1. Ház és haza

„A falukutató szó nem helyes, mert falukutató az, aki a falu után kutat, az pedig felesleges, mert a falvak megvannak, nem vesztek el. … A helyes kifejezés a faluvizsgálat, mert ez az orvos munkájára emlékeztet.“

(Illyés Gyula)

A trianoni határok közé szorított ország lakosságának 51,8%-a földműves, azaz 4.499.393 lélek: ebből gazdasági cseléd 599.622, mezőgazdasági munkás 955.621, azaz összesen 1.555.243 lélek. A mezőgazdasági népesség 30%-a tehát teljesen földnélküli. De hozzájuk lehet számítani az egy holdon aluli birtokkal vagy bérlettel rendelkező 271.767 lélek napszámost és a 27.700 kubikost is. Összesen 1.854.710 lélek. Lélek.

A bér viszonylag jó, van úgy, hogy négy–öt hónapig is futja élelemre, néha még ősszel is akad kisebb-nagyobb munka. Télen azonban éheznek: hamar felélik azt, ami van, ami marad; aztán semmi sincs. Évente átlagosan 180 munkanap van, ez az év napjainak alig fele. E 180 nap alatt többet dolgoznak, mint a sorsukért aggódó szellemi munkások. Többet dolgoznak az ipari munkásoknál is. Úgy mondják, értsd szó szerint, látástól vakulásig, naponta 15 órát fáradnak. 180 megszorozva 15-tel, az 2700 óra, egy esztendőben tehát 2700 órát dolgoznak. Évi 300 napnál többet az országban senki sem dolgozik: sem munkás, sem hivatalnok, s a hivatalnokok példájára végre a gyári munkások is fizetett szabadságot kapnak. Akik 300 napot dolgoznak – ha a fizikai munkások törvényes legmagasabb, nyolcórai munkaidejét számítjuk – összesen 2400 órát dolgoznak. Tehát legalább 300 órával, azaz 38 munkanappal még így is kevesebbet. Ráadásul a zsellérek, a napszámosok, az egyéb alkalmi mezőgazdasági munkások minőségileg is a legnehezebb munkát végzik. Egy aratási nap 15 órája akár 20 órának is megfelel akármilyen más szakma munkájához mérve. Nehéz fizikai munka, nem teendő, nem tennivaló, nem tevékenység, nem elintézendő foglalatosság, nem hivatás és nem mesterség – kenyér… Kenyér.

A lakosok száma 1930-ban 6469 fő: 3255 nő és 3214 férfi. Mondhatni színmagyar település: 6438 magyar lélek, közülük 5133 református, 1069 római katolikus. A hatévesnél idősebb analfabéták száma 682. A faluban 1330 lakóház van, ebből mindössze 67 kő- vagy téglaépítmény; a többi vályog- vagy sárhajlék. Egy holdnál kevesebbje van 238 családnak, egyáltalán semmi földje sincs 659 családnak. Lélek.

A bér viszonylag jó, ha hónapszámra tudnak szerződni, van úgy, hogy az év több mint felében van állandó munkájuk. Ilyenkor hetente akár egy liter tejet és egy kiló húst is elfogyasztanak, ez utóbbi néha még több, mert van úgy, hogy fél kiló szalonnabőrt és disznófejet is tudnak venni. Cukrot azonban egész évben, ha egy-két kilót vesznek és persze ott a krumpli is. Mindenki annyit költ, amennyit keres. A jövedelem szót nem ismerik, a nyereséggel tévesztik, vélt pontossággal kijavítják a kérdezőt: keresetemből semmi jövedelmem nincs. Mindenki annyit költ, amennyit keres. Tartalékja egyikőjüknek sincs, a kamra szót alig ismerik, ha házukban van is ilyen helyiség, feladatát nem értik, nem tudják: üres búzazsákokat tárolnak ott. Nincs jövedelem, fizetés, illetmény, állandó bevétel, nyereség, helyette fizetség, szegődmény, hónapszámos kereslet, járulék – kenyér… Kenyér.

2. Háza és népe

„Az én életem nem jó, mert mindig beteg vagyok, fáj a lábam és a szemem… enni eszünk, keveset, de ruhánk nincs és fázik a lábam… kevés volt a napszám és apám nem tudott keresni… “

(B. I. tízéves kisfiú írása)

A családoknál, átlagban nyolc gyermek születik. Ezek közül azonban jó, ha a fele megéli a felnőttkort. Van úgy, hogy öt sem. Sok családnál két élő gyermekre jut egy halott. Van úgy, hogy az anya ötöt is összeszámol. Mikor haltak meg, miben, hányan? Van úgy, hogy az anya egy elhalt kisdedre sem emlékszik pontosan, nem tudja, nincs adat. Lélek.

A gyermekek adnak igazi képet a társadalom valós képéről, a földnélküli parasztság legérzékenyebb ösztöneiről. A felnőttség az önállósággal kezdődik, a felelősséggel, amidőn az embernek már rendelkeznie kell anyagiakkal is. A gyermekkor az örök tilalom ideje: az örök korlátozottságban tartott lélek mindvégig kiskorú, gyermeki marad. A szegények gyermekiek, gyermekeik szegények maradnak.

A gyermekek feladatot kaptak: írják le addigi életfolyásukat. A kicsiny életek nagy eseményeiként csak bajt, bánatot és fájdalmat soroltak. Konok egyhangúsággal rótták a tájnyelvi sorokat, változatosságot csak a kellemetlenségek különbözése nyújtott. Leestem a létráról, elestem az úton, megütöttem magam a munkába’, nagyon fájt mindenem, ríttam sokat, majd meghaltam, annyira rossz volt. A nagyobbacskák eseményeiket, emlékeiket kerek történetekké, valóságos novellákká egészítették ki, de itt sincs öröm és játék, csak szomorú tények és okozatok végtelen monoton láncolata.

A gyermekek feladatot kaptak: arra a kérdésre kellett írásban válaszolniuk, hogy megvan-e mindenük (zárójelben feltettek egy leleplező kérdést is: mire volna leginkább szükségük?). Az első kérdésre kivétel nélkül azt válaszolták, hogy megvan mindenük (a zárójelben feltett kérdésre viszont kivétel nélkül élelmet, ennivalót és ruhát, cipőt soroltak). Csak egy kisfiú kívánt játékot, gurigát.

A gyermekek feladatot kaptak: egy lapot tettek elébük, amelyen két üres téglalap rajza volt. Ez két könyv fedőlapja, díszítsék úgy, ahogy gondolják, emlékezzenek vissza meséskönyveikre, rajzolják le kedves történeteiket. Kicsiny fiúk és nagyobbacska leányok tehetetlenül meredtek az eléjük tett lapra. A kérdést sem értették. A gyermekek közül egyiknek sem volt meséskönyve. Egyetlenegynek sem, soha… Kenyér.

A több mint százötven kisgyermek írásbeli vallomásait végül 156 falusi, szegény sorsú gyermek értelmességi és ösztönvizsgálatával egészítették ki; olyanokkal, akik írni még nem tudtak megfelelően. Az írni már jobban tudó gyermekek értelmi képességeit nem egyénenként, hanem csoportosan vizsgálták.

A gyermekek a falu legszegényebbjei közül kerültek ki. Földjük egyikőjük családjának sem volt, az apa napszámos, béres vagy zsellér. Összehasonlító, városi gyermekeken végzett ellenőrző vizsgálatokon megállapították, hogy minél kisebb a gyermek, elmaradottsága aránylagosan annál kevésbé észlelhető. Minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbé érzi még környezete hatását, annál kisebb a paraszti és az úri gyermek közötti szellemi különbség.

A gyermekek a falu legszegényebbjei közül kerültek ki. Félreértés azonban azt állítani, hogy az elmaradásnak az anyagi nélkülözés és a szegénység az oka. Mindezek csak közvetett okok lehetnek. Közvetlen oka az, hogy az ebben a környezetben élő gyermekeket a szülők nem képesek megfelelően gondozni, elfoglaltságuk és saját nevelési hiányuk miatt nem törődhetnek velük, kénytelenek elhanyagolni őket.

A gyermekek a falu legszegényebbjei közül kerültek ki. Magukra maradtak, így elmaradtak még a városi munkásgyermekektől is. A városban ugyanis gondosabb az iskoláztatás, többet foglalkoztak egy-egy gyermekkel, szüleik is megfelelőbben tudtak gondoskodni róluk. A városi közösség, ha nem is összetartóbb, de erősebben fejleszti a szellemi képességet.

A trianoni határok közé szorított ország lakosságának 51,8%-a földműves, azaz 4.499.393 lélek: ebből összesen 1.854.710 lélek földnélküli. Földnélküli, azaz nincstelen, nélkülöző, szűkölködő, ínséges; zsellér, napszámos, kubikos, gazdasági cseléd vagy egyéb földönfutó.

Lélek és kenyér. Illyés Gyula és Kozmutza Flóra, valamint Doboz, egy Békés megyei kicsiny falu. Lélek és kenyér. A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával a magyar „faluvizsgálat“ klasszikus művére és a november 21-én született Kozmutza Flórára emlékezett. Kék virág Kozmutza Flóra és Illyés Gyula emlékének.

Kozmutza Flóráról az alábbi linken olvashatnak: http://www.nevpont.hu/view/11441

A kép forrása: http://nemzetikonyvtar.tumblr.com/post/127930568283/kozmutza-flóra-1905-november-21-én-budapesten