„Az élet örök, és soha-soha meg nem halunk, ez mindig folytatódik, új és új öltözéket veszünk, de egyformák vagyunk és összetartozunk…”

(Szepes Mária, 2007)

Scherbach Mária Magdolnának hívták, a különös nevű színész házaspár Scherbach Oziás (művésznevén: Papír Sándor) és Kronémer Mária második gyermekeként született. Fiatalon elhunyt édesapja néhány évvel halála előtt átvette az újpesti Éden Színház vezetését, s az Újpesti Népszínház néven működő társulat hamarosan Újpest nagyközség egyik legnépszerűbb szórakozóhelyévé vált. A fiatal teátrum népszínműveket, operetteket, vígjátékokat, dalesteket tűzött műsorára. A család legkisebb tagja alig volt hároméves, amikor már rendszeresen fellépett az Árpád út és az István út sarkán álló épületben, legnagyobb sikerét Lehár Ferenc Cigányszerelem című operettjében aratta.

Papír Magdának hívták, amikor az egyik első magyar némafilmben szerepelt. Fiatalon elhunyt édesapja halála után nevelőapja, az egyik első magyar filmrendező, galánthai Balogh Béla vette át a kisleány nevelését. Terézvárosi, Rákóczi úti lakásukban volt a gyerekfilmszereplő-válogatás, amelyen természetesen a már „tapasztalt művésznő” könnyedén megfelelt. Első filmjében, egy drámaian kútba ugró kislányt alakított, sajnos azonban egyetlenegy kópia sem maradt fenn ebből a némafilmből, amelynek még a címe is ismeretlen. Annál nagyobb sikerrel játszották a korabeli mozgóképszínházak A megfagyott gyermek című drámát. A báró Eötvös József elbeszéléséből készült megrázó alkotás női főszereplője mindössze tizenhárom éves volt.

Galánthai Balogh Magdának hívták, amikor erőt vett magán és megmutatta első írásait nevelőapja munkatársának, Pacséry László dramaturgnak, akit Balogh Béla filmvállalata rendszeres forgatókönyvíróként alkalmazott. A kedves házibarát elolvasta az ifjú hölgy verseit, novelláit, különös hangvételű vázlatait, és megdöbbent. Talán még sohasem találkozott ennyire remek fogalmazású, kiforrott stílusú fiatal elbeszélővel. A család legkisebb tagja ugyanis alig volt tízéves, amikor már rendszeresen írt, csak úgy, maga örömére; kereskedelmi érettségi vizsgája után azonban kisebb írásokkal, karcolatokkal, szkeccsekkel egyre sűrűbben jelentkezett különböző műfajú hetilapokban és képes magazinokban.

Szepes Máriának hívták, amikor férjhez ment Szepes Béla olimpiai ezüstérmes gerelyhajítóhoz, népszerű grafikusművészhez, karikaturistához. A fiatal házasok Berlinbe mentek nászútra, ahol az ifjú férj sporttudósítóként és képszerkesztőként dolgozott, míg az ifjú feleség a berlini egyetemen összehasonlító vallástörténetet és vallásfilozófiát hallgatott. Hitler hatalomra jutása után a család hazaköltözött, az ifjú férj a Budapester Rundschau munkatársaként dolgozott, az ifjú feleség visszatért a forgatókönyvíráshoz. Néhány év múlva megszületett egyetlen gyermekük: a család legkisebb tagja azonban alig fél évet élt. A családi tragédia után egy évvel, Tihanyban, egy misztikus élmény hatására, mindössze harminc évesen elkezdte írni élete legfontosabb művét.

Orsi Máriának hívták, amikor nyolc éven át írt misztikus regénye, a Vörös Oroszlán 1946-ban megjelent. Nyolc év üldözés, bujkálás, megalázás után joggal bizakodott abban, hogy regényfolyama igazi szenzáció lesz. Részben igaza volt, mégis tévedett! A könyvet megjelenése után rögtön be is tiltották. Kalandos körülmények között azonban néhány példánya megmenekült, s mint „első szamizdat” kézről kézre járt, illegálisan terjesztették, utóbb kultuszregénnyé vált. A Vörös Oroszlán egy csodaszer, amely a kiválasztottakat nemcsak halhatatlanná teszi, de képesekké arra is, hogy előző életeikre és cselekvéseikre visszaemlékezzenek. A Vörös Oroszlán egy csodálatos könyv, amely nemcsak halhatatlanná lett, de illegális kiadásainak és kéziratainak története képesekké tesz arra is, hogy elmúlt évtizedek történetére, cselekvéseire visszatekintsünk. Szepes Mária mindössze harmincnyolc éves volt, amikor a világháborús tragédia után egy évvel megjelent élete legfontosabb műve, a Vörös Oroszlán. Újabb harmincnyolc év telt el, amikor 1984-ben ismét kiadták élete legfontosabb első (betiltott) művét, a Vörös Oroszlánt.

Pöttyös Panninak hívták főhősét, akit azért hívtak Pöttyösnek, mert nagymamája mindig pöttyös ruhákba öltöztette. Mivel Szepes Mária hivatalosan nem publikálhatott, több kortársához hasonlóan a gyermekirodalomhoz fordult. A régi lányregényeket felelevenítendő megszületett Pöttyös Panni (1953-ban; az első történet 1955-ben jelent meg!). A kirobbanó siker hatására a Móra Ferenc Könyvkiadó szerkesztője, Fazekas Anna (a nagy sikerű Öreg néne őzikéje szerzője) jó érzékkel úgy döntött, hogy Szepes Máriával folytatja a „pöttyös“ kisleány kalandjait, sőt idővel egész könyvsorozatot épített a Pöttyös névre. A Pöttyös Könyvek mozgósították a hivatalos irodalomból száműzött polgári mese- és lektűr írókat: Altay Margit, Thury Zsuzsa nagysikerű lányregényekkel jelentkezett. A legenda szerint Szepes Mária sokat tett azért, hogy az irodalomból kitagadott pályatársai új feladatokhoz jussanak. Az akkor már nagytekintélyű, misztikus írónő azonban nem tagadta meg önmagát, az első kötetek címei a száműzött írónők kódolt üzenetei is lehettek. Talán véletlen, talán nem, de a Pöttyös Könyvek nyitó kötete Kosáryné Réz Lola Leányfurfang c. történelmi regénye lett, nemsokára következett Altay Margit misztikus lányregénye, Amit az óra mesél…

Az ötéves Névpont – www.nevpont.hu – visszatekintő sorozatának negyedik részében a 99 éves korában elhunyt Szepes Máriára emlékezett, aki nem halt meg, csak új nevet vett fel és új életbe kezdett.

Kék virág Szepes Mária, a soknevű halhatatlan írónő emlékének.

Az alábbi linkeken olvashatnak Szepes Máriáról:

http://www.nevpont.hu/view/11404

http://www.nevpont.hu/view/11688

A képen az írónő látható, a kép forrása:

https://cultura.hu/kultura/szepes-maria-110-eve-szuletett/