író, újságíró

Született: 1863. július 23. Eger
Meghalt: 1924. augusztus 12. Budapest

Zsidó családból származott. Szülei: Bródy Jakab gabonakereskedő, Blau Katalin; tizennégyen voltak testvérek, ő volt a legkisebb. Testvérei közül: Bródy Adolf ügyvéd, Bródy Imre (1891–1944) fizikus; Bródy Vilmos kereskedő, Bródy Ernő (1875–1961) politikus apja. Élettársa: Hunyady Margit színésznő. Felesége: 1891–1898: Fehér Judit [Rosenfeld Bella] írónő. Elvált. Fia: Hunyady Sándor (1890–1942) író, ill. Bródy András (1893–) újságíró és Bródy János (1898–). Unokája: Brody, Alexander (1933–) gazdasági vezető

Középiskoláit Egerben, a ciszterci rend gimnáziumában végezte (1874–1876), majd apja halála után családja Budapestre költözött, ott tanult tovább (1876–1878), de tanulmányait nem fejezte be.

A Nemzeti Színházban statiszta (1879), ügyvédi írnok Gyulán (testvérénél, Bródy Adolfnál, 1880–1883) és gyulai lapok munkatársa (Békés, Békésmegyei Közlöny, 1882–1884). Első novelláskötetének megjelenése után Budapestre költözött (1884), és kizárólag újságírással és irodalommal foglalkozott. A Magyar Hírlap munkatársa (1884–1889), a kolozsvári Erdélyi Híradó (1888–1889), az Erdélyi Képes Újság (1889), a Kolozsvári Élet (1889), a Magyarország c. napilap szerkesztője (1889–1890), ismét a Magyar Hírlap munkatársa (1890–1898), a Fehér Könyv c. egyszemélyes folyóirat szerkesztője (1900), a Nyugat egyik elődjének tekintett Jövendő c. folyóirat szerkesztője (Ambrus Zoltánnal, Gárdonyi Gézával 1903–1905). Cikkeivel részt vett kora politikai csatározásaiban, de életének igazi színterei a kártyaszobák, lóversenypályák, kocsmák és kávéházak voltak. A századelő híresen szép és bohém férfiját vonzó polgárasszonyok, színésznők, cselédek rajongták körül. Lobogó életmámorában rengeteget dolgozott: írt, szerkesztett, de életvitelében állandóan jelen volt a magány, a kétségbeesés, a szorongás és a félelem. Miután tüdőgyulladást kapott (1904), betegségét gyógyíthatatlannak gondolta, anyagi helyzete leromlott, s szerelmeiben is csalódott. Kétségbeesésében öngyilkosságot követett el (a semmeringi Ballmann-szanatóriumban, 1905. júl. 3-án). Miután felgyógyult ismét újságíróskodni kezdett A Nap (1907-től), Az Ujság munkatársa (1911-től), ahol a Pesti kis tükör c. önálló rovat vezetője. Az 1918-as forradalommal és a Tanácsköztársasággal rokonszenvezett, de nem vállalt szerepet. Padovában (1921), majd Baden bei Wienben élt (1922–1924). Betegen tért haza Budapestre (1924 nyarán).

Első írását a Békés c. lap közölte (Mefisztó barátom, 1882), s szépirodalmi munkásságát is első novelláskötete alapozta meg (Nyomor, 1884). Rövidesen regényeinek egész sora jelent meg (Don Quixote kisasszony, 1886; Faust orvos, 1888; A kétlelkű asszony, 1893; Az egri diákok, 1894; Az ezüst kecske, 1898), a századelőn pedig drámaírásra is vállalkozott (A dada, 1902; Királyidillek, 1902; A tanítónő, 1908; A medikus, 1911). A Nyomor határkőnek számít az újkori magyar próza történetében: az éhség, a szegénység, a test és a lélek nyomorúságáról szól brutális őszinteséggel és nyersességgel. Első novelláskötetének előszavában naturalistának vallotta magát, de művészete kiemelte őt minden izmusból, régi és új művészeti iskolából. Nem kapcsolódott irodalmi mozgalmakhoz, élete a magányos bohémé volt. Szertelenségre hajló egyénisége a romantikus irány felé sodorta, de mintaképeit a francia naturalizmus képviselőiben, elsősorban Émile Zola (1840–1902) művészetében kereste. Valójában Zola stílusában elsősorban a részletekben tobzódó alapossága ragadta meg, első írásainak részletező leírásával az élet riasztó mélységeit kívánta bemutatni. Témaválasztása, emberábrázolása ezért is hozott újszerűséget a századforduló magyar prózájában.

Novelláinak kereteit a nagyvárosi élet szociális konfliktusai adják. Az éhezés, a hajléktalanság, a számkivetettség jelenetei mellett a prostitúció kérdései is foglalkoztatták. Nemcsak életképei újszerűek, hanem azok a típusok is, akiknek alakját életszerűen, személyes ismerősként rajzolta meg. Cselédek, utcaseprők, varrólányok, mosónők sorsa ihlette meg (A szolgáló, 1889; Juló és Julis, 1894; Maris, 1897). Nyomorúságukat, álmaikat különös hangvétellel szólaltatta meg. Későbbi novelláinak témája a polgári életforma erkölcsi válsága (Elza férjhez megy, 1900), a tragikus művészsors, a háború kegyetlen világa (Költők éjszakája, 1910; Egy csirke meg egy asszony, 1916; Kendővásár, 1917). Kaál Samu (1894) c. novellájából nagy sikerű magyar film is készült (Katonazene címmel, 1961-ben, Marton Endre rendezésében, Szirtes Ádám címszereplésével).

Regényeiben eleven frissességgel jelenítette meg a századforduló fővárosát, a kávéházak, színházak, szerkesztőségek világát, a pesti polgári élet képeit, jellegzetes alakjait (Színészvér, 1891; Az ezüst kecske, 1897; A nap lovagja, 1902). Regényei karriertörténetek, főhősei értelmiségi sorsok, ahol a szegénység meghatározó, tetteket kívánó és tettekre serkentő. Valójában azonban egy nagy központi téma, a karrier és a csalódás problémája izgatta: pl. Az ezüst kecske főhőse, Robin Sándor gazdag szeretne lenni, de az akarat, amivel ez elérhetővé válik nem az övé, hanem feleségéé, Hannáé. A nő telítve van életvággyal, elvtelen és gátlástalan akarattal. Robin nem állhat ellen a Hanna kínálta útnak: a jólétnek és a hatalomnak; s egyúttal ez lesz a tragédiája is. Bródy tragédiája viszont az volt, hogy folyamatosan arra készülődött, hogy megírja élete „nagy regényét”, s szinte minden évben új és új témába kezdett, fontos problémákat, újabb és újabb emberalakokat vázolt fel, de tüzetes kidolgozásra nem volt elég türelme.

Első drámáját, a Hófehérkét (1901), volt élettársának, Hunyady Margitnak írta. Drámaírói munkássága azonban az Erzsébet dajka c. novellaciklusából átdolgozott, A dada c. művének megírásával teljesedett ki (1902). A Királyidillek (1902) c. három egyfelvonásos történelmi színművében szakított a magyar történelmi drámák hagyományaival, s történelmi környezetbe hétköznapi emberi helyzeteket illesztett. A naturalizmus Bródy munkásságával vonult be a magyar drámatörténetbe: A dada nyíltan szembehelyezkedett a korabeli paraszti idillekkel, ugyanakkor a főszereplő a nőben, a szegényekben meglévő erkölcsi hit megtestesítője. A Királyidillek viszont szakít az addig megismert történelmi drámák patetikus-hazafias pózával, s történelmi miliőben naturalista vígjátékot játszat. Társadalmi, erkölcsi igazságot keres A tanítónő (1908) és A medikus (1911) c. drámájában is. Legkiforrottabb munkája A tanítónő, amelynek hősnőjében, Tóth Flórában, a vidéki tanítónő tiszta alakjában sikerült azt az eszményi hőst megteremtenie, akit szembeállíthat kora erkölcsi alacsonyságával. Érdekesség, hogy Bródy színházi nyomásra a drámát két változatban írta meg: egy tragikus és egy „hepiendes” befejezésben (a rendező Ditrói Mórnak nagy érdemei voltak a szöveg[ek] végső változatának kidolgozásában; a II. világháború után a drámát Siklós Olga újra dramatizálásában adják elő). A drámából film is készült (Keleti Márton rendezésében; Jávor Pál és Szörényi Éva főszereplésével, 1945-ben). A drámának a magyar irodalomtörténetben talán egyedülálló különlegessége, hogy a főhős története egy másik műben folytatódott (Keszi Imre: Flóra Lágymányoson c. regényében, 1965). A színmű másik különlegessége, hogy néhány évvel a bemutató után elkészült egy „ellen-tanítónő“ is. Andor József hasonló című regényének egy katolikus vallású ideális tanítónő a főszereplője (1914-ben). Későbbi színműveiben (Tímár Liza, 1914; Lyon Lea, 1915; A szerető, 1917) a szentimentalizmusba hajló jelenetek beiktatásával a polgári közízlés igényeinek engedett. Élete utolsó éveiben, az olaszországi és bécsi emigrációja alatt (1921–1924) írta költői szépségű művészi önvallomását, a Rembrandt c. (1925) novellaciklusát.

Nemcsak regényalakjaival hozott újszerűséget a századforduló magyar irodalmába. Sikereinek titka nyelvében és stílusában rejlik. Nyelvének alaprétege a hagyományos irodalmi nyelvből ered. A Jókai és Mikszáth művein nevelkedő író erdélyi szavakból, a hevesi köznyelvből és budapesti szólásokból egy új nyelvet formált. Mondatszerkesztése is újszerű. A hagyományos szórendet felbontotta, a nyugodtabb tempót felgyorsította, feszesebbre fogta. Előadásmódja sokszor sietős, olykor pongyola, de mindig kifejező és eleven. Stílusa, nyelvezete ösztönző hatással volt a Nyugat első nemzedéke nagy írói egyéniségeinek - Babits Mihály, Móricz Zsigmond, Ady Endre és Kosztolányi Dezső - prózájára.

A Vörösmarty Akadémia tagja (1918), az Otthon Írók és Hírlapírók Köre tb. elnöke (1918).

Egerben született, a Kacsapart utcai szülőházát (ma: Bródy Sándor út) emléktábla jelzi. Nevét vette fel az egri Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár (1952-ben). Bródy Sándor és Gárdonyi Géza páros írószobra az egri Érsekkertben látható (mindkét szobor Varga Imre alkotása: Bródy padon ülő szobrát 2004. szept. 24-én, Gárdonyi álló szobrát 2005. okt. 19-én avatták fel).

Első novelláskötetét (Nyomor) - jóllehet Budapesten adták ki, de Gyulán nyomtattak (1883 végén, a kötetre előfizetőket is a helyi Békés c. lapban toboroztak). Első kötetének sikere után Budapestre költözött, de 1914-ig rendszeresen küldött írásokat gyulai lapoknak. Gyulai élményeit további köteteiben is megírta: a Don Quixote kisasszonyban és az Emberekben. Gyulai éveire később az Agglegények klubja c. írásában emlékezett vissza. Budapesten első lakása egy VIII. kerületi Salétrom utcai albérlet volt (1884-ben), egri diákokkal, orvostanhallgatókkal lakott együtt. A nyomorgó diáktanya képe több írásában is előkerült: pl. a János barátai c. novellában, A medikus c. drámában és Az ezüst kecske c. regényben. Házasságkötése után Rosenfeld Bellával az I. kerület Donáti utca 7.-be költözött, később a fővárosban még - többek között - a VII. kerület Damjanich utca 34.-ben lakott (itt írta A tanítónőt, 1907–1908-ban). Budapesten róla nevezték el a VIII. kerületi Bródy Sándor utcát (1946-ban; korábban Sándor utca, ill. Sándor főherceg utca!)

Öngyilkossági kísérlete után Ady írt róla lírai szépségű cikket (Bródy Sándor tragédiája címmel, 1905-ben), s A Gare de l’Est-en c. híres költeményét is Bródy tette ihlette (megjelent a Figyelőben 1905. júl. 15-én). A bp.-i Rákoskeresztúri Zsidó Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Életéről Krúdy Gyula írt portrét (Bródy Sándor, vagy A nap lovagja címmel; önállóan 2004-ben jelent meg.) Emlékét Benedek István Gábor is megörökítette (A lovag napjai c. fiktív regényében, szintén 2004-ben).

Emlékére Brody, Alexander és a Bródy Sándor-alapítvány Bródy Sándor-díjat alapított (évente egy-egy elsőkötetes prózaíró kaphatja meg, ill. az alapítvány támogatja a díjazott író második kötetét is, 1995-től).

F. m.: Nyomor. Elbeszélések. (Bp., 1884; Egyetemes Regénytár. 2. kiad. A nyomor címen, 1893); Don Quixote kisasszony. Regény. 1–2. köt. (Bp., 1886; 2. kiad. 1893; 3. kiad. 1905; Egyetértés Regénytár. 4. kiad. 1906); Emberek. Elbeszélések. (Egyetemes Regénytár. Bp., 1888); Faust orvos. Regény. (Bp., 1888; 2. kiad. 1895; Olcsó Regények 34. Új kiad. Bp., 1929; németül: Berlin, 1920?); Színészvér. – Két szőke asszony. Regények. (Bp., 1891; 2. kiad. 1–2. köt. 1895; 3. kiad. 1903; Egyetértés Regénytár. 4. kiad. 1903; németül: Berlin, 1894; cseh nyelven: Praha, 1896); Regénytárgyak. Elbeszélések. (Szépirodalmi Könyvtár. Bp., 1892); Apró regények. Elbeszélések. I–II. köt. (Bp., 1893; 2. kiad. 1895; Egyetértés Regénytár. 3. kiad. 1903); Éjszaka. Elbeszélések. (Bp., 1893); Két szőke asszony. Regény. (Bp., 1893); A kétlelkű asszony. Regény. (Bp., 1893; 2. kiad. 1895; 3. kiad. 1918; Olcsó Regények. 47. 4. kiad. 1920; németül: Berlin, 1895; cseh nyelven: Praha, é. n.); Az egri diákok. Két magyar Robinson története. Regény az ifjúság számára. (Bp., 1894; 2. kiad. 1903; Ill. Mühlbeck Károly. 3. kiad. 1919; 4. kiad. 1929); Hófehérke. Regényes színjáték. (Egyetemes Regénytár. Bp., 1894; 3. kiad. 1902; Milliók Könyve. 4. kiad. 1918; németül: Leipzig, 1896); Rejtelmek. Elbeszélések. I–II. köt. (Bp., 1896); Az asszonyi szépség. Többféle apróságok, mely a címre vonatkoznak. (Bp., 1897); Tündér Ilona. – Nász. Elbeszélések. (Bp., 1898; Egyetemes Regénytár. 3. kiad. 1906); Az ezüst kecske. Reg. (Bp., 1898; 2. kiad. 1902; Egyetemes Regénytár. 3. kiad. I–II. köt. 1902; 4. kiad. 1916); Egy férfi vallomásai és életképek. Elbeszélések. (Bp., 1899; 3. kiad. 1918); Emberfejek. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. Bp., 1900); Fehér könyv. I–XII. köt. (Bp., 1899–1900; új sorozat, I–III. köt. 1914–1916); Dina. Regény. (Bp., 1900); Árva leányok. Elbeszélések. (Bp., 1901; Egyetemes Regénytár. 2. kiad. 1902); Két feleség. Regény. (Bp., 1901); Erzsébet dajka és más cselédek. Elbeszélések. (1–3. kiad. Bp., 1901; 4. kiad. 1902; Egyetemes Regénytár. 5. kiad. 1904); A nagy regény alakjai. Karcolatok. (Bp., 1902); Két szőke asszony. (3. kiad. Bp., 1902; Egyetemes Regénytár. 4. kiad. 1902; 5. kiad. Olcsó Regények. Bp., 1918); A nap lovagja. Regény. (Új erkölcsök. I. Bp., 1902; Egyetemes Regénytár. 2. kiad. 1903; Magyar regényírók képes kiadása. Márk Lajos rajzaival. 3. kiad. 1906; 4. kiad. 1916; 5. kiad. Athenaeum Könyvtár. 1918; németül: Leipzig, 1903; új kiad. 1963; 1993; bem.: Vígszínház, 1916. febr. 11.); Egy rossz asszony természetrajza. Erkölcsrajz. (Bp., 1904; Egyetemes Regénytár. 2. kiad. 1905); Királyfi és koldusleány. Erkölcsrajz. Elbeszélések. (Egyetemes Regénytár. Bp., 1906; németül: Wien, 1906); Regényalakok. (Egyetemes Regénytár. Bp., 1906; 2. kiad. 1907); Az automobil és egyéb elbeszélések. (Magyar Könyvtár. Bp., 1906); A hercegkisasszony és más elbeszélések. (Egyetemes Regénytár. 1–2. kiad. Bp., 1908); A villamos. – Andornakiné. Két regény. (Bp., 1909); Rembrandt fejek. Karcolatok. (Bp., 1910); Komédia. Elbeszélések. (Magyart a magyarnak. Bp., 1911); Emberfejek. Regény. (Magyar Könyvtár. Bp., 1911); Jegyzetek a szerelemről. (Modern Magyar Könyvtár. Bp., 1911); Lárvák. Karcolatok. (Nyugat Könyvtár. Bp., 1911); Lyra. Elbeszélések. (Bp., 1911); Novella. Elbeszélések. (Magyart a magyarnak. Bp., 1911); Imre herceg. Elbeszélések. (Bp., 1912); A női szépség a történelemben és a művészetben. (Századok legendái. Bp., 1913); Húsevők. Kisregények. (Bp., 1913); Elmélkedések. (Magyar Könyvtár. Bp., 1914); A felboncolt szív. Regény. (Modern Könyvtár. Bp., 1914); A kőtörő és egyéb történetek. (Magyar Könyvtár. Bp., 1917); A szerelem élettana. Stúdiumok. (Bécs, 1922); A nász. Regény. (Milliók Könyve. Bp., 1923); Rembrandt. Egy arckép fényben és árnyban. (Bp., 1925; angolul: New York, 1928); Két nő. Elbeszélések és regény. (A toll mesterei. Bp., 1927); B. S. legszebb írásai. Elbeszélések. Az előszót Hatvany Lajos írta. (Bp., 1935; új kiad. 1953); Fehér könyv. Írta B. S., folytatja Zsolt Béla. Tanulmányok. (Bp., 1945); A sas Pesten. Vál. írások. Sajtó alá rend. Szauder József. Az életrajzot ellenőrizte Kárpáti Aurél. (Bp., 1954); Az egri diákok. Ifjúsági regény. Ill. Szűr-Szabó József. (Bp., 1955; lengyelül: Warszawa, 1957; Ifjúsági Kiskönyvtár. Ill. Szecskó Tamás. 2. kiad. 1962); A tanítónő. Falusi életkép 3 felvonásban. A bevezető tanulmányt Bóka László írta. Ill. Ruzicskay György és Neogrády Miklós. (Népszerű drámák. 20. Bp., 1955); Az ezüst kecske. – A nap lovagja. Két regény. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Vajda Miklós. (Bp., 1956); B. S. válogatott színművei. Vál., sajtó alá rend. Geréb Béláné. A jegyzeteket Bródy András írta. (Bp., 1957); Rembrandt. Egy arckép fényben és árnyban. Szerk., az utószót írta Bródy András. (Bp., 1957); Cilinderes Tiborc. Vál. cikkek és tanulmányok. Vál., sajtó alá rend. Bródy András. (Bp., 1958); Két szőke asszony és más regények. Szerk., sajtó alá rend. Bródy András, a bevezető tanulmányt Bóka László írta. (Bp., 1959); Húsevők. B. S. novellái. I–II. köt. Szerk., sajtó alá rend. Bródy András, a bevezető tanulmányt Czine Mihály írta. (Bp., 1960); A tanítónő. Színmű. A rendezői utószót Ardó Mária írta, a díszleteket Bojár Iván tervezte. (Játékszín. 26. Bp., 1960); A medikus. Életkép 3 felvonásban. A rendezői utószót Molnár Gál Péter írta. (Bp., 1961); Rembrandt. Egy arckép fényben és árnyban. – Az ezüst kecske. Regény. Sajtó alá rend. Vajda Miklós, az utószót Bródy András írta. (Bp., 1963); A nap lovagja. Regény. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1963); Színház. B. S. drámái. Sajtó alá rend. Bródy András. a bevezetőt Illés Jenő írta. (Bp., 1964); Az ezüst kecske. Regény. (Kincses Könyvtár. Bukarest, 1964); A dada. – A medikus. – A tanítónő. Színművek. A bevezető tanulmányt Kozma Dezső írta. (Tanulók könyvtára. 68. Bukarest, 1968); Színészvér. – Az ezüst kecske. – A nap lovagja. Három regény. A szöveget gondozta, a kísérő tanulmányt írta Juhász Ferencné. Ill. Szántó Piroska. (Magyar elbeszélők. Bp., 1969); Rembrandt. Egy arckép fényben és árnyban. Az utószót Juhász Ferencné írta. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1970); Rembrandt. Egy arckép fényben és árnyban. Regény, cikk és egy egyfelvonásos. (Kiskönyvtár. Bp., 1973); Az ezüst kecske. Regény. (Kiskönyvtár. Bp., 1974); A tanítónő. B. S: színművei. Szerk., összeáll., az előszót írta Kozma Dezső. (Tanulók könyvtára. 171. Kolozsvár, 1976); A nap lovagja. Regény. Az utószót Tarján Tamás írta. (Heti Klasszikusok. Bp., 1993); Rembrandt. Egy arckép fényben és árnyban. (Arc – más. Bp., 1994); Leona Jeruzsálemben. Tárcák és elbeszélések. Szerk., vál., az utószót írta Urbán V. László. (Kalamáris Könyvek. Bp., 1994); B. S. válogatott drámái. Vál., a szöveget gondozta és az utószót írta Rajnai Edit. A grafikákat Sárkány Győző készítette. (A magyar dráma gyöngyszemei. Bp., 1996); A nap lovagja és más kisregények. A szöveget gondozta, az utószót írta Cséve Anna. (A magyar próza klasszikusai. Bp., 1997); Rembrandt és más elbeszélések. A szöveget gondozta, az utószót írta Egyed Ilona. (A magyar próza klasszikusai. Bp., 1998); Az asszonyi szépség. (Századok legendái. Bp., 2000); Lyon Lea. Dráma. Szerk., a kísérő tanulmányt írta Ács Gábor. (Bp., 2004); Jegyzetek a szerelemről. (Bp., 2005); Egy férfi vallomásai. (Kis szerelmes irodalom. Bp., 2006); Az ezüst kecske. – Két szőke asszony. Két regény. (A magyar próza klasszikusai. Metró Könyvtár. Bp., 2006); Az ezüst kecske. Regény. (A magyar irodalom remekei. Népszabadság Könyvek. Bp., 2007); Két feleség. – Hófehérke. Regény és színmű. (Szeged, 2010);

színművei: Hófehérke. Regényes színjáték 3 felvonásban előjátékokkal. (Magyar Könyvtár. Bp., 1901; bem.: Nemzeti Színház, 1902. jan. 18.); A dada. Erkölcsrajz 3 felvonásban. (Bp., 1902; új kiad. 1917; bem.: Vígszínház, 1902. jan. 18.; felújítás: kolozsvári Magyar Színház, 1934; Thália Színház, 1970); Királyidillek. Három egyfelvonásos. (Bp., 1902; bem.: Nemzeti Színház, 1902. dec. 5.; új kiadása Királyok címen, 1913; e címen bem.: Magyar Színház, 1913. márc. 15.); A tanítónő. Falusi életkép 3 felvonásban. (Bp., 1908; Milliók Könyve. 2. kiad. 1916; németül: Köln, 1909; horvátul: Zagreb, 1915; bem.: Vígszínház, 1908. márc. 21.; a 100. előadás: 1917. okt. 18.; felújítás: uo., 1934. okt. 13.; német bem.: berlini Deutsches Theater, 1909 és München, 1910. febr. 5.; Bécs és Nürnberg: 1910. ápr.; Bréma: 1910. nov.; felújítások: Jókai Színház, 1954. dec. 17.; József Attila Színház, 1984; Nemzeti Színház, 1994); A medikus. Életkép 3 felvonásban. (bem.: Vígszínház, 1911. jan. 27.; felújítások: Madách Színház, 1959 és 1997; Nemzeti Színház, 1981); Körbe-körbe. Képsorozat Arthur Schnitzler írása nyomán. (bem.: Új Színpad, 1912. okt. 12.; betiltották: okt. 15.); Prometheus. Mitológiai balett 3 képben Beethoven zenéjére. (bem.: Operaház, 1913. márc. 19.); Árnyékok. Drámai kísérlet 1 felvonásban. (Bp., 1914); Tímár Liza. Erkölcsrajz 3 felvonásban. (Bp., 1914; bem.: Vígszínház, 1914. márc. 19.; holland bem.: Hága és Amszterdam, 1915. jún.); A háromszáz éves ember. Mozibohózat. Nagy Endrével. (bem.: Zeneakadémia, 1914. ápr. 26.); Lyon Lea. Színmű 3 felvonásban. (bem.: Magyar Színház, 1915. szept. 4.; német bem.: Teplitz-Schönau, 1918. júl. és Bécs, 1921. szept.); A szerető. Regényes színjáték 4 felvonásban. (Bp., 1917; bem.: Magyar Színház, 1917. okt. 25.; 100. előadás: 1918. jan. 17.; németül: bécsi Roland Bühne, 1925. okt. 27.; felújítás: Madách Színház, 1963); Orgonavirág. Májusi játék 1 képben. (bem. egyidejűleg: Magyar Színház–Nemzeti Színház–Vígszínház, 1919. máj. 1.);

szerk.: Dosztojevszkij: Raszkolnyikov. Ford. Szabó Endre. A bevezetést írta. (Bp., 1888); Pósa Lajos költeményei. Az előszót írta. (Bp., 1914); Arcübasev, Mihail: Szenvedély. Dráma 4 felvonásban. Ford., átd. (Bp., 1918; 2. kiad. 1919); Schnitzler, Arthur: Körbe-körbe. Ford. Pajzs Elemér. A bevezető tanulmányt írta. (Bp., 1990).

Irod.: Kosztolányi Dezső: B. S. (A Hét, 1912); Móricz Zsigmond: A fiatalok mestere. (Színházi Élet, 1918); Roboz Imre: B. S. és néhány színésznő. (Színes röpiratok. 2. Bp., 1918); Krúdy Gyula: B. S., vagy a nap lovagja. (Pesti Napló, 1927); Nagy Endre: Expresszionista arckép B. S.-ról. (Nyugat, 1929); Kemény Gábor: A polgári mentalitás B. S. írásaiban. (Századunk, 1930); B. S. emlékezete. (A Századunk könyvtára. 9. Bp., 1931); Komlós Aladár: B. S. (Toll, 1934); Kozma Dezső: B. S. Kolozsvárt. (Pásztortűz, 1934 és Korunk, 1963); Babits Mihály: B. S. évfordulója. – Schöpflin Aladár: B. S. hitbuzgó védői. (Nyugat, 1934); Tamás Ernő: B. S., a nyelvművész. (Literatura, 1935); In memoriam B. S. (Bp., 1944); Rónay György: A regény és az élet. (Bp., 1947); Sós Endre: A nagyváros írói. (Bp., 1947); Hatvany Lajos: B. S. (H. L.: Irodalmi tanulmányok. 1. köt. Bp., 1960); Csatkai Endre: B. S. és Sopron. (Soproni Szemle, 1960); Kárpáti Aurél: B. S., a regényíró. (K. A.: Tegnaptól máig. Vál. irodalmi tanulmányok. Bp., 1961); Földes Anna: B. S. Kismonográfia. (Irodalomtörténeti kiskönyvtár. Magyar írók. Bp., 1964); Czeglédi Imre: Adatok B. S. pályakezdéséhez. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1965); Juhász Ferencné: B. S. hőskora. Élete és munkássága 1903-ig. Egy. doktori értek. (Bp., 1966); Juhász Ferencné: A szecesszió egy Bródy-regényben. Az ezüst kecske. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1967); Juhász Ferencné: Két író a századfordulón. B. S. és Justh Zsigmond. (Irodalomtörténet, 1970); Juhász Ferencné: B. S. Monográfia. (Irodalomtörténeti Könyvtár. 26. Bp., 1971); Szauder József: B. S. (Sz. J.: Tavaszi és őszi utazások. Tanulmányok a XX. század magyar irodalmáról. Összegyűjtötte, a szöveget gondozta Szauder Mária. Bp., 1980); Laczó Katalin: B. S. képzőművészeti tárgyú írásai. (Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1981); Laczó Katalin: B. S. és Szeged kapcsolatához. (Somogyi könyvtári műhely, 1981); Laczkó András: B. S. alkotásai és vallomásai tükrében. (Arcok és vallomások. Bp., 1982); Rónay György: Bevezetés a 19–20. századi magyar regényirodalomba. (Bp., 1985); Szabó Zoltán: Bródy Sándor: Az ezüst kecske. (Magyar Nyelvőr, 1986); Csaba Gabriella: B. S. újságírói tevékenysége a századfordulón. (Magyar Könyvszemle, 1987); Laczkó András: Újító vagy előfutár? Kérdések B. S. életműve körül. (Dunatáj, 1987); Laczkó András: Vonások B. S. arcképéhez. Tanulmányok. (Új Auróra füzetek. Békéscsaba, 1987); Bori Imre: B. S., a nyomor írója. (Híd, 1989); Eisemann Mihály: Bródy Sándor: Rembrandt. (Műelemzések kiskönyvtára. E. M.: Keresztutak és labirintusok. Elemzések XIX. századi és XX. századi magyar művekről. Bp., 1991); Rónai Mihály András: Magyar toll. (Bp., 1991); Nyárády Gábor: Ki voltál, Ádám? B. S. ifjúkori novellahőse. (Világosság, 1991); Krúdy Gyula: B. S. vagy A nap lovagja. Az utószót Brody, Alexander írta. (Írói arcképek. Bp., 2004); A lovag napjai. Talált és kitalált történetek B. S.-ról. (Bp., 2004); Tihanyi Katalin: Műalkotások színellátása. B. S.: Rembrandt és Rembrandt. (Alföld, 2006); Csontó Sándor: Szivarfüsttől a pörköltszaftig. B. S. irodalmi ízei. (Alföld, 2007); Vitéz Ferenc: Fehér Könyv. B. S. (Nézőpont, 2007); Rosenfeld Bella [Fehér Judit]: Asszonyok. B. S. feleségének története és írásai. Sajtó alá rend. Kurta Zsuzsanna, szerk. Hovanyecz László. Az összekötő szöveget és az epilógust Brody, Alexander írta. (Bp., 2007); Gombkötő Erzsébet: B. S. Gyulán. (Anno Gyula. Gyulai Hírlap, 2010. máj. 26.).