Hilvert Elek

Született: 1895. november 25. Budapest
Meghalt: 1977. július 26. Budapest
Temetés: 1977. augusztus 12. Budapest
Temetési hely: Farkasrét, hamvasztás

Család

Sz: Hilvert Manó (1861–1917) MÁV-mérnök, majd vasúti és hajózási főfelügyelő, Singer Hermine (1873–1943). Nős, egy fia született (1933. jan. 7.). Elvált.

Iskola

A József Műegyetemen általános mérnöki okl. szerzett (1919), a műszaki tudományok kandidátusa (1966).

Életút

Az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1916–1918), Kis Jenő építési vállalkozó statikus mérnöke (1919–1925). A Foresta Romana faipari vállalat romániai és lengyelországi üzemeinek mérnökeként erdei vasutakat, hidakat és völgyzárógátakat tervezett (1925–1931), Versa Lajos mérnök statikusa (1931–1932). A Szovjetunióban, a Nehézipari Népbiztosságon, a Kuzbasszugol bányatervező vállalat tervezőmérnöke (Novoszibirszkben, 1932–1937), hazatérése után budapesti építési vállalkozóknál magánmérnök (1937–1944: Csengery és Pallay, 1937–1939; Leindörfner Pál, 1939–1940; Wanner Henrik, 1940–1944). A II. vh. után a Vörös Hadsereg műszaki alakulatainál polgári alkalmazott (1945), a Delta Magas- és Mélyépítő Rt. építésvezetője (1945–1947), önálló tervezőmérnök (1947–1948). Az Építéstudományi és Tervező Intézet (ÉTI) Ipari Tervező Osztályának vezetője (1948–1949), az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézet I. Főosztályának vezetője (1949–1950), a Mélyépítési Tervező Vállalat igazgatója (1950. júl. 1.–1959. jan. 13.), az Építésügyi Minisztérium (ÉM) Építéstervezési Főosztályának létesítményi főmérnöke, tud. tanácsadója (1959–1970). A BME, ill. az ÉKME Építőmérnöki Kar Hídépítéstani Tanszékén és a Vasbetonszerkezetek Tanszékén a Faszerkezetek és a Fa- és kisegítő szerkezetek c. tárgyak előadó tanára (1949–1963). C. egy. docens (1964. aug. 1-jétől).

Hidak tervezésével és statikájával foglalkozott. Nevéhez fűződik – többek között – a Kossuth híd, a II. vh. utáni első állandó Duna-híd tervezése (Mistéth Endrével, 1945–1946), majd a bp.-i Margit híd építésvezetője (1945–1947), valamint ő tervezte a vásárosnaményi közúti Tisza hidat (1946) és a bp.-i Bartók Béla úti kétvágányú acélhidat (1948). Kutatóként a ragasztott faszerkezetek elméletének és technológiájának magyarországi úttörője, ill. jelentős eredményeket ért el a rácsos ívtartók statikai vizsgálata terén is.

A Kossuth híd volt az első és sokáig (1946. aug. 20-ig, a Szabadság-híd megnyitásáig) az egyetlen állandó híd a II. vh. után Buda és Pest között. A pillérek építése 1945. máj. 16-án indult meg, a pesti Kossuth tér és a budai Batthyány tér közötti hidat a gyalogos forgalomnak 1946. jan. 15-én, az autós forgalomnak 1946. jan. 18-án – az utolsó budapesti híd felrobbantásának első évfordulóján – adták át. Hilvert Elek és Mistéth Endre (1912–2006) kilencnyílású hidat tervezett, a híd az eredeti tervek szerint faszerkezettel készült volna (ezért kérték fel először Hilvertet, s csak később Mistéthet). Végül a két parti nyílást leszámítva a híd acélszerkezettel épült meg (1954-ben azokat is acélra cserélték, a kivitelezéshez szükséges vasat a háborús törmelékekből válogatták össze). A Kossuth híd kétszer egy forgalmi sávos volt, hét méter keresztmetszeti szélességet biztosított az autóknak és további 3,25 métert a gyalogosoknak; a híd hossza 355 méter, szélessége15,8 méter, az acélszerkezet tömege 750 tonna volt. A híd tízéves élettartamra készült, egy idő után már autóbuszok nem is hajthattak fel rá; a hídszerkezet elhasználódása miatt 1957-ben forgalmon kívül helyezték, végül 1960. nov. 15-én lebontották (az ún. medertisztítási munkák 1963. jan. 2-án fejeződtek be). A Kossuth-híd, mint az első, állandó híd az 1945 utáni újjáépítés szimbólumává vált, a híd építéséről Háy Gyula (1900–1975) színművet írt (Az élet hídja címmel, munkájáért Kossuth-díjat vehetett át; 1951-ben). A híd helyét a pesti parton emléktábla jelöli (Pál Ferenc alkotása, mészkő, 1961).

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Elismertség

Az MTA Faipari Szakbizottsága (1950–1959), Építéstudományi Főbizottsága (1952–1957) és Mérnöki Szakbizottsága tagja (1957-től). A Magyar Mérnökök és Technikusok Szabad Szakszervezete (MMTSZSZ) alapító tagja (1945-től).

Elismerés

Munka Érdemrend (1953), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje. Az MTA Elnökség Jutalma (1954).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013