Gortvay György, gortvai
társadalomorvos, orvostörténész
Született: 1892. január 16. Vajkóc, Ung vármegye
Meghalt: 1966. április 19. Budapest
Család
Sz: Gortvay Sándor, Berczik Erzsébet.
Iskola
A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1914), a társadalom-egészségtan tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1927), az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952).
Életút
Az I. vh.-ban katonaorvosként, ill. honvéd főorvosként frontszolgálatot teljesített (1914–1918), az összeomlás után a Népjóléti és Munkaügyi Minisztérium segédtitkára (1919–1927). A Népegészségügyi Minisztérium alapító vezetője c. osztálytanácsosi rangban (1927–1935), egyúttal Szántó Menyhért nyugdíjaztatása után Szántó koncepciói alapján folytatta a Népegészségügyi Múzeum profiljának kialakítását, kutatási programjának kidolgozását (1927-től). Az Országos Társadalombiztosítási Intézet (OTI) Biztosítottak Gondozó Osztálya, ill. uo. az Egészségügyi Főosztály vezetője (1935–1940), az Állami Munkaközvetítő Hivatal vezetője (1940–1944). Egészségügyi főtanácsos (1935–1940), minisztertanácsos (1940–1944). Az ország német megszállása alatt a nemzeti ellenállás résztvevője, a Gestapo letartóztatta, majd rendőri megfigyelés alatt tartották (1944–1945).
A II. vh. után a Népjóléti Minisztérium osztályfőnöke (1945), az Országos Közegészségügyi Intézet főigazgatója (1945–1957), az Orvostudományi Dokumentációs Központ és a BOTE Egyetemi Könyvtár mb. igazgatója (1957–1960). A bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. a BOTE c. ny. rk. tanára (1946–1951).
Szociálhigiénével, társadalom-egészségtannal foglalkozott, a magyarországi közegészségügyi kutatások elindítója, Győry Tibor ösztönzésére elsőként vizsgálta a magyar egészségügy történetét komplex, művelődéstörténeti háttérrel. Alapvetően új megállapításokat tett a magyarországi népbetegségek (pl. golyva, nemi betegségek stb.) orvosstatisztikai, közegészségügyi és demográfiai vizsgálata terén. Jelentős szerepet játszott a közegészségügyi törvények kidolgozásában, a magyar orvosi dokumentációs szolgálat megindításában. Orvostörténeti tevékenysége is jelentős, Semmelweis Ignác munkásságát vizsgáló monográfiáját több nyelvre is lefordították. A magyar szakorvosi nyelvet feldolgozó, művelődéstörténeti adatokban bővelkedő monográfiája kéziratban maradt.
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben).
Szerkesztés
Az Orvostudományi Közlemények (1950-től) és a Horus. Orvostudományi Dokumentációs Szolgálat szerkesztője (az Orvosi Hetilap mellékleteként, 1957–1969). A Szociálpolitikai Szemle (1933–1935), a Szociális Orvostudomány (1934–1935) és a Népegészségügy c. folyóiratok főszerkesztője.
Főbb művei
F. m.: A golyva elterjedése Magyarországon és annak közegészségügyi vonatkozásai. (Bp., 1925)
Állami és társadalompolitikai tennivalók a magyar alkoholizmus elleni küzdelemben. (Bp., 1925)
A munkásvédelem socialhygienikus feladatai. G. Gy előadása. – A Népszövetség egészségügyi tevékenysége és az újabb nemzetközi mozgalmak a közegészségügy terén. (Népegészségügy, 1925)
A Népegészségügyi Múzeum újjászervezése. (Bp., 1927)
Közegészségügyi feladataink. Az 1926. okt. 24–30-ig tartott közegészségi és társadalompolitikai országos értekezlet munkálatai. Szerk. Parassin Józseffel. (Bp., 1927)
Socialbiologiai szempontok a magyar egészségügyi igazgatásban. (Bp., 1927)
Az orvos szociális feladatai és az egészségügyi igazgatás új rendje. (Népegészségügy, 1927)
A szeszivás – alkoholizmus – elleni küzdelem. (Magyar népművelés könyvei. Bp., 1928)
A magyar faj jövője. (Anya- és csecsemővédelem, 1929)
Az alkoholkérdés társadalompolitikai megvilágításban. (Társadalombiztosítási Közlöny, 1929)
A kereső nő szociális helyzete és munkaviszonyai. (Városi Szemle, 1930)
A venereás betegségek statisztikája Magyarországon. (Bp., 1930)
Az orvosi társadalom szervezkedési törekvései és az orvosi kamara. (Bp., 1931)
A gyermekek és fiatalkorúak kereső munkája. (Bp., 1932)
Az ipari zaj kérdése. (Városi Szemle, 1933)
A gazdasági leromlás hatása a szociális egészségügyi viszonyokra. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1933)
A közegészségügy reformjának irányelvei. (Bp., 1934)
A munkanélküliség. (Anyák és Csecsemők Védelmére kiadványai. Bp., 1934)
A Népegészségügyi Múzeum munkája. (Bp., 1935)
Egészségvédelem a társadalom biztosításban. (Munkaügyi Szemle, 1936)
Gazdasági válság és népegészségügy. (Népegészségügy, 1936)
Szociálhigiénés jegyzet. (Szeged, 1936)
A kórház helye az egészségvédelem szolgálatában. (Magyar Kórház, 1938)
Eugenika és szociálpolitika. (Búvár, 1938)
A Társadalomegészségügyi Múzeum munkássága. G. Gy. előadása. (Bp., 1939)
A légzőszervek ipari gázok okozta foglalkozási jellegű megbetegedései. (Munkaügyi Szemle, 1940)
Az OTI egészségvédelmi falragaszai. (Magyar Lélek, 1940)
A M. Kir. Állami Munkaközvetítő Hivatal 1940. évi jelentése a munkaközvetítés és a munkapiac állásáról. Összeáll. (Bp., 1941)
Kuruzslás és laikus orvosság. (Anya- és csecsemővédelem, 1941)
Munkaközvetítés és munkaszervezés. (Bp., 1942)
Az egészségügyi munkásvédelem eszközei. (Munkásegészségügyi tanulmányok. Bp., 1943)
Háború és munkásvédelem. (Egészség, 1944)
Munkaegészségtan. Monográfia és egy. tankönyv. (Bp., 1944)
Az Országos Közegészségügyi Intézet munkája 1945-ben. (Bp., 1946)
Az üzemorvos kézikönyve. Szerk. Többekkel. (Bp., 1947; 2. bőv. és jav. kiad. 1948)
Embervédelem a szocialista államban. (Társadalmi Szemle, 1947)
A magyar közegészségügy állapota és az egészségügyi fejlődés útja az utolsó évszázadban. (Bp., 1948)
Az Országos Közegészségügyi Intézet munkája az 1945–1946–1947. években. Összeáll. (Bp., 1948)
A foglalkozási ártalmak okozta egészségügyi károsodások megelőzése az iparban és a mezőgazdaságban. (Bp., 1949)
Az újabbkori magyar orvosi művelődés és egészségügy története. I. köt. (Bp., 1953)
Tudományművelő magyar megyei orvosok a XIX. század elején. – A himlőoltás magyar története. (Népegészségügy, 1953)
A mai magyar orvosi szaknyelv. Részlet a szerző A magyar szakorvosi nyelv története c. művéből. (Orvosi Hetilap, 1955. 21.)
Az orvosi dokumentáció kérdései. (Bp., 1960)
Semmelweis magyarsága. (Orvosi Hetilap, 1964. 22.)
Orvosi bibliográfiák a XVI–XVIII. században. (Orvosi Könyvtáros, 1964)
Semmelweis a szépirodalomban. (Magyar Nőorvosok Lapja, 1964)
Semmelweis és Lister kapcsolata. (Orvosi Hetilap, 1965. 4.)
Magyar kormányhatósági intézkedés 1862-ből Semmelweis szülészeti profilaxisának a kórházakban való bevezetése érdekében. (Orvosi Hetilap, 1965. 14.)
Semmelweis élete és munkássága. Zoltán Imrével. (Bp., 1966; angolul: 1968; németül: Leipzig, 1976)
Az alkoholkérdés társadalompolitikai megvilágításban. (A magyarországi alkoholizmus elleni küzdelem múltjából. Bp., 1979)
Semmelweis magyarsága. – Magyar kormányhatósági intézkedés 1862-ből. – Korabeli megemlékezések haláláról. Zoltán Imrével. – Semmelweis tanításának érvényesülése külföldön. Zoltán Imrével. (Semmelweis Ignác emlékezete. I–II. köt. Szerk. Gazda István, Szállási Árpád. Bp., 2001).
Irodalom
Irod.: Vas György: G. Gy.–Zoltán Imre: Semmelweis élete és munkássága. (Magyar Tudomány, 1966)
Halálhír. (Népszabadság, 1966. ápr. 24.)
Hahn Géza: G. Gy. (Népegészségügy, 1966)
Réti Endre: G. Gy. (Orvosi Hetilap, 1966. 25.)
Kapronczay Károly: Egy élet az egészségpolitika és az orvostörténelem szolgálatában. (Orvosi Hetilap, 1992. 46.)
Kapronczay Károly: G. Gy. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
A múlt magyar orvostörténészei. Sajtó alá rend. Gazda István. (Piliscsaba–Bp., 2002)
G. Gy. (Híres magyar orvosok. 3. Szerk. Kapronczay Károly és Vizi E. Szilveszter. Bp., 2003).
Megjegyzések
Lexikonok eltérő halálozási adata: ápr. 22.! Gyászjelentésén ápr. 19. szerepel!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
