Bánhidi Zoltán

Született: 1918. március 25. Rákospalota, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 2005. október 6. Budapest
Temetés: 2005. október 25. Budapest
Temetési hely: Rákospalotai Temető

Család

Dédszülei, anyai: ?, ?; nemes Szivós/Szivos Mózes (1824–1903. máj. 20. Nagykőrös. Temetés: 1903. máj. 21. Nagykőrös, Református Temető, Családi Sírbolt), a nagykőrösi községi takarékpénztár pénztárnoka, Szabó Rozália (†1920. márc. 16. Nagykőrös. Temetés: 1920. márc. 18. Nagykőrös, Református Temető, Családi Sírbolt).

Nagyszülei: Bernovics Gyula (†1902. jún. 12. Bp. Temetés: 1902. jún. 14. Központi Új Sírkert, Evangélikus Temető) postatiszt, Schatzmann Anna (†1940. nov. 6. Bp. Temetés: 1940. nov. 9. Rákoskeresztúr, Evangélikus Temető); Szépe Antal (†1905. márc. 6. Nagykőrös. Temetés: 1905. márc. 8. Nagykőrös, Református Temető) építész, Szivós Gizella (= Nervetti Sándorné, 1866. szept. 3. Nagykőrös–1935. jún. 17. Bp.).

Szivós Gizella testvérei: Szivós Gyula (1855. Nagykőrös–1934. nov. 20. Bp. Temetés: 1934. nov. 23. Nagykőrös, Családi Sírbolt) mérnök, műszaki főtanácsos és Szivós Zoltán (1863. ápr. 10. Nagykőrös–1896. máj. 7. Bp. Temetés: 1896. máj. 9. Kőbánya, Új Temető) székesfővárosi mérnök.

Szülei: Bernovics Károly Pál (1889. dec. 17. Bp.) postatisztviselő, Szépe Ilona (1895. ápr. 17. Nagykőrös). Apja a Tanácsköztársaság idején a postás vörösezred zászlóaljparancsnoka volt, a bukás után három év börtönre és egy év internálásra ítélték.

Testvére: Bánhidi Károly (= Bernovics Károly Antal, 1912. ápr. 25. Bp.–1945. jan. 28. Bp.) honvéd százados, Budapest ostroma idején bombatámadás áldozata lett.

Felesége: Szivós Éva.

Gyermeke, leánya: Bánhidi Éva (1953–).

Iskola

A rákospalotai Wagner Manó Magángimnáziumban éretts. (1936), a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–angol szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1941), a nyelvtudományok kandidátusa (1969).

Életút

A rákospalotai polgári iskola h. tanára (1941. szept. 1.–1941. dec. 31.), a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium r. tanára (1942. jan. 1.–1949. dec. 10.) és igazgatóhelyettese (1948. máj. 21.–1949. nov. 10.); közben frontszolgálatot teljesített, súlyosan megsebesült (1943–1946; hadifogságból tért vissza).

A kecskeméti Katona József Gimnázium r. tanára és igazgatóhelyettese (1949. dec. 11.–1951. okt. 29.), a Közoktatásügyi Minisztérium magyar–angol szakfelügyelője (1951. okt. 29.–1952. júl. 15.), Kecskeméten tanulmányi felügyelő (1952. júl. 15.–1952. dec. 1.).

Az ELTE BTK Központi Magyar Nyelvi Lektorátusának tanársegéde (1952. dec. 1.–1964. jún. 30.), egy. adjunktusa (1964. júl. 1.–1972. jún. 30.), egy. docense (1972. júl. 1.–1978. jún. 30.).

A magyar mint idegennyelv tanításának metodológiájával foglalkozott, egyúttal nyelvtörténeti, stilisztikai és jelentéstani kutatásokat végzett. A magyar nyelv és kultúra oktatását és terjesztését célzó tankönyvírói tevékenysége korszakos jelentőségű. Évtizedekig másod- és harmadgenerációs magyarok tízezrei tanultak nyelvkönyveiből, a szórványmagyarság számára az első kapcsolatot jelentették az óhazával a Bánhidi-Jókay-nyelvkönyvek. Jelentős angol–magyar kontrasztív nyelvészeti munkássága is.

Emlékezet

Bánhidi Zoltán Rákospalotán nőtt fel. Fiatalkorában az Újpesti-Rákospalotai Atlétikai Klub (URAK) labdarúgója volt, egyetemistaként átigazolt a BEAC-ba. Csurgón és Kecskeméten testnevelést is tanított és edzői feladatokat is elvállalt kisebb helyi, ill. iskolai csapatoknál. Bánhidi Zoltánt sportérdeklődése miatt Bárczy Géza és Fábián Pál javasolta, hogy tartson előadásokat a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Sporttagozatában a hazai sportnyelv sajátosságairól. Bánhidi összeállított néhány jegyzetet a helyszíni sportközvetítések nyelvhasználatáról, majd stilisztikai gyakorlatokat szerkesztett sportújságíróknak. Szepesi György rádiós-, Vitray Tamás televíziós sportközvetítéseinek összehasonlító vizsgálata után Szepesi és Vitray is arra bíztatta, hogy nyelvészként foglalkozzon a magyarországi sporttudósításokkal. (Szepesi később részt vett kandidátusi vitáján is!)

Bánhidi Zoltán volt a magyar sportnyelv történetének első kutatója, rendszerezője és feldolgozója, az első magyar sportnyelvtörténeti szótár összeállítója (A magyar sportnyelv története és jelene). Bánhidi Zoltán sporttörténetet és nyelvtörténetet írt egyszerre és párhuzamosan, a sportnyelv kialakulását és fejlődését igyekezett a hazai sportélet kialakulásával egyszerre vizsgálni. A módszer előnye, hogy sikerrel követte nyomon azt a folyamatot, amikor a már szótározott köznyelvi fogalmak új, sportnyelvi jelentéssel bővültek, külön kitért a két világháború között sportnyelvújításra mint sajátos magyar mozgalomra (tudomása szerint semmilyen más nyelvben nem volt hasonló…) Az első fejezetben ‘sport’ szavunk jelentéstörténetét járta körül, hangsúlyozva a rokon értelmű és jelentésű szavakat (pl. testgyakorlás, testedzés stb.). A szó kezdetben nem ‘versenyszerű testmozgást’ jelentett, sokkal inkább csak ‘szórakozást, mulatságot’. A sport szó jelentéstörténete után tért rá a hazai sportolás kialakulására, ‘a sport jellegű tevékenységek’ történetére. Anonymustól (turnamentum) kezdve Sylvester János verseny szaván át Heltai Gáspár, Comenius munkásságáig tekintette át a korabeli forrásokat. Bánhidi fedezte fel az egyik krónikában az első női atlétikai tudósítást is. Jolántának hívták az első magyar „sportolónőt”. István iunior rex (a későbbi V. István [uralkodott: 1270–1272]) egyik leánya 1263-ban versenyt futott (= hamarját szökellt) Jolantával, a királyi solymász kisleányával. A versenyt Jolánta nyerte meg, a király pedig bőkezűen megjutalmazta győzelméért. A harmadik fejezet ismertette a felvilágosodás és a reformkor testnevelését, azaz a modern sportélet megjelenését. A negyedik fejezet a magyar sportélet első évtizedeit elemezte: az 1860-as években alakult ki (a németből) a tornázás magyar szaknyelve és ekkor bukkantak fel az első angol sportfogalmak is. A két testnevelési rendszer teljesen eltért egymástól. A német tornászok leggyakrabban zárt térben mutatták be tudásukat, az angol testkultúrát azonban a szabad mozgás és a versenyek jellemezték. (Ekkor kezdett elkülönülni a sport ‘versenyszerű testmozgás’ jelentése a torna ‘vezényszóra bemutatott gyakorlatok’ jelentésétől). Különösen érdekes az ötödik fejezet, amely 1896-tól 1920-ig a hazai sporttudósításokat elemezte. Megjelentek az első nagy példányszámú sportlapok és a napilapok első sportrovatai. Miután kialakultak a sportágak versenysorozatai, országos és nemzetközi bajnokságai, a napi sporteseményekről részletesen tudósítottak a kor vezető lapjai. A sportjelenetek leírásai újabb és újabb szavakat alkottak (vagy régebbi szavak újabb jelentéseit alakították ki). A sporttudósítások nyelve közelített a beszélt nyelvhez (azaz a szurkolók nyelvéhez). A hatodik fejezet a két világháború közötti sportnyelv jellegzetességeit vette górcső alá. A már említett sportnyelvújításon kívül a sportnyelvet (az országcsonkítás miatt érzett érthető) hazafias pátosz jellemezte. A nemzeti stílus kialakításában vezető szerepet játszott a Nemzeti Sport és a Sporthírlap, a sportsikerekről (és persze a kudarcokról is) minden addiginál részletesebb tudósításokat közöltek. A sportnyelv főleg a labdarúgás miatt már önállósult, a sportlapok kétharmada futballtudósításokból és a kiemelt futballesemény háttérinformációiból állt. Az utolsó rész talán a legelnagyoltabb, hisz ez a fejezet napjaink sportnyelvét próbálta meg röviden összefoglalni (1945-től 1968-ig, a kötet 1971-ben jelent meg). A számtalan sportlapból Bánhidi a Népsport és a Sportélet cikkein kívül a Népszabadság, a Népszava és a Magyar Nemzet sportovatait, valamint a rádió és az új médium, a televízió sporttudósításait vizsgálta. Nem tért ki a koalíciós lapok sportovataira, a sportszövetségi szaklapokra, de meglepetésre kimaradtak a hazai sportkönyvkiadás remekei is. Ez utóbbiak és a szaklapok valószínűleg azért maradhattak ki, mert 1945 után már markánsan elkülönült egymástól a sportköznyelv a sportágak szaknyelvétől. Bánhidi Zoltán így is hatalmas munkát végzett, fő műve a 20. századi magyar nyelvészet egyik legjelentősebb, monumentális alkotása, amelyet egy 4000 szócikket felölelő nyelvtudományi szótár egészített ki.

Bánhidi Zoltán élete végéig gyűjtötte és adatolta a sportnyelv újabb és újabb jellemzőit, művei újabb, bővített kiadására azonban nem került sor; újabb megfigyeléseire kiterjedő teljes gyűjtése (kivéve néhány szófejtését) kéziratban maradt.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2024