író, újságíró

Született: 1909. december 31. Orosháza, Békés vármegye
Meghalt: 1990. december 24. Budapest
Temetés: 1991. január 25. Farkasrét

Szülei: Fischer Sándor (1872. márc. 23.) földhaszonbérlő, Bauer Ilona (1884. júl. 2.). Férje: 1. 1929–1932: Grosser Jenő, az Orosházi Takarékpénztár vezérigazgatója. Fia: Geszti Pál (1930–1988) újságíró, a Magyar Hírlap kulturális rovatvezetője. Elvált. 2. 1945–1980 br. Wesselényi Miklós (1911–1980) újságíró, szerkesztő, a Magyar Külügyi Intézet igazgatója; br. Wesselényi Miklós (1796–1850) dédunokája.

Elemi iskoláit Orosházán végezte, majd a Notre Dame de Sion Nővérek szerzetes kongregáció budapesti nyelvtanfolyamán francia nyelvtanítói képesítést szerzett (1928). Később Rajki József orosházi iparos iskolájában és Jaschik Álmos budapesti rajziskolájában is tanult (1932–1933).

A Pesti Napló belső, a Színházi Élet, a Délibáb és az Esti Kurír külső munkatársa (1934–1939). A II. világháború után a Haladás c. napilap munkatársa, párizsi tudósítója és párizsi sajtóattasé, egyúttal a Képes Világ és a Kis Újság munkatársa is (1945–1949), az 1950-es években elsősorban gyermek- és ifjúsági regényeket és mesejátékokat írhatott. A Nők Lapja (1957–1960), a Neue Zeitung munkatársa (1960–1963), a Magyar Nemzet munkatársa, főmunkatársa (1963–1970-es évek).

Pályája kezdetén művésznek készült: Orosházán szobrászatot, Budapesten mintarajzot tanult. Wesselényi Miklós hatására végleg Budapestre költözött, az 1930-as években sorra közölték írásait, „lírai riportjait” és sajátos hangú színi kritikáit a liberális polgári napilapok. A zsidótörvények miatt elbocsátották állásából, nem publikálhatott (1939-től), jóllehet néhány írását név nélkül, Wesselényi közbenjárására közölte a Magyar Nemzet, valamint néhány meséje is megjelent. Az ország német megszállása után Wesselényi mentette ki az orosházi gettóból, s ő bujtatta a szovjet csapatok megérkezéséig. Valójában irodalmi pályafutása csak 1945-ben kezdődött: Sárga nárcisz (1945) c. kötetében megrendítően szép verseket közölt a magyar zsidósághoz tartozásáról. A kötet különös szerkesztésű: az 1930-as évek végétől 1945-ig a hazai zsidóság történetével kapcsolatos eseményeket kommentál egyéni hangú, lírai költeményekkel. Legismertebb regénye a Különös karnevál (1947) önéletrajzi ihletésű. Naplója alapján írta meg Wesselényi Miklós iránt érzett szerelmének valós történetét, részletesen ábrázolva a hajdani Orosháza ismert személyiségeit, a helyi hatalmi harcok szereplőit. Stílusa fanyar humorú, gyakran cinikus, nem ritkán pikírt, mondatszerkezetei érzelmekkel telítettek, megfigyelései pengeélesek. Későbbi írásaiban, publicisztikáiban is gyakran állapította meg, hogy nem az üldözők vérszomja a legfélelmetesebb, hanem a tisztességes emberek közönye, érdektelensége és együttérzésük hiánya. Ez Orosházán is sajnos sűrűn előfordult, a Különös karnevál c. regénye kegyetlen őszinteséggel leplezte le a kortársak felelősségét, nem véletlen, hogy a mű megjelenése igen nagy vihart váltott ki helyben. Míg a Sárga nárcisz c. verseskötet a zsidó üldözöttség egyik első, igen korai lírai ábrázolása, a Különös karnevál az elsők között szól a magyar irodalomban, 1945 után a vidék felelősségéről az elpusztított magyar zsidók sorsában. Fedor Ágnes rövid, termékeny alkotói korszaka az 1950-es években ismét megtört: ezúttal, mint arisztokrata feleség került tiltó listára. Akárcsak az 1940-es évek elején, közel tíz év múlva is csak elsősorban ifjúsági regényeket, meséket és „vidám jeleneteket” írhatott. A kádári konszolidáció első éveiben néhány lektűrrel jelentkezhetett és rendkívül népszerű vidám illemkönyveket írt. Jelentősebb művekkel az 1970-es években tért vissza a hazai irodalmi életbe. Történelmi regényeket és női portrékat írt, amelyek közül a Karola és kora (1972) emelkedik ki. Egy divatos grafológusnő vidám történetei egyre komorabbak, abszurdabbak és groteszkebbek lesznek. A különleges jelenetek az 1930-as évek arisztokrata, polgári és művészvilágának bizarr panteonja. Versek és prózai alkotások mellett néhány forgatókönyvet, sanzont és színművet is írt. Kovács Judittal írt tévéjátéka, a Menekülés a börtönbe az Eurovízió Nagydíját nyerte el (Cannes-ban, 1962-ben). Özvegy menyasszonyok c. novellájából Gertler Viktor rendezett filmet (1964). Keramikusként is dolgozott.

Orosházán született (szülőháza: Rákóczi út 52.), majd Budapestre költözött. Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). A holokauszt hatvanéves évfordulóján, Orosházán ismét kiadták Különös karnevál c. regényét (2004-ben).

MÚOSZ Aranytoll.

F. m.: Négy gyerek meg egy oroszlán. – Urka, a szökevény. – Maxi majom. Ifjúsági regény, elbeszélés, vers. Gábor Éva rajzaival. (Bp., 1943); Sárga nárcisz. Egy marék vers. 1939–1945. A címlap és a rajzok Sinkó Károly munkája. (1–2. kiad. Bp., 1945); Vidéki asszonyok. Elbeszélés. (Modern írók dekameronja. Szerk. Pünkösti Andor. Bp., 1946); Nincs mit felvennem! Az öltözködés illemtana. Radó Zsuzsával. (Bp., 1947); Különös karnevál. Regény. A borító Hámori György munkája. (Bp., 1947); Béke-mesejátékok. Gyermekszínjátszók és bábosok számára. Tóth Eszterrel. Ill. Szepes Magda és Tankó Béla. (Az Országos Béketanács kiadványa. Bp., 1951); Állatóvoda. Mesék. Ill. Cselényi József. (Bp., 1956; 2. felújított kiad. 1979); A primadonna feltámadása. Regény. (Vasárnapi regények. 2. Bp., 1957); Vidám illemtan kezdőknek és haladóknak, 12 leckében. Kovács Judittal, Osvát Katalinnal. Ill. Kaján Tibor. (Bp., 1958; 2. bőv. kiad. 1965); A királynő számlái. Jelenet. (Balgaságok dicsérete. Szerk. Szendrő Ferenc és Tiszay Andor. Bp., 1961); Katalin nagymama lesz. Jelenet. (Magyar ünnepek. Irodalmi műsoranyag ünnepi alkalmakra. Bp., 1961); A lila ruhás nő. – Züzü. – Anna és Irma. (Múzsák és modellek. Lányok évkönyve. 1961. Bp., 1961); Lakat. Elbeszélés. (Születésnapi ajándék. Elbeszélések gyerekeknek gyerekekről. Szerk. Elek István. Bp., 1961); Caroline d’Esclapont. – Ami a festett kép mögött van. (Lányok évkönyve. 1963. Bp., 1963); Mári. – „Én csak nézek és mintázok.” – Lux Anna. Női portrék. (Lányok évkönyve. 1964. Bp., 1964); Karola és kora. Regény. Ill. Würtz Ádám. (Bp., 1972); Három dráma rámában. Három történelmi kisregény: Lux Anna. – A királyfi anyja ismeretlen. – A lila ruhás hölgy. (Bp., 1980); Életveszélyes nagymamakép. Regény és visszaemlékezés. (Bp., 1985); Állatóvoda. Mesék. Ill. Balogh Péter. (3. kiad. Bp., 1995); Különös karnevál. Regény. Megjelent a holokauszt 60. évfordulóján. Sajtó alá rend., szerk. az utószót írta Bárdos Zsuzsa. Előszó: Faludy György. (Orosháza, 2004);

színműve: Férjhez adjuk anyukát! Zenés vígjáték. Hegedűs Tiborral. (Bem.: Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1959. nov. 7.);

ford.: Balzac: Sivatagi szenvedély. (Balzac: A Nucingen-ház és más elbeszélések. Bp., 1957); Cziffra György: Ágyúk és virágok. Visszaemlékezés. Ford. Herczeg Györggyel. (Memoár könyvek. Bp., 1983; 2. kiad. 1984); Balzac: Sivatagi szenvedély. (Balzac: Sivatagi szenvedély. Vál. kisregények és elbeszélések. Szerk. Tabák András. Bp., 1986).

Irod.: Doboss Gyula: A jósnő esetei. (Élet és Irodalom, 1973. 30.); Hegedűs Géza: A jelenlevő F. Á. (Magyar Hírlap, 1980. jún. 22.); Hegedűs Géza: A borzalmak derűje. (Magyar Hírlap, 1985. okt. 21.); Halálhír. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1990. dec. 27.); Kovács Judit: F. Á. halálára. (Magyar Nemzet, 1990. dec. 27.); Molnár Gál Péter: Ági. (Népszabadság, 1990. dec. 27.).