Gyurcsó István
költő, újságíró
Született: 1915. január 27. Garamkövesd, Hont vármegye
Meghalt: 1984. március 16. Dunaszerdahely
Életút
1949-ig munkás, első verseinek sikere után csak irodalommal foglalkozott. A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetsége (Csemadok) KB politikai munkatársa (1952–1969), majd a Csehszlovákiai Írószövetség Magyar Szekciója titkára (1969– 1970).
A Csehszlovákiai Magyar Tanítók Énekkarának tagja, titkára.
Munkásként lett költő, első versei az Új Szóban és a Fáklyában jelentek meg (1949). Pályája mozgalmi versekkel, közéleti lírával indult (Anyám mosolyog, 1955, Termő időben, 1960; ez utóbbi kötetben jelent meg legismertebb költeménye, a Vers a Kis-Duna partjáról). Műveinek témája a kisebbségi sors, az újjáépítés társadalmi eseményei, későbbi versei is a hűségről, a közösség összetartó erejéről és a magyarság megmaradásának esélyéről szóltak. Munkái gyakran pedagógiai célzatú publicisztikus költemények voltak, amelyek a társadalomban megjelent erkölcsi válságra és az elidegenedésre is felhívták a figyelmet. Bejárta a Felvidéket, hogy a Hegyeken-völgyeken c. (1961) szlovákiai útinaplójában több mint száz településen gyűjtött élményeit összegezze. Számadás című elbeszélő költeményével elnyerte a Fáklya folyóirat irodalmi pályázatának díját. Gyermekverseket, néprajzi dolgozatokat, színikritikákat is közölt, a csehszlovákiai magyarság egyik különös hangú, jelentős kismestere volt.
Emlékezet
Dunaszerdahelyen hunyt el, Garamkövesden (= Kamenica nad Hronom) nyugszik. Tiszteletére a Csemadok Gyurcsó István Közművelődési Díjat alapított (a szlovákiai magyar közművelődésben kifejtett tevékenységért, 1997-ben). Emlékére Garamkövesd önkormányzata Gyurcsó István Szavalóversenyt (1995-től, évente) és Gyurcsó István-emléknapot rendez, valamint emléktábláját is felállította (s egy Gyurcsó István-emlékszobát is tervez). Nevét vette fel továbbá a szlovákiai magyar kiadás támogatásával is foglalkozó dunaszerdahelyi Gyurcsó István Alapítvány (1992?-től) és a Csemadok Dunaszerdahelyi Területi Választmánya által alapított Gyurcsó István-ösztöndíj.
Főbb művei
F. m.: Anyám mosolyog. Versek. 1947–1954. (Bratislava, 1955)
Termő időben. Versek. (Bratislava, 1960)
Hegyeken-völgyeken. Útinapló. (Bratislava-Bp., 1961)
Nyugtalan ének. Versek. Ill. Andrássi Tibor. (Bratislava, 1984)
Percmutatók. Versek. Ill. Szabó Gyula. (Versbarátok köre. 15. Bratislava–Bp., 1968)
Csigaháton. Gyermekversek. Ill. Varga Lajos. (Bratislava–Bp., 1977) Tükördarabok. Versek. (Pozsony–Bp., 1983)
Mélység és magasság. Versek. (Csehszlovákiai magyar írók. Bratislava–Bp., 1985)
Nem voltunk rosszak. Vál. versek. Vál., összeáll. Kulcsár Ferenc, az utószót írta Turczel Lajos. (Dunaszerdahely, 1995)
ford.: Matejov, G.: Mackó medve kalandjai. Bábjáték óvodások számára. Ford. (Bratislava, 1957)
Matustiková, Magda: Krisztina. A Valuch család. Dráma. Ford. Solc Gitával.
Irodalom
Irod.: Turczel Lajos: Kritikai utóhang. (T. L.: Írások mérlegen. Tanulmányok. Bratislava, 1958)
Turczel Lajos: Gy. I. új versei. (T. L.: Írás és szolgálat. Bratislava–Bp., 1965)
Egri Viktor: Egy munkásköltő arcképe. (E. V.: Tiszta források. Bratislava–Bp., 1972)
Koncsol László: A csehszlovákiai magyar irodalom a második világháború után. (K. L.: Nemzedékem útjain. Bratislava–Bp., 1977)
Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom. 1945–1980. (Bp., 1982)
Mészáros László: Olvasónapló. (Irodalmi Szemle, 1983)
Szeberényi Zoltán: Nyugtalan évek. (Sz. Z.: Visszhang és reflexió. Bratislava-Bp., 1986)
Kövesdi Károly: Gy. I. falujában. (Vasárnap [Az Új Szó heti melléklete], 2010. ápr. 21.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
