Absolon Sarolta Olga

Született: 1924. február 16. Nagykőrös, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1945. január 26. Budapest

Család

Régi nagykőrösi családból származott.

 

Nagyszülei: Absalon/Absolon László (1848. szept. 24. Nagykőrös), Stefán Viola/Ilona (†1943. febr. 5. Nagykőrös. Temetés: 1943. febr. 7. Nagykőrös); Erdei Pál, Cs. Kiss Eszter.

 

Szülei: Absolon/Absalon Elek Vendel (†1941. jún. 17. Bp. Temetés: 1941. jún. 19. Bp. X. kerületi új köztemető) pénzügyi felvigyázó, Erdei Lídia.

 

Testvére: Absolon Elek, ifj. nyomdász, a Ságvári Nyomda termelésirányítója.

A család mind az Absolon, mind az Absalon névváltozatot használta.

Iskola

A nagykőrösi községi polgári leányiskolában tanult (1934–1938), osztálytársa volt a szintén mártírhalált halt Németh Irén.

Életút

Tanulmányai befejezése után otthon dolgozott, majd édesapja halála után a nagykőrösi járásbíróság (1941–1942), ill. a 37-es hadkiegészítő parancsnokság gép- és gyorsírója (1942–1943). Amikor nagyszüleit is elvesztette, barátnője, Németh Irén hívására Budapesten telepedett le: a fővárosi telefonközpont kezelője lett (1943–1944).

 

A Vörös Brigád nevű kommunista partizáncsoport tagja (1944–1945), a németek és a nyilasok közös akciója során több társával együtt elfogták és kivégezték (1945. jan. 26-án).

Absolon Sarolta Nagykőrösön született katolikusról református hitre áttért polgári családban. Budapestre 1943-ban költözött, a fővárosban Erdei László nagybátyjánál (Lipótváros, V. kerület Szalay utca 2.) lakott. A Nemzetvédelmi Szövetség 1944-ben egy kisegítő karhatalmi alakulatot (KISKA, XIV/2 század, a zuglói Abonyi utcában) szervezett, amelynek feladata az volt, hogy egy nyilas hatalomátvétel után biztosítsa a hátországot. Idővel az országon belül szinte minden városban létrejött egy-egy civil, nem harcoló lakosokból álló helyi KISKA-zászlóalj. A nem harcoló alakulatokhoz később nagy számban csatlakoztak antifasiszta ellenállók, dezertőrök. Az „eredeti” XIV/2 századon belül, Vargha Károly kezdeményezésére létrejött, majd kivált egy baloldali gondolkodásúakból álló csoport. Az utóbb teljesen önállósult Vörös Brigád feladatául tűzte ki, hogy az ország szovjet megszállása után ellássa a karhatalmat és hogy felkutassa a németekkel a végsőkig együttműködő nyilasokat. (Azaz eredeti céljától eltérően nem a nyilas hatalomátvételt szolgálta, hanem a nyilasok felelősségre vonásáért küzdött!) Absolon Sarolta nagybátyja; más adatok szerint barátnője, Németh Irén és Füredi László (Németh Irén vőlegénye, későbbi férje) javaslatára 1944. nov.-ben csatlakozott a Vörös Brigád kisebb-nagyobb szabotázsokat (pl. telefonkábelek elvágása stb.) és propagandacselekményeket (pl. szórólapok, falragaszok stb.) végrehajtó csoportjához. Nagy mennyiségű fegyvert és lőszert gyűjtöttek össze a VI. kerület Vilma királynő útja (ma: Városligeti fasor) 6. sz. ház pincéjében. Itt fogták el az ellenálló csoport több más tagjával együtt (a korábbi munkásmozgalom-történeti művekkel ellentétben Braun Évát, a Vörös Brigáddal együttműködő kommunista, de a KMP-től tkp. független Országos Ifjúsági Bizottság szervezőjét 1945. jan. 1-jén fogták el a Teréz körúti Ilkovics büfében). Absolon Saroltát a Vörös Brigád több tagjával együtt a Vár télikertjének teraszán végezték ki. Az áldozatokat a várfal tövében lévő árokba dobálták, a holttesteket csak 1949. febr. 24-én találták meg, Kelemen Endre törvényszéki orvosszakértő azonosította az áldozatokat.

Emlékezet

Absolon Saroltát a II. világháború után mint a magyarországi kommunista mozgalom mártírját igen nagy tisztelet övezte: intézményeket, iskolákat, úttörőcsapatokat neveztek el róla. Nagykőrösön az Arany János Általános Iskola falán emléktábláját helyezték el (1961-ben, Füredi Lászlóné Németh Irénnel együtt). Nevét vette fel a Május 1. és az Újvilág köz közötti utca (Absolon Sarolta utca, 1965-ben; 1991-től Március 15. utca) és a helyi Állami Gazdaság Absolon Sarolta Építőtábora.

 

Absolon Sarolta és mártírtársaik kivégzésének helyén (Budapest I. kerület, Szent György tér) négyszögletes kőoszlopot állítottak (Szomor György alkotása, 1970-ben, ma már csak egy márványtábla maradt a falon…)

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2025