bp.) újságíró, szerkesztő; Róna Zsigmond (= 1893-ig Rosenwald Zsigmond, †1944. jún. 4. Bp.) bankhivatalnok és Tauber Ida (†1946. ápr. 10. Bp.) leánya.

Iskola

Középiskoláit a fiumei állami gimnáziumban (Korach Alfredo néven, 1902–1907) és a budapesti VII. kerületi (1907–1909), ill. az I. kerületi állami főgimnáziumban végezte (1909–1910), a kegyes tanítórendek budapesti főgimnáziumában magánúton éretts. (Korach Aladár néven, 1910), a budapesti tudományegyetem állam- és jogtudományi karán tanult tovább (Korach Aladár néven, 1910–1911), tanulmányait nem fejezte be.

 

Nem tudni, hogy mikor vette fel a Komját családnevet, de első írásai már Komját Aladár néven jelentek meg (a Renaissance c. folyóiratban, 1910-ben).

Életút

Gyermekkorában hosszabb ideig Fiumében élt (1899–1907), egyetemi tanulmányai megszakítása után Fiumében bírósági tisztviselő (1911–1913), Budapesten ügyészségi alkalmazott (1913–1914), majd a Tudor Akkumulátorgyár bérelszámolója (1914).

 

Az I. világháború alatt bekapcsolódott a háborúellenes szervezkedésekbe és a munkásmozgalomba, majd Kassák Lajos (1887–1967) A Tett és a Ma c. folyóiratainak munkatársa (1915–1916), Kassákkal való szakítása után tevékenyen részt vett a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP) megalapításában (1918). Az Internacionálé, a párt ideológiai folyóiratának szerkesztője és kiadója (Hevesi Gyulával, 1919), a Tanácsköztársaság alatt az Írói Direktórium tagja (1919), a bukás után Olaszországba emigrált (1920). Olaszországban többször letartóztatták, majd kitoloncolták (1921). Bécsben, az Egység c. irodalmi és művészeti folyóirat szerkesztője (Uitz Bélával, 1922–1924), Berlinben a Kommunista Internacionálé tájékoztató lapja, az Inprekorr szerkesztője (1925-től). Többször járt Moszkvában (1930-as évek), részt vett a harkovi írókongresszuson (1931). Bázelban élt (1935–1936), majd a párizsi német nyelvű kommunista lap, a Rundschau szerkesztőjeként tevékenykedett (1936–1937).

Komját Aladár morális meggyőződésből jutott el a kommunizmusig, ő volt az első tudatosan vállalt kommunista költő. Első versei még a szecesszióban oly divatos magatartás hangulatképei, század eleji melankolikus dallamok. Ady verseinek hatására azonban hamar eljut egyfajta forradalminak gondolt magatartáshoz: Dózsa-vér c. verséért elkobozták a Népszavát (1913. márc. 9.). Nemsokára Kassák Lajos hívévé szegődött, több szabadverset és avantgárd művet alkotott, úgy vélte a forradalmisághoz előbb a hagyományos költői szerkezeteket kell szétfeszíteni. Szabadverseinek formavilága azonban idővel leegyszerűsödött, műveit és kisebb prózai írásait a közérthető agitáció szolgálatába állította. Posztumusz kötetében (Megindul a föld, 1937) ódákban fejezte ki véleményét a század legfontosabb eszméiről. Számos művét szavalókórusok és énekkarok számára írta, közülük a legismertebb a Nemzetközi brigádok indulója (Madrid határán…). Kritikáiban gyakran állást foglalt a szocialista irodalomról, a pártos művészet kérdéseiről; négy nyelven számos elméleti cikket írt és szerkesztett. Elsők között vélte tisztázni a szocialista realizmus fogalmát, álláspontját híres vitában védte meg a harkovi írókongresszuson (1931-ben).

Emlékezet

Komját Aladár utolsó éveiben Jules Sommerfeld álnéven Párizsban élt, új verseskötetén dolgozott, amikor szívroham érte, váratlanul összeesett és azonnal meghalt. A Père Lachaise-i Temetőben nyugodott, hamvait az MSZMP KB hazahozatta: 1966. febr. 11-én a Mező Imre úti Munkásmozgalmi Panteonban (= Kerepesi úti Temetőben) kegyeletes ünnepség keretében helyezték el. A szertartáson özvegyén és hozzátartozóin kívül megjelent Nemes Dezső, az MSZMP PB tagja, a Párttörténeti Intézet főigazgatója, Szerényi Sándor a Pártfőiskola igazgatója. Az MSZMP KB nevében Orbán László kulturális osztályvezető, a Magyar Írók Szövetsége nevében Garai Gábor Kossuth-díjas költő búcsúzott az első kommunista költőtől. Ugyanezen a napn Letenyén, a költő egykori lakóhelyén is emlékünnepséget tartottak, az épületen emléktáblát is elhelyeztek. Komját Aladár sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Hagyatékát özvegye, Komját Irén gondozta.

 

Komját Aladár költészetét valójában csak 1956 után kezdték felfedezni és a kulturális propaganda szolgálatába állítani (jóllehet első válogatott művei már 1949-ben megjelentek). Halálának 20. (1957), majd 25. évfordulóján újra kiadták válogatott, ill. összegyűjtött verseit (sőt a Magyar Klasszikusok sorozatban való megjelenése az életmű kanonizálódásának egy szakaszát jelenthette volna…). Szabó György, majd Király István nevezte el az első magyar kommunista költőnek, aki forradalmi fejlődés után jutott el az avantgárdtól a szocialista realizmusig. Míg az 1960-as–1970-es években elsősorban kommunista elkötelezettségét méltatta, az 1980-as évektől inkább avantgárd munkásságát és Kassákkal való kapcsolatát vizsgálta a magyarországi irodalomtörténet. Az utóbbi évtizedekben életútját nem vizsgálták, munkássága jórészt feltáratlan.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2025