Hints Elek ifj., farkaslaki
orvos, szülész-nőgyógyász, orvostörténész
Született: 1893. február 7. Marosvásárhely
Meghalt: 1966. július 21. Budapest
Temetés: 1966. július 28. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr
Család
Sz: Hints Elek, id. (1861–1919) orvos, sebész, egerpataki Márk Anna. Nagybátyja: Tauffer Vilmos (1851–1934) orvos, szülész-nőgyógyász. Testvére: Kövendi Nagy Elemérné Hints Anette (1900–1993).
Iskola
Elemi és középiskoláit Marosvásárhelyen végezte, a kolozsvári és a bázeli egyetemen tanult (1911–1914). A budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1920), műtősebész okl. szerzett (1923), szülész-nőgyógyász szakorvosi vizsgát tett (1926), a szülészet kór- és gyógytana tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1938).
Életút
Az I. vh.-ban harctéri szolgálatot teljesített (1914–1918). A Vöröskereszt Hadikórházában gyakornok (1920–1921), a Budapestre menekült Erzsébet Tudományegyetem Kórbonctani Intézete, ill. a Budapestre menekült Ferenc József Tudományegyetem Sebészeti Klinikájának gyakornoka, egy. tanársegéde (1921–1923), a bp.-i Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának gyakornoka, egy. tanársegéde (1924–1927) és magántanára (1938–1944). A gyulai Állami Kórház Szülészeti-nőgyógyászati Osztályának osztályvezető főorvosa (1928–1929), az Országos Stefánia Szövetség bp.-i X. kerületi Gizella Szülőotthonának igazgatója, egyúttal Pest–Pilis–Solt–Kiskun, ill. Komárom és Esztergom vármegyék szülészeti felügyelő orvosa (1929–1959). Az Országos Közegészségügyi Intézet (OKI) ápoló- és védőnőképzésében a szülészet-nőgyógyászat előadója (1940–1948).
Szülészeti-nőgyógyászati kóroktannal és orvostörténeti kutatásokkal foglalkozott. Alapvetően új eredményeket ért el az orvostörténet művelődés- és kultúrtörténeti összefüggéseinek feltárása terén, nagy műve, négykötetes orvostudomány- és művelődéstörténeti monográfiájának III. és IV. kötete Budapest ostroma idején elpusztult. Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében (1939) címmel megjelent két kötet így, csonkán is a nemzetközi orvostörténet kimagasló alkotása. A Szekfű Gyula által képviselt szellemtörténeti irányzathoz híven („orvosi Hóman–Szekfű”) a mű nem életrajzok pozitivista felsorolása, hanem elsősorban az orvosi gondolkodás fejlődésének története gazdaság- és filozófiatörténeti kitekintéssel. Példaértékű orvosi-gazdasági megállapításaira még Max Weber volt igen nagy hatással, s külön érdekes még a magyar kultúrtörténet orvostörténeti megközelítése. (A tervezett III. kötet az újkori, a IV. kötet a 20. sz.-i orvostudományt tárgyalta volna.) Mint a Bolyai család rokona tovább folytatta az apja által elkezdett vizsgálatokat: elkészítette a két Bolyai koponyájának másolatait (1935. dec. 27.–1936. jan. 10.) és elvégezte a két koponya kraniológiai vizsgálatát. Nőgyógyászként elsősorban a mióma és a terhesség kapcsolatát, a placenta accreta (= a méhlepény beágyazódási rendellenessége) kérdéseit, a graviditás és a tuberkulózis összefüggéseit vizsgálta. Nevéhez fűződik az új szülészeti rendtartást bevezető tanulmányok, az ezzel összefüggő törvényjavaslatok és miniszteri rendeletek kidolgozása, valamint a kórházi szülészeti viszonyok, a szülész-nőgyógyász orvosok és a bábák rendszeres ellenőrzésének megszervezése.
Budapesten élt és tevékenykedett, a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben).
Emlékezet
Az Országos Közegészségügyi Tanács (OKT) tagja (1936-tól).
Főbb művei
F. m.: Magyarország 1931. évi szülései és a velük kapcsolatos magzati halálozások. 16 táblával. (Orvosképzés, 1932)
Myoma és terhesség. (Orvosképzés, 1935 és Dolgozatok Tóth István egyetemi ny. r. tanár úrnak 70. születésnapja tiszteletére. Bp., 1935)
A szülészeti rendtartás reformtörekvései a nemzetvédelemben. (Budapesti Orvosi Újság, 1935)
Adatok a placenta accreta kérdéséhez. (Magyar Nőgyógyászat, 1935)
Tauffer Vilmos. (MONE Orvostársadalmi Szemle, 1935 és Az Orvos, 1935)
A Madelung-féle kézdeformitásról. – A spontán törések kórokának meghatározása. – Érdekes szülészeti esetek a gyakorlatban. (Bp., 1936)
Mit kell tudni a nőnek a terhességéről és szüléséről? (Bp., 1936)
A szülészeti törvényjavaslat tervezete. A Pest megyei szülészeti viszonyok rendezése. (Bp., 1936)
Az embernek, környezetének és a kórokozóknak kialakulása. (Bp., 1939)
Az orvostudomány fejlődése az emberiség művelődésében, különös tekintettel a magyar viszonyokra. I–II. köt. I. köt. Az őskori és ókori orvostudomány. 226 ábrával. II. köt. A középkori orvostudomány. 224 ábrával. Egy kötetben, aranyozott kiadói egészvászonkötésben is. Az előszót Magyary-Kossa Gyula írta. (Bp., 1939)
Átöröklés a Bolyaiaknál. (Bp., 1940)
Semmelweis felfedezésének sorsa. (MONE Orvostársadalmi Szemle, 1940)
Ártalom és védelem a fogamzástól a csecsemőkorig. (Anya- és Gyermekvédelem, 1943)
A magyar szülészet fejlődése a szülészeti rendtartás adatainak tükrében. A Nővédelmi Munkaközösségnek az MTA támogatásával végzett munkája. Hirschler Imrével, Margitay Becht Dénessel. (Orvosi Hetilap, 1951. 3.)
Császármetszések a sterilitás előtti időben. Semmelweis korában. (Orvostörténeti Közlemények, 1960)
A halhatatlan Semmelweis. (Egészségtudomány, 1963)
Mérföldkövek az orvostudomány történetében. Gyógyítás az ókorban. (Egészségügyi Munka, 1964)
A Bolyaiak exhumált földi maradványai. (Orvostörténeti Közlemények, 1967 és Ponticulus Hungaricus, 2006).
Irodalom
Irod.: Három évtized története életrajzokban. Szerk. Gellért Imre, Madarász Elemér. (Bp., 1932)
Halálhír. (Népszabadság, 1966. júl. 26.)
Szállási Árpád: H. E. pályaképe. (Orvosi Hetilap, 1994. 6.)
Szállási Árpád: H. E. (A múlt magyar orvostörténészei. Sajtó alá rend. Gazda István. Piliscsaba–Bp., 2002). *Gulyás eltérő születési adat: febr. 8.!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
