Bárdos László

Született: 1897. május 30. Szalárd, Bihar vármegye
Meghalt: 1960. szeptember 21. Budapest
Temetés: 1960. szeptember 25. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr

Család

Szülei: Berger Móric, Berger Irma.

 

Felesége:

 

2. 1954–1960. szept. 20.: Gergely Gizella.

Első családját, feleségét és gyermekét, valamint édesanyját az auschwitzi koncentrációs táborban ölték meg. Kisleánya, Marika emlékére írta meg a Melkun Menyhért utazása c. regényét.

Iskola

Elemi iskoláit szülőfalujában és Nagyváradon, középiskoláit a nagyváradi állami főreáltanodában (Bárdos Lajos néven, 1907–1911) és a nagyváradi felsőkereskedelmi iskolában végezte (Bárdos Lajos néven, 1911–1914).

Életút

A nagyváradi Szabadság munkatársa (1919–1924), az Esti Lap szerkesztője (1924–1935), egyúttal a Társaság és Művészet, és A Világ c. lapok munkatársa (1932-től). A Nagyvárad és a Nagyváradi Napló c. lapok szerkesztője, felelős szerkesztője (1935-től), ill. részt vett az erdélyi illegális Kommunista Párt lapjainak (Egy Hét, Szabad Szó) szerkesztésében.

 

A KMP tagja (1919-től). A Sallai Imre és Fürst Sándor halálos ítélete ellen tiltakozó röpirat szerkesztése miatt kitiltották Magyarország területéről (1932), illegálisan tartózkodott Magyarországon, majd ismét Nagyváradon élt (1935-től). A Sajtókamara kizárta tagjai közül (1941). Magyarország német megszállása után letartóztatták (1944. márc. 19.), és Németországba hurcolták.

 

A II. világháború után a nagyváradi Új Élet és a Fáklya olvasószerkesztője (1945–1949) és a nagyváradi Magyar Színház dramaturgja (1949). Áttelepült Magyarországra (1951), a Magyar Rádió, ill. a Magyar Rádió és Televízió dramaturgja (1951–1960).

Verseket, elbeszéléseket, hangjátékot és néhány népszerű ifjúsági regényt írt. Ifjúsági regényei közül legismertebb az orosz cári hadsereg lengyel zászlósa, Kazimierz Konrad Rulikowski (= Rulikowski Kázmér, 1814–1849) életét feldolgozó történelmi munkája.

 

Bárdos László két regénye is fontos szerepet játszott az 1945 utáni magyar művelődéstörténetben. Rulikowski Kázmér lengyel nemesi családból származott. A szabadságharc idején ezredét, a Vozsnyeszenszkij-dzsidás ezredet Magyarországra vezényelték. 1849. júl. 27-én felderítési feladattal őrjáratra küldték. Rulikowski kihasználta a kedvező alkalmat, tíz emberével átállt a magyarokhoz (júl. 30-án besorozták őket a lengyel légió dzsidás ezredébe, de biztonsági okokból hivatalosan a hadifogolylistára került). Világos után a többi lengyel hadifogollyal együtt Nagyváradra indult, ahol azonban aug. 18-án letartóztatták. Miután megtalálták a magyarokhoz írott levelét, bizonyítani tudták „árulását” és „felségsértését”. A hadbíróság golyó általi halálra ítélte Nagyváradon, ahol jeltelen sírba temették. Huszonegy évig feküdt jeltelen sírban, a kiegyezés utáni évek nyugodtabb légköre teremtette meg a feltételt arra, hogy 1872-ben méltó nyughelyet kapjon Nagyváradon. Bárdos Lászlót egész életében foglalkoztatta Nagyvárad közelmúltja, különös tekintettel Rulikowski nagyváradi kapcsolataira. A Berger család több tagja is Nagyváradon nyugszik, ahol a Rhédey-kerti sétánytól a római katolikus, a görögkatolikus és az izraelita temetőig vezető utat Rulikowski-útnak hívták. Bárdos László Magyarországra költözése után kezdte el írni A dzsidás kapitány történetét, a regény első kiadása 1954-ben jelent meg. Rulikowski emléke élénken élt a magyarság körében, azonban lengyel nemesi családból származott (jóllehet nevét gyakran a Rulikovszkij – orosz – változatban) közölte a korabeli sajtó. Illés Béla az 1848/49-es forradalom és szabadságharc századik évfordulójára – talán Rulikowskit ellensúlyozandó – megalkotta Alekszej Guszev kapitány (= százados) legendáját, annak az orosz tisztnek a „történetét”, aki átállt a magyarok oldalára (s emlékére róla nevezték át az addigi lipótvárosi Sas utcát, 1949-ben). Guszevről azonban nem maradtak fenn dokumentumok (az azokat őrző minszki levéltár leégett…) A nem létező Guszev helyett a valóságos Rulikowskiról Bárdos László írhatott történeti regényt.

 

Bárdos László másik regénye, a Melkun Menyhért utazása nem ifjúsági regény. A történetet első személyben meséli el egy vidéki tisztviselő, volt szakszervezeti funkcionárius, aki napokig őrizte azt a kötelet, amellyel Melkun Menyhértet felakasztották. Melkun Menyhért egy koncentrációs táborból tudott furfanggal és leleménnyel megszökni, ám nem járt sikerrel, elfogták újra. Szerencsétlenül ugrott fel egy vonatra, megsérült. Mivel nem tudta igazolni magát visszakerült a lágerbe, ahol szökése miatt kivégezték. Bárdos László kíméletlen naturalizmussal írta le egy koncentrációs tábor élet, a kínzásokat, a gyilkosságokat, a foglyok újabb és újabb megalázását. Mint utóbb kiderült, a regény tévedésből került az Ifjúsági Kiadó kiadványai közé (úgy gondolták, hogy útleírás…) A legendák szerint a félreérthető cím volt az egyik oka annak, hogy az Ifjúsági Kiadó megváltoztatta a nevét (Móra Ferenc Kiadóra).

 

 

Emlékezet

Bárdos László Szalárdon született, élete nagy részét Nagyváradon töltötte. Eredetileg Berger Lajosnak hívták, első írásai még Bárdos Lajos néven jelentek meg (hivatalos iratain a Bárdos Lajos László névváltozat szerepelt).

Szerkesztés

A nagyváradi (1945–1946) és a budapesti Új Élet szerkesztőbizottságának tagja (1956–1960).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2024