Hodosy József
állatorvos, mikrobiológus
Hódossy József
Született: 1904. szeptember 19. Komárom
Meghalt: 1974. szeptember 10. Budapest
Temetés: 1974. szeptember 24. Budapest
Temetési hely: Rákoskeresztúr
Család
Az Állatorvosi Főiskolán állatorvosi okl. (1926), állatorvos-doktori okl. szerzett (1928), állatorvosi tiszti vizsgát tett (1928).
Iskola
Az Állatorvosi Főiskola gyakornoka, főisk. tanársegéde (1926–1929). Az Országos Állategészségügyi Intézet munkatársa (1929–1936), a murakesztúri határbelépő állatorvosa (1936–1938), a Salgótarjáni és a Losonci járás állatorvosa (1938–1940), Nagyszőlősön megyei állatorvos (1941–1942), a fertőző sertésbénulás elleni védekezés miniszteri biztosa (1942–1943). Az Országos Állategészségügyi Intézet Baromfibetegségek Osztályának osztályvezető főállatorvosa (1943–1969. jún. 10.). Nyugdíjba vonulása után felkért bírósági állatorvosi szakértőként dolgozott (1969-től).
Életút
Állatorvosi mikrobiológiával és virológiával, elsősorban járványos vírusos baromfi- és sertésbetegségekkel, baromfi-húsvizsgálatokkal foglalkozott. Baromfi-vakcinákat Magyarországon elsőként alkalmazva jelentős eredményeket ért el a baromfipestis megfékezésében. Íróként használt névváltozatai: Hódosy József és Hódossy József.
Budapesten élt és tevékenykedett, a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik.
Az Országos Kisállattenyésztési Tanács tagja (1946-tól).
Emlékezet
Munka Érdemrend (bronz, 1969).
Főbb művei
F. m.: A hereszövet affinitása a Bang-féle abortusbacillusok kórokozó hatása iránt. Állatorvos-doktori értek. is. (Közlemények az Összehasonlító Élet- és Kórtan Köréből, 1928)
Endocarditis petrificans tömeges előfordulása fiatal bárányokban. (Közlemények az Összehasonlító Élet- és Kórtan Köréből, 1928)
Az azurifin-reduktaze-próba használhatósága a tejszín csíraszámának meghatározására. Szvohoda Zoltánnal. (Állatorvosi Lapok, 1936)
A streptomycosis előfordulása fiatal libák és kacsák között. (Állatorvosi Lapok, 1944 és külön: Bp., 1944)
Laboratóriumi aktív immunizálási kísérletek a baromfipestis ellen. Murányi Ferenc. (Állatorvosi Lapok, 1944)
A védettség keletkezésének ideje H-vakcinás oltás után. Buzna Dezsővel. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1950)
Tömeges arzénmérgezés baromfitenyészetben. Balázs Tiborral. – Immunizálási kísérletek a baromfipestis elleni „H” vakcinával, különös tekintettel az interferenciára. Buzna Dezsővel. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1951)
Adatok a foglyok baromfipestiséhez és a baromfipestis H-vakcina toleranciájához. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1952)
A megszokottól eltérő jellegű baromfipestis-járványok. Hirt Gézával, Sályi Gyulával. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1955)
Védekezés a baromfibetegségek ellen. Monográfia. Hajós Istvánnal. (Bp., 1955; 2. átd. kiad. 1958)
Tyúkfélék orsósférgességének kezelése benzinnel. Nemeséri Lászlóval. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1956)
Baromfibetegségek. (A baromfitenyésztés kézikönyve. Bp., 1956)
A csirkék fehér hasmenésének kísérleti gyógykezelése terramycinnel. Kádár Tiborral. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1957)
A baromfi-kannibalizmus leküzdése Trioxazinnal. Berend Györgynével, Kovács Györggyel. – Csibék fertőző agy-gerincvelő-gyulladásának megállapítása Magyarországon. Többekkel. – Kísérletek a háztáji baromfiállományok baromfipestis elleni aktív immunizálására Lavac-vakcinával. Rákóczi Istvánnal. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1968).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1974. szept. 15.)
Szabó István: H. J. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1975)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
