Ambrus Zoltán
író, kritikus, műfordító
Született: 1861. február 22. Debrecen, Hajdú vármegye
Meghalt: 1932. február 28. Budapest
Temetés: 1932. március 2. Budapest
Temetési hely: Kerepesi út
Család
Apai ágon csíkszentkirályi előnevű, régi székely nemesi családból származott. (Ő azonban ritkán használta az előnevét.)
Dédszülei, anyai: ?, ?; Kovacsóczy Mihály (1771. dec. 2. Köröskény, Nyitra vm.–1826) a Grassalkovich-uradalom gödöllői, ill. sződi gazdatisztje, Foltin Anna Mária (1781. máj. 29. Eger, Heves vm.–1860. aug. 24. Debrecen).
Nagyszülei: csíkszentkirályi Ambrus József, Benedek Julianna; Spett Ferenc (= Speth Ferenc, 1803. jún. 30. Újszentanna, Arad vm.–1860. júl. 22. Debrecen), a füzesgyarmati Blanckenstein-uradalom gazdatisztje, Kovacsóczy Johanna (= Kovacsóczi/y Janka, 1808. jún. 8. Sződ, Pest vm.–1877. júl. 22. Debrecen. Temetés: 1877. júl. 24. Debrecen).
Kovacsóczy Johanna testvére: [ifj.] Kovacsóczy Mihály (1801. márc. 19. Gödöllő, Pest vm.–1846. jan. 13. Pest) újságíró, író, az Árpádia almanach, a Szemlélő és a Nemzeti Ujság szerkesztője.
Szülei: Ambrus József (1825. márc. 26. Csíkszentkirály, Csík vm.–1880. jún. 10. Gödöllő. Temetés: 1880. jún. 12. Gödöllő) az északkeleti vasúttársaság főtisztviselője, Spett Vilma (= Speth, Vilhelmina, 1838. aug. 25. Füzesgyarmat, Békés vm.–1915. okt. 21. Bp. Temetés: 1915. okt. 23. Gödöllő).
Testvérei: Ambrus Vilma (1863. márc. 28. Biharkeresztes, Bihar vm.–1923. júl. 18. Újkígyós, Békés vm.) grófi nevelőnő és dr. Mihály Józsefné Ambrus Mária (Ambrus Mariska, 1865. szept. 21. Biharkeresztes–1940. nov. 23. Bp. Temetés: 1940. nov. 26. Kerepesi út).
Ambrus Mária férje: homoródlövétei Mihály József (1853. máj. 17. Kolozsvár, Kolozs vm.–1927. máj. 15. Bp. Temetés: 1927. máj. 18. Kerepesi út) orvos, író; Mihály Ferenc és Hajdú Róza fia.
Gyermekük, fiuk: Mihály Dénes (1894. júl. 7. Gödöllő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.–1953. aug. 29. Nyugat-Berlin) mérnök, a Telehor – a modern televízió egyik őse – feltalálója.
Mihály Dénes felesége: erdőtelki Halmay Gizella (1901. márc. 6. Zólyom, Zólyom vm.), Halmay Emil (1874. jún. 18. Magasfalu, Pozsony vm.–1930. márc. 7. Bp.) és Krumphol(t)z Gizella (1877. nov. 23. Bp.) banktisztviselő leánya. Halmay Emil az olimpiai bajnok úszó, Halmay Zoltán (1881. jún. 18. Magasfalu–1956. máj. 20. Bp.) legidősebb testvére volt.
Felesége:
1. 1887. júl. 25.–1888. jún. 6.: Tormássy Gizella (1864. jan. 23. Mélynádas, Temes vm.–1888. jún. 6. Bp. Temetés: 1888. jún. 8. Kerepesi út) újságíró, alsebesi Tormássy Mihály (1819–1875. nov. 5. Bp. Temetés: 1875. nov. 7. Kerepesi út) honvéd százados, országgyűlési képviselő és szentlőrinczkátai Laczkovich Emma (1830. máj. 4. Németremete, Temes vm.–1897. febr. 11. Bp. Temetés: 1897. febr. 13. Új Köztemető) leánya. Özvegy, első felesége leánya születésekor hunyt el.
Gyermeke, leánya: Fallenbüchel Tivadarné Ambrus Gizella (= Ambrus Noémi Gizella Szidónia, 1888. máj. 17. Bp.–1982. márc. 26. Bp. Temetés: 1982. ápr. 6. Óbuda) irodalomtörténész, polgári iskolai tanár.
Ambrus Gizella férje: Fallenbüchl Tivadar (= Fallenbüchl Tódor Károly, 1877. szept. 24. Bp.–1949. okt. 18. Bp. Temetés: 1949. okt. 21. Óbuda), pedagógus, pedagógiai író, polgári iskolai igazgató; Fallenbüchl János (1841–1912. nov. 8. Bp. Temetés: 1912. nov. 10. Óbuda) műszaki tisztviselő, a Dunagőzhajózási Társaság hajószerkesztője és Steffula Katalin (1844. okt. 25. Buda–1928. jan. 19. Bp.) fia.
Unokája: Fallenbüchl Zoltán (1924. júl. 19. Bp.–2006. jan. 12. Bp.) könyvtáros, történész, az MTA doktora.
2. 1899–1921 Benkő Etelka (= Blau Etel, 1877. jún. 5. Szabadszállás–1921. aug. 28. Bp. Temetés: 1921. aug. 30. Kerepesi út) opera-énekesnő, színésznő; Blau Móric kereskedő és Heusler Fáni leánya. Özvegy.
Iskola
Középiskoláit Nagykárolyban kezdte (1870–1871), a pesti kegyesrendi gimnáziumban (1871–1874) és a budapesti II. kerületi főgimnáziumban tanult tovább (1874–1878 és itt is éretts. 1878); a budapesti tudományegyetemen jogot tanult (1878–1882), végbizonyítványt szerzett (1882).
Párizsban a Collège de France és a Sorbonne irodalmi előadásait hallgatta, a francia színjátszást és művészetet tanulmányozta (1885–1886).
Az MTA tagja (l.: 1911. ápr. 27.).
Életút
A Magyar Földhitelintézet tisztviselője (1882–1897). A Hét vezető munkatársa, színikritikusa (1890–1905), az Új Magyar Szemle (Blaskovich Sándorral, 1900), a Jövendő (Bródy Sándorral és Gárdonyi Gézával, 1903–1904), a Klasszikus Regénytár c. világirodalmi sorozat szerkesztője (Voinovich Gézával, 1904–1906). A Szerda irodalmi rovatvezetője (1906). A Nemzeti Színház dramaturgja, majd igazgatója (1917–1922), a Pesti Napló belső munkatársa (1923–1932).
Ambrus Zoltán első cikkei a Fővárosi Lapokban jelentek meg (1879–1882), hivatali főnöke, Arany László segítette pályakezdését. Szépírói munkássága az Ország-Világ novellapályázatára írt, Messziről jött levelek (1886) c. elbeszélésével indult. Első, önéletrajzi ihletésű regényét a Midás királyt a Magyar Hírlap közölte folytatásokban (1891–1892; megjelent átdolgozva, könyvalakban: 1906). A regény a művészértelmiség feloldhatatlan konfliktusait mutatja be. Hőse, Bíró Jenő, a fényes, de boldogtalan karriert befutó festőművész-rajztanár az önmagában kételkedő és önmagával viaskodó művész típusa. Sikerei között elvész a sikerek értelme, dicsőségében elvész az eszmény. A tragikus sorsú festőművész a kisszerűség ellen lázad, a pénz és a gazdagság csábítása ellen küzd, a teljességre, az alkotás szabadságára vágyik. A mű a 19. század végén induló új novellista nemzedék alapregénye lett, a könyvről éveken át beszélt az irodalmi közélet, szereplői legendássá váltak (jóllehet a mű könyvalakban csak 15 évvel később jelenhetett meg!). A Midás király megjelenéséig négy jelentősebb művet írt: A gyanú (1892; megjelent: 1900) az egyik első magyar detektívregény és talán az első magyar pszichoanalitikus mű, a Szeptember (1895) impresszionisztikus énregény. A Giroflé és Girofla (1899; megjelent: 1901) korai munkásságának másik nagy hatású regénye egy vidéki dzsentri fiatalúr, Vidovits Feri és két színésznőcske bácskai szerelmi históriája a dzsentrivilág mesteri impresszionisztikus képekkel történő leírásával. A művészértelmiség később is foglalkoztatta: a Solus eris (1903) filozofikus zsánerregény. Első regényei gyakran önéletrajzi elemekben gazdagok, a Giroflé és Girofla bácskai, ill. szabadkai élményeiből, megfigyeléseiből keletkezett (második felesége a helyi színház tagja volt, Szabadkán ismerkedtek meg). Délvidéki emlékei később is foglalkoztatták. A Kultúra füzérlánccal (1911) c. novellaciklusa egy sikertelen nagybecskereki szereplését örökítette meg. Szatirikus hangvétellel szólt a vidékiesség tüneteiről, a helyi „kultúra” öntelt nagyjairól: írása azonban túlment az enyhe évődésen, kíméletlen és gyilkos torzkép az új századelőről.
Ambrus Zoltán azonban a modern városi irodalom egyik magyarországi megalapítója ízig-vérig budapesti író. Elbeszéléseiben, kisregényeiben, tollrajzaiban (Árnyék-alakok, 1901; Berzsenyi báró és családja, 1902; Kevélyek és lealázottak, 1903; A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye, 1907; Régi és új világ, 1913; Nagyvárosi képek, 1913) a századforduló magyar társadalmának minden jellegzetes alakja feltűnik: a hozományvadász dzsentri, az újgazdag polgár, a kispénzű hivatalnok, a fővárosi bérkaszárnyák szegény sorsú lakója. Elbeszéléseinek színterei tiszti garnizonok és kaszinók, fővárosi kávéházak, lóversenyterek, szerkesztőségek és polgári otthonok. Mesterei a francia prózaírók – Gustave Flaubert, Guy de Maupassant és Émile Zola – voltak, realisztikus-naturalista szemléletük azonban Ambrus Zoltánnál kiegészült páratlan lélekábrázoló képességgel. Örök témája a keserűen ostorozott főváros és polgársága, s csak olykor-olykor jelenik meg a vidék képe, gyermekkori éveinek színtere. Finoman árnyalt képet rajzol a századvég társadalmi változásairól, műveiben erős hangsúlyt kap a századforduló-századelő polgári értelmiségének társadalmi és szellemi válsága. Kívülállóként látja és láttatja a polgárság minden gyengeségét, a kibontakozás reménye nélkül. Mércéjével mérve a polgárság sem mutatkozik jobbnak, mint az arisztokrácia, amely régi erényeiből keveset őrzött meg. Ellensége minden egyszerűsítő valóságábrázolásnak, bemutatás helyett sejtet, elbeszélés ürügyén inkább problémákat elemez. Szellemes és lényeglátó író, publicista és kritikus; nyelve választékos, stílusa tiszta és világos, néha ironikus. Ironikus, mert gyakran visszatér a dzsentri középosztály széthullásához, s a kisiklott életű emberek irracionalitását gúnyos szkepszissel meséli el. Későbbi novellái (Téli sport, 1909) egyfajta morál-szatírák, ill. szatirikus ál-mesék (Jancsi és Juliska, 1910). Művészetének újdonsága és erénye gondolatiságában, tárgyilagos szemléletében, egyéni írói látásának fölényes biztonságában rejlik, és abban, ahogy műveiben a magyarság kérdései egyetemes és általános emberi összefüggésbe kerülnek.
Ambrus Zoltánt a kortársak a magyar irodalmi élet egyik vezető személyiségének, Gyulai Pál utódjának tartották. A publicisztika, az irodalom- és színikritika egész pályafutását végigkísérte. Kritikusi befolyása rendkívüli volt: a Nemzeti Színház drámabizottságának tagjaként polgári színjátékok és történelmi drámák szerzőinek sorsát intézte évtizedeken át. Színikritikáiban (Színházi esték, 1914; Régi és új színművek, 1914–1917) elsősorban külföldi drámaírók műveivel foglalkozott, felismerte Henrik Ibsen jelentőségét (olyannyira, hogy Rosmersholm c. drámáját németből le is fordította, 1916-ban). Addigi színházi tekintélye alapján 1917-ben kinevezték a Nemzeti Színház igazgatójává. Igazgatóként nagyszabású programot dolgozott ki, amelynek lényege a színház és az irodalom egymásra építése: a világháború utolsó éveiben azonban ezt a programot már nem tudta megvalósítani. A forradalmak idején tanúsított lojális magatartása miatt pedig elmozdították állásából (1922-ben).
Ambrus Zoltán kritikusként elsők között ismerte fel az újságírás jelentőségét és veszélyeit, a kialakuló tömegsajtó igen nagy példányszámban eljutó irodalmi művei robbanásszerű hatását és befolyását (ezt maga is megtapasztalhatta a Midás király folytatásaiban!). A napilapok keretein belül, valamint a kialakuló újságolvasói szokások mellett – véleménye szerint – új irodalmi műfajok születtek meg (pl.: tárcanovella). Gyakran foglalkozott továbbá az irodalom elvi kérdéseivel A Hét és a Jövendő körül kibontakozó irodalmi csatározásokban, ill. a Nyugatot közvetlenül megelőző egyéb vitákban. A Nyugat nesztoraként – minden fenntartása ellenére – csatlakozott a lap fiatal szerkesztőinek formai és tartalmi újdonságaihoz; sőt, tekintve, hogy munkásságában ennek már kialakult és megalapozott előzményei voltak, sokszor tudatosabban és következetesebben képviselt bizonyos művészi színvonalat, mint a pályakezdő kortárs író kollégái. Néhány színikritikája és egyéb írása Spectator álnéven jelent meg. Műfordítóként elsősorban francia klasszikusokat – Gustave Flaubert, Guy de Maupassant, Honoré de Balzac, Anatole France stb. – tolmácsolt magyar nyelvre, valamint ő szerkesztette és gondozta az 1920-as években megjelent Zola életműsorozatot. A Klasszikus Regénytár c. sorozat szerkesztőjeként számos kötethez írt bevezető tanulmányt. A francia irodalom klasszikusaival foglalkozó, az esszé műfajához közelítő tanulmányait a Vezető elmék (1913) és a Költők és szerzők (1923) c. köteteiben adta közre.
Emlékezet
Ambrus Zoltán édesapja, Ambrus József részt vett az 1848–1849-es forradalom és szabadságharcban, Isaszegnél súlyosan megsebesült. A sebesülteket Gödöllőre hozták, a helyi kastélyban működött a kóroda. Az író apja meggyógyult, de egész életében betegeskedett, az orvosai úgy vélték, hogy betegségét az isaszegi csatában szerzett golyó okozta. A család orvosai azt tanácsolták, hogy Gödöllőn töltsék a nyarakat, a döntést megkönnyítette, hogy Spett Vilmát is régi családi kapcsolatok kötötték Gödöllőhöz, hisz nagy- és dédszülei is itt éltek mint uradalmi hivatalnokok. Az Erzsébet-park mellett a mai Táncsics Mihály utcában vettek ki egy lakást. Később Ambrus Zoltán a gödöllői házból járt be a fővárosi irodába, majd rendszeresen itt töltötte a nyarakat. Ambrus Józsefné Spett Vilma 1897-ben a gödöllői Tégla utcában (= Lovarda utca) tornácos, háromszobás házat vásárolt, s az író édesanyja 1915-ös haláláig minden évben – tavasztól őszig – életét itt töltötte. Ambrus Zoltán is általában itt tartózkodott leányával, Gizellával, akit első felesége korai halála (a szülésbe halt bele) után tkp. a nagymama nevelt fel. Ambrus Zoltán számára a gödöllői nyaraló jelentette a kikapcsolódást, felüdülést a fárasztó napi munka után.
Fallenbüchl Zoltán visszaemlékezései szerint a ház előtt hosszú, keskeny kert feküdt, ennek végében, közel a bejárathoz, deszkából ácsolt faasztalon dolgozott, novellát, tárcát, színikritikát írt. Az utca gyér forgalma zavartalan elmélkedést, alkotó pihenést tett lehetővé. Az augusztus hónapot mindig itt töltötte, itt írta rendszeresen a vasárnapi Pesti Naplóba cikkeit. A házban sem villany, sem vízvezeték nem volt, csak egy mély kút, amelynek meszes volt a vize. Esténként petróleumlámpa mellett dolgozott a tornácon a szétnyitható ebédlőasztalon. Szeretett a vasúti restiben üldögélni egy pohár szódás bor mellett. Szerette nézni a vonatokat, a tolatás, a vonatfütty a gyermekkorát juttatta eszébe, azt az időszakot, amikor a biharmezőkeresztesi állomáson dolgozott az édesapja…
Ambrus Zoltán ugyanis Debrecenben született, gyermekkorát (tíz éves koráig) Debrecenben, Biharmezőkeresztesen és Nagykárolyban töltötte. Iskoláit Debrecenben kezdte, de a második tanévet már Nagykárolyban végezte, ahová vasutas édesapját áthelyezték. Tíz éves volt, amikor családjával Budapestre költözött, a Vízivárosban nőtt fel (I. kerület Lánchíd utca 2.; 1871–1878). Későbbi fővárosi lakóhelyei: Erzsébetváros, VII. kerület Huszár utca, 1878?–1887; első házassága után: Józsefváros, VIII. kerület Horánszky utca 17.; 1888–1894). Miután feleségül vette Benkő Etelkát, a Baross utcába költözött (Józsefváros, VIII. kerület Baross utca 120.). Utolsó lakóhelyei: Józsefváros, VIII. kerület Bródy Sándor utca 19. és Józsefváros, VIII. kerület Üllői út 36. Ambrus Zoltán Üllői úti lakóhelyén hunyt el, a Kerepesi úti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben). Üllői úti lakóhelyét emléktábla jelöli.
Ambrus Zoltán életében rendkívül fontos szerepet játszott a könyv, a könyvtár: 8000 kötetes könyvtára volt, Üllői úti lakásának egyik nagy szobája csak könyvekkel volt berendezve. Ezt a könyvtárat az író halála után áttelepítették Gödöllőre. A kéziratokat, dedikált könyveket, fotókat, könyvritkaságokat felvonultató, szépen rendezett Ambrus Zoltán Emlékkönyvtár 1934-től 1944-ig állt fenn, a háború azonban szétszórta a gyűjteményt. Ambrus Gizella próbálta menteni a menthetőt, ill. újra rekonstruálni a kollekciót. A gödöllői ház 1979–1980-ban került vissza az Ambrus–Fallenbüchl-család tulajdonába, a család 1990-ben emlékszobát rendezett be a házban Ambrus Zoltán Budapestről hozott bútoraival, tárgyaival, megmentett kézirataival.
Ambrus Zoltán mellszobrát Fallenbüchl Zoltán állította fel Gödöllőn, a család tulajdonába visszakerült ház kertjében (1985), a szobor másolata Margitszigeten látható (mindkettő Búza Barna szobrászművész alkotása; felállítva: 1989, újra felállítva: 2003). Gödöllő utcát nevezett el róla, több vele kapcsolatos vagy hozzá kötődő tárgyat a Városi Múzeum őriz. Több írása is Gödöllőn játszódik, a számára oly kedves kisvárost gyakran Homokbucka néven említi. A Révai Testvérek Irodalmi Intézet Ambrus Zoltán első művei sikereinek hatására szerződést kötött vele tizenhat kötetből álló életművének kiadására (1906–1913; itt jelent meg először a Midás király két kötete is, 1906-ban; sorozatnyitó kötetekként). A Midás király a kor egyik népszerű regénye volt 1916-ban már az ötödik kiadása is megjelent. Műveit 1945 után is rendszeresen kiadták, több ízben Gyergyai Albert gondozásában. Életművével rendszeresen Fallenbüchl Zoltán (az író unokája) foglalkozott, ő adta ki levelezését is. Életművéről még Lőrinczy Huba és Buda Attila közölt értékes tanulmányokat, ill. adott ki ismeretlen forrásokat.
Elismertség
A Petőfi Társaság (1892), a Kisfaludy Társaság (1899), a Vörösmarty Akadémia r. tagja (1918) tagja.
Elismerés
A Lipótvárosi Kaszinó irodalmi díja (1910).
Szerkesztés
A Klasszikus Regénytár szerkesztője (Voinovich Gézával, 1904-től).
Főbb művei
F. m.: Ambrus Zoltán munkái. I–XVI. köt. Budapest, Révai, 1906–1913: I–II. Midás király. Regény. (1906)
III. Álomvilág. Elbeszélések. (1906)
IV. Berzsenyi báró és családja. Tollrajzok a mai Budapestről. (1906)
V. Solus eris. Regény. (1907)
VI. A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye. Tollrajzok a mai Budapestről. (1907)
VII. Törpék és óriások. Elbeszélések. (1907)
VIII. Őszi napsugár. A Szeptember c. regénye új, átd. kiadása. – A gyanú. Kisregény. (1907)
IX. Giroflé és Girofla. Regény. – A türelmes Grizeldisz. Elbeszélések. (1908)
X. Leányok, asszonyok. Elbeszélések. (1908)
XI. Budapesti mesék. Elbeszélések. (1908)
XII. Furcsa emberek. Elbeszélések. (1908)
XIII. A tegnap legendái. Tollrajzok. (1913)
XIV. Vezető elmék. Irodalmi karcolatok. (1913)
XV. Nagyvárosi képek. Tollrajzok. (1913)
XVI. Régi és új világ. Elbeszélések. (1913).
F. m.: dokumentumok: Ambrus Zoltán levele Justh Zsigmondhoz. Közli: Ficzay Dénes. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1956. 1.)
Ambrus Zoltán levelezése. Sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán. Az előszót Diószegi András írta. (Új magyar múzeum. Irodalmi dokumentumok gyűjteménye 6. Az MTA Irodalomtudományi Intézete kiadványa. Bp., 1963)
Látogatóban Ambrus Zoltánnál. Lejegyezte Adorján Andor. Sajtó alá rend. Szajbély Mihály. (Magyar Napló, 1993. 17.)
Háborús jegyzetek. 1914–1917. Összegyűjtötte és a bevezető tanulmányt írta Buda Attila. Szerk. Buda Attila és Farkas Charlotte. Bp., Napkút Kiadó, 2021)
„Mije lehetek és Önnek?” Ambrus Zoltán és Jászai Mari levelezése. 1885. Összegyűjtötte és a bevezető tanulmányt írta Buda Attila. (Bp., Ráczió Kiadó, 2023).
F. m.: Midás király. Regény. (Magyar Hírlap, 1891–1892)
Midás király. Regény. I–II. köt. (A Nyugat könyvei. 1–2. kiad. Bp., 1906; 5. kiad. 1916 és utánnyomások)
Ninive pusztulása és egyéb történetek. (Az Athenaeum olvasótára. Bp., 1895)
Szeptember. Regény. (Az Athenaeum olvasótára. Bp., 1896)
Hajótöröttek. Nyolcz elbeszélés. (Magyar Könyvtár. 56. Bp., Lampel, 1897)
Pókháló kisasszony. Tíz elbeszélés. (Az Athenaeum olvasótára. Bp., 1898)
A gyanú és más elbeszélések. (Egyetemes regénytár. 16. Bp., Singer és Wolfner, 1900; Milliók Könyve. 55. 2. kiad. 1917; németül: Der Verdacht. Leipzig, é. n.)
Árnyék-alakok. Hét elbeszélés. (Magyar Könyvtár. 204. Bp., 1901)
Giroflé és Girofla. Regény. I–II. köt. (Színes Könyvek. 10–11. Bp., Singer és Wolfner, 1901)
Berzsenyi báró és családja. Tollrajzok a mai Budapestről. 1–2. füz. (Magyar Könyvtár. 284–285. Bp., 1902)
Kevélyek és lealázottak. Hét elbeszélés. (Magyar Könyvtár. 328. Bp., 1903)
Bartók Lajos. Székfoglaló előadás. (megjelent: A Kisfaludy Társaság Évlapjai. 1903/1904. Bp., 1904)
Irodalom és újságírás. (Szerda [folyóirat], 1905 és külön: Bp., 1906 és Magyar Remekírók. Esszépanoráma. 1900–1944. I–III. Vál., szerk., a szöveget gondozta Kenyeres Zoltán. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978)
Álomvilág. Elbeszélések. (Bp., Révai, 1906 és utánnyomások: 1907–1913)
Berzsenyi báró és családja. Tollrajzok a mai Budapestről. 2. átd. kiad. (Bp., Révai, 1906 és utánnyomások: 1907–1913)
Solus eris. Regény. (Bp., Révai, 1907 és utánnyomások: 1908–1913)
A Berzsenyi lányok tizenkét vőlegénye. Tollrajzok a mai Budapestről. (Bp., Révai, 1907 és utánnyomások: 1908–1913)
Törpék és óriások. (Bp., Révai, 1907 és utánnyomások: 1908–1913)
Őszi napsugár. A Szeptember c. regénye új, átd. kiadása. – A gyanú. Kisregény. (Bp., Révai, 1907 és utánnyomások: 1908–1913; az Őszi napsugár franciául: Soleil d’automne. Paris, 1910)
Giroflé és Girofla. Regény. A türelmes Grizeldisz. Elbeszélések. (Bp., Révai, 1908 és utánnyomások: 1909–1913)
Leányok, asszonyok. Elbeszélések. (Bp., Révai, 1908 és utánnyomások: 1909–1913)
Budapesti mesék. (Bp., Révai, 1908 és utánnyomások: 1909–1913)
Furcsa emberek. Elbeszélések. (Bp., Révai, 1908 és utánnyomások: 1909–1913)
Ámor és halálfej. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 540. Bp., 1909)
Kegyelemkenyér és egyéb elbeszélések. (Mozgó Könyvtár. 34. Bp., 1909)
Téli sport és egyéb elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 562. Bp., 1909)
Az utolsó jelenet. Elbeszélések. (Mozgó Könyvtár. 45. Bp., 1910)
Ifjúság. Elbeszélések. (Nyugat Könyvtár. 12. Bp., 1910)
Jancsi és Juliska és egyéb elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 584. Bp., 1910)
Lillias. Elbeszélések. (Magyar Könyvtár. 602. Bp., 1910)
Kultúra füzértánccal. Elbeszélések, karcolatok. (Nyugat Könyvtár. Bp., 1911)
A tegnap legendái. Tollrajzok. (Bp., Révai, 1913)
Mozi Bandi kalandjai. Regényes elbeszélés 8 eredeti rajzzal. [Ill. K. Sávely Dezső.] (Bp., Tolnai Nyomda és Műintézet, 1913)
Nagyvárosi képek. Tollrajzok. (Bp., Révai, 1913)
Régi és új világ. Elbeszélések. (Bp., Révai, 1913)
Vezető elmék. Irodalmi karcolatok. (Bp., Révai, 1913)
Színházi esték. (Az Élet könyvei. 7. Bp., 1914)
Régi és új színművek. Színházi bírálatok. 1. sorozat. (Magyar Könyvtár. 735–736. Bp., 1914; Magyar Könyvtár. 845–846. 2. sorozat. Bp., 1917)
Háború. Elbeszélés és akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1915. márc. 22.; megjelent: Nyugat, 1915. 9.)
A tóparti gyilkosság és egyéb elbeszélések. (Bp., Athenaeum, 1915; Olcsó Regénytár. 10. 2. kiad. 1918)
A kém és egyéb elbeszélések. (Bp., Athenaum, 1918)
Giroflé és Girofla. Regény. (Legjobb Könyvek 29. Bp., 1918)
Ninive pusztulása. Kisregény. (Legjobb Könyvek 41. Bp., 1919)
A kritikáról. (Genius Könyvtár. 17. Bp., 1920)
A bicikli-király. – Király-idill. (Korunk mesterei. Magyar humoristák. Antológia az írók életrajzával. Szerk. Heltai Jenő. Bp., Athenaeum, 1920)
Költők és szerzők. Irodalmi karcolatok. (Bp., Athenaeum, 1923)
Elbeszélések. Bibliofil kiad. (Magyar Írómesterek. A Magyar Bibliofil Társaság kiadványa. Bp., 1926)
Berzsenyi dinasztia. Tollrajzok a mai Budapestről. (Révai magyar klasszikusai. Új kiad. Bp., 1928)
Péterfy Jenő munkái. Irodalmi tanulmányok. Sajtó alá rend., a bevezetést írta. (Élő könyvek – magyar klasszikusok. 37. Bp., 1928)
Giroflé és Girofla. Regény. (Közművelődési Könyvek. 3. kiad. Bp., 1928; Nyíl Könyvek. 4. kiad. Bp., 1930)
Budapesti mesék. Elbeszélések. (Közművelődési Könyvek. 2. kiad. Bp., 1930)
Berzsenyi dinasztia. – Őszi napsugár. Két regény. (Közművelődési Könyvek. Bp., 1932)
Midás király. I–II. köt. Regény. (Közművelődési Könyvek. 6. kiad. Bp., 1932)
Régi és új világ. (Közművelődési Könyvek. 2. kiad. Bp., 1932)
Midás király. Regény. (A magyar regény száz éve. 7. kiad. Bp., 1940)
A gyanú. Regény. (Regénykönyvtár. 7. Bp., Révai, 1943)
Válogatott elbeszélések. Vál. Voinovich Géza. (Bp., Révai, 1944).
F. m.: újabb kiadások: önálló művek: Árnyék-alakok. Hét elbeszélés. – Régi és új színművek. Színházi bírálatok. – Berzsenyi báró és családja. (Magyar Dolgozók Könyvtára. 8. Bp., 1947)
Kultúra, füzértánccal. Elbeszélések, karcolatok. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1951)
Giroflé és Girofla. Regény és vál. elbeszélések. Vál. Fallenbüchl Zoltán. A bevezetést Gyergyai Albert írta. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959)
A tóparti gyilkosság. Kisregények és vál. elbeszélések. Vál., sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1961)
A bazár ég. Novellák, elbeszélések. Sajtó alá rend., a bevezetést írta Pataki Bálint. (Bukarest, Irodalmi Kiadó, 1964)
Midás király. Regény. Sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán, az utószót Gyergyai Albert írta. Ill. Bozóky Mária. (Magyar elbeszélők. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1967)
Solus eris. Regény. Sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán. (Kiskönyvtár. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1972)
Midás király. Regény. I–II. köt. Az utószót Bernád Ágoston írta. (Bukarest, Kriterion, 1974)
A türelmes Grizeldisz. – A gondolatolvasó. Két kisregény és elbeszélések. Vál., szerk., sajtó alá rend. Fallenbüchl Zoltán. Ill. Zsoldos Vera. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978)
A gyanú. Kisregény és elbeszélések. Vál., a szöveget gondozta Fallenbüchl Zoltán. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981)
Színház. Színikritikák. Vál., a szöveget gondozta Fallenbüchl Zoltán. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983)
A tóparti gyilkosság. – Őszi napsugár. Két kisregény. Vál., a szöveget gondozta Fallenbüchl Zoltán. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986)
Midás király. Regény. (Klub Klasszikusok. Bp., Magyar Könyvklub, 1995)
Midás király. Regény. I–II. köt. Sajtó alá rend., az utószót írta Stauder Mária. (A magyar próza klasszikusai. Bp., Unikornis Kiadó, 2002)
A tóparti gyilkosság. – Jancsi és Juliska. Két kisregény. Szerk. Simkó György és Zsikai Erika. (Bp., Eri Kiadó, 2006)
Midás király. Regény. (Metro Könyvtár. A magyar próza klasszikusai. 17. Bp., Kossuth Kiadó, 2007)
Őszi napsugár. – A gyanú. Két kisregény. (Népszabadság Könyvek. A magyar irodalom remekei. II. 11. Bp., 2007)
A. Z. válogatott novellái. Vál. és az utószót írta Gere István. (A magyar irodalom zsebkönyvtára. Bp., Magyar Napló, 2009)
A csodagyermek. Kisregények és elbeszélések. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskonyv, 2009 és utánnyomások)
A türelmes Grizeldisz. Regény, elbeszélések. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskonyv, 2009 és utánnyomások)
Gyűlölet. Kisregények és elbeszélések. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskonyv, 2009 és utánnyomások)
Midás király. I–II. köt. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskonyv, 2009 és utánnyomások)
Solus eris. Kisregény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskonyv, 2009 és utánnyomások)
Törpék és óriások. Elbeszélések. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskonyv, 2009 és utánnyomások)
Messziről jött levelek. Kisregények és elbeszélések. (Bp., Fapadoskonyv, 2010)
Tollrajzok a mai Budapestről. A. Z. és Ágai Adolf írásai. Az utószót Kőbányai János írta. (Magyar zsidó elbeszélés. Bp., Múlt és Jövő Kiadó, 2010)
Elbeszélések. 1893–1925. I–II. köt. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskonyv, 2011 és utánnyomások)
Giroflé és Girofla. Regény. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskonyv, 2011 és utánnyomások).
F. m.: újabb kiadások: antológiák: A kötéltáncos. (Vihar előtt. Elbeszélések az 1900-as évekből. Összeáll. Geréb László. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1956)
Berzsenyi az irodalomért. – Csütörtökön öttől hatig. – Hóbortos Rózsi. (Vidám könyv. Magyar írók humoros írásai. Vál., szerk. Vargha Kálmán. Bp., 1957)
Király-idill. (Nevető magyar dekameron. Magyar prózaírók humoros írásai. Vál., szerk. Abody Béla. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1959)
A kötéltáncos. (Aranykönyvtár. Magyar novellák. I–II. köt. Vál. Illés Endre, szerk. Jászberényi József. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1963)
A tárlaton. – Berzsenyi könyvet akar venni. – Farsang a Nádor utcában. – Berzsenyiék hegyet másznak. (Új vidám könyv. Magyar klasszikus írók elbeszélései. Szerk. Vargha Kálmán. Bp., 1965)
Téli sport. (Szárnyatlan madár. Antológia XX. századi prózairodalmunkból. Vál., szerk., az előszót írta Bessenyei György. Bp., Kozmosz Könyvek, 1976)
Gyémántgyűrű. (Ki szép, ki jó. Elbeszélések lányokról, asszonyokról. Vál., szerk. Ugrin Aranka és Vargha Kálmán. Bp., Kozmosz Könyvek, 1977)
Tolsztoj és kritikusai. (Költő és próféta. A magyar sajtó Tolsztojról. Vál., szerk., a szöveget gondozta Osztovits Ágnes. Az előszót írta Sőtér István. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1978)
A lakáj. (Írók két háború közt. Vál., szerk., a bevezetés írta Illés Endre. Bp., Magyar Helikon–Szépirodalmi, 1979)
Bob, az oroszlán. (Részeg kutya. Elbeszélések állatokról, emberekről. Vál., szerk. Ugrin Aranka és Vargha Kálmán. Bp., Kozmosz Könyvek, 1979)
Nicaragua őrnagy. (Százhetvenöt huszár. Válogatás a magyar irodalom legjobb katonaelbeszéléseiből. 1848–1945. Vál., szerk. Tabák András. Bp., Zrínyi Katonai Könyvkiadó, 1981)
Az ispilánti lányok. (Kökény kisasszony. Magyar írók meséi. Vál., szerk. Ratzky Rita. Bp., Kossuth, 1988)
Az utolsó húsevő. (Diákkönyvtár. Rendes feltámadás. Fél évszázad elbeszélései. 1900–1945. Vál., szerk. Hegedős Mária és Koczkás Sándor. Bp., 1988)
Bajnokok. (Fakutya. Párbajok, kártyacsaták, játékok, sportágak a magyar novellisztikában. Vál., szerk. Tarján Tamás. Bp., Magyar Könyvklub, 1994)
Bob, az oroszlán. – A fületlen ember. (A századforduló magyar elbeszélői. Vál., szerk. Sík Csaba. Bp., Holnap Könyvkiadó, 1994)
Az utolsó mohikánok. (Városok, városok. Párizs, isten hozzád! Magyar írók párizsi novellái és feljegyzései. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., Noran Kiadó, 2000; 2. kiad. 2004; 3. kiad. 2015)
A gondolások. (Városok, városok. Egy éj Velencében. Magyar írók velencei novellái. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., Noran Kiadó, 2001)
A házibarát. (A szerelem lexikona. Magyar írók novellái a szerelemről. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., Noran Kiadó, 2001)
Első szerelem. (A nő dicsérete. Elbeszélések, vallomások a nőről. Szerk. Hunyadi Csaba. Szeged, Lazi Könyvkiadó, 2001)
Czigányok. (Könnyező fák. Magyar írók cigány novellái. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., Noran Kiadó, 2001; 2. kiad. 2009)
A biciklikirály. (Amerika! Amerika! Magyar írók novellái Amerikáról. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., Noran Kiadó. 2002)
Az új világ. (A hajdani hangos Budapest. Magyar írók novellái Budapestről. Szerk. Erki Edit és Háy János. Bp., Új Palatinus Könyvesház, 2002)
Könyvmolyok. (A könyvember. Magyar írók novellái a könyvről. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., Noran Kiadó, 2002)
Ninive pusztulása. (Emberek, akik Istent keresik. Magyar írók bibliai történetei. Szerk. D. Szabó Mária. Bp., Új Palatinus Könyvesház, 2003; 2. kiad. 2005)
A barát vizet prédikál. (A bor. Elbeszélések. Vál., szerk. Simkó György és Zsikai Erika. Bp., Eri Kiadó, 2006)
Ninive pusztulása. – Pókháló kisasszony. (A magyar irodalom legszebb novellái. A századforduló. Vál., szerk., az utószót írta Dobos István. Bp., Új Palatinus Könyvesház, 2006)
A fületlen ember. (Nyugat. 34 év, 34 író, 34 novella. Vál., szerk. Pomogáts Béla. Bp., Noran Kiadó, 2008)
Fokról fokra. (Füst és hamu. Levéltöredékek a dohányról és a dohányzókról. Ambrus Zoltán „naplójával.” Szerk. Simkó György és Zsikai Erika. Bp., Eri Kiadó, 2008)
A gyanú. (A világirodalom remekei. Híres történetek nőkről. Bp., Ventus Libro Kiadó, 2009)
A házibarát. – Casanova. (A világirodalom remekei. Híres történetek férfiakról. Bp., Ventus Libro Kiadó, 2009)
Keresztfiam, Boldizsár. (A világirodalom remekei. Híres történetek apákról. Bp., Ventus Libro Kiadó, 2010)
Szent Szerafin megtérése. (Enyéim legyetek! A magyar irodalom legszebb keresztény szellemiségű novellái. Szerk. Kindelmann Győző. Bp., Szent István Társulat, 2010)
Páriék. – Nagyapó álma. (Nagyapám – nagyanyám. Magyar írók novellái. Szerk. Kőrössi P. József. Bp., Noran Libro Kiadó, 2013).
F. m.: ford.: Cherbuliez, Victor: Holdenis Meta. Regény. I–II. köt. Ford. (Egyetemes regénytár. III/7–8. Bp., Singer és Wolfner, 1888 és utánnyomások)
Cherbuliez, Victor: Miss Rovel. Regény. I–II. köt. Ford. (Egyetemes regénytár. V/17–18. Bp., Singer és Wolfner, 1890; Koronás regények 5. 2. kiad. Bp., Singer és Wolfner, 1918)
Franczia elbeszélők tára. 1. sorozat: Maupassant, Ricard, Gréville, Chavette, Bonsergent. Ford. B. Tölgyessy Margittal és Hevesi Sándorral. (Magyar Könyvtár 17. Bp., Lampel, 1897; 2. sorozat: Daudet, Claretic, Prévost, Coppée, Alis Epheyre. Magyar Könyvtár 98. Bp., Lampel, 1899; 3. sorozat: Edmond About, Lemaître, Villiers de l’Isle-Adam, Mendès, Maxime Paz. Magyar Könyvtár 161. Bp., Lampel, 1900)
Bisson, Alexandre: Az államtitkár úr. Vígjáték 3 felvonásban. (Fővárosi színházak műsora 3. Bp., 1898)
Grillparzer, Franz: Medea. Szomorújáték 5 felvonásban. Ford. (Fővárosi színházak műsora 15. Bp., 1898; Új kiad. Bp., 1943)
Sardou, Victor: Az agglegények. Vígjáték 5 felvonásban. (Fővárosi színházak műsora 23. Bp., 1898)
France, Anatole: Régi dolgok. Ford. (Magyar Könyvtár 140. Bp., Lampel, 1899)
Cherbuliez, Victor: Feketék és vörösek. – Holdenis Meta. Két regény. Ford. Lándor Tivadarral. (Klasszikus Regénytár. Bp., Révai, 1904)
Flaubert, Gustave: Bovaryné. Regény. Ford. (Klasszikus Regénytár. Bp., Révai, 1904; 2. kiad. 1914; 3. kiad. 1919; 4. kiad. 1924 és utánnyomások)
Maupassant, Guy de: Gyöngy kisasszony és egyéb elbeszélések. Ford. (Magyar Könyvtár 405. Bp., Lampel, 1905)
Hervieu, Paul: Ismerd meg magadat! Színmű 3 felvonásban. (Magyar Könyvtár 586. Bp., Lampel, 1910)
Brillat-Savarin, Jean Anthelme: Az ízlés fiziológiája. Ford. Ambrus Gizellával. (Bp., Singer és Wolfner, 1912; hasonmás kiad. Bp., Múzsák Közművelődési Kiadó, 1986; új kiad. Bp., Szeleczky Art Management, 2005)
Ibsen, Henrik: Rosmersholm. Színmű 4 felvonásban. Az autorizált német műből ford. (Magyar Könyvtár 820–822. Bp., Lampel, 1916; Ibsen, Henrik: Rosmersholm. Színmű 4 felvonásban. Az autorizált német műből ford. A bevezetőt írta Schöpflin Aladár. (Élő Könyvek. 2. Külföldi klasszikusok. 36. 2. kiad. Bp., 1930)
Maupassant, Guy de: Elbeszélések. Ford. Többekkel. (Bp., Franklin, 1930)
Flaubert, Gustave: Bovaryné. Regény. Ford. Gyergyai Albert A. Z. fordítása alapján. Sajtó alá rend., a bevezető tanulmányt írta Gyergyai Albert. (A világirodalom klasszikusai. Bp., Európa Könyvkiadó, 1958)
Brillat-Savarin, Jean Anthelme: Az ízlés fiziológiája. Ford. Ambrus Gizellával. Az online kiadvány nyomtatott példánya. (Bp., Fapadoskonyv, 2011 és utánnyomások).
F. m.: színművei: ford.: Sardou, Victor: Az agglegények. Vígjáték 5 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1891. máj. 11.)
Bisson, Alexandre: Az államtitkár úr. Vígjáték 3 felvonásban. (Vígszínház, 1896. máj. 4.)
Grillparzer, Franz: Medea. Szomorújáték 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1897. nov. 4.)
Lemaître, Jules: Fehér nász. Dráma 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1899. ápr. 21.)
Lavedan, Henry: Szecesszió. Szatirikus korkép 5 felvonásban. (Vígszínház, 1900. jan. 4.)
Hervieu, Paul: A rejtély. Színmű 2 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1902. febr. 14.)
Hervieu, Paul: Ismerd meg magadat! Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1910. febr. 18.)
Ibsen, Henrik: Rosmersholm. Színmű 4 felvonásban. Ford. németből. (Nemzeti Színház, 1917. ápr. 17.).
Irodalom
Irod.: családi források, megemlékezések: Elhunyt özvegy Spett Ferenczné Kovacsóczy Janka. (A Hon, 1877. júl. 26.)
Ambrus József, a magyar északkeleti vasúttársaság főtisztviselője hosszas szenvedés után Gödöllőn meghalt. (A Hon, 1880. jún. 12.)
Ambrus József halála. (Fővárosi Lapok, 1880. jún. 13.)
Ambrus Zoltán, a magyar földhitelintézet tisztviselője, az Ország–Világ belmunkatársa az erzsébetvárosi termplomban oltárhoz vezette Tormássy Gizella kisasszonyt. [A tanúk Benedek Elek országgyűlési képviselő és Tormássy Eörs, a menyasszony testvére voltak.] (Nemzet, 1887. júl. 26.)
Elhunyt Ambrus Zoltánné [Tormássy Gizella]. (Pesti Hírlap, 1888. jún. 8.)
Eltemették Ambrus Zoltánnét. (Pesti Hírlap, 1888. jún. 9.)
Özvegy Ambrus Józsefné Spett Vilma életének 78. évében e hó 21-én elhunyt. (Magyarország, 1915. okt. 25.)
Ambrus Zoltán gyásza. Édesanyja, Ambrus Józsefné Spett Vilma elhunyt. (Pesti Hírlap–Pesti Napló, 1915. okt. 25.)
Ambrus Zoltánné [Benkő Etelka] meghalt. – Ambrus Zoltánné Benkő Etelka gyászjelentése. (Pesti Napló, 1921. aug. 30.)
Ambrus Zoltánné meghalt. (Pesti Hírlap, 1921. aug. 30.)
dr. Mihály József gyászjelentése. (Pesti Napló, 1927. máj. 17.)
Gyergyai Albert: Ambrus Zoltán. [Köszöntése 70. születésnapján.]. (Nyugat, 1931. 5.)
Gergely István: Ambrus Zoltánné. (Nyugat, 1921. 18.)
Ambrus Zoltán influenzában meghalt. (8 Órai Újság–Esti Kurir, 1932. márc. 1.)
Ambrus Zoltán meghalt. (Aradi Közlöny–Az Est–Az Újság–Magyarország, 1932. márc. 1.)
Ambrus Zoltán halála. (Magyar Hírlap, 1932. márc. 1.)
Ambrus Zoltán. (Nemzeti Újság, 1932. márc. 1.)
Meghalt Ambrus Zoltán. (Népszava, 1932. márc. 1.)
Ambrus Zoltán gyászjelentése. (Az Est, 1932. márc. 3.)
Ambrus Zoltán. – Pásztor Árpád: Ambrus Zoltánról. (Pesti Napló, 1932. márc. 1.)
Eltemették Ambrus Zoltánt. (Magyar Hírlap–Pesti Napló, 1932. márc. 3.)
Ambrus Zoltán emlékezete. Részlet a márc. 22-én a Cobden-szemináriumban tartott előadásból. (Magyar Hírlap, 1932. márc. 27.)
Schöpflin Aladár: Ambrus Zoltán. (Nyugat, 1932. 6.)
Gyergyai Albert: Ambrus Zoltán emléke. (Nyugat, 1936. 4.)
Elek Artur: Ambrus Zoltán síremléke. (Nyugat, 1939. 11.)
Elhunyt Mihály Józsefné Ambrus Mária. (Függetlenség–Nemzeti Újság–Pesti Hírlap, 1940. nov. 26.)
Fallenbüchl Tivadar ny. polgári iskolai tanár elhunyt. (Magyar Nemzet, 1949. okt. 20.)
Rejtő István: Ambrus Zoltán. Halálának 25. évfordulóján. (Népszabadság, 1957. febr. 28.)
Kálmán Jenő: Ambrus Zoltán a Meteor Kávéházban. (Magyar Nemzet, 1959. jún. 10.)
Major Tamás: Ambrus Zoltán emlékezete. (Élet és Irodalom, 1960. 10.)
Kárpáti Aurél: A százéves Ambrus Zoltán. (Magyar Nemzet, 1961. febr. 22.)
Gyergyai Albert: A Nyugat árnyékában. [Visszaemlékezések is.] (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1968)
Elhunyt Fallenbüchl Tivadarné Ambrus Gizella ny. polgári iskolai tanár. (Magyar Nemzet, 1982. ápr. 3.)
Taxner-Tóth Ernő: A „titokzatos” Ambrus Zoltán. Elhangzott 1985. szept. 14-én Gödöllőn, Búza Barna szobrászművész A. Z. szobrának felavatásán. (Magyar Nemzet, 1985. szept. 18.)
Antal Gábor: Ambrus Zoltánról. Születésének százhuszonötödik évfordulóján. (Magyar Nemzet, 1986. febr. 22.)
Féja Endre: Ambrus Zoltán Óbudán. (Budapest [folyóirat], 2018. 2.)
Karácsony Ágnes: „Egész lelkével.” Ambrus Zoltán öt viharos éven át volt a Nemzeti Színház igazgatója. (Nemzeti. A Nemzeti Színház magazinja, 2021. 4.).
Irod.: műveiről: Radó Antal: Egy regényfordításról. A. Z. Flaubert-fordítása. (Magyar Nyelvőr, 1905. 3.)
Hatvany Lajos: A. Z. Speidelről. (Nyugat, 1910. 23.)
Elek Artur: A. Z. újabb elbeszélései. (Nyugat, 1911. 19.)
Horváth János: A. Z.: Vezető elmék. Irodalmi karcolatok. (Irodalomtörténet, 1913. 7-8.)
Császár Ernő: A. Z. dramaturgiai dolgozatai. (Budapesti Szemle, 1914)
Laczkó Géza: A. Z.: A tóparti gyilkosság. (Nyugat, 1915. 8. és L. G.: Öröklés és hódítás. Kritikák, tanulmányok. Vál., sajtó alá rend. Véber Károly. )
Lékó Béla: A. Z.: A kém és egyéb elbeszélések. (Katholikus Szemle, 1919. 2.)
Elek Artur: A. Z. (Nyugat, 1921)
Pálmai Kálmán: A. Z.: Giroflé és Girofla. (Irodalomtörténet, 1961. 1.)
Földényi László: A. Z. levelezése. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1964. 2.)
Gyergyai Albert: A. Z.: Midás király. (Kortárs, 1967. 5.)
Solymos Ida: Egy ábránd lenyűgözöttje. A. Z.: Midás király. (Hajdú-Bihari Napló, 1967. aug. 6.)
Gyergyai Albert: A. Z.: A fületlen ember. (Literatura, 1974. 2.)
Lőrinczy Huba: A tézisek vallomása. A. Z.: Solus eris. (A Szombathelyi Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1980. 1.)
Imre László: Térszerkezet és időtényezők A. Z. Solus eris c. regényében. (Literatura, 1980. 3-4.)
Lőrinczy Huba: A századvég aranyembere. A. Z.: Midás király. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1981. 3.)
Lőrinczy Huba: Idill a hasztalanság sejtelmével. A. Z.: Giroflé és Girofla. (Irodalomtörténet, 1982. 4.)
Lőrinczy Huba: Magánélmény és parafrázis. A. Z.: Ninive pusztulása. (A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1984. 1.)
Lőrinczy Huba: Élmény és parafrázis. A. Z.: Ninive pusztulása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1984. 1.)
Antal Gábor: A. Z.: Színház. Válogatás A. Z. bírálataiból. (Színház, 1984. 4.)
Csűrös Miklós: A. Z.: Színház. Válogatás A. Z. bírálataiból. (Irodalomtörténet, 1985. 4.)
Gergye László: Midás király. A századvégi művészsors A. Z. regényében. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1986. 1-2.)
Lőrinczy Huba: A. Z.: Mozi Bandi kalandjai. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1991. 3.)
Horváth Edit: A mítosz írói átalakítása A. Z. Ninive pusztulása c. novellájában. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1996. 5-6.)
Wirágh András: A második pályakezdés. A. Z.: Ninive pusztulása és egyéb történetek. (Literatura, 2014. 3.)
Santavecz Anita: „Tolvaj tekintet.” A. Z. Midas királya mint képtér és képtár. – Xantus Boróka: Szerkesztői önkény vs. írói szabadság. A. Z. Solus eris c. regénye A Hétben. (Irodalomismeret, 2018. 1.)
Bényei Péter: Modernitástapasztalatok a Solus erisben. (Alföld, 2020. 4.).
Irod.: tanulmányok, önálló művek: Szinnyei Ferenc: Ambrus Zoltán. 1–2. (Irodalomtörténet, 1918. 1–2.; és külön: Bp., 1918)
Elek Artur: Ambrus Zoltán. (Nyugat, 1921. 5.)
Schöpflin Aladár: A hírlapíró Ambrus Zoltán. (A Sajtó, 1932. 3.)
Dávidné Angyal Paula: Ambrus Zoltán. Tanulmány. (Bp., 1934)
Csiszár Béla: Ambrus Zoltán. 1–3. (Budapesti Szemle, 1935 és külön: Bp., 1935)
Garancsy István: Ambrus Zoltán irodalmi pályájának méltatása, különös tekintettel az íróra. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1937)
Illés Endre: Mérték és példa. Jegyzetek Ambrus Zoltánról. (Nyugat, 1940. 10.)
Dénes Tibor: Ambrus Zoltán. (Ködlovagok. Írói arcképek. Szerk. Thurzó Gábor. Az előszót Márai Sándor írta. Bp., 1941)
Faludi István: Ambrus Zoltán elbeszélő művészete. Egy. doktori értek. is. (Szeged, 1941)
Voinovich Géza: Ambrus Zoltán. (Budapesti Szemle, 1943)
Fallenbüchl Zoltán: Írt-e Ambrus Zoltán politikai röpiratot? (Irodalomtörténeti Közlemények, 1955. 1.)
Fallenbüchlné Ambrus Gizella: Ambrus Zoltán, a színikritikus. (Irodalomtörténet, 1958. 1.)
Gyergyai Albert: Ambrus Zoltán. (Kortárs, 1959. 4.)
Kárpáti Aurél: Ambrus Zoltán. (K. A.: Tegnaptól máig. Vál. irodalmi tanulmányok. Bp., 1961)
Fallenbüchlné Ambrus Gizella: Ambrus Zoltán. (Irodalomtörténet, 1961. 2.)
Pukánszkyné Kádár Jolán: Ambrus Zoltán dramaturgiája. (Irodalomtörténet, 1971. 4.)
Fallenbüchl Zoltán: Ambrus Zoltán, az író és a könyvgyűjtő. (Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1981)
Galamb Katalin: A szecesszió stiláris sajátosságai Ambrus Zoltán prózájában. (Irodalomtudományi és stilisztikai tanulmányok. Szerk. Szabó Zoltán. Bukarest, 1984)
Lőrinczy Huba: Ambrus Zoltán regényei. Kand. értek. (Bp., 1984)
Lőrinczy Huba: A hangpróba évei. A novellista Ambrus Zoltán indulása. (A szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei, 1986. 1.)
Lőrinczy Huba: A novellista Ambrus Zoltán indulása. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1986. 4.)
Lőrinczy Huba: Delelőközelben. Ambrus Zoltán novellái. 1895–1903. (Studia Litteraria, 1987 és Tanulmányok a XIX. századi magyar irodalom köréből. Szerk. Bitskey István. Debrecen, 1987)
Lőrinczy Huba: A Lipótváros görbe tükre. Ambrus Zoltán dialógusregényei. (Életünk, 1991)
Horváth Edit: A tárca, a mese- és mítoszparódiák szerepe Ambrus Zoltán novelláiban. Egy. doktori értek. (Bp., ELTE, 1994)
Bogoly József Ágoston: Ambrus Zoltán korjellemző tárcája a századvégi nyilvánosság szerkezetváltozásáról és a térhódító zsurnalizmusról. (Irodalomtörténet, 1995. 2-3.)
Lőrinczy Huba: Ambrustól Máraihoz. Vál. esszék, tanulmányok. (Isis Könyvek. Eszmetörténeti Könyvtár 4. Szombathely, 1997)
Fallenbüchl Zoltán–F. Ambrus Gizella: Egyedül maradsz… Ambrus Zoltán élete és munkássága. Monográfia. 15 táblával. (Csokonai Literatura Könyvek. Debrecen, 2000)
Horváth Edit: Ambrus Zoltán meseparódiái. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2002. 3-4.)
Tarjányi Eszter: A mesenovella poétikai szerepe a századforduló irodalmában. Ambrus Zoltán három mesenovellája. (Literatura, 2008. 4.)
Bauernhuber Enikő: Les relations littéraires franco-hongroises dans l’oeuvre de Zoltán Ambrus. (Verbum. Analecta Neolatina, 2012. 2.)
Balázs Eszter: Szó és cselekvés kettőssége, értelmiségellenesség, értelmiségi felelősség Magyarországon az I. világháború elején. (Múltunk, 2016. 2.)
Harkai Vass Éva: Pénz, egzisztenciális státus, életmód kérdésköre a korai modernség művészregényeiben. Ambrus Zoltán, Bródy Sándor és a művészregény. (Híd, 2016. 6.)
Gajdó Tamás: „…az ügy olyan ember kezébe került, aki ért is hozzá…” Ambrus Zoltán a Nemzeti Színház élén. (Irodalomismeret, 2018. 1.)
Buda Attila–Farkas Charlotte: A Monarchia – háborús fényben, de inkább az antant ellenfényében. Ambrus Zoltán első világháborús jegyzetei. (Szépirodalmi Figyelő, 2019. 2.)
Buda Attila: Korkülönbség nem akadály. Ambrus Zoltán és Jászai Mari levelezése. (Kortárs, 2019. 9.)
Földesdy Gabriella: Író és színház. Ambrus Zoltán pályaképe. (Napút-füzetek 134., Bp., 2019)
Buda Attila: A fiatal Ambrus. (Kortárs, 2021. 9.).
Irod.: lexikonok, összefoglaló munkák: Magyar irodalmi lexikon. Szerk. Ványi Ferenc. (Bp., 1926)
Irodalmi lexikon. Szerk. Benedek Marcell. (Bp., 1927)
Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
A magyar legújabb kor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Színészeti lexikon. I–II. köt. Szerk. Németh Antal. (Bp., 1930)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Hegedűs Géza: Arcképvázlatok. Száz magyar író. (Bp., 1980)
„Én a komédiát lejátsztam, mulattattam, de nem mulattam.” (Bp., 1981)
Lőrinczy Huba: Szépségvágy és rezignáció. A századforduló epikájáról. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1984)
Budapest lexikon. I–II. köt. Főszerk. Berza László. (2. átd. és bőv. kiad. Bp., 1993)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Faragó Éva: A. Z. (Révai Új Lexikona. I. köt. 2. jav. kiad. Szekszárd, 1999)
Születtem… Magyar írók önéletrajzai. Szerk. Csiffáry Gabriella. (Bp., 1999)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. (Újvidék, 2002)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
G. Merva Mária: Írók és múzsák Gödöllőn. (Gödöllő, 2007)
Bényei József: Debreceni irodalmi lexikon. (Debrecen, 2009).
neten:
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:V4J6-2PZ (Steffula Katalin születési anyakönyve, 1844)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6NSB-6L6J (Tormássy Mihály és Laczkovich Emma házassági anyakönyve, 1852)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6N3Z-W6V8 (csíkszentkirályi Ambrus József és Speth Vilhelmina házassági anyakönyve, 1860)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/521301 (alsebesi Tormássy Mihály gyászjelentése, 1875)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:3Q9M-CS87-37Y5-L?cat=270279 (Blau Etel születési anyakönyve, 1877)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:X647-VBY (Fallenbüchl Tódor Károly születési anyakönyve, 1877)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/544492 (Spett Ferenczné Kovacsóczy Janka gyászjelentése, 1877)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/306821 (Ambrus József gyászjelentése, 1880)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/306939 (Ambrus Zoltánné Tormássy Gizella gyászjelentése, 1888)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZH3-DY6 (Ambrus Gizella születési anyakönyve, 1888)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZSH-CC6 (Mihály Dénes születési anyakönyve, 1894)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:XZH4-4PN (Blau Etelka [ki]keresztelési anyakönyve, 1894, keresztszülő: Ambrus Józsefné Spett Vilma!)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:QGTJ-1Z54 (Tormássy Mihályné Laczkovich Emma halotti anyakönyve, 1897)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/521303 (Tormássy Mihályné Laczkovich Emma gyászjelentése, 1897)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6XGQ-27Z?i=123 (Halmay Emil és Krumpholz Gizella házassági anyakönyve, 1900)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/411077 (Fallenbüchl János gyászjelentése, 1912)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6ZD1-RJ3D (Fallenbüchl János halotti anyakönyve, 1912)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6ZPW-3119 (Ambrus Józsefné Spett Vilma halotti anyakönyve, 1915)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:7SSZ-ZDZM (Ambrus Gizella és Fallenbüchel [!] Tivadar Károly házassági anyakönyve, 1923)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33SQ-GGBH-98J9?i=244&wc=9292-6TP%3A40679701%2C55270701%2C55384201&cc=1452460 (Ambrus Vilma halotti anyakönyve, 1923)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6XWX-2YRL (Mihály Dénes és Halmay Gizella házassági anyakönyve, 1925)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6XWX-2YRL (dr. Mihály József halotti anyakönyve, 1927)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6CYL-SDYB (Fallenbüchl Jánosné Steffula Katalin halotti anyakönyve, 1928)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:DXJ6-PXZM (Halmay Emil halotti anyakönyve, 1930)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:6ZCK-331G (Ambrus Zoltán halotti anyakönyve, 1932)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/306937 és https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/306938 (Ambrus Zoltán gyászjelentése, 1932)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/411078 (Fallenbüchl Tivadar gyászjelentése, 1949)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:68KK-KR2K (Fallenbüchl Tódor Károly halotti anyakönyve, 1949)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/411079 (Fallenbüchl Tivadarné Ambrus Gizella gyászjelentése, 1982)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM40668
https://nntp.hu/person/person.php?personid=10063
https://nevpont.hu/palyakep/ambrus-zoltan-6c988
http://www.nevpont.hu/view/250
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/250
Megjegyzések
1. Ambrus Zoltán első írásai (tárcái és könyvbírálatai) név nélkül és T. Z. aláírással jelentek meg a Fővárosi Lapokban. Erről édesapja, Ambrus József halálhíréből tudunk (Fővárosi Lapok, 1880. jún. 13.).
2. Ambrus Zoltán a Spectatoron kívül még tucatnyi álnevet használt pl.: Csongor, Flaneur, Little John, Masque, Mustármag, Nestor, Ovidovits Lázó stb. A helyzetet bonyolítja, hogy több álnevet (Flaneur) más szerzők is használtak. Székely Dávid az elsők között próbálta összegyűjteni a századelő álneveit.
Székely Dávid: Magyar írók álnevei a múltban és a jelenben. (Corvina, 1903. 32.–1904. 11.).
Az Ambrus-szövegek bizonytalanságairól ld. Rózsafalvi Zsuzsanna írásait:
https://pimblog.blog.hu/2023/08/16/megjegyzesek_az_ambrus-eletmu_textusai_azonosithatosaganak_problemaihoz és https://pimblog.blog.hu/2023/08/30/megjegyzesek_az_ambrus-eletmu_textusai_azonosithatosaganak_problemaihoz_249 (Petőfi Irodalmi Múzeum 2023. aug. 16. és 2023. aug. 30.)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2023
