Hirossik János
politikus, szakszervezeti vezető
Született: 1887. március 24. Budapest
Meghalt: 1950. február 3. Budapest
Család
Ács segédlevelet szerzett (1905), felszabadulása után tetőfedőként dolgozott.
Iskola
Az építőmunkások szakszervezete és az MSZDP tagja (1905-től), a szakszervezet felügyelő választmányának elnöke és az MSZDP budapesti VIII. kerületi szervezetének vezetőségi tagja (1908–1911), vezetője (1910–1911). Alpári Gyulával sikertelen kísérletet tett egy új, radikálisabb szociáldemokrata párt létrehozására (1911), válaszul kizárták a pártszervezet vezetőségéből. A Magyarországi Szállodai, Éttermi és Kávéházi Alkalmazottak Egyesületének titkára (1912–1918). A KMP alapító tagja és az első pártiroda vezetője (1918. nov. 24-étől). A Berinkey-kormány letartóztatta (1919. febr. 21.), a Tanácsköztársaság kikiáltása napján szabadult (1919. márc. 21.). A proletárdiktatúra alatt az MSZDP és a KMP egyesülésével létrejött új párt, a Magyarországi Szocialista Párt titkára, a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács végrehajtó bizottságának (VB) tagja, a Szövetséges Központi Intéző Bizottság tagja, ill. a nemzetiségi ügyek vezetője (1919. ápr.–jún.). A Vörös Hadsereg északi hadjárata alatt a felszabadított területek kormányzótanácsi biztosa, az Eperjesen kikiáltott, rövid életű Szlovák Tanácsköztársaság belügyi népbiztosa (1919. jún. 16.–1919. júl. 7.), majd Budapesten a posta politikai biztosa (1919. júl. 8.–1919. aug. 1.).
Életút
A Tanácsköztársaság bukása után Magyarországon bujkált, majd Bécsbe emigrált, ahol Landler Jenő csoportjához tartozott (1920. máj.–1925). Bécsben jelentős szerepet játszott a párt újjáalakításában, az új taktika kidolgozásában. Véleménye szerint a kommunista mozgalmat elsősorban a szakszervezeteken belül kell újjászervezni, a KMP álláspontját a szakszervezeti lapokon, a munkásegyesületekhez eljuttatott szórólapokon és egyéb nyomtatványokon kell megismertetni a munkástömegekkel. Új agitációs tevékenységgel lehet új híveket szerezni a kommunista mozgalomnak, s ehhez minden legális és illegális lehetőséget meg kell ragadni. A Komintern által létrehozott új, ideiglenes vezetőség tagja, ám a KMP I. kongresszusa (1925) után kiszorult a magyar pártvezetésből. Berlinben a szovjet kereskedelmi képviselet, majd egy szovjet–német vegyesvállalat munkatársa (1926–1933). A nemzetiszocialista hatalomátvétel után Prágába költözött (1933), ekkorra a kapcsolata a kommunista mozgalommal már teljesen megszakadt.
Visszatért Magyarországra, haláláig Budapesten élt (1942–1950); munkásmozgalmi kapcsolatait azonban nem újította fel. Budapesten hunyt el, a Kerepesi úti Temető (= Fiumei út) Nemzeti Sírkert Munkásmozgalmi Pantheonjában nyugszik. Leveleit, személyes dokumentumait, munkásmozgalmi tevékenységével kapcsolatos iratokat a Politikatörténeti Intézet őrzi. Néhány írása Török Gergely álnéven jelent meg.
Az Építőmunkás c. lap munkatársa (1907–1908), a Cementgyártás, a Küzdelem (1910–1912) és a Szövetség c. politikai lapok szerkesztője (1912–1918). Berlinben baloldali lapok, elsősorban az Inprekorr munkatársa (1926–1933).
Főbb művei
F. m.: Följegyzések a magyar forradalomról. (A Párisi Munkás Naptára, 1927)
Naplótöredékek. (“…a Gondolat él.” Korvin Ottóról. Vál., szerk. Simor András. (Bp., 1976)
Ellenzéki mozgalmak az MSZDP-ben az első világháború előtt. (Tanúságtevők. 2. Visszaemlékezések a magyarországi munkásmozgalom történetéből. 1905–1918. okt. Bp., 1976)
Utolsó nap a Gyűjtőben. – Szlovenszkó kiürítése. (Tanúságtevők. 3/b. Visszaemlékezések a magyarországi 1918–1919-es forradalmak résztvevőitől. Bp., 1978)
Menekülés. (Tanúságtevők. 4/a. Visszaemlékezések a magyarországi munkásmozgalom történetéből. 1919–1933. Bp., 1981).
Irodalom
Irod.: Munkásmozgalomtörténeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Kelen Jolán: H. J. tevékenysége a magyar munkásmozgalomban (Párttörténeti Közlemények, 1975)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013