Gáspár Imre
költő, szerkesztő, műfordító
Született: 1854. február 24. Nagycsalomja, Hont vármegye
Meghalt: 1910. augusztus 19. Budapest
Család
Sz: Gáspár György Hont vm. szolgabírója, Karassiay Mária.
Iskola
Kétéves korától Kalauz Pál, volt országgyűlési képviselő és alispán hajniki (Zólyom vm.) házában nevelkedett. Zólyomban, Besztercebányán (1866-ig), majd Pesten, Batizfalvy István nevelőintézetében (1866–1867), a selmecbányai líceumban (1868–1869), ill. Rimaszombaton és Pozsonyban tanult (1869–1872).
Életút
Tanulmányai befejezése után Pesten telepedett le (1872), ám hamarosan visszatért Hajnikra, ahol négy évet töltött el súlyos betegségben. A fővárosba való visszatérése után a Cigarette c. szatirikus lap szerkesztője (1877), a Budapesti Napilap belső munkatársa (1878), a Budapest főmunkatársa (1879–1881), a székesfehérvári Szabadság (1881–1883), egyúttal a Pesti Napló (1882–1883 és 1890–1891) belső munkatársa, a Pesti Napló helyettes szerkesztője (1891–1892). A Debrecen c. napilap (1885– 1889), az általa alapított Debreczeni Hírlap szerkesztője (1890–1891), a nagybecskereki Torontál c. napilap társszerkesztője (1892– 1893), a Debreczeni Ellenőr és a Debreczeni Reggeli Ujság alapító szerkesztője (1893). Budapesten a Nemzeti Hírlap c. napilap felelős szerkesztője (1896–1898), rövid vidéki újságíróskodás után a Miniszterelnökség sajtóirodájának tudósítója (1902–1910).
Irodalmi pályafutását hazafias nemzeti költeményekkel kezdte, verseire leginkább a német romantika és szentimentalizmus hatottak. Pesten irodalmi társaságot alapított (amelynek tagja volt többek között Ballagi Géza, Benedek Aladár, Dolinay Gyula, Márki Sándor, Széchy Károly). Súlyos betegen tért vissza Hajnikra, ahol sok íróval levelezett, kapcsolatba került Andrej Sládkovic (= Braxatorisz András) szlovák költővel is. Sládkovic hatására érdeklődése a magyarországi szlovák irodalom felé fordult: a szlovák irodalom egyik első ismertetője és fordítója közé tartozott, de több írása foglalkozott a magyarországi szlovákság művelődéstörténetével és életmódjával. Műfordítóként még Adam Mickiewicz és Friedrich Schiller klasszikus költeményeit tolmácsolta. Prózai műveiben és publicisztikáiban hevesen támadta az arisztokráciát, a dzsentri mentalitást, a katolikus főpapságot és általában a kapitalizmust. A magyarországi munkásköltészet első népszerűsítője volt, ő írta a Munkás-Marseillaise szövegét (az eredeti Rouget de l’Isle dallamára, Föl, dalra társak! címmel, 1879-ben).
Emlékezet
Évekig a pályakezdő Reviczky Gyula segítője és jóbarátja volt, később ő fedezte fel a gimnazistaként már szorgalmasan író Krúdy Gyulát (1894-ben). Budapesten, a Belvárosban lakott (V. kerület Képíró utca 11.), a Szent Rókus-kórházban hunyt el, a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik. Születésének 150. évfordulóján Nagycsalomja község emléktáblát avatott (2004-ben), míg halálának centenáriumáról a község konferenciával emlékezett meg (a helyi iskolában, 2011. jan. 22-én). Munkásságáról Sziklay László írt kandidátusi értekezést (1954-ben), majd életútját Csáky Károly, felvidéki helytörténész dolgozta fel (2004-ben). Arcképe a Hölgyek Lapja mellékletének műlapján jelent meg (1880-ban). Néhány versét barátja, Reviczky Gyula fordította német nyelvre. Néhány levelét és egyéb kéziratát a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) őrzi.
Elismerés
A Petőfi Társaság Vigyázó-díja (Jegyzetek c. dalciklusáért, 1909).
Főbb művei
F. m.: A tót irodalomról. (Vasárnapi Ujság, 1871–1874 és Figyelő, 1876)
A bálkirálynő dalai. Költemények. (Pest, 1872)
Válogatott költemények. (Bp., 1876)
Babérok. Magyar költők legszebb műveiből. Díszkiadás és commentáros különkiadás. Gyűjtötte. (Bp., 1877)
Új nemzedék. Költészeti gyűjtemény, jellemzésekkel. Szerk. (Nagyvárad, 1877)
Kri-Kri! Naptár az ideges évszázad 1878. évére. (Bp., 1877)
Dalok az időnek. Költemények. (Bp., 1877; 2. kiad. 1879)
Újabb dalok az időnek. Költemények. (Bp., 1878)
Hazánk tót népe. A tót nép, a tót költészet. (Bp., 1879)
Munkások a költészetben. (Népszava, 1879. 36–37.)
Krími szonettek. Mickiewicz után, a lengyel eredetiből ford. (Bp., 1880)
A harang. Schiller Frigyes után ford. (Bp., 1881)
A világirodalom története. Képekkel és irodalmi szemelvényekkel. Scherr János és mások után átdolgozta, részben ford. (Bp., 1881–1885)
A dal. Aesthetikai tanulmány. (Debreczen–Nagyváradi Értesítő, 1884)
Jókai Mór és Kossuth Lajos. (Függetlenség, 1886. 11.)
G. I. válogatott költeményei. (Bp., 1896)
A piros könyv. Reg. (Hazánk, 1902)
Kisvárosi szenzációk. Elbeszélés. (Bp., 1908)
Munkás-Marseillaise. (Száz év a szabadságért. 1848–1948. Szerk. Szendrő Ferenc. Bp., 1948)
G. I. szlovák nyelvű megemlékezése Andrej Sládkovicról, az „Orol” című folyóiratban. (Magyar–szlovák kulturális kapcsolatok. Pozsony, 1959).
Irodalom
Irod.: Magyar írók névtára. Életrajzi és könyvészeti adatok gyűjteménye. Különféle kútfőkből szerkesztették Moenich Károly, Vutkovich Sándor. (Pozsony, 1876)
G. I. (Budapesti Hírlap, 1910. aug. 23.)
Sziklay László: A századvég ellenzéki irodalmának történetéből. Kand. értek. is. (Irodalomtörténeti tanulmányok. 5. Bp., 1955)
Krúdy Gyula: G. I. (K. Gy.: Írói arcképek. I. köt. Bp., 1957)
Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. (Bp., 1959)
Perepatits Antal: G. I., a Marseillaise költője. (Alföld, 1960)
Milkó Izidor: G. I. (M. I.: Gesztenyefám. Irodalmi emlékezések. Újvidék, 1966)
Praznovszky Mihály: Nógrádi Mikszáth-lexikon. (Salgótarján, 1991)
Bényei Miklós: G. I. debreceni újságíró kiadatlan levelei Kossuth Lajoshoz. (Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve, 1999)
Császtvay Tünde: Éhes költő a „Veszprém”-mel álmodik. Lapkísérlet az 1870-es évek közepén. (Iskolakultúra, 2002)
Nagycsalomja szülötte, G. I. (Komárom, 2004).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
