Révay Mór János

Született: 1860. február 24. Eperjes, Sáros vármegye
Meghalt: 1926. július 27. Budapest
Temetés: 1926. július 9. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út

Család

Nagyszülei: Rosenberg Ezékiel (1808–1860. Eperjes) kereskedő, Glück Rozália (1814–1866. Eperjes); Ungár Jakab liptószentmiklósi kereskedő, ?.

Rosenberg Ezékiel testvére: Rosenberg Izrael.

Rosenberg Izrael és Goldberger Rézi fia: Révai Mór (= 1881-ig Rosenberg Móric, 1830. Eperjes–1896. ápr. 9. Bp. Temetés: 1896. ápr. 12. Központi Izraelita Temető) eperjesi termény- és szeszkereskedő, likőrgyáros, majd téglagyári hivatalnok. Azaz a későbbi Révay Mór János családjában volt még egy Rosenberg Móric, aki 1881-ben szintén a Révai Mór nevet vette fel.

A másik Révai Mór és Fisch Ilona gyemekei, fiai: Révai Adolf kereskedő (†1920. febr. 3. Bp.), Révai Izidor (= Révai Izsák, Izsó, †1921. ápr. 21. Bp.) magánhivatalnok és Révai Oszkár (1861. szept. 19. Eperjes–1908. jan. 12. Bp.), a Révai Oszkár Fűtőkészülék és Fémárugyár Rt. vezérigazgatója.

Révai Oszkáré volt az első és egyetlen magyar gázkályhagyár. A gyár területe a mai budai Retek utca–Káplár utca–Fillér utca területen volt (a cég bemutatótermet is nyitott a lipótvárosi [V. kerület] Erzsébet téren). Révai Oszkár 1907 végén súlyosan megbetegedett, a rákospalotai Niedermann-féle szanatóriumban kezelték (1908-ban hunyt el).

Révai Oszkár felesége: Révai Ilka (= Kiche Ilona, 1873. szept. 24. Székesfehérvár) fotóművész; Kiche Lajos és Schlesinger Hermin leánya. Gyermeke, leánya: Révai Éva (= Révai Aliz Miriam Éva, 1905. szept. 27. Bp.) iparművész.

Rosenberg Ezékielnek a forrásokkal ellentétben nem tíz, hanem hét gyermeke született, öt fiú (köztük a későbbi Révai Sámuel) és két leány. Rosenberg Hermann volt a legidősebb fiú-, Rosenberg Ernesztina a legidősebb leánytestvér.

Szülei: Rosenberg Sámuel/Samu (= 1881-től Révai Sámuel, 1833. ápr. 13. Sebeskellemes, Sáros vm.–1908. nov. 13. Bp. Temetés: 1908. nov. 15. Kerepesi út, Izraelita Temető) könyvárus, könyvüzlet-tulajdonos Eperjesen, Ungár Veronika (1832. Liptószentmiklós, Liptó vm.–1904. febr. 1. Bp. Temetés: 1904. febr. 3. Kerepesi út, Izraelita Temető).

Révai Sámuel testvérei: Rosenberg Hermann (= Rosenberg Ármin, 1830. Hol?–1906. dec. 4. Eperjes. Temetés: 1906. dec. 6. Eperjesi Izraelita Temető) eperjesi bor- és szeszkereskedő, Sáros vm. törvényhatósági bizottsági tagja és Eperjes szabad kir. város képviselő-testületének tagja, dr. Munk Henrikné Rosenberg Ernesztina (1834–1895), Rosenberg Ignác (= 1881-től Révai Ignác, 1837. máj. 1. Eperjes–1918. aug. 28. Bp. Temetés: 1918. szept. 1. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) eperjesi ékszerész és aranyműves,

ikertestvérei: Rosenberg Lajos (= 1881-től Révai Lajos, 1844. jan. 1. Eperjes–1918. aug. 16. Bp.) jogász, ügyvéd, jogi író, A Jog c. lap szerkesztője és Rosenberg Leó (= 1880-tól Révai Leó, 1844. jan. 1. Eperjes–1907. márc. 24. Bp. Temetés: 1907. márc. 26. Rákoskeresztúr) és Glück Mórné Rosenberg Laura.

Révai Sámuel és Révai Leó hozták létre a Rosenberg Testvérek Könyvkereskedés és Ódondászat nevű közkereseti társaságot (Gebrüder Rosenberg Buch und Antiquariatshandlung, 1869. nov. 25.). Korábban Révai Sámuel egy könyvkötőműhelyt üzemeltetett (1856–1859), majd a Benczur és Vetter-féle könyvkereskedés megvásárlása után egy könyvesboltot nyitott (1859-től). A Magyar Könyvkereskedők Országos Egyesülete alapító tagja és alelnöke (1879-től).

Rosenberg Ernesztina férje: dr. Munk Henrik (= Münch Henrik, Münk Henrik; †1911. máj. 19. Bielitz, Osztrák-Szilézia [ma: Bielsko-Biala, Lengyelország]. Temetés: 1911. máj. 22. Eperjes, Izraelita Sírkert) 1848/49-es honvédtiszt, Eperjes város tb. főorvosa. Gyermekei: Braunberg Mórné Munk Kornélia, dr. Munk Lajos (1868. febr. 15. Eperjes) orvos és Munk Ödön (1863. máj. 15. Eperjes–1889. ápr. 2. Eperjes) joghallgató.

Révai Ignác felesége: Schön Terézia (†1931. jan. 15. Bp. Temetés: 1931. jan. 18. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető). Gyermekei: Révai Zsigmond (1865. szept. 27. Eperjes–1931. jún. 12. Bp. Temetés: 1931. jún. 14. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) ékszerész, dr. Révai Géza (1867. júl. 16. Eperjes) vegyészmérnök, Révai Arthur (1870. máj. 23. Eperjes–1937. aug. 27. Bp.) és Révai Miklós (1874. okt. 31. Eperjes–1904. dec. 9. Bp. Temetés: 1904. dec. 11. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) vegyészmérnök.

Révai Géza a Braunschweigi Műszaki Főiskolán tanult, majd az edinburgh-i Heriot-Watt College-ban és a manchester Owens College Perkin Laboratóriumában folytatta tanulmányait. Hazatérve, Budapesten Than Károlynál doktorált, így ő lett a család másik doktorált képviselője (Révai Lajos jogtudor után). Révai Arthur megalapította a Révai és Salamon nevű nyomda- és kiadóvállalatot, ami megszűnése után beolvadt a Nyugat Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaságba.

Révai Lajos 1. felesége: 1871–1892: Holländer Róza (†1892. júl. 10. Bp. Temetés: 1892. júl. 12. Hol?). Özvegy. 2. felesége: Spitzer Jozefin (= Spitzer Józsa, 1884. febr. 9. Bp.–1928. jún. 17. Bp. Temetés: 1928. jún. 19. Rákoskeresztúr, Új Izraelita Temető); Spitzer Ármin és Reinfeld Amália leánya. Gyermekei, fia: dr. Révay Bódog (= Révai Bódog; Rosenberg Bódog Félix, 1872. ápr. 2. Pest–1951. ápr. 8. Bp. Temetés: 1951. ápr. 10. Kerepesi út, Római Katolikus Temető), jogász, magyar kir. ítélőtáblai bíró, majd ügyvéd, leánya: Révai Jolán (= Révai Róza Jolán, 1876. febr. 24. Bp.).

Révai Jolán 1. férje: 1900–1912: dr. Csúry Jenő (1868. márc. 2. Mesztegnyő, Somogy vm.–1946. márc. 22. Bp.) jogász, miniszteri tanácsos, majd posta-takarékpénztári igazgató; Csúry Anna (1837. júl. 21. Muraszentmárton, Zala vm.–1915. dec. 13. Szelence, Zala vm.) fia. Elvált.

Révai Jolán 2. férje: 1912– dormándi Dormándy Géza (1882. nov. 8. Bp.–1962. aug. 19. Aspang, Ausztria. Temetés: 1962. aug. 23. Aspang) honvédtiszt, vezérkari százados, majd honvéd tábornok; dormándy Schóber Károly (1831. dec. 21. Bécs–1903. szept. 20. Bp. Temetés: 1903. szept. 22. Hol?) tábornok, hadbíró és Vass Ilona (1843. jan. 17. Rozsnyó–1931. jún. 6. Bp.) fia.

Révay Bódog felesége: Jellinek Lilla (= Jellinek Aglája Lilla, 1884. nov. 11. Bp.–1962. júl. 22. Bp. Temetés: 1962. júl. 25. Rákoskeresztúr); Jellinek Lajos (1855. jan. 3. Pest–1928. nov. 25. Bp. Temetés: 1928. nov. 27. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) magyar kir. kormányfőtanácsos, a Helyiérdekű Vasút Rt. igazgatója és Bródy Lelia (= Bródy Lilla, 1859–1928. aug. 10. Bp. Temetés: 1928. aug. 13. Rákoskeresztúr, Izraelita Temető) leánya.

Révay Bódog és Jellinek Lilla fia: Révay Kálmán (1911. júl. 16. Dunaharaszti, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.–1950. aug. 19. Bp. Temetés: 1956. okt. 13. Farkasrét) honvédtiszt, vezérőrnagy. Révay Kálmán előbb a nyilas rögtönítélő bíróság ítélte halálra (mint a katonai nemzeti ellenállás tagját, 1944. dec. 22-én), a front előrehaladása miatt az ítéletet nem hajtották végre, Bajorországba deportálták. A II. világháború után a honvédelmi miniszter parancsőrtisztje, majd a Kossuth Akadémia parancsnoka, 1948-tól vezérőrnagy. Révay Kálmánt ismét letartóztatták (1950. máj.), s koholt vádak alapján halálra ítélték (a Sólyom László és társai perében, harmadrendű vádlottként 1950. aug. 19-én kivégezték). Különös módon mind Dormándy Géza, mind Révay Kálmán egy napon haltak meg…

Révai Leó felesége: Modern Irén (1855–1901. okt. 11. Bp. Temetés: 1911. okt. 13. Kerepesi út); Modern Lipót és Oppenheim Bettil leánya. Gyermekei, fiai: Révai Pál Ede (1885. ápr. 15. Bp.) a Földhitelbank igazgatója, Révai Károly György és dr. Révai Béla (1888. jan. 20. Bp.–1966. márc. 15. Bp.).

Testvérei: Révai Ödön (1862. aug. 30. Eperjes–1931. márc. 28. Bp.) és Sziklai Henrikné Révai Júlia.

Révai Júlia férje: Sziklai Henrik (= 1880-ig Silberberg Jakob Hirsch, 1852. okt. 4. Székesfehérvár–1918. máj. 27. Eperjes. Temetés: 1918. máj. 29. Eperjes, Izraelita Temető) könyvkereskedő.

Felesége: 1890. ápr. 21.–1926. júl. 7.: Györgyei Irén (1881-ig Tafler Irén, írói álneve: Andor Mária, 1871. márc. 25. Pest–1959. jan. 30. Bp.) írónő, emlékiratíró; Györgyei Antal és Sauer Irma (1846–1920) leánya.

A Tafler család férfitagja közül Tafler Adolf (Györgyei Adolf, †1884. jún. 13. Tápióbicske, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), Tafler Antal és Tafler Kálmán (Györgyei Kálmán, †1915. márc. 10. Bp.) és gyermekei 1881-ben vették fel a Györgyei nevet.

Iskola

Az eperjesi evangélikus kollégiumban tanult (1870–1877), valószínűleg magánúton tanult tovább (1878-ban éretts.), a budapesti tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója (1878–1881, 1880-tól már Révai Mór néven); közben apja kérésére Lipcsében folytatta tanulmányait, ahol több könyvkiadói vezetővel és könyvkereskedővel is megismerkedhetett.

Életút

Könyvszakmai pályafutását apja, Révai Sámuel könyvesboltjában kezdte, ahol az újonnan létrehozott könyvkiadói osztályt vezette (1880–1885), a Révai Testvérek Könyvkiadó Vállalata társtulajdonosa (Révai Leó kilépése után, 1885–1895). A családi kiadóvállalat részvénytársasággá alakulása (1895. júl. 1-jétől), ill. apja visszavonulása után a Révai Testvérek Irodalmi Intézet Rt. vezérigazgatója (1895–1926).

A Szabadelvű Párt színeiben a Széki kerület országgyűlési képviselője (1901–1905).

Révay Mór János neve elsősorban a Révai nagy lexikona névadójaként vált ismertté. A 19. század végén már alig volt olyan igényesebb magyar értelmiségi család, felsőfokú tanintézet vagy gimnázium aki vagy amely ne rendelkezett volna legalább egy német nyelvű lexikonsorozattal (de nem voltak ismeretlenek a francia és az angol lexikonirodalom művei sem). Az asszimilálódó, magyar nyelvére egyre büszkébb polgárság körében megnőtt az igény egy magyar lexikonsorozatra, hisz „a világ kultúrnemzetei közül egyedül a magyarnak nem volt még lexikona.”

A Pallas nagy lexikona közvetlen előzménye az 1879 és 1885 között Rautmann Frigyes és Somogyi Ede szerkesztésében megjelent 17 kötetes Magyar lexikon. Az összes tudományok encziklopédiája volt. Figyelemre méltó, hogy ez volt az első magyar lexikon, amely már címében is lexikon volt, jóllehet az alcímben még felbukkan az enciklopédia kifejezés is. Miután Rautmann csődbe ment, Gerő Lajos 1882-ben megvette könyvkiadó vállalatát, 1884-ben pedig megalapította a Pallas Irodalmi és Nyomdai Részvénytársaságot. Viszonylag közismert, hogy a Révai nagy lexikona a Pallas nagy lexikonán alapult, a Pallasról viszont kevéssé köztudomású, hogy az a Magyar lexikonra épült. A Pallas nagy lexikona volt az első befejezett, magyar nagylexikon – mind a mai napig a magyar lexikonok alapműve. A címben először bukkan fel a nagylexikon kifejezés, amely a munka nagyságát, általánosságát és teljességre való törekvését kívánta jelezni. A lexikonkészítés először használta fel az eddigi ismerettárak eredményeit – az elsőként felállított dokumentáció feladata az addigi lexikonok címszavainak témakörönként történő csoportosítása, és a napi aktualitásokkal történő bővítése volt. A meghatározott címszócsoportokon belül lehetőség szerint a teljesség igényével léptek fel: tudatos címszólistákból építkeztek: pl. egy bizonyos lélekszámig felvették az Osztrák–Magyar Monarchia valamennyi települését hivatalos és nemzetiségi helynevekkel. Ez rögtön azzal járt, hogy a címszavak közötti tájékozódásra bevezették és következetesen alkalmazták a belső utalók rendszerét. A szócikkek egységes szerkezetének kialakítására törekedtek: pl. a már említett település cikkek egységes történeti vázra épültek, amelyeket egységes elvek alapján készült statisztikák, térképek és illusztrációk egészítettek ki, ill. a jelentősebbnek vélt címszavakat irodalomjegyzékkel emelték ki. A Pallas nagy lexikona 16 kötetben (+ 2 pótkötet) 1893-tól 1900-ig jelent meg, s a kb. 110 000 szócikket, 10 000 illusztrációt és 30 000 belső hivatkozást tartalmazó nagylexikonról a kortársak is megállapították, hogy az nem más mint „a 19. századot lezáró korszakos vállalkozás.”

A Pallas Nagy Lexikona bármennyire is sikeres vállalkozás volt szakmailag, akárcsak az elődje, a Magyar lexikon, ez is csődbe ment. A Pallast összes tartozékával (elsősorban a rendkívül értékes dokumentációval) 1899. okt. 30-án (vagyis még az utolsó pótkötet megjelenése előtt!) megvette Révay Mór János, ill. a Révai Irodalmi Intézet Rt. (ez volt addig a legnagyobb könyvkereskedési tranzakció Magyarországon). Révay Mór János (visszaemlékezései és a családi legendák szerint) apja, Révai Sámuel révén már gyermekkorában megismerkedett Heinrich Eduard Brockhausszal, s ettől kezdve semmi más nem érdekelte, csak az, hogy létrehozza a „magyar Brockhaust.” Az apja által alapított Révai Irodalmi Intézet Rt.-t 1895-től vezette Révay Mór János, s 1899-ben már olyan sikeres vállalkozások fémjelezték a cég működését (és dícsérték Révay Mór János ügyességét) mint pl. az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben (1885-től) c. reprezentatív díszalbum-sorozat és a 100 kötetes Jókai-díszkiadás (1894–1898). Jóllehet később még kiadta – többek között – a Révai Világkönyvtár és a Révai Klasszikus Regénytár (1904–1937) száznál is több kötetét, élete legnagyobb vállalkozásának a Révai Nagy Lexikonát tekintette.

A Révai nagy lexikona folytatta elődje, a Pallas nagy lexikona hagyományait: a két vezető szerkesztő (Kovács Zoltán és Sziklay János [aki nem rokona Révai Júlia férjének, Sziklai Henriknek]) közül Kovács már a Pallasnál is dolgozott. A két vezető szerkesztő munkáját 13 belmunkatárs és további szakszerkesztők segítették; közel 900 munkatárs (köztük 50 akadémikus) dolgozott a legnagyobb magyar lexikonvállalkozáson. A Révai első kötetének szedési munkálatai 1910. aug. 5-én kezdődtek meg, az I. világháború kitöréséig, 1914-ig 11 kötet jelent meg, 1916-ig újabb három. A háborús nehézségek miatt újabb kötetek 1922-ig nem követték a sorozatot. (Néhány érdekesség a lexikonfolyamról: 1918-ban Révai Mór János személyesen vállalta 26 000 előfizetője kárpótlását. 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején elkobozták a vállalkozás felhalmozott papírmennyiségét; erre nyomtatták ki a sebtiben lefordított Marx A tőke című művét!) A XV. kötet végülis 1922-ben, a sorozatzáró XX. pedig 1927-ben jelent meg. Révai Mór János nem élhette meg vállalkozása befejezését: 1926. júl. 7-én meghalt, a kötettől a halála után megjelent XX. kötet utószavával búcsúzott el. (A sorozatot később, 1935-ben még kiegészítette a Varjú Elemér főszerkesztésében megjelent kiegészítő XXI. kötet).

A Révai nagy lexikona „a magyarság legmonumentálisabb kultúrkincse” (Révai Mór János szerint). Az mindenképpen igaz, hogy a Révai az egyetemes és a magyar művelődéstörténet teljességére törekedett: különösen részletesen szerepeltek benne az ókori, a középkori és a régi magyar történelem eseményei, személyiségei, sőt híres alkotók szállóigéi, ill. a mindennapi élet frazeológiái is. Szerzői között találjuk – többek között – Goldziher Ignácot (orientalisztika), Kallós Edét (klasszika-filológia), Heim Pált (orvostudomány), Lovik Károlyt (lósport), Lyka Károlyt (művészettörténet), Kemény Ferencet (politikai mozgalmak, olimpiai játékok) stb. A ‘Révai’ mint kifejezés a mindennapi szókincs részévé, a ‘lexikon’ fogalom szinonimájává vált. Az is igaz viszont, hogy a Révai sikerét elsősorban a Pallas szócikkeinek köszönhette, ill. annak, hogy a 19. századot lezáró lexikonvállalkozást aktualizálta, modernizálta. Ez azonban azzal is járt, hogy sok esetben a szócikkeket önkényesen átalakította, az adatokat ritkította, a bibliográfiáit egyszerűsítette (s ez gyakran a források ellenőrizhetetlenségéhez, visszakereshetetlenségéhez vezetett). A Révai számára írt új cikkek pedig sokszor más szerkesztési elvek szerint készültek, nem volt összhang, hiányzott a kohézió a címszavak között.

Révay Mór János Révai nagy lexikona a korabeli magyar szellemi élet csúcsteljesítménye volt, ám pontosan az I. világháború éveiben gazdasági okok miatt nem jelenhetett meg. A 19. századi nagy enciklopédiák mögött az a pozitivista meggyőződés állt, hogy a világ (a maga korlátai között) megismerhető és egy logikus, zárt hierarchiába rendezhető. Ez a struktúra a Pallas, ill. a Révai köteteinek megjelenése idején a Monarchia korának stabilitását, kiszámíthatóságát és kulturális optimizmusát tükrözte. A „nagy háború” idején a valóság szétfeszítette ezt a rendszert, a leírható, megismerhető világ megszűnt leírhatóvá és megismerhetővé válni, ellenkezőleg kiszámíthatatlannak tűnt. Révay lexikonszerkesztői attitűdje, azaz egy lexikon mindent elrendező zárt kozmosza élesen szembenállt a világháború okozta geopolitikai krízissel. A nagylexikon-sorozat kényszerű és átmeneti megszakadása idején született politikai írásai a kialakuló káosz elleni védekezését szolgálták, s a korábbi civilizációs struktúrák hirtelen megsemmisüléséből fakadó egzisztenciális szorongásból születtek. Révay Mór János visszaemlékezésében (Írók, könyvek, kiadók) és későbbi, a Révai újraindulása utáni sajtóvitákban gyakran összekapcsolta lexikonát egy nemzetpolitikai küldetéssel (hisz már ifjúkorában is többször elárulta, hogy egy magyar „Brockhaus” megteremtése hajtotta). A több mint húsz kötetesre tervezett összefoglaló és rendszerező munka: a 19. század összefoglalása a 20. század elején, 21 kötetben ellehetetlenülni látszott. A Révay Mór által megélt világ (amely a Révai nagy lexikonában manifesztálódott) a fizikai megsemmisülés szélére sodródott. Révay nemzetféltő tanulmányok sorába kezdett, amelyek közül nem egy igen markáns leírása egy felbomló, értékét vesztő világrendszernek. Révay az I. világháború éveiben, majd az összeomlás idején széles körű, a magyarság európai hivatását vélelmező és védelmező publicisztikai tevékenységet folytatott: elemezte a Monarchia és szövetségesei helyzetét, bírálta Anglia európai szerepvállalását, bemutatta a magyarországi választójog kiszélesítésének korlátait. A trianoni országvesztést megelőzően politikai röpiratokat, aktuálpolitikai pamfleteket írt, ill. a kor műfajának megfelelően nyílt levelet tett közzé Thomas Woodrow Wilsonhoz, az Egyesült Államok elnökéhez (1918. dec.).

Révay Mór János, akárcsak számos politikai gondolkodó és közíró egy téves előfeltevésből indult ki, amely azonban egy tényen alapult. Jóllehet a Luzitánia gőzhajó elsüllyesztése (ami 128 amerikai áldozattal járt) 1915. máj. 7-én történt, az Egyesült Államok csak 1917. ápr. 6-án üzent hadat Németországnak, s a diplomáciai kapcsolatok megszakítása után csak 1917. dec. 7-én üzent hadat az Osztrák–Magyar Monarchiának. Ez utóbbi két ország között a tényleges hadiállapot egy évig sem tartott: 1917. dec. 7-étől 1918. dec. 3-ig, a padovai fegyverszünetig állt fenn. Az Egyesült Államok nem volt az antant tagja, sőt a Monarchiával szemben mindvégig fenntartotta az ún társult hatalom (associated power) státuszt. Alig több mint egy hónap telt el a hadüzenet után, amikor Wilson elnök meghirdette a nemzetek önrendelkezési elvét (a híres 14 pontot már 1918. jan. 8-án elmondta a Kongresszus előtt). A hivatalossá tett fegyveres konfliktus és az amerikai rendezési elv nagyon hamar ismertté vált Magyarországon. A wilsoni elvek alapján Révay is úgy gondolta, hogy lehetőség nyílik egy új magyar nemzeti állam megvalósítására (akár a Szent István-i elvek alapján.) Tragikus módon a wilsoni elvek megismerése után a nemzetiségi vezetők már az elszakadást ünnepelték… Révay 1918. dec.-i levelében már csalódottan állapította meg, hogy a nemzetiségek igényt tartanak a történeti Magyarország területének kétharmad részére, s naiv módon úgy gondolta, hogy az amerikai elnök a béketárgyalások előtt támogatná Magyarországot történeti határainak visszaállításában.

Emlékezet

Révay Mór János Rosenberg Móric néven Eperjesen született, tanulmányait szülővárosában és Lipcsében végezte, könyvkiadói munkássága Budapesthez kötődik. Működése alatt jelent meg többek között Jókai Mór (I–C. köt., 1894–1898) és Mikszáth Kálmán műveinek jubileumi kiadása (I–XII. köt., 1889–1896), Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben (I–V. köt., 1895) c. reprezentatív kiadvány stb. Megszerezte a Pallas nagy lexikona kizárólagos terjesztési, majd kiadási jogát és dokumentációját, amely alapját képezte a vezetése alatt megjelent Révai nagy lexikonának (I–XVIII. köt. 1911–1926 és I–II. pótkötet: 1927 és 1935); a lexikon utolsó kötetének utószavát már halálos ágyán írta.

Révay Mór János Budapesten hunyt el, katolikus szertatás szerint temették el 1926. júl. 9-én a főváros által adományozott díszsírhelyre a Kerepesi úti Temetőben. Temetésén a gyászszertartást Erdőssy Károly pápai prelátus, a Szent István Társulat vezérigazgatója tartotta, majd Kozma Imre, a Révai Irodalmi Rt. igazgatója a munkatársak, Rákosi Jenő a Jókai centenáris bizottság és a barátok, Gárdos Alfréd a Magyar Könyvkiadó és Könyvkereskedők nevében búcsúztatta. A sírnál Sziklay János író a Révai nagy lexikona szerkesztője köszönt el Révay Mór Jánostól. Síremlékét 1927. jún. 26-án avatták fel a Kerepesi út Temetőben (ma: Fiumei út Temető, Nemzeti Sírkert). A monumentális síremlék Róna József alkotása, az avatáson a beszédet Keéri Szántó Andor mondta, a síremléket Erdőssy Károly pápai prelátus szentelte be. az eseményen megjelent – többek között – Berzeviczy Albert, a Magyra Tudományos Akadémia elnöke, Alexander Bernát és Szesztay László egyetemi tanárok, ill. Sziklay János és Gárdos Alfréd. A sír a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).

Elismertség

A Magyar Könyvkereskedők Egylete választmányi tagja (1884-től), a számvizsgáló bizottság elnöke (1885–1886).

Szerkesztés

A Regényvilág. Képes szépirodalmi lapok a művelt közönség számára szerkesztője (1880–1885).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2026