Gegő Elek Nicephor
történetíró, néprajzi író, ferences szerzetes
Született: 1805. március 25. Csíktaploca, Csíkszék
Meghalt: 1844. október 9. Pozsony
Család
Földműves családból származott. Sz: Gegő József, Balázs Zsuzsanna.
Iskola
Elemi és középiskoláit Csíksomlyón végezte, belépett a ferences rendbe (Szakolcán, Nicephor néven, 1826. szept. 6.), újoncévét Malackán (Pozsony vármegye) töltötte (1826–1827), bölcsészetet, teológiát Székesfehérvárott, Nagyszombaton és Pozsonyban tanult (1827–1829), Székesfehérvárott pappá szentelték (1829). Az MTA tagja (l.: 1835. szept. 14.).
Életút
Pozsonyban hitszónok (1831–1832), Pesten, az Angolkisasszonyok Intézetének tanára (1832–1838), Szombathelyre vonult vissza, ahol a helyi ferences kolostorban élt és a rend szombathelyi főiskoláján a magyar nyelv és irodalom r. tanára (1838–1844). A keleti nyelvek tanulmányozására az isztambuli ferences kolostorba akart menni, mivel szándékát a rend elöljárói megtagadták, kilépett a rendből és gr. Zichy Domokos püspök felvette a veszprémi egyházmegyébe (1844. febr. 25.). Pozsonyban ismét hitszónok, a Szent Szalvátor-templomban magyarul tartotta szentbeszédeit (1844. febr.–okt.).
A reformkor egyik legjelentősebb hitszónoka, aki elsősorban magyar nyelvű, hazafias szónoklatai miatt vált országszerte ismertté. Magyar nyelvű prédikációi nagy feltűnést keltettek, mert elsők között szóltak a vallási hitéleti kérdéseken túl a magánélet kérdéseiről, valamint aktuális közéleti problémákról. Szentbeszédeit gyakran betiltották, nyomtatásban kiadott egyházi és történeti írásait cenzúrázták. Pályafutásának elején hazafias költeményeket is írt, ill. matematikai és földrajzi munkákat fordított magyar nyelvre. Földrajzi dolgozatok fordítása közben érdeklődése a moldvai magyarság története és kultúrája felé fordult, alapvetően új, a néprajzi irodalom klasszikusának számító munkája (Értekezés a moldvai magyarokról, 1831) után Perger János javaslatára a Magyar Tudós Társaság tagjai sorába fogadta. Az MTA támogatásával kereste fel a bukovinai és moldvai csángó magyarokat (1836), munkája a csángó magyarság kultúrájának első tudományos igényű bemutatása (A moldvai magyar telepekről, 1838). Ő volt az első, aki tudományosan megkülönböztette a csángókat a székelyektől! Nevéhez fűződik továbbá Bandulovics Márk bosnyák ferences szerzetes, moldvai püspök egyházlátogatási jegyzőkönyveinek (Codex Bandinus) felfedezése. Nyelvészként igen sok csíkszéki tájszót gyűjtött (az 1838-ban megjelent első magyar tájszótár számára), foglalkozott az egyházi nyelv magyarításával. Szombathely és Vas vármegye történetével kapcsolatos dolgozatokat is közölt, néhány drámája és egyéb szépirodalmi műve kéziratban maradt.
Emlékezet
Rövid betegség után Pozsonyban hunyt el. Halála után Czuczor Gergely versben búcsúzott tőle (Gegő Elek emléke, 1844). Kéziratait a Magyar Országos Levéltár, az MTA Könyvtára és az Országos Széchenyi Könyvtár (= OSZK) őrzi. Tudományos életrajzát D. Mátai Mária írta meg (1976 és 1990), s ő adta közzé egyik, addig még meg nem jelent írását is. A moldvai magyar telepekről szóló munkáját az utóbbi évtizedekben többször is kiadták (hasonmás kiadásban, 1987 és 1999).
Főbb művei
F. m.: Tisztelet-koszorú. Költemény. (Pozsony, 1830)
Versáldozat. Költemény. (Pozsony, 1830)
Lantos dal. (Pozsony, 1830)
Lantos versek. (Pozsony, 1830)
Sóhajtás és óhajtás. Költemény. (Pozsony, 1830)
A keresztény hitvallásnak hatása az egyes emberre, a társas életre. Egyházi beszédek. (Pozsony, 1830)
Értekezés a moldvai magyarokról. (Pozsony, 1831)
Próbatételekre alkalmazott köszöntő és köszönő beszédek. A pesti angol szüzek intézete számára. (Pest, 1832)
Erkölcsi beszédek az egyházi év minden vasárnapjára. I–IV. köt. (Pest, 1832–1836)
Ünnepi beszédek. I–IV. köt. (Pest, 1832–1836)
Magyarország története. A pesti angol szüzek intézete számára. I–II. köt. (Pest, 1833–1834)
Nyelvtudomány. (Pest, 1834)
Magyarország rövid földleírása, gyermekek oktatására. Egy, a vérmegyék nagyságát, népességét, oskolaintézeteit, az ország városait, klastromok számát tárgyazó, idősebbeket illető négyszeres függelékkel. Albach I. után németből fordította. (Pest, 1834)
Egyházi beszédek. (Pest, 1834)
Új évi egyházi beszéde. (Pest, 1835)
Önigazolás. (Pest, 1835)
Ferencz császár áldott hamvaira… írt versek. (Pest, 1835)
Az erkölcs országának kísérteteiről. Hét böjti egyházi beszéd. (Pest, 1835)
A húsvéti piros tojás. (Tudományos Gyűjtemény, 1836)
A napkeleti epemirigy dúlásakor égbeliek oltalma alá folyamodó keresztények rövid ájtatossága. (Csík-Somlyó, 1836)
A haldokló legszentebb emberbarát hét igéiről. Hét böjti prédikáczió. (Pest, 1836)
Rövid mathematicai, physicai és politikai földleírás. Albach Szaniszló után fordította német nyelvből. (Pest, 1837)
Vasmegyei régi várak és várromok. (Társalkodó, 1838)
A moldvai magyar telepekről. Két toldalékkal a moldvai püspökségekről, a bukovinai magyar telepekről, s a moldvai katholikus egyház két század előtti állapotjáról. Moldvaország abroszával. (Buda, 1838)
A szent Ferencz-rendi bosnyák szerzetesek. (Tudományos Tár, 1839)
Polgártörténeti kalászok Szombathely városa levéltárából. (Társalkodó, 1839–1840)
Bosnyákország története. (Tudományos Tár, 1843)
A’ moldvai magyar telepekről. Két toldalékkal ’s Moldvaország’ abroszával. Sajtó alá rend. Sebestyén Lajos. Az utószót írta Zsoldos Attila. Hasonmás kiad. (Bp., 1987)
Népoktató. Új esztendei ajándék a köznép számára, 1840. A kéziratot kiadásra előkészítette, sajtó alá rend. és a kísérő tanulmányt írta D. Mátai Mária. (Bp., 1997)
A’ moldvai magyar telepekről. A bevezető tanulmányt Szőcs János írta. Hasonmás kiad. (A Csíksomlyói Ferences Kolostor kincsei. Miercurea-Ciuc, 1999).
Irodalom
Irod.: Ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. (Pozsony, 1846)
Ferenczy Jakab–Daniellik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
D. Mátai Mária: Egy elfelejtett reformkori magyar tudós. G. E. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadványai. Bp., 1976)
D. Mátai Mária: G. E. népművelő-népoktató tevékenysége. (Pedagógiai Szemle, 1978)
Lukácsy Sándor: Kincsásás. 7. rész. A moldvai magyarok Columbusa, G. E. (Kortárs, 1984)
Pfeiffer János: A Veszprémi Egyházmegye történeti névtára. 1630–1950. I–II. köt. (München–Veszprém, 1987–1989)
D. Mátai Mária: G. E. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1990)
Magyar utazók lexikona. Főszerk. Balázs Dénes. (Bp., 1993)
Mátai Mária: Kétszáz éve született G. E. (Honismeret, 2005)
Mikonya György: Útkeresők megpróbáltatásai. G. E., a népoktató. (Új Pedagógiai Szemle, 2009)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2015
