Tatay Sándor
író, ifjúsági író
Született: 1910. május 6. Bakonytamási, Veszprém vármegye
Meghalt: 1991. december 2. Budapest
Család
Sz: Tatay Lajos evangélikus lelkész, Varga Terézia. F: 1944-től Takács Mária. Leánya: Tatay Ágota (1947–) keramikusművész.
Iskola
Gyermekéveit szülőfalujában töltötte, középiskoláit Tatán, Pápán és Szarvason végezte (1928-ban éretts.). A Pécsi Erzsébet Tudományegyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karán és Bölcsészettudományi Kara magyar–német szakán tanult (1928–1931), tanulmányait nem fejezte be.
Életút
Ifjúkorában bejárta Nyugat-Európa több nagyvárosát, hazatérése után Budapesten gyári munkás, később tisztviselő (1931–1936), a Kelet Népe c. folyóirat szerkesztője (1936–1938). Kölcsönkönyvtárat és papírkereskedést nyitott, majd írásaiból élt (1938–1944), a badacsonyi turistaház gondnoka (1944–1953). A II. világháború után Badacsonyban visszavonultan, írásaiból élt.
A népi írók mozgalmához csatlakozott, első műveire leginkább Szabó Dezső (1879–1945) radikális írásai hatottak. Az eke (1931) c. regényével mutatkozott be, a mű azonban nem aratott különösebb sikert, sőt a Nyugat bírálatában gyenge Szabó Dezső-utánzatnak tartotta. A kritika nem vette kedvét, nemsokára elbeszéléskötettel jelentkezett (Jelek a porban, 1939), de első, nagyobb visszhangot kiváltó műve, a Zápor (1941) c. nagyregénye volt. A Zápor az 1930-as években, egy dunántúli faluban játszódik. Ide érkezik Bárány számvevőtiszt és cinkosa, felesége, Cica. Bárány azzal az alig titkolt céllal jön a kicsiny faluba, hogy országgyűlési képviselő legyen. Befolyásos embernek adja ki magát, s a kívülről jöttek lelkiismeretlenségével avatkozik a falu életébe. Csakhamar ádáz háborúságok robbannak ki az egyszerű emberek: szegények és gazdagok, értelmiségiek és parasztok között, addig lappangó felekezeti ellentétek kerülnek felszínre, s az addig békés kistelepülést elárasztja a gyűlölet. Bárányék ördögi terve mégsem valósul meg, ármánykodásaik lelepleződnek, végül a falu is kiveti magából őket. Első írásainak lázadó, változásokat hirdető, naturalista képekben ábrázoló indulata folytatódik kisprózájában is. Elbeszéléseivel a dunántúli parasztság pusztulásával fenyegető szociális viszonyok ellen tiltakozik (Az egyetlen, Álmos délután), ill. balladai formában fogalmaz meg kísérteties, különös hangulatokat (A betű öl, Füstleány). Írásaiban gyakran fontos szerepet játszanak babonák, látomások, népdalidézetek. A II. világháború szörnyűségei egészen bizarr módon torzítják el néhány szereplőjének életét: az egyébként szelíd lelkű asszony brutálisan meggyilkolja az ejtőernyős néger pilótát (Asszony vasbottal).
A II. világháború után jó tíz évig nem szólhatott meg, s akárcsak több kortársa, Tatay Sándor is az ifjúsági irodalomhoz fordult. Kinizsi Pál (1955) c. romantikus történelmi kalandregénye az egyik legnépszerűbb ifjúsági regény lett, generációk nőttek fel a rettenthetetlen erejű molnárlegény kalandjain. Valójában nem hagyományos történelmi regényt és nem is életrajzi regényt írt, hanem a bakonyi erdőkben megismert, de országszerte elterjedt, Mátyás királlyal kapcsolatos mondákat gyűjtötte csokorba. Olyan történeket mesélt el, amelyek a legendás uralkodó és híres vezére kalandjait mesélik el fordulatos cselekményszövéssel, romantikus mellékszereplők (Magyar Jolánka, Bujkó; Titusz lovag, Holubán stb.) epizódjain keresztül. Még híresebb volt Puskák és galambok (1960) c. ifjúsági regénye, amelyik 1919-ben, egy dunántúli kisvárosban játszódik. A regény az 1960-as–1970-es évek egyik legismertebb magyar ifjúsági műve lett, tucatnyi nyelvre lefordították. A Szovjetunióban rendkívüli sikert aratott, szinte valamennyi köztársasága hivatalos nyelvére lefordították, a legtöbb tagországban, az iskolai tanterv részévé is vált! A műből az első kiadást (1960) illusztráló Zórád Ernő képregényváltozatot készített (megjelent a Pajtásban, 1964-ben), Keleti Márton filmet rendezett (1961-ben), Gál István pedig rádióra alkalmazta (1969-ben). A regény külön érdekessége, hogy az egyik főszereplőt Simeon Tamásnak hívják!
Legismertebb műve ugyanis a 20. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb családregénye A Simeon család c. ötkötetes regényfolyam (I. köt. A Simeon-ház, 1955; II. köt. A második leány, 1956; III. köt. Kenyér és virág, 1959; IV. köt. A nyugati kapu, 1962; V. köt. Az ítélet napja, 1964). Az önálló, mégis összetartozó művekből álló nagyregény részben Úrkúton, a Simeon család régi kúriájában, részben Budapesten játszódik. A család feje, Simeon József él Úrkúton, ahol élete nagy szenvedélyének, a versenyló-tenyésztésnek hódol. Három leánya közül Klára, egy tanító menyasszonya, aki Budapestre került – az ő története a mű II. kötete. A szereplők sorsa mind az öt kötetben újra és újra felbukkan, köréjük, a Simeon család tagjai köré, újabb és újabb epizódszereplők sorsa kötődik, akik aztán szintén újabb történeteket ihletnek (néhányuk melléktörténete Tatay más kisprózájában is felbukkan, így az író egy egész irodalmi univerzumot tölt meg szereplőivel). A főváros reménytelen kispolgárai, a dzsentriléttel küzdő kisvárosok tisztviselői, meggazdagodó és hirtelen elszegényedő kis- és nagyvállalkozók, bányászfalvak egyszerű munkásai bukkannak fel, majd tűnnek el ebben a hatalmas irodalmi pannóban, amely a 20. századi magyar Forsyte Saga vagy a magyar Thibault-család.
A Vulkán (1958) 1945 telétől 1946 tavaszáig meséli el a bakonyiak életét. Az egymással összefüggő, egymásba érő novellák főhőse egy könyvtáros, aki igyekszik összefogni a környék lakóit, ám a Hegy, akárcsak egy megkövesült szent állat vagy egy totemisztikus hatalom ül a regény hősein. A szereplők történetét öntudatlanul is befolyásolja a környék misztikuma, a Heggyel összefüggő hiedelmek, amelyek át meg átszövik a helyi emberek mindennapjait: tévhitekben megrekedt és a belőlük kiszakadni törekvő, változatos sorsokat mesél el ebben az igen nagy visszhangot kiváltó művében Tatay Sándor. A szerelem szőnyege (1970) szintén a Bakonyban játszódik. A kisregény főhőse, egy fővárosi zeneszerző a szőlőhegyen vásárol magának egy présházat, s a mű ennek a présháznak az évekig húzódó felépítéséről szól. Végül a vállalkozás csődbe megy, a szőlőből vadvirágos dzsungel lesz, amely idővel szerelmesek titkos találkozójává alakul. A Diszharmónia (1968) egy lélektani regény, főhőse, Sára, a történet elején még gimnazista, a mű végén már elvált asszony. A hamvas, erkölcsileg tiszta, gyönyörű leányból egy nem kevésbé szép, számító, érzéki asszony lesz, akinek tündéri kisleányát, Sára anyja kilopja az országból.
Emlékezet
Bakonytamásiban született, később a Badacsonyba költözött, s szinte minden írásában bakonyi és badacsonyi emlékbirodalma elevenedik meg. Maga is gyűjtötte a környék mondáit, amikor nem publikálhatott, gyermekkora mondáiból formálta meg Kinizsi Pál regényét. Népes családja történeteit pedig a Simeon család c. regényfolyamában írta meg, amelynek egyes epizódjait, családi visszaemlékezésekben, lírai önéletírásában és kisprózájában is újra és újra elővett. Ifjúkorában, a pécsi egyetemen, csatlakozott a Pécsi Fiatalok köréhez, Takáts Gyula, Várkonyi Nándor és Weöres Sándor mozgalmához. Az 1930-as években Budapesten telepedett le, valójában ott vált igazi íróvá (jóllehet első regénye, Az eke Sopronban jelent meg). Szőts István Hegyen égő tüzek c. filmjének – amelynek Tatay Sándor volt a forgatókönyvírója – kapcsán visszatért szülőföldje közelébe, Szigligetre (1944). Feleségül vette a badacsonyi Rodostó turistaház gondnoknőjét, s nemsokára közösen üzemeltették a híres vendéglőt. A Rodostó (!) idővel festők, írók, filmesek rendszeres találkozóhelye, szellemi menedéke lett: első ifjúsági műveinek sikere után felhagyott a gondnokoskodással. Szőlőt vásárolt Badacsonyban, de Budapesten, a XIII. kerületben is fenntartott egy lakást, s szívesen tartózkodott a szigligeti Alkotóházban is. Budapesten, a Gyöngyösi utca 53-ban lakott (1955–1991), lakóhelyét emléktábla jelzi (1996-tól).
Történeteit és karaktereit azonban továbbra is a badacsonyi, bakonyi emberekről mintázta, közismert, hogy Vulkán c. művének megjelenése után néhány hegyilakó perrel fenyegette. Baráti kapcsolatot alakított ki az 1966-ban megnyílt Badacsonytomaji Könyvtár és Művelődési Házzal: évente író-olvasó találkozókon szerepelt, majd születésének 75. évfordulóján, munkásságából, nagyszabású életmű-kiállítást nyitottak (1985-ben). Nevét vette fel a badacsonytomaji Tatay Sándor Általános Iskola. Egy budapesti kórházban hunyt el, Bakonytamásiban nyugszik, ahol síremlékét 1997. máj. 6-án avatták fel. Szintén róla nevezték el a Tatay Sándor Alapítványi Gimnázium, Szakközépiskola és Szakiskolát (2010?-től).
Elismertség
A Magyar Írók Szövetség ifjúsági irodalmi szakosztályának elnöke.
Elismerés
A Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1991).
Veszprém Megye Művészeti Díja, József Attila-díj (1957, 1961, 1979), a Művészeti Alap Irodalmi Díja (1980), a Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1981), SZOT Díj (1987), Az Év Könyve Jutalom (1986), Kortárs Díj (1990), Kossuth-díj (1991).
Főbb művei
F. m.: Az eke. Regény. (Dunántúli magyar írók könyvei. 2. Sopron, 1931; 2. kiad. 1932)
Jelek a porban. Elbeszélések. (Bp., 1939)
Zápor. Regény. (Új magyar regények. 22. Bp., 1941)
Csipke. Tíz elbeszélés. (Bolyai Könyvek. Bp., 1942)
Húshagyókedd. Regény. (Bolyai Könyvek. Bp., 1943)
Ludas Kata. Kisregény. (Pepita Regények. Bp., 1943 és Érdekes Könyvek. 43. Bp., 1943)
Ludas Kata és más elbeszélések. Fáy Dezső rajzaival. (Nemzeti Könyvtár. 150. Bp., 1944)
Botond. Bábjáték. (Bábszínpad. 8. Bp., 1953)
A szenes és a meszes. Ill. Jaschik Álmosné. Bábjáték. (Bábszínpad. 12. Bp., 1953)
Kinizsi Pál. Ifjúsági regény. Csohány Kálmán rajzaival. (Bp., 1955; 2. kiad. 1956; 3. kiad. 1957)
Kinizsi Pál. Regényes életrajz az ifjúság számára. (4. kiad. 1961)
Kinizsi Pál. Regény. (Delfin Könyvek. 5. kiad. Bp., 1966; 6. kiad. 1968; 7. kiad. 1972; 8. kiad. 1976; 9. kiad. 1981; 10. kiad. 1987; oroszul: Moszkva, 1966)
Kinizsi Pál. Ifjúsági regény. Ill. Rigler György. (11. kiad. Bp., Libra, 1991; 12. kiad. Sygnatura, 1993; Sulikönyvtár. 13. kiad. Falukönyv-Cicero, 1994 és utánnyomások: 1995–2003)
Kinizsi Pál. Ifjúsági regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011 és utánnyomások 2012-től)
Kinizsi Pál. Bábjáték. (Bábszínpad. 17. Bp., 1954)
Kinizsi Pál. Diatekercs. Ill. Hont-Varsányi Ferenc. (Bp., 1965)
Kinizsi Pál. Diatekercs. Ill. Merényi Valéria. (Bp., 1983).
Ének a szőlőhegyekről. Vál. elbeszélések. Vál., szerk. Galsai Pongrác. (Pécs, Dunántúli Magvető, 1955)
A Simeon-ház. Regény. (Bp., 1955; 2. kiad. 1958; 3. kiad. 1960; németül: Die Sünde der Klara von Simeon. Berlin, 1965)
A második leány. Regény. A Simeon-ház c. regényciklusának 2. része. (Bp., 1956; 2. kiad. 1960; németül: Die zweite Tochter. Berlin, 1968)
Zápor. Regény. (2. kiad. Bp., 1957)
Szöllőhegyi rapszódia. Regényrészlet. (Kortárs, 1958)
Vulkán. Regény. Ill. Szántó Piroska. 8 táblával. (Bp., 1958; 2. kiad. 1968)
Teri. Elbeszélés. (Kortárs, 1959)
Kenyér és virág. Regény. A Simeon-ház c. regényciklusának 3. része. (Bp., 1959; 2. kiad. 1960; németül: Brot und Blumen. Berlin, 1969)
A fehér hintó. Regény. A szerző Vulkán c. regényének és Ház a sziklák alatt c. filmforgatókönyvének átd. és bőv. kiadása. (Bp., 1960)
Üvegcsengő. Mese. Ill. Rónay Emy. (Kispajtások mesekönyve. 120. Bp., 1960)
Kelj fel és járj! Elbeszélés. (Kortárs, 1960)
Puskák és galambok. Ifjúsági regény. Ill. Zórád Ernő. (Bp., 1960)
Puskák és galambok. Ifjúsági regény. Ill. Rogán Miklós. Az utószót írta Diószegi András. (Kincses Könyvek. 2. kiad. Bp., 1963; lengyelül: Warszawa, 1963; oroszul: Moszkva, 1963; 2. orosz kiad. 1969; németül: Berlin, 1964; ukrán nyelven: Kijev, 1964; észt nyelven: Tallinn, 1964; cseh nyelven: Praha, 1965; litvánul: Vilnius, 1965; kirgiz nyelven: Frunze, 1966; örményül: Jereván, 1967; bolgárul: Szófia, 1978; szlovákul: Bratislava, 1980; kazah nyelven: Alma-Ata, 1981)
Puskák és galambok. Ifjúsági regény. Ill. Szőnyi Gyula. (3. kiad. Bp., 1965 és 1967)
Puskák és galambok. Ifjúsági regény. Ill. Reich Károly. (4. kiad. Bp., 1969; 5. kiad. 1970; 6. kiad. 1972; 7. kiad. 1975; 8. kiad. 1977; 9. kiad. 1979; 10. kiad. 1981; 11. kiad. 1983; 12. kiad. 1986. 13. kiad. 1990)
Puskák és galambok. Ifjúsági regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskönyv, 2011 és utánnyomások 2012-től)
Puskák és galambok. Technikai forgatókönyv. T. S. regényéből filmre írta Vadász Imre, rendezte Keleti Márton. (Bp., Hunnia Filmstúdió, 1961).
Kelj fel és járj! Elbeszélések. (Bp., 1961)
Éjféli mise. Elbeszélés. (Kortárs, 1961)
A nyugati kapu. Regény. A Simeon-ház c. regényciklusának 4. része. (Bp., 1962; németül: Die offene Tore. Berlin, 1971)
A fehér hintó. I–II. köt. Regény. Az utószót írta Illés Jenő, ill. Bozóky Mária. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1963)
Az ítélet napja. Regény. A Simeon-ház c. regényciklusának 5. része. (Bp., 1964)
Vallomás a Rákos-patakon túlról. (Budapest [folyóirat], 1966)
Szülőföldem, a Bakony. Útirajzok, visszaemlékezések. Ill. Pap Klára. (Bp., Panoráma, 1967)
Bujdosásunk története. Ifjúsági regény. Ill. Kondor Lajos. (Bp., 1967; 2. kiad. 1985)
A Simeon család. I–III. köt. I. köt. A Simeon-ház. II. köt. A második leány. III. köt. Kenyér és virág. (Magyar Elbeszélők. Bp., 1968)
Diszharmónia. Regény. (Bp., 1968)
A táltos autó. Mesék, elbeszélések. (Kispajtások mesekönyve. 180. Bp., 1968)
A szerelem szőnyege. Regény. (Bp., 1970; Szépirodalmi Zsebkönyvtár. 2. kiad. 1976)
Eszter és a fajdkakas. Regény. Ill. Zsoldos Vera. (Bp., 1971)
Hej, asszonyok, asszonyok. Vál. elbeszélések. Ill. Szántó Piroska. (Bp., 1972)
Meglepetéseim könyve. Visszaemlékezések. Ill. Kondor Lajos. (Bp., 1974)
A Kanizsai lányok. Elbeszélés. (Körkép. 1975. Bp., 1975)
A Simeon család. I–III. köt. I. köt. A Simeon-ház. II. köt. A második leány. III. köt. Kenyér és virág. (30 év. Bp., 1977)
Lődörgések kora. Önéletírás. (Bp., 1977)
Lyuk a tetőn. Elbeszélés. (Kortárs, 1977)
Jegyességem Anna Borcsával. Elbeszélés. (Kortárs, 1978)
Szűk esztendő. Emlék Egry Józsefről. (Somogy [folyóirat], 1978 és Egry József arcképe. Írások Egry Józsefről. Vál., szerk. Fodor András. Bp., 1980)
A tűz estéje. Elbeszélés. (Körkép. 1979. Bp., 1979)
Asszonyok, lányok, örömlányok. Elbeszélés. (Kortárs, 1979)
Lyuk a tetőn. Önéletírás. A Lődörgések kora c. műve folytatása. (Bp., 1980)
Bonifác. Elbeszélés. (Kortárs, 1980)
Ligusztrum és angyal. Elbeszélés. (Kortárs, 1981)
Palacsinta apróban. Elbeszélés. (Kortárs, 1986)
Palacsinta apróban. Elbeszélések. (Bp., 1986)
Botond. Diatekercs. Tervezte és a felvételeket készítette Kováts Tamás, diafilmre alkalmazta Lázár Júlia. (Bp., 1986)
Szépségek kertje. Elbeszélés. (Sérülékeny jóság. Novellák. Vál., szerk. Mátyás István. Bp., 1988)
Hőskeresőben. Elbeszélés. (Alföld, 1988)
Nyugtalan szárnyakon. Elbeszélés. (Kortárs, 1988)
Fűben-fában emlékek. Elbeszélés. – Nagy Karosszék. Elbeszélés. (Kortárs, 1989)
Csillag Piroska. Elbeszélés. – Kettős kereszt. Elbeszélés. (Kortárs, 1990)
Kutyakomédia. 1–2. Elbeszélés. (Kortárs, 1991)
A szezon vége. Visszaemlékezés. (Bp., 1992)
Irodalmi barátkozások. T. S. visszaemlékezései Orosi Józsefre, Sértő Kálmánra, Erdélyi Józsefre és Barsi Dénesre. A Petőfi Irodalmi Múzeum Hangtára rövidített és szerkesztett anyaga. (Tekintet, 1998)
Ház a sziklák alatt. – A leghosszabb film. – Aki házasodik. Elbeszélések. Szerk. Sebestyén Lajos, az utószót írta Ágh István. (Különleges Könyvek. Dunaszerdahely, 2010)
A Kék Hegedű árnyékában. T. S. írásai szülőfalujáról. Vál., szerk. Németh Tibor. (A Bakonytamási Község Önkormányzata kiadványa. Bakonytamási, 2011)
Bonifác. Elbeszélés. (Balatonkenese, 2012)
Bujdosásunk története. Ifjúsági regény. (3. kiad. Bp., Cicero, 2013).
Tatay Sándor művei: Szépirodalmi Könyvkiadó: 1. Hét szűk évtized. – Lyuk a tetőn. (Bp., 1983)
2. Meglepetéseim könyve. – Lődörgések kora. (Bp., 1983)
3. Vulkán. – A szerelem szőnyege. (Bp., 1984)
4. Bakonyi krónika. (Bp., 1985)
5. Fehér hintó. – Eszter és a fajdkakas. Az első két kiad A fehér hintó címmel jelent meg. (Bp., 1986)
6. Zápor. – Diszharmónia. (Bp., 1987)
7–8. A Simeon ház. I–II. köt. I. köt. Klára. Az I. köt korábbi címe: A Simeon ház. II. köt. A második leány. A korábban A Simeon család címmel megjelent regényciklus első két kötete. (Bp., 1988–1990)
Széphalom Könyvműhely: 1. Meglepetéseim könyve. – Lődörgések kora. (Bp., 2000)
2. Lyuk a tetőn. (Bp., 2003)
Fapadoskönyv, Az online kiadvány nyomtatott példánya: Meglepetéseim könyve. (Bp., 2011)
Fehér hintó. (Bp., 2011)
Lyuk a tetőn. (Bp., 2011)
A Simeon család. I–III. köt. (Bp., 2011)
Húshagyókedd. (Bp., 2011)
Lődörgések kora. (Bp., 2011)
Diszharmónia. (Bp., 2011)
Eszter és a fajdkakas. (Bp., 2011)
Palacsinta apróban. (Bp., 2011)
Vulkán. (Bp., 2011)
Bujdosásunk története. (Bp., 2011)
Zápor. (Bp., 2011)
Kelj fel és járj! (Bp., 2011)
Bakonyi krónika. (Bp., 2011)
A szerelem szőnyege. (2011)
Az aranyhajú. Elbeszélések. (Bp., 2011)
Árva lelkek. Elbeszélések. (Bp., 2011)
Hej, asszonyok, asszonyok. (Bp., 2011) és utánnyomások 2012-től.
Irodalom
Irod.: műveiről: Kristóf György: Új regény a magyar faluról. T. S.: Zápor. (Budapesti Szemle, 1942)
Bárdosi Németh János: T. S.: Zápor. (Vasi Szemle, 1942)
Rezek R. Román: T. S.: Csipke. (Vasi Szemle, 1944)
Antal László: T. S., a novellista. (Dunatáj, 1955)
Cseres Tibor: T. S.: A Simeon-ház. (Csillag, 1955)
Harsányi István: T. S.: Kinizsi Pál. (Család és Iskola, 1955)
Bogáti Péter: T. S.: A Simeon-ház. (Népszava, 1955. máj. 24.)
Szabó Pál: T. S.: A Simeon-ház. (Magyar Nemzet, 1955. jún. 8.)
Szabó Ede: T. S.: A Simeon-ház. (Szabad Nép, 1955. okt. 31.)
Görgey Gábor: T. S.: A Simeon-ház. (Új Hang, 1956)
Horváth Barna: T. S.: Ének a szőlőhegyről. (Alföld, 1956)
Várkonyi Nagy Béla: T. S.: A második leány. (Élet és Irodalom, 1957. 4.)
Fábián Kata: T. S.: Vulkán. (Kortárs, 1958)
Hajdú Ferenc: T. S.: Kenyér és virág. (Élet és Irodalom. 1959. 26.)
Hajdú Ferenc: T. S.: Fehér hintó. (Kortárs, 1960)
Szabolcsi Gábor: Egy mai könyv néhány problémája. T. S. Fehér hintó c. új regényéről. (Tiszatáj, 1960 és Sz. G.: Író és valóság. Szeged, 1960)
Wéber Antal. T. S.: Kenyér és virág. (Kortárs, 1960)
Illés Lajos: T. S.: Fehér hintó. (Élet és Irodalom, 1960. 15.)
Seres József: T. S.: Puskák és galambok. (Kortárs, 1961)
Wéber Antal: T. S.: Kelj fel és járj! T. S. új elbeszélései. (Kortárs, 1962)
Futaky Hajna: T. S.: Kelj fel és járj! – Szeghalmi Elemér: T. S.: A nyugati kapu. (Jelenkor, 1962)
B. Nagy László: Egy regényciklus margójára. T. S.: A Simeon-ház. (Élet és Irodalom, 1962. 48.)
Fenyő István: T. S.: A nyugati kapu. (Népszabadság, 1962. okt. 25.)
Nagy Péter: Egy elhamarkodott könyvről. T. S.: Kelj fel és járj! (Új Írás, 1962 és N. P.: Rosta. Bp., 1965)
Seres József: T. S.: Az ítélet napja. (Kortárs, 1964)
Fenyő István: T. S.: Az ítélet napja. (Népszabadság, 1964. aug. 12.)
Kósa László: T. S.: Szülőföldem, a Bakony. (Ethnographia, 1968)
Máté Iván: A vidéki ország. T. S. Simeon családja. (Napjaink, 1968)
Palkó István: T. S.: Vulkán. (Életünk, 1969)
Faragó Vilmos: Hogyan ne éljünk? T. S.: Diszharmónia. (Élet és Irodalom, 1969. 5.)
Szabó B. István: T. S.: Diszharmónia. (Népszabadság, 1969. ápr. 11.)
Pályi András: T. S.: A szerelem szőnyege. (Életünk, 1970)
Nádra Valéria. T. S.: Meglepetéseim könyve. (Kortárs, 1975)
Laczkó András: T. S.: Lődörgések kora. (Kortárs, 1978)
Bakó Endre: T. S.: Lődörgések kora. (Alföld, 1978)
Mátis Lívia: T. S.: Lődörgések kora. (Somogy [folyóirat], 1979)
Bakonyi István: T. S.: Hét szűk évtized. (Műhely, 1984).
Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Varga Domokos: Látogatóban T. S.-nál. (Élet és Irodalom, 1968)
Galsai Pongrác: 12 + 1 fő. Szabálytalan arcképek. (Bp., 1978)
Varga Balázs: Irodalmi városképek. T. S. pesti pasziánsza. 1–2. (Budapest [folyóirat], 1978)
Két művész – egy szenvedély. T. S. és Egry József – sakkozott. (Magyar Sakkélet, 1979)
Csűrös Miklós: T. S. (Literatura, 1984)
Vathy Zsuzsa? Miért megy az ember világgá? T. S. 75. születésnapjára. (Kortárs, 1985)
Ki kicsoda a magyar gyermekirodalomban? (Bp.–Debrecen, 1988; 2. jav. kiad. Debrecen, 1991)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazekas István. (Bp., 1989)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1991. dec. 4.)
Koszorú T. S.-nak. Szerk. Szántainé Ruzsa Mariann és Tamás István. (A Badacsonytomaji Általános Művelődési Központ Körzeti Könyvtára kiadványa. Veszprém, 1992)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Veszprém megyei életrajzi lexikon. Főszerk. Varga Béla. (Veszprém, 1998)
Sziklák alatt. T. S. emlékezete. Vál., szerk., összeáll. Tüskés Tibor. (Emlékezet. Bp., Nap Könyvkiadó, 2000)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilmlexikon. 1931–1944. (Máriabesnyő–Gödöllő, 2006)
Tüskés Tibor: T. S. (Pécsi Szemle, 2006)
Varga Gabriella: Száz éve született T. S. Névadójára emlékezik a székesfehérvári középiskola. (Új Katedra, 2010)
Kosztolánczy Tibor: T. S.: Ház a sziklák alatt. (Kortárs, 2011).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2016
