Abodi Nagy Béla
festőművész
Nagy Béla, abodi
Született: 1918. július 13. Székelyszenterzsébet, Udvarhely vármegye
Meghalt: 2012. december 9. Budapest
Temetés: 2012. december 14. Kolozsvár
Temetési hely: Házsongárd
Család
Régi, székelyabodi eredetű, református nemesi családból származott; abodi nemesi előnevét művésznévként használta. Sz: Nagy Géza (1887–1971) református lelkész, a Kolozsvári Református Teológiai Akadémia professzora, Csoma Julianna (1893–1978). Testvére: Nagy Géza (1914–1981) művelődéstörténész és Nagy István (1916–) református lelkész, egyházi író, szerkesztő és Nagy Julianna. F: 1942-től Teutsch Éva Klára (1918–1994). Négy gyermekük született. Leánya: Nagy Anna (1943–) festőművész, Nagy Zsófia, Nagy Klára; fia: Nagy Géza (1954–) grafikus, animációs művész.
Iskola
Elemi iskoláit Magyarbikalon (Kolozs vármegye), középiskoláit Kolozsvárott végezte, a Kolozsvári Református Kollégiumban éretts. (1936). A bukaresti Szépművészeti Akadémián Camil Ressu növendéke (1936–1940), a budapesti Országos Magyar Kir. Képzőművészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványa (1940–1942), Budapesten rajztanári okl. szerzett (1942).
Életút
Kolozskovácsiban tanító (1942), a II. világháborúban frontszolgálatot teljesített (rádiós-híradós honvédtisztként, 1942–1944), majd orosz hadifogságban volt (1944–1948). Hazatérése után a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola Festészeti Tanszékének tanára (1949–1983) és a Tanszék vezetője (1951–1957 és 1970–1983), nyugdíjazták (1984-től). Kolozsvárott (1984–2008), majd Budapesten élt (2008–2012); az elsők között kapott újra magyar állampolgárságot (2011-ben).
Pályafutásának kezdetén novellákat, verseket is írt, kisebb írásai az Ifjú Erdély és a Pásztortűz c. lapokban jelentek meg. Még egyetemista korában évfolyamtársai egy csoportjával részt vett egy csíkmenasági falukutatásban (1941).
1940-től kiállító művész (első, csoportos kiállítása Bukarestben volt: a Szépművészeti Akadémia magyar hallgatóinak kiállításán 24 művével jelentkezett, 1940-ben). Budapesten, a Műbarát tárlatán mutatkozott be, már a Barabás Miklós Céh tagjaként (Önarcképét, a minisztérium megvásárolta, 1941-ben, s még ugyanebben az évben Kolozsvár város pályázatán I. díjat nyert). Oklevele megszerzése után tanítóként helyezkedett el, majd frontszolgálatot teljesített, Sopron mellett szovjet hadifogságba esett. Mielőtt a Szovjetunióba vitték volna, Jánosházán, egy ideiglenesen kialakított hadifogolytáborban élt, ahol titokban rajzokat készített társairól és a tábor mindennapjairól (a rajzok jó része megsemmisült, egy fogolytársa azonban egy mappában több képét megmentette!). A Szovjetunióban román és magyar hadifoglyokkal a Szevan tó vízierőművét építette, 1948-ban térhetett haza. Távollétében, korábbi műveit folyamatosan kiállították Kolozsvárott, majd hazatérése után a kolozsvári képzőművészeti főiskolán vállalt tanári állást.
Műveinek többsége figurális kép vagy kompozíció. Gyakran ábrázolt hitükbe beleboldogtalanodott asszonyokat (Templomban, 1943), a paraszti élet mozgalmas vagy kevésbé ünnepi eseményeit (Vasárnap délután, 1944), szívesen festett önarcképet vagy családtagjai portréit (Éva, 1940; Nagyanyám, 1943; Szemben az ablakkal, 1943). Az ötvenes években ő is több agitációs képet készített, első szakmai elismerését a Gabonabeszolgáltatás (1948) c. képe hozta. Műveiért a Román Népköztársaság történetében először két Állami Díjat is kapott (1954-ben és 1955-ben). Ekkor készültek híres könyvillusztrációi is: elsősorban kortárs romániai magyar írók – Asztalos István, Nagy István – magyar és román nyelvű műveit rajzolta, valamint több klasszikus magyar író portréját készítette el.
Agitációs korszaka azonban nem tartott sokáig: Elválás (1955) c. műve akár szimbolikusnak is tekinthető. A képen érzékelhető feszültség, az emelt fővel álló drámai női alak a festő válságát, útkeresését is jelezte. A többször is megfestett Részegek (1956–1957) alakjai már minden hősiességet megtagadnak, a képe(ke)n szereplő alakok szinte élő rongyhalmak, semmibe ernyedt testek, akiknek összecsuklását az eleven színek, a sárgák és okkerek enyhítik. A mű korszakos jelentőségű Abodi Nagy Béla addigi munkásságában, s különbözik minden korábbi munkájától. Későbbi munkásképei (Tárgyalás, 1957) már gyakran fásult és komor alakok, visszafogottan indulatosak, kedvenc színei, a kékek és a sárgák is fakóbbak, stílusuk eltér a kor ünnepélyes hőseiétől. A Részegek volt talán az első képe, amelyet többször is megfestett, s ettől kezdve egyre gyakrabban festette újra, javította tovább képeit. Figurális képei mellett kolozsvári utcaképeket készített és újrarajzolt. A kolozsvári utca öreg házai, cingár fái mellett már többször hiányoztak a jövő-menő helyiek, a tér halott vagy haldoklik, a városlakók eltűntek vagy alszanak, nem vagy alig láthatóak. A megmaradt alakok egy szétesett világ tagjai, egymástól menekülő vagy egymással vitázó színfoltok (Pánik, 1964). A Várakozók (1967) két egymás felé mozduló és egymásra dőlő csavargó alakja a korszak egyik legismertebb műve. Egymást tartják egy elborult világban, várják azt a semmit, ami sehonnan és soha sem jön. Az 1960-as évektől gyakran dolgozott temperával, mind a fakó, mind az élesen tompa fényeket jobban érezte ezzel a technikával. Képei gyakran foglalkoztak emberi sorskérdésekkel: kezdetben naturalisztikus-drámai, később inkább absztrakt, dekoratív-monumentális műveket alkotott. Utolsó éveiben az olaj és a tempera technikák mellett komputer-grafikával is kísérletezett.
Emlékezet
Abodi Nagy Béla életéről monográfiát Bajor Andor írt (1986-ban). Nyolcvan éves korában (!) volt első, gyűjteményes kiállítása (Budapesten, 1998-ban), majd életmű-kiállítását a Bánffy-palotában tartották (Kolozsvárott, 2004-ben). Budapesten hunyt el, a kolozsvári Házsongárdi Temetőben nyugszik.
Elismertség
A Barabás Miklós Céh (1940–1947), a Romániai Képzőművészek Országos Szövetsége tagja (1950-től). Az újjáalakított Barabás Miklós Céh tb. elnöke (1994. jan. 8-ától).
Elismerés
Kolozsvár város pályázatának első díja (1941).
A Román Népköztársaság Munka Érdemrendje (1953), Állami Díja (Fónagy elfogatása c. képéért, 1954 és Kritika c. művéért, 1955) és Kulturális Érdemrendje (1968).
Szerkesztés
Írásai és grafikái – többek között – az Utunkban és a Falvak Népében jelentek meg.
Kiállítások
F. kiállításai: önálló: Athenaeum. (Józsa Bélával, Kolozsvár, 1946)
40 festmény (Kolozsvár, 1968)
retrospektív: A. N. B. 80 éves. Magyarok Világszövetsége Székháza (Budapest, 1998)
gyűjteményes: Életmű-kiállítás. Erdélyi Szépművészeti Múzeum, Bánffy-palota (Kolozsvár, 2004)
csoportos: A Szépművészeti Akadémia magyar hallgatóinak közös tárlata (Bukarest 1940)
a Műbarát kiállítása (Budapest, 1941)
Kolozsvár műemlékeit megörökítő művek kiállítása (Kolozsvár, 1941)
a Barabás Miklós Céh kiállításai (Kolozsvár–Budapest–Csíkszereda–Marosvásárhely, 1941–1945)
Erdélyi művészek karácsonyi kiállítása (Kolozsvár, 1943) és pünkösdi kiállítása (Kolozsvár, 1944)
Erdélyi Képzőművészeti Szalon (Kolozsvár 1947)
Erdélyrészi állami kiállítások (Kolozsvár, 1948 és 1949)
I. Élmunkás Arcképkiállítás. (Kolozsvár, 1949)
Tartományi képzőművészeti kiállítások (Kolozsvár, 1950–1967)
Állami képzőművészeti kiállítások (Bukarest, 1950–1969)
a Román Népköztársaság képzőművészeti kiállításai (Moszkva, 1950; Varsó, 1952)
Harc a Békéért. Nemzetközi képzőművészeti kiállítás (Kolozsvár, 1955)
Tíz év a képzőművészetben. 1947–1957 (Bukarest, 1957)
A szocialista országok I. Képzőművészeti Triennáléja (Moszkva, 1958)
Kolozsvár a képzőművészetben (Kolozsvár, 1959)
a Román Népköztársaság képzőművészeti vándorkiállításai (Varsó–Belgrád–Zágráb–Budapest, 1959 és Pozsony–Prága–Berlin–Kairó–Alexandria, 1960–Damaszkusz, 1961)
Képzőművészeti kiállítás a Román Kommunista Párt IX. kongresszusa tiszteletére (Kolozsvár, 1965)
Megyeközi képzőművészeti kiállítás (Kolozsvár, 1968 és 1978)
Kolozs megyei képzőművészeti kiállítás (Kolozsvár, 1968–1984)
a Romániai Képzőművészek Szövetsége kolozsvári fiókjának kiállítása (Titograd, 1968)
Képzőművészeti kiállítás a Román Népköztársaság felszabadulásának 25. évfordulójára (Bukarest, 1969)
Országos Képzőművészeti Biennále (Bukarest, 1970 és 1980)
Ünnepi képzőművészeti kiállítás a Román Kommunista Párt megalakulásának 50. évfordulójára. (Kolozsvár, 1971)
Jelenkori román festészet (Budapest–Miskolc, 1974)
Országos képzőművészeti kiállítás a földrengéskárosultak megsegítésére. (Kolozsvár, 1977)
Kolozsvári monumentális művészet. (Kolozsvár, 1979)
Gyermekeink – jövőnk (Bukarest, 1979)
Országos képzőművészeti kiállítás aug. 23.-a tiszteletére (Kolozsvár, 1980–1984)
A nők évtizede (Bukarest, 1980)
Mai román festészet (Giurgiu, 1980)
A Barabás Miklós Céh újraalakuló kiállítása. Bethlen Kata Diakóniai Központ (Kolozsvár, 1996)
Felezőidő. Romániai magyar művészet. 1965–1975. Ernst Múzeum (Budapest, 2002)
80 éves a Barabás Miklós Céh. Jubileumi kiállítás. Gyárfás Jenő Képtár (Sepsiszentgyörgy, 2009).
Főbb művei
F. m.: képei: olajfestményei: Lengyelfalvi székely (1940)
Őszi táj (1940)
Éva (1940)
Önarckép (1941)
Nagyanyám (1943)
Templomban (1943)
Szemben az ablakkal (1943)
Étel (1944)
Gabonabeszolgáltatás (1948)
Önarckép fekete kalappal (1949)
Önarckép (1950)
Fónagy elfogatása (1953)
Kritika (1954)
Elválás (1955)
Őszi verseny (1955)
Olvasók (1956)
Csíkos ruhás nő (1956), Részegek (1956–1957)
Tárgyalás (1957)
Menekülők (1957)
Kolozsvári utca (1958)
Hazafelé (1959)
Lakodalom (1959)
Zászlóátadás (1960)
Estefelé (1961)
Pánik (1964)
Nővérek (1964)
Bajor Andor (1987)
Iszonyat (1987)
Szörnyűség (1987)
Akadály (1988)
Katasztrófa (1988)
temperafestményei: Hídépítők (1963)
Szüret (1964)
Józsa Béla (1965)
Özvegyek (1965)
Barátnők (1966)
Ünnep (1967)
Kompozíció I., II., III. (1968)
Őszi séta (1969)
Meditáció (1969)
Farsang (1970)
könyvillusztrációi: Nagyerejű János. Hétfalusi csángó népmesék. Vál. Sipos Bella. (Bukarest, 1949)
Horváth István: A csere. Elbeszélések. (Bukarest, 1951)
Asztalos István: Vád és panasz. Vál. elbeszélések. (Bukarest, 1953)
Nagy István: Réz Mihályék kóstolója. Regény. (3. kiad. Bukarest, 1954; 4. kiad. 1960; románul: Bucuresti, 1955)
Asztalos István: Pe drumuri. Elbeszélések. Román nyelven. (Bucuresti, 1955)
Gárdonyi Géza: Tüzek meg árnyékok. Vál. novellák. Vál. Nagy Pál. (Magyar klasszikusok. Marosvásárhely, 1957)
Szemlér Ferenc: A hárompúpú hegy. Kisregény. (Bukarest, 1957)
Móricz Zsigmond: Rokonok. Regény. (Bukarest, 1957)
Asztalos István: Emberség. Elbeszélések. (Bukarest, 1958)
Asztalos István: Bátor fiúk. Elbeszélések. (Napsugár Könyvek. Bukarest, 1959)
Katona József: Bánk bán. Dráma. A bevezető tanulmányt Antal Árpád írta. (Bukarest, 1959)
Madách Imre: Az ember tragédiája. Drámai költemény. (Bukarest, 1959)
Móricz Zsigmond: Három színmű: Sári bíró. – Légy jó mindhalálig! – Úri muri. (Magyar klasszikusok. Marosvásárhely, 1959)
Arany János: Toldi. – Toldi szerelme. – Toldi estéje. Elbeszélő költemények. (Bukarest, 1960)
Asztalos István: Mátyás, a jégtörő. Ifjúsági elbeszélések. (Bukarest, 1960)
József Attila: Versek. Összeáll. és a bevezető tanulmányt írta Ambrus Sándor. (Tanulók Könyvtára. 1. Bukarest, 1960)
Asztalos István: Der Pechvogel. Ifjúsági elbeszélések, német nyelven. (Bukarest, 1961)
Asztalos István: Povestind copiilor. Vál. elbeszélések, román nyelven. (Bucuresti, 1961)
Nagy István: Ácsék tábort vernek. Regény. (Bukarest, 1961; románul: Bucuresti, 1963)
Arany János: Költemények. Vál. és a bevezető tanulmányt írta Fodor Irén. (Tanulók Könyvtára. 6. Bukarest, 1962)
Katona József: Bánk bán. Dráma. A bevezető tanulmányt Jánosházy György írta. (Tanulók könyvtára. Bukarest, 1962)
Kosztolányi Dezső: Az élet divatja. Novellák, jegyzetek, tollrajzok. Az előszót Kántor Lajos írta. (Bukarest, 1963)
Beniuc, Mihai: A vén Vezúv szíve. Vál. versek. 1934–1963. (Bukarest, 1964)
Labis, Nicolae: Az őz halála. Versek. (Bukarest, 1964)
írásai: Csíkmenasági faszobrok. (Pásztortűz, 1941)
Tavasz Bulgáriában. (Utunk, 1956. máj. 25.)
Ciupe Aurél üdvözlése. (Utunk, 1957. nov. 21.)
Iser. (Művészet, 1958)
„Emlékeztető” kiállítás. Ács Ferenc, Cornel Codreanu. (Utunk, 1959. nov.)
A csúf tagadása. Fülöp Antal Andor. (Utunk, 1969. jún. 13.)
A huszadik század tükrében. Nagy Imre. (Utunk, 1978. júl. 21.)
Íme egy erdélyi festő: Andrásy Zoltán. (A Hét, 1981. nov. 6.).
Irodalom
Irod.: Juhász István: Magyar képzőművészeti kiállítás Bukarestben. (Pásztortűz, 1940)
Elek Artur: Erdélyi művészek a „Műbarát”-ban. (Az Újság, 1941. ápr. 26.)
László Gyula: A Barabás Miklós Céh kiállítása. (Termés, 1943)
Erdélyi művészek a Nemzeti Szalonban. (Délibáb, 1944. ápr. 15.)
Farkas Zoltán: A Barabás Miklós Céh budapesti kiállítása. (Magyar Csillag, 1944. 7.)
Borghida István: Egy festő útja a munkabrigádig. Baráti beszélgetés A. N. B.-val. (Világosság, 1948. júl. 4.)
Radu, Bogdan: Az Erdélyrészi Állami Képzőművészeti Kiállításról. (Utunk, 1949. jan. 15.)
B. I.: Az Élmunkások Arcképkiállítása. (Igazság, 1949. márc. 19.)
Borghida István: Az Erdélyrészi Állami Képzőművészeti Kiállítás. (Utunk, 1949. jan. 15.)
Új könyvek illusztrációi. A. N. B. grafikáiról. (Utunk, 1954. márc. 5.)
Andrásy Edit: Korszerűség, festőiség. (Utunk, 1955. 5.)
Borghida István: Az állami képzőművészeti kiállítás kompozíció-festményei. (Előre, 1955. márc. 13.)
Borghida István: A Kolozsvár tartományi képzőművészeti kiállítás. (Utunk, 1956. jan. 13.)
Borghida István: Jegyzetek a kolozsvári tartományi tárlatról. (Utunk, 1957. jan. 19.)
Banner Zoltán: A Nemzeti Galériában (Művészet, 1959)
B. I.: A. N. B.-nál. (Utunk, 1959. aug. 6.)
Aradi Nóra: Máról az élő művészet. Román képzőművészeti kiállítás a Műcsarnokban. (Élet és Irodalom, 1959. dec. 4.)
M. J.: A. N. B. műtermében (Új Élet, 1961. dec. 28.)
Szőcs István: Kortársaink arca. A. N. B. (Utunk, 1963. dec. 20.)
Műhely. A. N. B. (Új Élet, 1965. 7.)
Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Katona Szabó István: A. N. B. (Új Élet, 1970. 13.)
Murádin Jenő: A képzőművészeti biennálén láttuk. (Igazság, 1970. dec. 27.)
A. N. B. (Igaz Szó, 1972. 11.)
M. J.: Román festészeti kiállítás Magyarországon. (Igazság, 1974. jan. 6.)
A. N. B. (Magyar Hírek, 1974. márc. 16.)
Erdélyi Lajos: A hatvanéves A. N. B. műtermében. (Új Élet, 1978)
Murádin Jenő: A Barabás Miklós Céh. Monográfia. (Erdélyi művészet. Bukarest, 1978)
Romániai magyar irodalmi lexikon. I. köt. Főszerk. Balogh Edgár. (Bukarest, 1981)
Fodor Sándor: Őszi tárlat Kolozsváron. (Utunk, 1982. nov. 19.)
Murádin Jenő: Képzőművészeink megyei tárlata. (Igazság, 1984. dec. 12.)
Bajor Andor: A. N. B. Monográfia. (Erdélyi művészet. Bukarest, 1986)
Ki kicsoda Aradtól Csíkszeredáig? I–II. köt. Szerk. Simon Anita, Tál Mariann. (Csíkszereda, 1996–1997)
Romániai magyar ki kicsoda? 1997. Főszerk. Stanik István. (Kolozsvár, 1997)
Kortárs magyar művészeti lexikon. I–III. köt. Főszerk. Fitz Péter. (Bp., 1999–2001)
Erdélyi magyar ki kicsoda? Igazgató-főszerk. Stanik István. (Bukarest–Nagyvárad, 2000)
Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. (Déva, 2002)
Szó, eszme, látvány. 50 erdélyi képzőművész 1920–2000 között írt vallomása önmagáról és a művészetről. Szerk. Banner Zoltán. (Bp., 2002)
Ördög I. Béla: A. N. B. önálló kiállítása. (Szabadság [Kolozsvár], 2004. nov. 1.)
Németh Júlia: Személyre szabott történelem. A. N. B. önálló kiállításáról. (Szabadság [Kolozsvár], 2004. nov. 6.)
Murádin Jenő: Erdélyi magyar metszetművészet a 20. században. (Nagyvárad, 2004)
A. N. B. gyűjteményes kiállítása. Kat. A katalógust írta és a kiállítást rendezte Dragoi, Livia. Ford. Székely Sebestyén György. (Kolozsvár, 2004)
Németh Júlia: Kolozsvár. Mű – Hely – Szín. (Kolozsvár, 2009).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
