Csonka Emil Ede
történész, újságíró, író, szerkesztő
Született: 1923. július 5. Szombathely, Vas vármegye
Meghalt: 1982. október 16. München, Német Szövetségi Köztársaság
Család
Nagyszülei: Csonka Ferenc, Zsebe Katalin; Szakonyi Károly, Farkas Anna.
Szülei: Csonka Antal (1891. febr. 20. Egyházasrádóc–1962. okt. 29. Szombathely) nőiszabó, Szakonyi Gizella (1895. júl. 10. Szombathely–1975. ápr. 26. Szombathely). Szülei 1919-ben házasodtak össze.
Felesége: Petrás Mária Magdolna (1916. dec. 8. Bp.), Petrás János és Czeiner Rozália leánya.
Petrás Mária első férje: 1939-től: Cseresznyák István (1917. aug. 20. Bp.), Cseresznyák Nándor és Demetrovits Ilona fia.
Iskola
A szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumban éretts. (1941), a budapeti Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem magyar irodalom és földrajz szakon tanult (1941–1944), a Bolognai Tudományegyetemen magyar irodalomból bölcsészdoktori okl. szerzett (1950).
Életút
A II. világháború végén Ausztriába távozott (1945), Ausztriában (1945–1951), majd a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) élt (1951–1982). A müncheni Szabad Európa Rádió munkatársa (Vasvári Gergely és Emilio Vasari néven, 1951–1982), egyúttal a nyugat-berlini RIAS Televízió külső munkatársa is.
A müncheni Új Európa c. havi külpolitikai és kulturális szemle felelős szerkesztője és kiadója (1962–1982).
A nyugat-európai magyar emigráció egyik jelentős és igen vitatott személyisége. Ifjúsági olvasmányai hatására magát szociális lázadónak tartotta: a népi írók közül elsősorban Erdei Ferenc, Kovács Imre, Németh László és Veres Péter írásai tették azzá. Magyarország szociális átalakulásának vágya miatt lépett be a Nyilaskeresztes Pártba (Szombathelyen, 1940-ben). Az érettségi „vizsgálata” évében, 1941-ben, a nemrég börtönéből szabadult Szálasi Ferenc Szombathelyre látogatott, valószínűleg ekkor találkoztak először. A szombathelyi újságban még gimnazista korában megjelent egy hazafias verse, erre figyelt fel vitéz leveldi Kozma Miklós (1884–1941), Szombathely országgyűlési képviselője. Visszaemlékezése szerint kisebb levelezés alakult ki a fiatalember és a politikus, egykori belügyminiszter között, végül Csonka Emil Kozma Miklós segítségével és támogatásával Budapesten, a bölcsészkaron kezdhette meg egyetemi tanulmányait. Az egyetemen, a Nyilaskeresztes Párt ifjúsági szervezetének egyik vezetőjeként alakult ki munkakapcsolata Szálasival. Az Összetartás c. nyilas lap munkatársaként (1942–1945) kezdetben kisebb híreket, a pártélet eseményeiről szóló beszámolókat és riportokat közölt, néhány hónap múlva azonban Szálasi Ferenc „országjárásainak” tudósítója, a vezér „íródeákja” lett. A nyilas hatalomátvétel után pártja adta ki első dokumentumköteteit, amelyek a nyilas mozgalom első hivatalos dokumentumai, ma is fontos forrásértékűek (a Szálasi Ferenc országjárása az Összetartásban megjelent írásait gyűjtötte össze; a Szálasi küzdelmeiből. Hogyan történt a hatalom átvétele? c. krónika 1944. nov. 4-ével, Szálasi Ferenc esküjével ér véget). Őszintén hitt a nemzetvezetőben, később önmagát egy rajongó, radikális fiatalembernek tartotta, akinek még nem volt emberismerete. Írásaiban és egyéb sajtómegnyilvánulásaiban végsőkig kitartott Szálasi mellett, úgy gondolta, hogy Szálasi azt hitte és hirdette magáról, hogy apostol, erős missziós tudattal; börtönéveit és bukását is úgy fogta fel, mint egy stációt saját népe és a magyarság kálváriájában. Csonka Emil az emigrációban, vele készült interjúkban elismerte, hogy mindaz, amit Szálasi Ferenc „alkotott” katasztrófa volt, utóbb többször is elhatárolódott korabeli önmagától: végzetes hibának tartotta, hogy belépett a Nyilaskeresztes Pártba. Bokor Péternek adott interjújában „ökörségnek” tartotta az antiszemitizmust, jóllehet erős katolikus neveltetése ellenére publicisztikái szélsőségesen zsidóellenesek voltak. A magyar szociális fejlődést – nézete szerint – a feudális berendezkedés és a munkásság kizsákmányolása gátolta, a magyar ipar nagy része pedig „zsidó kézen” volt. A zsidóság ipari plutokrata nagyhatalom volt, amelyet meg kellett reformálni a munkásság felemelése és az igazságosabb vagyonelosztás érdekében. Később gyakran védekezett azzal, hogy a zsidók „kitelepítése” nem a Szálasi-kormány alatt kezdődött, hanem 1944. márc. 19-e és 1944. okt. 15-e között zajlott le, a kitelepítés akkor már befejezett tény volt, sőt a zsidóság „kiiktatására” is megszületett már a végső akarat. Ami viszont a budapesti ostrom alatt történt a Budapesten gettóba terelt zsidósággal az azonban „természetesen” morálisan elvetendő és felháborító. Az antiszemitizmust mind keresztény erkölcsből, mind magyar érdekből későbbi írásaiban elvetette (pontosabban úgy gondolta, hogy a magyarság egy kis nép, és egy kis nép sohasem szálljon szembe egy világhatalommal…) Csonka Emil 1944 karácsonyán elmenekült Budapestről, egy hétig Komáromban tartózkodott, majd visszatért Szombathelyre, végül 1945. márc.-ban Nyugatra távozott. A nyilas uralom utolsó heteiben az Ifjú Nemzet c. nyilas ifjúsági lapot szerkesztette, és végsőkig kitartott Szálasi mellett. Mindezekért később mélységesen szégyellte magát…
Emigrációja első éveiben 19. századi magyar irodalommal foglalkozott, a bolognai egyetemen Jókai Mór munkásságából írta meg doktori értekezését (1948-ban, 1950-ben védte meg). Később érdeklődése a Habsburgok legújabbkori története, napjaink története, utóbb az 1956-os forradalom és szabadságharc „oknyomozó” előzményei és eseményei felé fordult. Jelentős monográfiát írt Habsburg Ottóról, Zita királynéről és Mindszenty József (1892–1975) hercegprímásról. A bíboros utolsó éveinek fontos szemtanúja volt, elkísérte őt néhány nyugat-európai útjára, gyűjtötte a személyére vonatkozó dokumentumokat. Idővel Csonka Emil a magyarországi emigráció egyik jelentős személyiségévé vált, múltját azonban a hazai hivatalos politika az 1960-as–1970-es években a nyugati emigráció lejáratására használta, jóllehet több vezető, mértékadó emigráns folyóirat épp előélete miatt nem közölt tőle írásokat. (A hungarista emigráció viszont – elsősorban Habsburg-könyvei miatt Szálasi Ferenc eszméi „árulójának” tartotta.)
Emlékezet
Csonka Emil Münchenben hunyt el, történeti műveit 1989-től többször is kiadták. Hagyatékát a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) őrzik. Német nyelvű írásai Vasari, Emilio néven jelentek meg, a Szabad Európa Rádióban Vasváry Gergely álnéven működött (az itt elhangzott munkái lapjában, az Új Európában jelentek meg Vasvári Gergely, ill. Vasváry Gergely néven. A lapot azonban Csonka Emil néven szerkesztette, és legtöbb írását is saját nevén közölte ugyanitt…)
Főbb művei
F. m.: Szálasi Ferenc országjárása. (Bp., Könyv- és Lapkiadó, 1944)
Szálasi küzdelmeiből. Hogyan történt a hatalom átvétele? (Bp., Hungarista Könyv- és Lapkiadó, 1944)
A forradalom oknyomozó története. Emilio Vasari néven. A borítót tervezte Fésűs László. (München, Veritas Kiadó, 1961; 2. kiad. 1981; németül: Die ungarische Revolution 1956. Ford. Rerrich Mária. Stuttgart, Seewald Kiadó, 1981)
Ein Königsdrama im Schatten Hitlers. Die Versuche des Reichsverwesers Horthy zur Gründung einer Dynastie. Emilio Vasari néven. [Királydráma Hitler árnyékában. A magyar nyelvű kéziratot Kende, Eugen fordította.] (Wien–München, Herold Kiadó, 1968)
Habsburg Otto. Egy különös sors története. (München, Új Európa, 1972; németül, Emilio Vasari néven: Dr. Otto Habsburg oder die Leidenschaft für Politik. Ford. Rerrich Mária. Wien–München, Herold Kiadó, 1972)
Zita története. Az utolsó magyar királyné. 8 táblával. (München, Új Európa, 1975; németül, Emilio Vasari néven: Zita. Kaiserin und Königin. Ford. Rerrich Mária. Wien–München, Herold Kiadó, 1976)
A száműzött bíboros. Mindszenty az emigrációban. 12 táblával. (San Francisco–München, 1976; németül, Emilio Vasari néven: Der verbannte Kardinal. Ford. Martos Péter. Wien–München, Herold Kiadó, 1977)
Mindszenty József: Napi jegyzetek. Budapest, Amerikai követség, 1956–1971. – Csonka Emil: A kor és a bíboros. Szerk., a bevezetést írta Batthyány Iván. (A Mindszenty Alapítvány kiadványa. Vaduz, 1979)
Ein Kämpfer für Europa. Otto Habsburg im Europa-Parlament. Emilio Vasari néven. [Európa harcosa. Habsburg Ottó az Európa Parlamentben. A magyar nyelvű kéziratot Virányi Lisbeth fordította.] (München–Linz, Herald Könyvkiadó, 1982)
Az 56-os forradalom történelmi okai. (1956 – a befejezetlen forradalom. Tanulmányok. A Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör kiadványa. Zürich, 1982)
Zita története. Az utolsó magyar királyné. 16 táblával. (1. magyarországi kiad. Bp.–Szeged, Eötvöskiadó–Szent Gellért Egyházi Könyvkiadó, 1989; 2. kiad. 1990)
A száműzött bíboros. Az utószót írta Stoffán György.( 1. magyarországi kiad. Szekszárd, Babits Kiadó, 1993)
Szálasi küzdelmeiből. Hogyan történt a hatalom átvétele? (új kiad. Sydney, 1995)
Diadalút Amerikában. Krónika Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek amerikai útjának egy jelentős részéről. 1974. jún. 5–22. A kötet a Mindszenty Alapítvány által őrzött Csonka Emil-kézirat alapján készült. A bevezetést írta Kovács Gergely, a névtárat és a mutatót összeáll. Nagy Brigitta. (A Mindszenty Alapítvány kiadványa. Bp., 2017).
F. m.: írásai az Új Európa c. folyóiratban: A bíboros és a bolsevikok. Polonia semper fidelis. (1966. 5.)
A négy fekete hajó. Japán története dióhéjban. (1966. 9.)
A harmadik német kancellár. Kurt Georg Kiesinger. (1967. 1.)
Az ország és a bíboros. Mindszenty József 75 éves. (1967. 3.)
A fejedelmek ostora. Gombos Gyula: Szabó Dezső. (1967. 5.)
Krisztus és a forradalmár. Ignazio Silone. (1967. 6.)
Az Ígéret földje. Történelmi riport Izraelről. (1967. 7.)
A tábornok lengyel játszmája. (1967. 10.)
A negyvenéves asszony. Szvetlana Sztálin históriája. (1967. 11.)
Mai magyar irodalom. Sánta Ferenc. (1968. 1.)
Prágai tavasz. (1968. 4.)
Mai magyar irodalom. Galgóczi Erzsébet. – „A magyarok bátorságát arany betűkkel…” Konrad Adenauer emlékiratainak új kötete. (1968. 5.)
Mai magyar irodalom. Szabó István. (1968. 6.)
A Márai naplója. (1968. 8.)
Kérdés, ötven év után. A csehszlovák tragédia margójára. (1968. 10.)
Nixon és Európa. – Szofoklész és az elnök. Egy mozaik: Mr. és Mrs. Nixon. (1968. 12.)
Húsz esztendeje. Mindszenty bíboros pere. (1969. 2.)
Az elsőszámú tanácsadó. Henry Alfred Kissinger. (1969. 4.)
Mai magyar irodalom. Zimre Péter. (1969. 5.)
L’heure de la vérité. [De Gaulle tábornokról.] (1969. 6.)
A stréber. Georges Pompidou. (1969. 7.)
Kéthly Anna 80 éves. (1969. 11.)
Az isteni mérték. (1970. 4.)
Trianoni tanulságok. (1970. 6.)
Habsburg Ottó és Montesquieu. (1971. 1.)
A német kérdés. (1971. 3.)
Egy dunavölgyi főpásztor. [Franz Königről.] (1971. 5.)
A tizenötödik évfordulón. (1971. 10.)
A bajor bástya bajnoka. (1974. 1.)
Öt szempont Szolzsenyicinhez. – Emigrációs riport. Ősmagyar halom Kaliforniában. (1974. 2.)
A két száműzött. – Találkozás a Krisztus-arcú orosszal. (1974. 3.)
A bíboros nyomában amerikai földön. Hat nap San Franciscóban. (1974. 4.)
Psalmus hungaricus. – Elmélkedés egy vendettáról. [Richard Nixon amerikai elnök bukásáról.] (1974. 5.)
A szókimondó diplomata. (1975. 1.)
Harminc év után. – Király Kelemen naplója. (1975. 2.)
A becsületes bádogos. George Meany portréja. – Három jelentős alkotás: Nyisztor Zoltán: Jézus földi élete. – Szolzsenyicin Gulag-ja magyarul. – Vándor Györgyi: A rémület éjszakái. (1975. 6.)
Franco alatt és Franco után. (1976. 1.)
Kovács Arisztid halálára. (1976. 3.)
Húsz év után. – Varga Béla miséje. – Egy elegáns vádirat. Márai Sándor: Erősítő. (1976. 5.)
Kéthly Anna halálára. – Az utolsó szó. Habsburg Ottó és Regina ezüstlakodalma. (1976. 6.)
Vigyázó szemetek Erdélyre vessétek. Illyés Elemér: Erdély változása. (1977. 1.)
Egy egoista, aki csak másokkal törődik. P. Werenfried van Straaten portréja. – Vladimir Bukovszkij – a question of honour. – Egy asszony három élete. Megyery Sári: Én is voltam jávorfácska. (1977. 2.)
Három magyar mű: Bogyay Tamás: Stephanus rex. – Bogyay Tamás–Bak M. János–Silagi, Gabriel: Die heiliegen Könige. – Szitnyai Zoltán: Még ég a láng. A dunavölgyi Cato vallomásai. (1977. 3.)
A spanyol józanság. – Egy orosz száműzött története. Andrej Alekszejevics Amalrik. (1977. 4.)
Örök párbeszéd a világgal. Márai Sándor: Napló. 1968–1975. (1977. 5.)
A bencések diákja. Habsburg Ottó 65 éves. (1977. 6.)
Az emigráció irodalmának három kis remeke: A prímás élete. Közi Horváth József: Kardinal Mindszenty. Ein Bekenner und Märtyrer unsere Zeit. – A püspök halála. Közi Horváth József: Apor püspök élete és halála. – Dunántúli méz és bors. Lökkös Antal: Bagoly mondja. (1977. 6.)
Három súlyos tanúságtétel. Erdély ügye a napirenden. – A jó pásztor. [dr. Ádám György pápai prelátusról.] (1978. 2.)
Magyar sculpteur Párizsban. – Gábor Áron angolul. [Gábor Áron szibériai trilógiájáról.] (1978. 6.)
A bíboros történelmi alkata. (1980. 4.)
Egy magyar patrióta emlékirata. Kovács Imre: Magyarország megszállása. (1980. 5.)
Nemzetközi perspektívák a 25. évfordulón. – A Kovács Béla-ügy. (1981. 6.)
Un pittore ungherese. (1982. 1.)
Az élet öröme és keserűsége. Gombos Gyula: Hillsdale. (1982. 5.).
F. m.: kisebb írásai: Borbándi Gyula–Molnár József: Tanulmányok a magyar forradalomról. – Szemtanúk a forradalomról. Gosztonyi Péter: Der ungarische Volksaufstand in Augenzeugenberichte. (Katolikus Szemle, 1966. 4.)
Az egymillió dolláros szívesség. 1–2. [Habsburg Ottó felvette a német állampolgárságot.] (Chicago és környéke, 1978. 35–36.)
Az akarat és a szorgalom diadala. [Habsburg Ottó az Európai Parlament képviselője.] (Chicago és környéke, 1979. 27.)
Figyelemre méltó cikk Katynról. (Chicago és környéke, 1980. 17.)
A halott Mao alkonya. (Chicago és környéke, 1980. 29.)
Az evngéliumi szocializmus. II. János Pál brazíliai diadalútja. (Chicago és környéke, 1980. 30.)
A lengyel modell. Új, forradalmi jelenségek. (Chicago és környéke, 1980. 34.)
A nevető harmadik. A nyugatnémet választások. – 1956. október 23. A csodák napja. Csonka Emil könyvének első fejezete. (Chicago és környéke, 1980. 43.)
A kurdok harcai. (Chicago és környéke, 1980. 44.)
„Tiszteljétek az öregeket!” A pápa Münchenben. (Chicago és környéke, 1980. 49.)
Új hangok Keleten és Nyugaton. (Chicago és környéke, 1981. 14.)
Egy magyar festő Rómában. Triznya Mátyás művészete. (Chicago és környéke, 1981. 15.)
Kaland és keringő. [A franciaországi válaszásokról.] (Chicago és környéke, 1981. 23.)
A lengyel Mindszenty halálára. [Stefan Wyszynski bíborosról.] (Chicago és környéke, 1981. 24.)
…és Bizánc elesett. Az európai pacifizmus. (Chicago és környéke, 1981. 35.)
Koncepció koncepció ellen? [Borbándi Gyuláról.] (Új Látóhatár, 1982. 1.)
Mindszenty bíboros beszédei. (Katolikus Szemle, 1982. 1.)
Aggasztó perspektívák. Az európai neutralizmus veszélyei. (Chicago és környéke, 1982. 11.)
Az agresszor megfékezése. A fegyverkezési egyensúly problémái. (Chicago és környéke, 1982. 17.)
Játék a tűzzel. A NATO-szolidaritás problémái. (Chicago és környéke, 1982. 25.)
Egy több, mint kétes ügylet. A nyugat-európai–szovjet gázvezeték ügye. (Chicago és környéke, 1982. 31.)
A bálványimádók vonulása. A kelet–nyugati kereskedelem abnormalitása. (Chicago és környéke, 1982. 35.)
Egy válás története. A bonni koalíció felbomlásának jelentősége. (Chicago és környéke, 1982. 42.).
Irodalom
Irod.: források és műveiről: Kozma Miklós volt belügyminiszterhez Csonka Emil kisdiák verset írt és elküldte neki. (Kis Újság, 1937. febr. 23.)
Elhunyt Csonka Antal. (Vas Népe, 1962. nov. 4.)
Frey András: IV. Károly és Horthy egy dilettáns „történész” kezén. [Csonka Emil Habsburg könyveiről.] (New Yorki Magyar Élet, 1973. 6.)
Elhunyt Csonka Antalné Szakonyi Gizella. (Vas Népe, 1975. ápr. 30.)
Oláh György: Csonka Emil: A száműzött bíboros. Mindszenty az emigrációban. (Chicago és környéke, 1976. 51.)
Pogány András: Csonka Emil: A forradalom oknyomozó története. (New Yorki Magyar Élet, 1981. 7.)
Saáry Éva: A tények ereje. Csonka Emil: A forradalom oknyomozó története. (Chicago és környéke, 1981. 10.)
Tomori, P.: Egy szükséges és becses mű. Csonka Emil: A forradalom oknyomozó története. (Amerikai–Kanadai Magyar Élet, 1981. 47.)
Csonka Emil. (Chicago és környéke, 1982. 44.)
Molnár János: Csonka Emil. (Új Hídfő, 1982. 10.)
Saáry Éva: Csonka Emil. (Kanadai Magyarság, 1982. 46.)
Stirling György: Csonka Emil. (Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1982. 42.)
Márai Sándor: Csonka Emil. (Új Európa, 1983)
Vajda Albert: Öt éve már… Csonka Emilről. (Chicago és környéke, 1987. 42.)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Borbándi Gyula: Magyarok az Angol Kertben. A Szabad Európa Rádió története. (Bp., Európa Kiadó, 1996; 2. bőv. kiad. Mundus Kiadó, 2004)
Sárközi Mátyás: Szálasi szolgálatában. Mosakodás és önfelmentés Münchenben. [Csonka Emil pályaképe.] (168 Óra, 1996. 51-52.)
Tóth Tibor: A hungarista mozgalom emigrációtörténete. PhD-értek. is. (Debrecen, 2008).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6L6C-YST?i=226&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A7W31-DPZM (Cseresznyák István Nándor és Petrás Mária Magdolna házassági anyakönyve, 1939)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GRKY-5T7?i=153&wc=923Q-DP8%3A40681801%2C62998201%2C47674801&cc=1452460 (Csonka Antal halotti anyakönyve, 1962)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GR2B-98YN?i=381&wc=923C-7M9%3A40681801%2C62998201%2C41531401&cc=1452460 (Csonka Antalné Szakonyi Gizella halotti anyakönyve, 1975)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM50383
https://nntp.hu/person/person.php?personid=28004
https://nevpont.hu/palyakep/csonka-emil-ede-221cc
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2022