Georch Illés, etrekarchai
jogász, ügyvéd
Született: 1772. szeptember 28. Etrekarcsa, Pozsony vármegye
Meghalt: 1835. július 31. Pest
Család
Elszegényedett nemesi családból származott. F: Csillag Johanna (†1854).
Iskola
Középiskoláit Pozsonyban végezte, hittudományt Esztergomban tanult (1790–1792), miután elhagyta a papi rendet Pozsonyban joghallgató (1792–1794), ügyvédi vizsgát tett (1798). Az MTA tagja (t.: 1832. szept. 1.).
Életút
Pesten joggyakornok (1796–1797), főhadnagyi rangban csatlakozott a Napóleon-ellenes felkeléshez (1797). Leszerelése után visszatért Pozsonyba, vizsgái letétele után ügyvédként és ügyészként dolgozott (1798-tól); a bősi uradalom (1799–1802), Pozsony és Somorja városok (1802–1804), a Kondé család ügyésze (1804–1806). A pozsonyi akadémián a magyar nyelv és irodalom tanára (1798-tól). Pesten telepedett le; Albert, szász-tescheni herceg ügyésze (1806–1813), a ráckevei kincstári uradalom igazgatója (1813–1830). Erősen megromlott látása miatt nyugdíjba vonult.
A reformkor egyik ismert jogásza, ügyvédje, aki az 1807. évi országgyűlésen, mint a távollevők követe vett részt. Bár első munkáit még latin nyelven írta, később igen sokat tett a magyar jogi szaknyelv megteremtéséért. Fő műve (Honnyi törvény, 1804–1809) a magyar jogi irodalom klasszikusa, amely elsők között igyekezett magyar nyelven közérthetően összefoglalni a magyarországi hatályban lévő törvényeket és rendeleteket. A kialakuló kortárs irodalom figyelésével, az ezekből készített kivonatokkal és egyéb nyelvi gyűjtéseivel jelentős szerepet játszott az akadémiai helyesírás kialakításáért. Jogi dolgozatain kívül még néhány népszerű magyar nyelvű történeti művet is írt.
A ráckevei uradalom prefektusa, Georch Illés, Albert szász-tescheni herceg engedélyével 1819. márc. 1-jén jelentette meg azt a hirdetést, amelynek értelmében ötven házhelyet kijelöltek a Fehérvár felé vezető út mentén, annak két oldalán. Ekkor kezdődött el a mai Albertfalva kialakulása, azaz elszakadása Promontortól. (Márc. 1-je Albertfalva, korabeli nevén Szászföld [Sachsenfeld] születésnapja.
Emlékezet
Pesten hunyt el, az ő és felesége sírja a Belvárosi Ferences Templom alatti kriptában látható.
Elismerés
Marczibányi-jutalom (1821).
Főbb művei
F. m.: Paradigma conjugationis verborum et methodus iisdem recte utendi Hungaria propria. Névtelenül. (Posoni, 1799)
Jus Patrium, quod Elias Georch de Ettre-Karcha Hungaricae edidit. Latinitate a quodam veterano juris professore donatum. (Posoni, 1800?)
Etelkából kiválogatott remekje a helyes magyarságnak. (Pozsony, 1800)
Honnyi törvény. I–IV. köt. Öszveszedegette. Aranyozott bőrkötésben, címkékkel, körben aranymetszéssel. (Pozsony, 1804–1809)
Magyarország uralkodóinak származások és jelesebb tetteinek rövid leírása. (Pest, 1818)
Jegyzetek a hármas törvénykönyv 3. része 29. cz.-éhez a magyarországi parasztok örökösödései iránt. (Tudományos Gyűjtemény, 1821)
A’ magyar helyes írás fő rendszabásairól. (Jutalom-felelet a’ magyar nyelvről. Pest, 1821)
G. I. törvényes tárgyú értekezései. I–II. köt. (Pest, 1833).
Irodalom
Irod.: Perger János: Emlékbeszéd G. I. t. tagról. (Magyar Tudós Társaság Évkönyve. 1836–1838. Pest, 1840)
Ponori Thewrewk József: Magyarok születésnapjai. (Pozsony, 1846)
Ferenczy Jakab–Daniellik József: Magyar írók. Életrajz-gyűjtemény. (Pest, 1856)
Balkányi Kálmán: G. I. Egy magyar ügyvéd a múlt században. (Budapesti Szemle, 1905)
Dombóváry Géza: ettre-karchai G. I. és társai és a Prókátorok numerus claususa 1818-ban. (Jogtudományi Közlöny, 1931)
Szép Beáta: Adalékok a magyar jogi szaknyelv kialakulásának történetéhez. (Magyar Nyelvőr, 2009)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
