Zilahy Lajos, literáti
író, forgatókönyvíró, filmrendező
Született: 1891. március 27. Nagyszalonta, Bihar vármegye
Meghalt: 1974. december 1. Újvidék, Jugoszlávia
Család
Nagyszülei: literáti Zilahi Lajos (†1894. aug. 18. Nagyvárad) ügyvéd, a nagyváradi takarékpénztár vezérigazgatója, csöpényi és Komlossy Karolina (†1888. márc. 11. Nagyvárad. Temetés: 1888. márc. 13. Nagyvárad-Olaszi Temető); Takácsi Nagy Kálmán (†1888. dec. 10. Székesfejérvár. Temetés: 1888. dec. 11. Sóstói sírkert) Fehér vármegye központi főútbiztosa, Tummber Terézia.
Szülei: Zilahy Lajos (1849. máj. 2. Brassó–1905. Nagyszalonta) jogász, nagyszalontai kir. közjegyző, Takácsi Nagy Ilona (= takácsi Nagy Ilona 1857. júl. 5. Brassó–1945. jún. 24. Bp.). Édesapja és korán elhunyt két testvére a nagyszalontai temető díszsírhelyén, Arany Juliska szomszédságában nyugszik. Heten voltak testvérek, közülük öten érték meg a felnőttkort.
Testvérei: Beszedits Istvánné Zilahy Ilona (†1945. jan. 26. Bp.), Buday Antalné Zilahy Olga (1877. febr. 1. Nagyszalonta–1969. jan. 12. Bp.), Vantsa Lajosné Zilahy Klára (†1965. máj. 26. Bp. Temetés: 1965. jún. 1. Farkasrét, ill. Zilahy Tibor (†1930. dec. 29. Bp. Temetés: 1930. dec. 31. Kerepesi út) magyar kir. rendőrfelügyelő. Zilahy Ilona férje: Beszedits István (†1922. ápr. 20. Colbitzow, Németország) okl. gazdatiszt. Beszedits István hét évi orosz hadifogság után, hazatérésekor hunyt el Németországban; Zilahy Ilona Budapest ostroma idején vesztette életét. Fiuk: Beszedits István (1913. okt. 2. Bp.–1987. aug. 16. New York).
Felesége: 1930. márc. 29.–1974. dec. 1.: Bárczy Piroska (1907. márc. 9. Bp.–2005. aug. 7. Pawtucket, Egyesült Államok. Temetés, hamvasztás: 2005. nov. 7. Fiumei út), Bárczy István (1866. okt. 4. Pest–1943. jún. 1. Bp. Temetés: 1943. jún. 3. Kerepesi út) Budapest polgármestere leánya.
Fia: Zilahy Mihály (1931. jún. 20. Bp.–1949. nov. 29. Cambridge, Massachusetts) orvostanhallgató, baleset áldozata lett.
Bárczy Piroska testvérei: Bárczy Honoráta (1894. dec. 12. Bp.), Fráter Ivánné Bárczy Irén (1897. okt. 23. Bp.–1975. jan. 13. Bp.) és Berczik Sándorné Bárczy Berta (1901–1993).
Iskola
Elemi iskoláit Nagyszalontán, középiskoláit a nagyszalontai községi algimnáziumban (1900–1904), középiskoláit az erzsébetvárosi állami főgimnáziumban (1904–1906) és Máramarosszigeten végezte (1906–1908), a máramarosszigeti református líceumi főgimnáziumban éretts. (1908). Tanárai közül a legismertebb jászárokszállási Móczár József (1869–1951) irodalomtörténész, piarista szerzetes, Nagyszalonta monográfiájának szerzője.
A budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1912).
Az MTA tagja (l.: 1945. máj. 30.; igazgatósági: 1945. jún. 6.–1949. okt. 31.; tagsága külföldre távozása miatt megszűnt: 1949. nov. 29.; l. tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).
Életút
Nagyszalontán ügyvédgyakornok (1912–1914), az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített (1914–1916), Lembergnél (= Lvov, Lviv) súlyosan megsebesült (1916), felgyógyulása után a Magyar Figyelő és a Déli Hírlap haditudósítója. Az összeomlás után, a Tanácsköztársaság idején rövid ideig Bécsben tartózkodott, ahol egy ellenforradalmi lap kiadását tervezte (1919). A bukás után elsősorban az irodalomnak élt, verseket, színdarabokat, regényeket és kisprózát írt. A Budapesti Hírlap (1927–1934) és az Est-lapok munkatársa (1929–1934), a Magyarország c. napilap belmunkatársa (1934–1936) és a Híd c. képes hetilap szerkesztője (1940–1944). Pegazus néven filmvállalatot alapított (1938), néhány művet, köztük saját alkotásait (Hazajáró lélek, 1940; Valamit visz a víz, 1943) maga rendezte. Miután élesen szembenállt a Tanácsköztársaság ideológiájával, több propagandaművével az 1920-as évek kezdetén a kialakuló Horthy-rendszer politikáját támogatta, de kapcsolatban állt az ellenzéki konzervatív értelmiséggel is. Később közvetíteni próbált a népi írók és Gömbös Gyula között (1935; Új Szellemi Front).
A II. világháború kitörésekor szembefordult a kormányzattal, tiltakozott a nemzetiszocalizmus és a fasizmus eszméi ellen, úgy vélte, hogy azonnali társadalmi reformokra van szükség. A II. világháború után a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság elnöke (Szent-Györgyi Alberttel, 1945–1947) és az Irodalom és Tudomány c. lap főszerkesztője (1945–1946). Az Egyesült Államokban telepedett le (1947), 1950-től gyakran látogatott Újvidékre, ahol azt tervezte, hogy újra forgatja korábbi filmsikereit. Az ezzel kapcsolatos elképzelései nem valósultak meg, utolsó éveiben vállalkozása teljesen csődbe ment, súlyosan megbetegedett. Végül családjával úgy döntött, hogy valamennyi műve szerzői jogát eladja a magyar államnak és végleg hazatér, szándékát azonban halála meghiúsította (1973).
Zilahy Lajos meghatározó alakja és alkotója volt a két világháború közötti Magyarországnak, értékelése és értékei manapság is megosztják a közvéleményt. A semmitmondó polgári írótól kezdve az ugyancsak nem sokat eláruló „lektűrszerzőig” a legkülönbözőbb jelzőket aggatták életművére. Az viszont Zilahy egyéniségét jelzi, hogy kora egyik népszerű sikerszerzőjeként sohasem engedett saját (polgári) ideáljaiból, élete végéig megőrizte liberális humanizmusát.
Pályafutását költőként kezdte, első kötete (Versek, 1916) főként háborús verseit tartalmazta, az előszót Beöthy Zsolt írta. Első prózai művei Herczeg Ferenc lapjában, az Új Időkben jelentek meg, vezércikkeit és kisebb publicisztikai írásait a Pesti Napló közölte. Hervay Frigyes, az Apolló Kabaré művészeti vezetője felkérte egyfelvonásos darabok: bohózatok, idillek, tréfák és kis kabaréjelenetek írására (első színpadi művét, a Rózsika c. egyfelvonásosát is az Apolló Kabaré tűzte műsorára, 1917. aug. 28-án). Bécsből való hazatérése (1919 vége) után Az ökör és más komédiák címmel adta ki egyfelvonásos darabjait. Ismertté regényeivel vált. Az ifjúkori élményeiből született Halálos tavaszt (1921) több nyelvre lefordították, médiatörténeti jelentőségű film is készült belőle (1939). Két fogoly (1926) c. regényének témája a háború okozta érzelmi válság, talán ez a legismertebb magyar világháborús prózai mű. Zilahy különleges érdeme, hogy a hadifogoly-lét lélektani ábrázolása mellett a magyar középosztály talajvesztéséről is plasztikus képet festett. Az író a két epikai helyszínt, a hátországot és a hadifogságot mozaikszerű szerkesztésben rendelte egymás mellé. A történetben talán elsőként fogalmazódnak meg a magyarság traumatikus élményei, mint a Monarchiából való kiszakadás, a háborús összeomlás, a hadifogság és az országvesztés friss tapasztalatai. Prózai alkotásai közül kiemelkedik még az emigráns létet bemutató A lélek kialszik (1932), A fegyverek visszanéznek (1936) és A földönfutó város (1938).
Drámaírói pályafutását A Hazajáró lélek (1923) c. színművel kezdte. A darab főhőse, Török Ágoston építészmérnök igazi szenvedéllyel szereti feleségét, Máriát, aki azonban nem érzi jól magát ebben a házasságban. Mária unatkozik a „polgári jólétben”, flörtölni kezd Ágoston munkatársával, Arany István építőmesterrel, majd egyre sűrűbben találkozik egy gróffal is, aki férje cégének egyik megrendelője. Miután Ágoston rájön, hogy asszonya valójában két másik férfivel is megcsalja, főbe lövi magát. Utolsó kívánsága azonban meglepő és szokatlan: arra kéri Istvánt, hogy vegye el feleségül özvegyét, és élete végéig vigyázzon rá! A férj öngyilkossága után kezdődik a feleség tragédiája, mert Mária látomásaiban tovább él a halott Ágoston emléke. Mária nem tudja elviselni az egyre gyakrabban visszatérő víziókat, ő is véget akar vetni életének, a Dunába akar ugrani. A halott férj azonban – hídépítő munkás alakjában – még egyszer visszatér, a sírból is érte jön, és visszarántja Máriát az életbe. István végül feleségül veszi Máriát, aki szakít a gróffal, vidékre költöznek, ahol István hivatalt vállal. E rendkívül különös lélektani dráma főhősei bonyolult jellemek. A tisztességes építészmérnök tétlenül tűri felesége szerelmi játékait, az erélyes asszony szeszélyei rabjává válik, a jóbarát viszonyt kezd az asszonnyal („csak csókolóztak”), majd képtelen megóvni az özveggyé lett Máriát a gróf „udvarlásától”. Zilahy számos művében a szenvedélyek hatalmát jeleníti meg, olyan szenvedélyekét, amelyeket gyakran csak gyilkosságokkal vagy/és öngyilkossággal lehet megfékezni: Valamit visz a víz (1928).
A Süt a nap (1924) c. drámája egy világháború utáni kis bihari falu életét mutatja be. A református pap leányába, Sárikába, Kopácsi, a vasúti forgalmista szerelmes, a postamesterné azonban azon mesterkedik, hogy Kopácsi az ő leányát vegye el feleségül. Nemsokára azonban vitézzé avatják a faluba hazatérő Sámson Mihály parasztgazdát, „a világháború egyik legderekabb magyar katonáját.” Pongé Juhász, egy másik parasztgazda azonban megkéri a tanítót, hogy az ő leányát ajánlja Vitéz Sámsonnak feleségül. Sárika és Mihály egymásba szeretnek. Sárika azonban a helyi „intelligencia” képviselője, Mihály viszont csak hat elemit végzett. A hagyományos társadalmi szerepek felcserélődnek. A darab apró életképek sorozata: a tiszteletes sorra adja el bútorait, a tanító mindennap kölcsönkér „valakitől valamit”, Pongé Juhász viszont zongorát állíttat a szobájába és ezüst retikült vásárol leányának, mert „akik fent voltak, azok most alulra kerültek.” Zilahy művének újdonsága egy újfajta paraszti karakter megjelenése. A korábbi paraszti szereplők társadalmilag alatta álltak környezetüknek, a helyi közéletben a kedvezőtlenebb megítélés jutott nekik. Valamikor a paraszt volt a szegényember, ezúttal azonban az egykori úri réteg képviselői a gyengébbek és az elesettebbek. A nap azonban mindenkire egyformán süt: Vitéz Sámson elutasítja a gazdag parasztleányt. A szegény papkisasszony felesége lesz a nagy háborúból vitézi földdel hazatért Sámson Mihály parasztgazdának. Zilahy ezért a színművéért kapta meg először az évad legjobb színművének járó Vojnits-díjat (az MTA kitüntetését Zilahy négyszer vehette át, ennél többször – ötször – csak Herczeg Ferenc drámaírói munkásságát ismerték el!) Színművei közül kiemelkedik még A Fehér Szarvas (1927), a Tűzmadár (1932), A szűz és a gödölye (1937) és a Szépanyám (1943). Több vígjátékot is írt: Zenebohócok (1925), A világbajnok (1927).
A Horthy-korszakban bemutatott utolsó színműve, a Fatornyok (maga az író volt a rendező is!) az 1930-as években játszódik Magyarországon. A dráma egy addig jól működő házasság felbomlásának története. A főhős, Kriegs Rudolf német származású magyar vegyészmérnök „felfedezi gyökereit”: visszavásárolja Koblenz melletti szülőházát és úgy dönt, hogy „visszatér” Németországba feleségével és gyermekével. A felesége, Borczay Klára egy erdélyi nemes leány azonban nem követi őt: az asszony is „hazavágyik”, ám az ő otthona egy erdélyi fatornyos kis falu. A darabban nem a nácizmus áll szemben valamilyen baloldali ideológiával, hanem két, lényegében azonos nemzeti érzés küzd meg egymással. Az első felvonásban egy székely népdal, a második felvonásban pedig a Wacht am Rhein, egy 19. századi német nemzeti dal hangzik el. A bemutató évében, 1943 decemberében azonban úgy tűnt, hogy egy agresszív, német harci indulót és egy védekező, nosztalgikus magyar dalt hallanak a nézők. A Fatornyok hatalmas sikert aratott és még nagyobb botrány keltett, a szélsőjobboldali sajtó valóságos keresztes hadjáratot indított a „hazaáruló” Zilahy ellen. Bosnyák Zoltán, az Egyedül vagyunk c. lapban megtámadta Zilahyt, mert az író korábban már többször is úgy nyilatkozott, hogy a keresztény magyarságnak sorsközösséget kell vállalnia a zsidó magyarsággal a nemzet fennmaradása érdekében. (Ezt Zilahy valóban így is gondolta: 1958 végén, 1959 elején feleségével hosszabb látogatást tett Izraelben, ahol valóságos diadalmenettel fogadták. Zilahy országjárása során felkereste a bibliai helyeket, ellátogatott egy kibucba, és többször is kiállt a zsidó állam függetlensége mellett. A vendéglátók – helyi szokás szerint – fát ültettek a tíz évvel korábban, tragikus baleset követketében elhunyt fia tiszteletére…) Az ország német megszállása után a darabot betiltották, Zilahynak is bujdosnia kellett (a fehérvárcsurgói Károlyi-birtokon rejtőzött el a nyilasok elől, itt kezdte el írni az Ararátot…). A kétfelvonásos darabból utóbb Zilahyt hármat csinált, a „felszabadulás” után tovább folytatta a cselekményt a legújabb eseményekkel.
Ararát (1947) c. regényét az Irodalom és Tudomány c. folyóiratban kezdte el közölni, a művet II. világháború utáni emigrációjában fejezte be. Nemsokára azonban tovább szőtte a történet szálait, a folytatás Krisztina és a király címmel Londonban jelent meg (angol nyelven, 1950-ben). Végül megírta az előzményeket is, így született meg A Dukay család c. trilógia (amelyet először, három kötetben, szintén angol nyelven adtak ki The Dukays címen, 1953-ban). A nagyregény a bécsi kongresszus megnyitásával (1814) kezdődik és a 20. század negyvenes éveinek közepéig, Budapest ostromáig és „felszabadulásáig” tart. Egyes kritikusok szerint Zilahy a Károlyiak történetét dolgozta fel (az író ezt tagadta) igen sok önéletrajzi családi elemmel kiegészítve. Korok és nemzedékek története szövődik egymásba apró epizódokkal, anekdotákkal, néha humoros, gyakrabban drámai helyzetekkel és igen sokszor a Zilahya már korábban is jellemző mélylélektani aprólékossággal. A trilógia először Újvidéken jelent meg (Magyarországon 1982-ben a Szépirodalmi adta ki, a cenzúrázott szöveget, azaz az első csonkítatlan változatot a K.u.K. Kiadó tette közzé 2005-ben).
Zilahy Lajos már első színpadi sikerei előtt érdeklődött a mozgófilm iránt, úgy vélte, hogy a történet cselekményének filmmé alakítása, sűrítése fokozza a drámaiságot. Még a némafilm korszakban filmre írta Rongyosok (1925) c. művét, A tábornok c. színművéből készült az egyik első amerikai hangosfilm (The Virtuous Sin címmel, George Cukor rendezésében, 1930-ban). Néhány évvel később elkészítette az Úrilány (= Egy lány elindul) és a Két fogoly c. művei forgatókönyvét, majd 1938-ban megalapította a Pegazus Filmgyártó és Filmkölcsönző Kft.-t, amely elsősorban Zilahy műveinek filmváltozatával foglalkozott, de néhány más kortárs szerző (Jankovich Ferenc, Nagy Lajos, Tersánszky Józsi Jenő) alkotásait is támogatta. Zilahy 1939 elején többhetes nyugat-európai filmszakmai körúton is részt vett, ahol az angol, a francia, a német és az olasz filmgyártást tanulmányozta. Érdekelte a színesfilmtechnika is: Színes Film Kft. néven egy másik céget is alapított (Juhász Istvánnal és Németh Józseffel, 1944. máj. 20-án). Igazi átütő sikert, országos visszhangot azonban a Halálos tavasz c. regényének filmváltozatával aratott. A film témája a két nő között választani nem tudó, de a jóval szemben végzetesen a rosszhoz vonzódó, majd öngyilkosságba sodródó és feloldozást nem nyerő férfi tragédiája, új női karakter megszületését jelentette a magyar hangosfilm történetében. A siker – Jávor Pál mellett – elsősorban Karády Katalinnak (1910–1990) köszönhető, aki a szenvedélyes, de felelőtlen és romlott női főhőst, egy egészen új stílust, egy új szexszimbólumot, egy „femme fatale-t” alakított, aki ölni tud, akiért ölni képesek, aki mindent felperzsel maga körül, de maga is elég ebben a végzetes szenvedélyben. Lélegzetelállítóan hatott akkoriban ebben a filmben, ahogy Jávor Pál ült a zongoránál és elhangzott a legendássá vált dal: Ez lett a vesztünk… Az erotikus hangulatban a tánc során Karády Katalin fokozatosan megszabadul ruháitól, amit a főhős, Jávor Pál, egy, a zongorán hagyott mézeskalács szív tükréből figyel. Karády aztán felöltözik a dal végére, a kor ízlésének megfelelően. Valójában a film mindent csak sejtet, tkp. semmi sem történt. Valójában minden megváltozott, a hagyományos nőideál: az ártatlan szende, hamvas, romlatlan babanő és az esetlen, lompos romlatlan „strapanő” megszűnt, egy szemvillanás alatt összetört, mint egy mézeskalács tükör szíve. Karády Katalin Zilahy Lajos filmjeivel lett az első magyar női filmsztár, idővel a Halálos tavasz főszereplőjének karakterére (azaz Karádyra) írták a kor forgatókönyvírói a sikerfilmjeiket. Zilahy filmes vállalkozása az államosításkor megszűnt, emigrációjában többször is sikertelenül próbálkozott újabb filmgyártó és -forgalmazó cégek alapításával, jóllehet számos népszerű művét amerikai, francia, mexikói (!) és német vállalkozások sikeresen filmesítették meg.
Elismertség
A Kisfaludy Társaság tagja (r.: 1925).
A Magyar PEN Club alapító főtitkára (1926).
Elismerés
Az MTA Vojnits-díja (A Süt a nap c. színművéért, 1925; A tábornok c. színművéért, 1929; A szűz és a gödölye c. színművéért, 1937 és a Szépanyám c. színművéért, 1943).
Corvin-koszorú (1930), Arany János-érem (Budapest székesfőváros elismerése irodalmi tevékenységéért, 1944).
Főbb művei
F. m.: korai művei, kiadások és fordítások: János szerelme. Elbeszélés. – Málvinka esküvője. Elbeszélés. (Új Idők, 1912)
A rongyos katona. Mesejáték 2 képben. (Új Idők, 1915 és külön: Műkedvelők színháza 47. Bp., Singer és Wolfner, 1915)
Záveczky protezsál. Elbeszélés. (Új Idők, 1915)
Z. L. versei. 1914–1916. Beöthy Zsolt előszavával. (Bp., Singer és Wolfner, 1916)
Rózsika. Dramolett. (Új Idők, 1917)
Az ökör és más komédiák. A Belvárosi Színház és Apolló Kabaré műsorából. (Bp., Rózsavölgyi, 1920)
Pipafüst. Egy ifjú naplója. (Új Idők, 1920)
Halálos tavasz. Regény. (Olcsó Regény 68. 1–5. utánnyomás. Bp., Athenaeum, 1921–1923; 2. kiad. 1925; 3. kiad. 1928; 8. kiad. 1933; szerb-horvátul: Zagreb, 1924 és Beograd–Zagreb–Sarajevo, 1955; Novi Sad, 1965 és 1973; Rijeka, 1966; Sarajevo, 1967; Subotica, 1984; bolgárul: Szófia, 1930?; franciául: Printemps mortel I–II. Paris, 1930; új kiad. Ford. Kassai György. Paris, 2001; olaszul: Primavera mortale. Milano, 1933, 1939 és 1956; hollandul: Zutphen, 1934; németül: Tödlicher Frühling. Ford. Gáspár Käthe. Berlin–Wien–Leipzig, 1936, 1938, 1941 és 1958; spanyolul: Primavera mortal. Santiago de Chile, 1937; 2. spanyol kiad. Ford. Brachfeld Olivér. Barcelona, 1959; finn nyelven: Hämeenlinna, 1939; portugálul: Sao Paulo, 1945; eszperantó nyelven: Printempo de morto. Stockholm, 1947; albánul: Prishtine, 1969; románul: Bucuresti, 1991)
Szépapám szerelme. Regény. (Magyar regényírók. Bp., Kultúra Könyvkiadó, 1922; 2. kiad. Athenaeum, 1928; észt nyelven: Tartu, 1929; németül: Die liebe meines Urahnen. Blätter aus einer Familienchronik. Ford. Gáspár Käthe. Berlin–Wien–Leipzig, 1938 és 1941; spanyolul: Los amores de mi antepasado. Santiago de Chile, 1948; El amor de un antepasado mio. 2. spanyol kiad. Ford. Brachfeld Olivér. Barcelona, 1954)
Hazajáró lélek. Színmű 3 felvonásban. (Bp., Athenaeum, 1923)
Az ezüstszárnyú szélmalom. Novellák. (Bp., Athenaeum, 1924)
Süt a nap. Életkép 3 felvonásban. (Bp., Athenaeum, 1924; 2. kiad. 1925; 3. kiad. 1927; 8. kiad. 1934 és utánnyomások)
Az előkelő utas. Karcolat. – Grassalkovics. Vígjáték 1 felvonásban. (Új Idők, 1926)
Zenebohócok. Commedia dell’arte 3 felvonásban. (Bp., Athenaeum, 1926)
Két fogoly. I–II. köt. Regény. Egybekötve. (Bp., Athenaeum, 1926; 2. kiad. 1927; 3. kiad. 1928; 4. kiad. 1929; 9. kiad. 1932; 18. kiad. 1942; franciául: Deux prisonniers. Paris, 1929; olaszul: Due prigioneri. Milano, 1930, 1937 és új olasz kiad. 1957; angolul: Two Prisoners. London, 1931 és új angol kiad. Harrisburg, 1968 és London, 1999; svédül: Tva fangar. Stockholm, 1933; lengyelül: Warszawa, 1936; észt nyelven: Tartu, 1936–1937; németül: Zwei Gefangene. Berlin–Wien–Leipzig, 1937, 1941 és új német kiad. 1959; új német ford.: Was mein Herz begehrt. München, 2006; finn nyelven: Turku, 1945 és 1947; szerb-horvátul: Rijeka, 1959–1960 és 1962–1965; Novi Sad, 1966 és 1973; spanyolul: Las carceles del alma. Ford. Brachfeld Olivér. Barcelona, 1960; törökül: Istanbul, 1975; szlovén nyelven: Murska Sobota, 1979)
A Fehér Szarvas. Színmű 4 felvonásban. (Bp., Athenaeum, 1927)
A világbajnok. Bohózat 3 felvonásban. (Bp., Athenaeum, 1927)
A házasságszédelgő. Vígjáték 1 felvonásban. – Birtokpolitika. Parasztkomédia. (Műkedvelők színháza. Új sorozat 15. Bp., 1928)
A tábornok. Színmű 3 felvonásban. (Bp., Athenaeum, 1928; németül: Der General. Wien, 1928; olaszul: Il generale. Milano, 1935)
Szibéria. Magyar hadifoglyok története. Színmű három felvonásban. (Bp., Athenaeum, 1928)
Valamit visz a víz. Regény. Díszkiadásban is. (Bp., Athenaeum, 1928; szerb-horvátul: Zagreb, 1932 és Beograd–Zagreb–Sarajevo, 1955; Rijeka, 1959; olaszul: Qualcosa galleggia sull’acqua. Milano, 1933; németül: Etwas treibt im Wasser. Ford. Gáspár Käthe. Berlin–Wien–Leipzig, 1937 és Wien, 1951; spanyolul: Algo flota sobre el agua. Ford. Brachfeld Olivér. Barcelona, 1944; 6. kiad. 1947; új kiad. 1976 és utánnyomások; finn nyelven: Jyväskylä, 1953; szlovén nyelven: Ljubljana, 1962)
Zilahy Lajos munkái. I–X. köt. Aranyozott, félbőr kötésben, Bp., Athenaeum, 1929: I. Versek; II. Az ökör és más komédiák.; III. Halálos tavasz. Regény; IV. Az ezüstszárnyú szélmalom. Novellák; V–VI. Két fogoly. Regény; VII. Valamit visz a víz. Regény; VIII. Szépapám szerelme. Regény; IX. Süt a nap. – Hazajáró lélek. – Zenebohócok. Színművek; X. A fehér szarvas. – Szibéria. – A tábornok. Színművek; IX–XV. köt. Aranyozott, félbőr kötésben, részben új, átszámozott kiadás, Bp., Athenaeum, 1932–1934: IX. A szökevény. Regény; X. A lélek kialszik. Regény; XI. Fehér hajó elbeszélések; XII. Süt a nap. – Hazajáró lélek. – Zenebohócok. Színművek; XIII. A fehér szarvas. – Szibéria. – A tábornok. Színművek; XIV. Leona. – A tésasszony. – Úrilány. Színművek; XV. Tűzmadár. – A tizenkettedik óra. – Az utolsó szerep. Színművek.
A szökevény. Regény. (Bp., Athenaeum, 1930; 2. kiad. 1931; 3. kiad. 1932; 4. kiad. 1933 és utánnyomások; angolul: The Deserter. Ford. Halász György. Garden City, 1932 és New York, 1932; olaszul: Il disertore. Milano, 1932; spanyolul: El desertor. Ford. Brachfeld Olivér. Barcelona, 1944 és 1954; szerb-horvátul: Novi Sad, 1971 és 1973)
A kisasszony. Vígjáték 3 felvonásban. (Bp., Athenaeum, 1931)
Tűzmadár. Színmű 3 felvonásban, 5 képben. A Színházi Élet színdarab-melléklete. (Színházi Élet, 1932. 14. és külön: Bp., 1932; olaszul: L’ucello di fuocco. Milano, 1935; spanyolul: El pájaro de fuego. Barcelona, 1948)
Mikor halt meg Kovács János? Elbeszélés. (A Pesti Hírlap Nagy Naptára 1933. Bp., 1932)
A lélek kialszik. Regény. (Az Athenaeum 2 pengős regényei. 1–6. utánnyomás. Bp., Athenaeum, 1932; 4. kiad. 1940; olaszul: L’anima si spegne. Milano, 1933, 1934, 1937 és 1942; lengyelül: Warszawa, 1935; szlovákul: Bratislava, 1937? és 1940; németül: Die Seele erlischt. Ford. Gáspár Käthe. Berlin–Wien–Leipzig, 1938, 1941 és 1951; svédül: Främling fran Ungern. Stockholm, 1939; franciául: L’aime qui sétent. Ford. Halmos Jacqueline. Paris, 1943 és 1947; spanyolul: El alma se apaga. Ford. Brachfeld Olivér. Barcelona, 1944 és 1961; szerb-horvátul: Zagreb, 1943; Rijeka, 1955; Cetinje, 1955, 1958 és 1962; Novi Sad, 1965 és 1973)
A fegyverek visszanéznek. Regény. (Bp., Athenaeum, 1936; 8. kiad. 1941; 9. kiad. 1944; olaszul: Il bastone bianco. 1–4. kiad. Milano, 1937–1938; angolul: The Guns Look Back. London–Toronto, 1938; németül: Die goldene Brücke. Ford. Tóth Joseph Paul. 1–3. kiad. Hamburg, 1940; cseh nyelven: Praha, 1943; spanyolul: Las armas miran atrás. Madrid, 1943; 2. kiad. Barcelona, 1944; bolgárul: Szófia, 1947; franciául: Le boomerang. Paris, 1947; finn nyelven: Jyväskylä, 1950; szerb-horvátul: Beograd, 1959; Novi Sad, 1965, 1967 és 1973)
A szűz és a gödölye. Színmű 3 felvonásban. (Bp., Athenaeum, 1937)
1938 in Europe. (Fodor’s Guide to Europe 1938. London, 1938)
A földönfutó város. Regény. (Bp., Athenaeum, 1938; 5. kiad. 1941; olaszul: La citta che cammina. 1–4. kiad. Milano, 1939; bolgárul: Szófia, 1942; spanyolul: La ciudad en vagones. Ford. Brachfeld Olivér. Barcelona, 1944 és 1945; szerb-horvátul: Novi Sad, 1971 és 1973)
Gyümölcs a fán. Színmű 3 felvonásban, 5 képben. (Bp., Athenaeum, 1939)
Kisebb elbeszélések. (Az Országos Református Szeretetszövetség kiadványa. Bp., 1939)
Erdély lelke. A hazatért Erdély nagy, képes emlékalbuma. Szerk. Ignácz Rózsa. A bevezetést írta Z. L. Bp., Dante Könyvkiadó, 1940; hasonmás kiad. A bevezető tanulmányt írta Makkai-Arany Ágnes. Bp., Méry Ratio Kiadó, 2020)
Csöndes élet és egyéb elbeszélések. (Az Athenaeum olvasótára. Bp., 1941; olaszul: Vita serena. Milano, 1942; franciául: Fiancailles. Paris, 1946; németül: Stilles Leben. Ford. Görcz Jenő. Wien, 1947; spanyolul: Vida serena. Ford. Brachfeld Olivér. Barcelona, 1954 és 1968)
Rott Sándor: A „kis Rott”-ról. Visszaemlékezések. Z. L. előszavával. (Bp., 1941)
Szépanyám. Színmű 3 felvonásban, 5 képben. (Bp., Athenaeum, 1943; spanyolul: Retorno al hogar. Ford. Brachfeld Olivér. Barcelona, 1961)
Fatornyok. Színmű 3 felvonásban, 5 képben. (Bp., Athenaeum, 1943; 2. kiad. 1944; 3. kiad. 1945; spanyolul: Torres de madera. [A Novelas y Cuentos c. folyóirat különszáma.] Ford. Brachfeld Olivér. Madrid, 1960).
F. m.: újabb, 1945 utáni kiadások: Süt a nap. (Új, átd. kiad. Bp., Athenaeum, 1947)
El velero blanco. Novelas. [A fehérszárnyú vitorlás. Elbeszélések spanyol nyelven. Ford. Brachfeld Olivér. 1–2. kiad. Barcelona, 1950)
Novelas. I–II. [Elbeszélések. I–II. köt. spanyol nyelven. Ford. Brachfeld Olivér.] (Buenos Aires [etc.], 1950–1962)
Obras selectas. I–II. [Válogatott művek. I–II. köt. Barcelona, 1959–1971)
Nagy Vince: Októbertől októberig. Visszaemlékezések. A bevezetést írta Z. L. (New York, 1962; Extra Hungariam. 2. jav. kiad. Az utószót írta L. Nagy Zsuzsa. Bp., Európa Könyvkiadó, 1991)
A Dukay család. Regény. I–III. köt. I. köt. A bíbor évszázad 1814–1914. II. köt. Rézmetszet alkonyat 1914–1939. III. köt. Dühödt angyal 1939–1945. (Bp.–Novi Sad, Magvető Könyvkiadó–Forum Lap- és Könyvkiadó, 1965–1968; 2. kiad. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1982; 3. kiad. Bp., K.u.K. Kiadó, 2005; németül: Die Dukays. Berlin, 1950–1954; angolul: The Dukays. Melbourne–London–Toronto, 1950 és New York, 1953; New York–Toronto–London, 1965–1966; London, 2001 és Warwick, 2006; spanyolul: Los Dukay. Barcelona, 1952–1955 és 1965–1966; finn nyelven: Jyväskylä, 1952; svédül: Stockholm, 1952; franciául: Les Dukay. Paris, 1953–1955 és 1965–1966; 1998–2001 és 2011; szerb-horvátul: Cetinje, 1958; Novi Sad, 1960, 1965, 1967, 1971; szerb nyelven: Beograd, 2006; szlovén nyelven: Murska Sobota, 1977; olaszul: I Dukay. Milano, 1980)
Ararát. Regény. A mű későbbi kiadása a szerző Dukay család c. regénytrilógiája II. köteteként, Rézmetszet alkonyat címmel jelent meg. (1–2. kiad. Bp., Athenaeum, 1947; Újvidék, 1952)
Krisztina és a király. Regény. A mű későbbi kiadása a szerző Dukay család c. regénytrilógiája III. köteteként, Dühödt angyal címmel jelent meg. (A Magyar Írók Könyvesháza kiadványa. London, 1953; katalán nyelven: Los Dukay. Kristina y el rey. Barcelona, 1949)
A lélek kialszik. Regény. (Novi Sad, Forum Könyvkiadó, 1965)
Halálos tavasz. Regény. (Novi Sad, Forum Könyvkiadó, 1965)
Két fogoly. Regény. (Novi Sad, Forum Könyvkiadó, 1966)
Valamit visz a víz. Regény. (Novi Sad, Forum Könyvkiadó, 1969)
Valamit visz a víz. – Csöndes élet. – Szépapám szerelme. – Családi levelesláda. Kisregények. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976; 2. kiad. 1980)
A lélek kialszik. Regény. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1977; 2. kiad. 1985)
A fegyverek visszanéznek. Regény. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978; 2. kiad. 1983)
Halálos tavasz. – Szépapám szerelme. Két regény. (New York, Püski, 1979)
Két fogoly. Regény. (New York, Püski, 1979)
Két fogoly. Regény. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1981; 2. kiad. 1982)
Halálos tavasz. – Az ezüstszárnyú szélmalom. Regény és elbeszélések. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1983; 2. kiad. 1986)
Fatornyok. Színmű 3 felvonásban. (Magyar drámaírók. 20. század. Vál., a szöveget gondozta Nagy Péter. Bp. Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986)
Halálos tavasz. Regény. (RMSZ Zsebkönyvek. A Romániai Magyar Szó kiadványa. Bukarest, 1991)
Két fogoly. Regény. (Magyar klasszikusok. Szekszárd, Babits Kiadó, 1996; 2. kiad. 2002; 3. kiad. 2006)
Két fogoly. Regény. A szöveget gondozta és az utószót írta Majtényi Zoltán. (A magyar próza klasszikusai 76. Bp., Unikornis Kiadó, 2000)
A lélek kialszik. Regény. Szerk., az utószót írta Domokos Mátyás. (Millenniumi Könyvtár 157. Bp., Osiris Kiadó, 2001)
Két fogoly. Regény. (Bp., K.u.K. Kiadó, 2006)
Halálos tavasz. Regény. (Ulpius anno. Bp., Ulpius-ház, 2007)
Szépapám szerelme. Regény. (Aranyrög Könyvtár. Bp., Kráter Műhely Egyesület, 2015)
A földönfutó város. Regény. (A Trianon Múzeum kiadvány. Várpalota, 2020).
F. m.: ford.: Frenssen, Gustav: Az Anna Holmann elsüllyedése. Regény. Ford. (Bp., Népszava, 1923)
Giraudoux, Jean: Sellő. Ford. és átd. (Bolyai Könyvek. Bp., 1940?).
F. m.: színművei: Rózsika. Drámai vázlat. Vígjáték 1 felvonásban. (Apolló Kabaré, 1917. aug. 28.)
Virágosbolt. Idill. (Belvárosi Színház, 1918. máj. 2.)
Szép Salamon Sári. Vígjáték 1 felvonásban. (Apolló Kabaré, 1920. febr. 24. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1923. jan. 27.)
Hazajáró lélek. Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1923. máj. 4. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1923. dec. 13.; Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1925. nov. 2.; Nemzeti Színház, 1938. máj. 6. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1939. jan. 18.; Székesfehérvári Vörösmarty Színház, 1990. dec. 21.)
Romlatlanság. Vígjáték 1 felvonásban. (Vidám Színpad, 1924. jan. 29.)
A jégcsap. Vígjáték 3 felvonásban. (Belvárosi Színház, 1923. szept. 15. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1924. febr. 7.; 1931. dec. 31.)
Süt a nap. Vígjáték 2 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1924. márc. 21. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1924. aug. 21.; Nemzeti Színház, 1926. nov. 4.; Színművészeti Akadémia, 1934. febr. ? és Nemzeti Színház, 1934. dec. 23.; Nemzeti Színház, 1937. dec. 31.; Kolozsvári Nemzeti Színház, 1940. aug. 17.; Kolozsvári Nemzeti Színház, 1943. szept. 11.)
Grassalkovics. Vígjáték 1 felvonásban. (Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1924. szept. 26.; Nemzeti Színház, 1941. dec. 6.)
Csillagok. Színmű 3 felvonásban. (Vígszínház, 1925. márc. 20.)
Az ökör. Vígjáték 1 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1925. máj. 30.)
Zenebohócok. Commedia dell’arte 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1925. dec. 18.; Nemzeti Színház, 1927. okt. 12.; Nemzeti Színház Kamaraszínháza, 1931. jan. 23.; Nemzeti Színház, 1937. jan. 27.; Szabadkai Népszínház, 1952. okt. 30.; Veszprémi Petőfi Színház, 1984. ápr. 19.; Nagyváradi Állami Színház, 1991. márc. 1.)
A házasságszédelgő. Vígjáték 1 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1926. ápr. 30.; Nemzeti Színház, 1941. dec. 6.; Pécsi Nemzeti Színház, 1957. febr. 22.; Újvidéki Színház, 1995. máj. 21.)
A Fehér Szarvas. Színmű 4 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1927. márc. 18.)
A világbajnok. Bohózat 3 felvonásban. (Vígszínház, 1927. máj. 14. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1927. okt. 21.)
Szibéria. Magyar hadifoglyok története. Színmű három felvonásban. (Nemzeti Színház, 1928. márc. 16.; 1931. okt. 2.)
A tábornok. Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1928. nov. 9. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1929. jan. 6.; Vígszínház, 1942. ápr. 11.; Debreceni Csokonai Színház, 1991. febr. 8.)
Leona. Színmű 3 felvonásban, 4 képben. (Nemzeti Színház, 1930. okt. 3. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1931. ápr. 15.)
A tésasszony. Vígjáték 3 felvonásban. (Vígszínház, 1930. dec. 13.)
Tűzmadár. Színmű 3 felvonásban, 5 képben. A Művész Színház színházavató előadása. (Művész Színház, 1932. febr. 17. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1932. ápr. 18.; Nagyváradi Állami Színház, 1985. dec. 13.)
A tizenkettedik óra. Vígjáték 3 felvonásban, 8 képben. (Művész Színház, 1933. okt. 24.; Szegedi Nemzeti Színház, 1945. dec. 22.; Kecskeméti Katona József Színház, 1988. okt. 7.)
Az utolsó szerep. Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1935. márc. 8.)
Úrilány. Vígjáték 3 felvonásban, 6 képben. (Belvárosi Színház, 1935. nov. 8. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1936. máj. 15.)
A szűz és a gödölye. Színmű 3 felvonásban. Bemutató a százéves miskolci színház ünnepélye alkalmából. (Magyar Színház, Miskolc, 1937. jan. 12. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1937. márc. 14.; Budapesti Petőfi Színház, 1957. márc. 8.; Nagyváradi Állami Színház, 1984. dec. 20.; Népszínház, 1985. febr. 25.)
Gyümölcs a fán. Színmű 3 felvonásban. (Vígszínház, 1939. szept. 27. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1939. nov. 16.)
Szépanyám. Színmű 3 felvonásban, 5 képben. (Nemzeti Színház, 1943. ápr. 28. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1943. jún. 16.)
Fatornyok. Színmű 3 felvonásban. (Nemzeti Színház, 1943. dec. 12. és Kolozsvári Nemzeti Színház, 1944. márc. 8. betiltották: 1944. máj. 7.; Vígszínház, 1945. okt. 12. és Pécsi Nemzeti Színház, 1945. okt. 17.; Szabadkai Népszínház, 1945. dec. 18.; Várszínház. 1982. ápr. 23.; Nagyváradi Állami Színház, 1984. ápr. 27.)
Az imbroszi boszorkány. (Szabadkai Népszínház, 1970. márc. 20.)
Halálos tavasz. (Pécsi Nemzeti Színház, 2013. febr. 8.; Budapesti Szabad Tér Színház, 2015. jún. 13.).
F. m.: filmjei: Rongyosok (írta: Z. L., forgatókönyv: Fodor Miklós, rendezte: Gaál Béla, 1926. jan. 7.)
Süt a nap (írta, forgatókönyv: Z. L., rendezte: Kalmár László, 1939. febr. 3.)
Halálos tavasz (forgatókönyv: Z. L., rendezte: Kalmár László, 1939. dec. 21.)
Hazajáró lélek (írta és rendezte: Z. L., 1940. okt. 28.)
A szűz és a gödölye (írta és rendezte: Z. L., 1941. nov. 7.)
Valamit visz a víz (írta, forgatókönyv: Z. L., rendezte: Oláh Gusztáv és Z. L., 1944. jan. 26.)
és forgatókönyvei: Egy lány elindul (1937)
Két fogoly (1937)
egy tál lencse (1941).
Irodalom
Irod.: családi és egyéb források: Takácsi Nagy Kálmán leányának, Ilona kisasszonynak esküvője okt. 31-én Élesden volt Zilahy Lajos szalontai körjegyzővel. (Székesfejérvár, 1875. nov. 3.)
Elhunyt Takácsi Nagy Kálmán, Fejérvármegye központi főútbiztosa. (Székesfehérvár és Vidéke, 1888. dec. 11.)
Elhunyt Zilahi Lajos nagyváradi ügyvéd. (Fővárosi Lapok, 1894. aug. 19.)
Zilahy Tibor csendőrhadnagy, Zilahy Lajos kir. körjegyző és Takátsy Nagy [!] Ilona fia okt. 10-én tartja esküvőjét a gyergyószentmiklósi örménykatolikus templomban Csiky Teklával, Csiky Dénes ügyvéd és Lázár Anna leányával. (Budapesti Hírlap, 1904. okt. 2.)
Elhunyt Zilahy Lajos nagyszalontai kir. közjegyző. A kir. közjegyzők 1905-ös éves jelentése. (Királyi Közjegyzők Közlönye, 1906. 4.)
Bizonyítványmásolatok. [Zilahy Lajosnak elveszett a gimnáziumi érettségi bizonyítványa. Az eredeti alapján készült másolat szerint 1891. márc. 29-én született Nagyszalontán.] (Hivatalos Közlöny, 1912. febr. 15.)
Írók vallomásai. Zilahy Lajos. (Magyarország, 1924. márc. 16.)
Valkó László: Zilahy Lajos. (Pásztortűz, 1925. 5.)
Zilahy Lajos eljegyezte Bárczy Piroskát, Bárczy István volt polgármester leányát. (Az Est, 1929. nov. 27.)
Zilahy Lajos író szombat délelőtt tartotta meg esküvőjét Bárczy Piroskával, Bárczy István volt polgármester leányával. (Budapesti Hírlap, 1930. márc. 30.)
Rónay Mária: Négyszemközt Zilahy Lajossal, a tizenkettedik óra után. (Literatura, 1933)
Harmadszor nyerte Zilahy Lajos a Vojnits-díjat. (Magyarország, 1937. okt. 6.)
Zilahy Lajos az Akadémiáról, a politikáról, a magyar filmről, falusi magányáról és kisfiáról. (Színházi Élet, 1937. 43.)
Féja Géza: Halálos tavasz. Zilahy Lajos új filmje a Fórumban. (Magyarország, 1939. dec. 22.)
Magyar Bálint: Két új Zilahy-darab! Beszélgetés Zilahy Lajossal színházról, irodalomról és filmről. (Színházi Élet, 1939. 33.)
Zilahy Lajos minden vagyonát az államnak adományozza. (Magyar Nemzet, 1942. szept. 20.)
Féja Géza: Zilahy Lajos. (Forrás, 1943. 3.)
Lovass Gyula: Zilahy Lajos. (Vigilia, 1943. 12.)
Zilahy Lajos kapta az Akadémia Vojnits-díját. (8 Órai Újság, 1943. okt. 26.)
Papp Antal: Zilahy Lajos beszél egy szerkesztőségi díványról, az író feladatáról a háború után és az eszpresszóvá süllyedt magyar filmről. (Film, Színház, Irodalom, 1943. 44.)
Symposion. Zilahy Lajos serlegbeszéde. Zilahy Lajos beszéde a magyar Corvin-lánc és a magyar Corvin-koszorú tulajdonosai testületének 1944. febr. 24-én tartott 13. ünnepi estebédjén. (Híd, 1944 és külön: Bp., 1944)
Lekerül a műsorról a „Fatornyok”. A műsorról való levételt a hírek szerint a darabban rejlő célzatos politikum magyarázza. (Magyarország, 1944. máj. 5.)
Célunk. Zilahy Lajos, Szent-Györgyi Albert és Háy Gyula írásai. (A Magyar–Szovjet Művelődési Társaság kiadványa. Bp., 1945)
Zilahy Lajos gyásza. Elhunyt az író édesanyja és nővére, Beszedits Istvánné Zilahy Ilona. (Szabadság, 1945. jún. 27.)
Zilahy Lajos: Irodalom és demokrácia. (Új szellemi front. Bp., Szikra Könyvkiadó, 1945)
Zilahy Lajos fiának megrendítő tragédiája. (Magyar Jövő, 1949. nov. 30.)
Haifa magyar zsidósága melegen ünnepelte Zilahy Lajost. (Új Kelet, 1958. dec. 21.)
Benedek Pál: „Odahaza én is valami hasonlóról álmodoztam.” Zilahy Lajos látogatása a kibucban. (Új Kelet, 1958. dec. 31.)
Benedek István: Vita a népi irodalomról. Éjszakai beszélgetés Zilahy Lajossal. (Új Látóhatár, 1959. 4.)
Fiala Ferenc: Zilahy, az író, támadja nemzetét. (Szabad Magyarság, 1960. febr. 7.)
Burány Nándor: Az amerikai irodalomról és ifjúságról. Egy délután Zilahy Lajossal. (Magyar Szó, 1969. júl. 19.)
Meghalt Zilahy Lajos. (Magyar Nemzet–Népszava, 1974. dec. 3.)
Bárány Tamás: Egy író hazatért. B. T. gyászbeszéde Zilahy Lajos ravatalánál, 1974. dec. 30-án. (Élet és Irodalom, 1975. 1.)
Kovács N. József: Zilahy Lajosnál New Yorkban. (Kritika, 1975. 1.)
Kovács Imre: Elégtétel és búcsú. Zilahy Lajos a támadások pergőtüzében. (Új Látóhatár, 1975. 1.)
Kertész Dániel: Gömbös Gyula és a népi írók. Budapesti beszélgetés Zilahy Lajosnéval. (Új Tükör, 1976. 35.)
Zilahy Lajos levelezéséből. Közli Budayné Mosonyi Klára. (Irodalomtörténet, 1979. 2.)
Dánielisz Endre: Zilahy Lajos – Szalontán. (Korunk, 1982. 5.)
Stenczer Ferenc: Ami a romok alatt, s ami a romok fölött van. Zilahy Lajos, Szabadság, 1945. jan. 22. (Budapest [folyóirat], 1988. 2.)
Papp Rezső: A Zilahy-villa tragédiája. (Vasárnapi Hírek, 1992. 37.)
Zilahy Lajos 1956-os „perújításának” néhány levéldokumentuma Buday Tibor hagyatékában. Közli Illés Sándor. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1995. 3-4.)
Bános Tibor: Ötven éve hagyta el hazáját. Az elfelejtett Zilahy Lajos. (Magyar Nemzet, 1997. aug. 9.)
Dánielisz Endre: Zilahy Lajos Nagyszalontán. (Nyelvünk és Kultúránk, 1999)
Halász Péter: Halálos ősz. Huszonöt éve halt meg Zilahy Lajos. (Magyar Nemzet, 1999. nov. 27. és Amerikai Magyar Népszava, 1999. dec. 3.)
Karacs Zsigmond: Az oltalomra szorult Zilahy Lajos. (Honismeret, 2000. 4.)
Pomogáts Béla: Író a reformok szolgálatában. P. B. beszéde Zilahy Lajos szobrának felavatása alkalmával Nagyszalontán, 1999. dec. 4-én. (Nyelvünk és Kultúránk, 2000)
Dokumentumok. Zilahy Lajos ügye K-1449. Standeisky Éva: Honvágy és szabadságvágy szorításában. Zilahy Lajos hazacsalogatása: kísérlet és kudarc. (2000 [folyórat], 2002. 7-8.)
Elhunyt Zilahy Lajos özvegye. (Népszava, 2005. aug. 16.)
Elhunyt Zilahy Lajosné Bárczy Piroska. (Magyar Nemzet, 2005. nov. 5.)
Beszedits, Stephen: Some Reminiscenses about Lajos Zilahy. (Vasváry Collection Newsletter, 2008. 1.)
Ungvári Tamás: Valamit visz a víz. [A Zilahy–Bárczy házaspárról.] (Amerikai Magyar Népszava, 2010. 14.)
Beszedits, Stephen: Katalin Karády in the Films of Lajos Zilahy. (Vasváry Collection Newsletter, 2011. 1.)
Tasiné Csúcs Ildikó: „Félek, hogy az uraknak rossz helyre esett a választásuk.” Jegyzetek a Magyar–Szovjet Művelődési Társaság Zilahy Lajos elnöksége alatti működéséhez. (Aetas, 2015)
Bordás Győző: Zilahy Lajosról – dokumentumokban. (Magyar Szó, 2016. máj. 30.)
Verrasztó Gábor: Zilahy Lajos Áfonya utcai háza. (Lövészárok Pasaréten. Budai históriák. Bp., Napkút Kiadó, 2018).
Irod.: műveiről: Kristóf György: Z. L. versei. (Erdélyi Múzeum, 1916. 11-12.)
Fedák Sári az Apolló Kabaréban. [A Szép Salamon Sáriról.] (Színházi Élet, 1920. 9.)
Császár Elemér: Három új regény: Majthényi György: Majális, Újhelyi Nándor: Egy szerelmes ifjú története és Z. L.: Halálos tavasz. (Új Nemzedék, 1922. márc. 12.)
Kárpáti Aurél: Z. L.: Halálos tavasz. (Nyugat, 1922. 7.)
Balassa Imre: Hazajáró lélek. Z. L. színműve a Nemzeti Színházban. (Nemzeti Újság, 1923. máj. 5.)
Keszler József: Hazajáró lélek. Z. L. drámája a Nemzeti Színházban. (Az Újság, 1923. máj. 5.)
Porzsolt Kálmán: Hazajáró lélek. Z. L. drámája a Nemzeti Színházban. (Pesti Hírlap, 1923. máj. 5.)
Szász Károly: Hazajáró lélek. A Nemzeti Színház újdonsága. (8 Órai Újság, 1923. máj. 5.)
Vajthó László: Z. L.: Szépapám szerelme. (Napkelet, 1923. 4.)
Dánielné Lengyel Laura: Süt a nap. Z. L. vígjátéka a Nemzeti Színházban. (Budapesti Hírlap, 1924. márc. 22.)
Dóczy Jenő: Z. L. novellái. Az ezüstszárnyú szélmalom. (Napkelet, 1924. 4.)
Földi Mihály: Egy új magyar romantikus. Z. L.: Szépapám szerelme. – Az ezüstszárnyú szélmalom. Elbeszélések. (Nyugat, 1924. 10.)
Harsányi Zsolt: Z. L.: Süt a nap. (Nyugat, 1924. 8-9.)
Kárpáti Aurél: Süt a nap. Z. L. vígjátékának bemutatója a Nemzeti Színházban. (Pesti Napló, 1924. márc. 22.)
Miklós Jenő: Süt a nap. Bemutató a Nemzeti Színházban. (Magyarság, 1924. márc. 22.)
Salgó Ernő: Süt a nap. Z. L. vígjátékának premierje a Nemzeti Színházban. (Magyarország, 1924. márc. 22.)
Szilágyi Géza: Z. L. novellái. Az ezüstszárnyú szélmalom. (Az Est, 1924. márc. 16.)
Várkonyi Titusz: Süt a nap. Bemutató a Nemzeti Színházban. (Világ, 1924. márc. 22.)
Bónyi Adorján: Csillagok. Z. L. színműve a Vígszínházban. (Pesti Hírlap, 1925. márc. 21.)
Dánielné Lengyel Laura: Csillagok. Z. L. darabjának bemutatója a Vígszínházban. (Budapesti Hírlap, 1925. márc. 21.)
Gergely István: Z. L.: Csillagok. Bemutató a Vígszínházban. (Magyarság, 1925. márc. 21.)
K.: Két magyar fej rivaldafényben. Vázlat Z. L. és Bibó Lajos írói profiljáról. [Z. L. két regényéről: Halálos tavasz, Szépapám szerelme.] (Magyarország, 1925. márc. 15.)
Kárpáti Aurél: Csillagok. Z. L. bemutatója a Vígszínházban. (Magyarország, 1925. márc. 21.)
Laczkó Géza: Csillagok. A Vígszínház pénteki bemutatójáról. (Pesti Napló, 1925. márc. 21.)
Papp Jenő: Csillagok. Z. L. bemutatója a Vígszínházban. (Magyarság, 1925. márc. 21.)
Pünkösti Andor: Két magyar újdonság. A juss. Bibó Lajos drámája és Csillagok. Z. L. színműve. (Az Újság, 1925. márc. 21.)
Gáspár Jenő: Zenebohócok. Z. L. a Nemzeti Színházban. (Új Nemzedék, 1925. dec. 19.)
Harsányi Kálmán: Zenebohócok. Bemutató a Nemzeti Színházban. (Magyarság, 1925. dec. 19.)
Kárpáti Aurél: Két bemutató. Zenebohócok. Z. L. új drámája. – Mária. Lengyel Menyhért új darabja. (Pesti Napló, 1925. dec. 19.)
Porzsolt Kálmán: Zenebohócok. Z. L. commedia dell’artéja a Nemzeti Színházban. (Pesti Hírlap, 1925. dec. 19.)
Salgó Ernő: Zenebohócok. Z. L. új színműve. (Magyarország, 1925. dec. 19.)
Szász Károly: Zenebohócok. Z. L. új drámája a Nemzeti Színházban. (8 Órai Újság, 1925. dec. 19.)
Harsányi Kálmán: Zsuzsi. – A házasságszédelgő. Kettős bemutató Tóth Imre jubileumán. (Magyarság, 1926. máj. 1.)
Illés Endre: Két fogoly. Z. L. új regénye. (Az Est, 1926. dec. 31.)
Kállay Miklós: Négy új magyar drámaíró: Bibó Lajos, Fodor László, Zágon István és Z. L. (Literatura, 1926. 3.)
Hegedűs Lóránt: Két nagy regény: Gulácsy Irén: Fekete vőlegények. – Z. L.: Két fogoly. (Pesti Hírlap, 1927. máj. 1.)
Kállay Miklós: Két fogoly. Z. L. regénye. (Nemzeti Újság, 1927. febr. 13.)
Kéky Lajos: Z. L. új regénye: Két fogoly. (Budapesti Szemle, 1927)
Zádor Tamás: Két fogoly. Z. L. új regénye. (8 Órai Újság, 1927. febr. 15.)
Kárpáti Aurél. Valamit visz a víz. Z. L. új regénye. (Pesti Hírlap, 1928. okt. 27.)
Büky György: Z. L.: Valamit visz a víz. (Budapesti Hírlap, 1928. nov. 30.)
Balla Borisz: Z. L. új regénye. Valamit visz a víz. (Magyarság, 1928. dec. 16.)
Kéky Lajos: Z. L. új regénye: Valamit visz a víz. (Budapesti Szemle, 1928)
Dóczy Jenő: A tábornok. Bemutató a Nemzeti Színházban. (Magyarság, 1928. nov. 10.)
Halász Gábor: Z. L.: Valamit visz a víz. (Napkelet, 1929. 7.)
Schöpflin Aladár: Leona. Z. L. drámája a Nemzeti Színházban. (Nyugat, 1930. 20.)
Schöpflin Aladár: A tésasszony. Z. L. vígjátéka a Vígszínházban. (Nyugat, 1930. 24.)
Fábián István: Z. L.: A szökevény. (Napkelet, 1931. 7.)
Balassa Emil: Tűzmadár. Z. L. színművének bemutatója a Művész Színházban. (Magyar Hírlap, 1932. febr. 18.)
Hevesi András: Tűzmadár. Zilahy-bemutató a Művész Színházban. (8 Órai Újság, 1932. febr. 18.)
Kárpáti Aurél: Tűzmadár. A Művész Színház megnyitóbemutatója. (Pesti Napló, 1932. febr. 18.)
Papp Jenő: Tűzmadár. Z. L. új színműve a Művész Színházban. (Magyarság, 1932. febr. 18.)
Vázsonyi Endre: Tűzmadár. Megnyitó-előadás a Művész Színházban. (Az Újság, 1932. febr. 18.)
Szemlér Ferenc: Z. L.: A lélek kialszik. Regény. (Erdélyi Helikon, 1932. 10.)
Kéky Lajos: Z. L. új regénye: A lélek kialszik. (Budapesti Szemle, 1933)
Ádám Elek: Z. L. új regénye. A fegyverek visszanéznek. (Korunk, 1937. 6.)
Szinnyei Ferenc: Z. L.: A fegyverek visszanéznek. Regény. (Napkelet, 1937. 3.)
Fábián István: Z. L.: A földönfutó város. Regény. (Napkelet, 1939. 6.)
László István: Z. L. útja és új regénye: A földönfutó város. (Katholikus Szemle, 1940. 1.)
Kelemen Géza: Egy modern idill. Z. L.: Csöndes élet és egyéb elbeszélések. (Budapesti Szemle, 1942)
Vajta Ferenc: A tábornok. Z. L. drámája. (Új Magyarság, 1942. ápr. 12.)
Baky Marica: Szépanyám. Bemutató a Nemzeti Színházban. (Az Újság, 1943. ápr. 29.)
Mátrai-Betegh Béla: Z. L.: Szépanyám. Z. L. új drámája. (8 Órai Újság, 1943. ápr. 29.)
Papp Jenő: Szépanyám. Bemutatta a Nemzeti Színház. (Új Magyarság, 1943. ápr. 29.)
Újhelyi József: Szépanyám. Z. L. színműve a Nemzeti Színházban. (Esti Újság, 1943. ápr. 29.)
Bágyoni Váró Andor beszámolója a Zilahy-bemutatóról. Öregfalu vagy Hirschmünde? Berlin vagy Budapest? (Magyarság, 1943. dec. 14.)
Dékány András: Fatornyok. Zilahy bemutató a Nemzetiben. (Új Magyarság, 1943. dec. 14.)
Innocent-Vincze Ernő: Fatornyok. Z. L. új színműve. (Az Ujság, 1943. dec. 14.)
Szegi Pál: Fatornyok. Zilahy bemutató a Nemzeti Színházban. (Pesti Hírlap, 1943. dec. 14.)
Vitányi János: Fatornyok. Z. L. színművének bemutatója a kolozsvári Nemzeti Színházban. (Erdélyi Helikon, 1944. 4.)
Soós László: Z. L.: Ararát. (Vigilia, 1948. 5.)
Vámos Imre: Krisztina és a király. Z. L. regényéről. (Látóhatár, 1953. 6.)
Molnár József: Z. L. új regénye. Z. L. The Angry Angel c. könyvéről. (Látóhatár, 1954. 4.)
Ferdinandy György: Mese, mese, mátka. Z. L. spanyolul. Algo flota sobre el agua. Ford. Brachfeld Olivér. (Új Európa, 1969. 10.)
Papp Antal: Egy legenda kialszik. Z. L.: A Dukay család. I–III. (Magyar Hírlap, 1969. nov. 27.)
Hegedűs Géza: Dukayék krónikája. Jegyzetek egy író főművéről és egy főmű írójáról. (Élet és Irodalom, 1970. 9.)
Nagy Sz. Péter: Z. L.: A fegyverek visszanéznek. (Alföld, 1979. 4.)
Bécsy Tamás: Kire süt a nap? Z. L.: Süt a nap. (Irodalomtörténet, 1999. 1.).
Irod.: fontosabb önálló művek, tanulmányok: Ruzitska Mária: Z. L. (Kortársaink 6. Bp., Studium, 1927)
Tóth Kálmán: Z. L. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1934)
Brachfeld, Olivér: La vida de un escritor. Lajos Zilahy. Biografía y autobiografía. (Barcelona, 1945)
Várkonyi Nándor: Z. L. (Pannónia, 1940)
Karsai Kulcsár István: Z. L. szerepe a magyar film történetében. (Filmtudományi Szemle, 1976. 9.)
Vinkó József: Egy illúzió története. Kísérlet a drámaíró Z. L. portréjának megrajzolásához. (Színház, 1982. 6.)
Siklós János: Z. L. utolsó évei. Elbeszélések, tárcák. (Bp., Népszava Lap- és Könyvkiadó, 1986)
A lélek nem aludt ki. Tisztelgés Z. L. születésének 100 évfordulóján. Az 1991. ápr. 4-én Szentendrén tartott emlékülés előadásai. Szerk. Bihari József, a bibliográfiát összeáll. Pethő Németh Erika és Sin Edit. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadványa. Szentendre, 1991)
Pomogáts Béla: „Hogy is vagyunk hát egymással, mi magyarok.” Jegyzetek Z. L. írói sorsához. (Új Írás, 1991. 6.)
Németh G. Béla: A két háború közötti magyar lektűr példája. Z. L. munkássága a második világháborúig. (Valóság, 1992. 2.)
Dánielisz Endre: A szalontai iskolák története. (Nagyvárad, 1998)
Juhász Géza: A fordulat utáni forgatagban. Visszaemlékezések. (Életjel Könyvk 83. Szabadka, 1999)
Bécsy Tamás: Magyar drámákról: 1920-as–1930-as évek. (Bp.–Pécs, Dialóg Kiadó–Campus Kiadó, 2003)
Bolemant Lilla: Női hangok. Berde Mária, Földes Jolán, Szenes Piroska és Z. L. regényei. (A Phoenix Polgári Társulás kiadványa. Pozsony, 2016).
Irod.: lexikonok: Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
A magyar társadalom lexikonja. (Bp., 1930)
Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Keresztény magyar közéleti almanach. I–II. köt. (Bp., 1940)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Mérő Ferenc: Emigrációs magyar irodalom lexikona. (Köln–Detroit–Wien, 1966)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966; 2. kiad. 1973)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969)
Új filmlexikon. I–II. köt. Főszerk. Ábel Péter. (Bp., 1971–1973)
Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. 1945–1985. (Bern, 1985)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Dánielisz Endre: Nagyszalonta jeles szülöttei. (Gyula, 1993)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Magyar filmesek a világban. – Hungarians in Film. Szerk. Gelencsér Gábor. (Bp., 1996)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Humorlexikon. Szerk. Kaposy Miklós. (Bp., 2001)
Kalapis Zoltán: Életrajzi kalauz. Ezer magyar biográfia a délszláv országokból. (Újvidék, 2002)
Amerikai magyarok arcképcsarnoka. Főszerk. Tanka László, szerk. Balás Róbert. (Bp., 2003)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon. 1931–1944. (Máriabesnyő–Gödöllő, 2006).
neten:
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/642886 (Zilahi Lajosné Komlossy Karolina gyászjelentése, 1888)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/509285 (Takácsi Nagy Kálmán gyászjelentése, 1888)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:JYS7-BMQ (Zilahy Lajos amerikai anyakönyve szerint 1891. márc. 29-én született!)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/342843 (Beszedits István gyászjelentése, 1922)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/642988 (Zilahy Tibor gyászjelentése, 1930)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6L6S-RCT?i=133&cc=1452460 (Zilahy Tibor halotti anyakönyve, 1930)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/332293 (Bárczy István gyászjelentése)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-DR17-PRP?i=141&cc=1452460 (Beszedits Istvánné Zilahy Ilona halotti anyakönyve, 1945)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-62W3-1PX?i=164&cc=1452460 (Zilahy Lajosné Nagy Ilona halotti anyakönyve, 1945)
https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/590778 (Vantsa Lajosné Zilahy Klára gyászjelentése, 1965)
https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-65MS-1SW?i=11&cc=1452460 (Buday Antalné Zilahy Olga halotti anyakönyve, 1969)
https://pim.hu/hu/p/zilahy-lajos#eletrajz
https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/zilahy-lajos
https://www.hangosfilm.hu/filmenciklopedia/pegazus-filmgyarto-es-filmkolcsonzo-kft
https://www.magyarulbabelben.net/works/en-hu/Zilahy_Lajos-1891/biography?doc_lang=hu
http://epa.oszk.hu/03400/03462/00001/pdf/EPA03462_tarsadalmi_2011_01_047-063.pdf (Bolemant Lilla: Az emigráció „nembeli” jellege. Földes Jolán: A halászó macska uccája és Zilahy Lajos: A lélek kialszik c. regényének magyarországi recepciója, 2011)
https://resolver.pim.hu/auth/PIM75309
https://nntp.hu/person/person.php?personid=11200
https://nevpont.hu/palyakep/zilahy-lajos-44e76
http://www.nevpont.hu/view/7551
http://regi-nevpont.bdnetwork.hu/view/7551
Megjegyzések
A nagyszalontai községi algimnázium értesítői négy év alatt Zilahy Lajos három születési adatát is közölték: az 1900/01-es értesítő szerint márc. 28-án; az 1901/02-es szerint márc. 28-án; az 1902/03-as szerint márc. 29-én, az 1903/04-es szerint márc. 27-én született!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu 2021
