Hollendonner Ferenc
biológus, botanikus, paleontológus
Született: 1882. október 10. Csehi, Vas vármegye
Meghalt: 1935. április 10. Budapest
Család
Evangélikus családból származott. Sz: Hollendonner Ferenc, Vas Erzsébet.
Iskola
A budapesti tudományegyetemen középiskolai tanári és bölcsészdoktori okl. (1907), az ipari fák általános szövettana (1914), majd az összehasonlító növényszövettan tárgykörben is magántanári képesítést szerzett (1922).
Életút
A József Műegyetem Növénytani Tanszékének tanársegéde (1905–1922) és magántanára (1914–1935), egyúttal a Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára is (1922–1935). A bp.-i Markó utcai Reálgimnázium (1917–1921), a bp.-i polgári iskolai tanárképző iskola (1927–1929), a bp.-i Kölcsey Ferenc Reálgimnázium r. tanára (1929–1935).
A korszerű magyar növényszövettani és xilotómiai (= faanatómia) kutatások egyik elindítója. Kidolgozta az elszenesedett fák mikroszkópos vizsgálatának nemzetközileg is egyedülálló módszerét, amellyel alapvetően új megállapításokat tett a Kárpát-medencében élt elő-, ill. ősemberek korának és növényzetének meghatározására (A fenyőfélék fájának összehasonlító szövettana, 1913). Feldolgozta számos régészeti ásatás emberi tevékenységgel összefüggő megégett famaradványait, így Magyarországon elsőként végzett anthrakológiai (= régészeti lelőhelyekről előkerült famaradványok alapján történő korabeli környezetrekonstrukció) kutatásokat is (a Bükk hegység barlangjaiban). Részt vett a kivégzett magyar jakobinusok és az aradi vértanúk földi maradványainak vizsgálatában. Budapesten élt és tevékenykedett, a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben). Szülőfalujában, Csehiben emlékművét állították fel.
Az Országos Erdészeti Egyesület (OEE) Nagyjutalma (1913).
Emlékezet
Népszerű tudományos dolgozatai a Természettudományi Közlönyben jelentek meg (1904–1924).
Főbb művei
F. m.: A káposzta megsavanyodása. – A szárított növények színének megtartása. – A trópusi fák lombváltása. (Természettudományi Közlöny, 1904)
Néhány Evonymus parájának histológiai fejlődése. Egy. doktori értek. is. (Növénytani Közlemények, 1907 és külön: Bp., 1907)
Az Alyssum arduini szárának anatómiájáról. (Természettudományi Közlöny, 1908 és Botanikai Közlemények, 1908)
Új adatok a luc- és vörösfenyő fájának összehasonlító szövettanához. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1911 és külön: Bp., 1911)
A Biota orientalis Endl. és Thuja occidentalis L. fájának histológiai megkülönböztetése. (Botanikai Közlemények, 1912)
A cserfa és tölgyfa fájának megkülönböztetése. Fái Lászlóval, Róth Gyulával. (Természettudományi Közlöny, 1912)
A fenyőfélék fájának összehasonlító szövettana. Monográfia. 40 táblával, 192 anatómiai rajzzal. Az Országos Erdészeti Egyesület Deák Ferenc-alapítványából 100 arannyal jutalmazott munka. (Bp., 1913)
Martinovics és társai kiásatásakor talált fadarabok vizsgálata. – Lucaszékek xylotomiai vizsgálata. (Botanikai Közlemények, 1915)
A fák keménysége. – A növényi selyem. – A fűz- és a nyárfa magjain levő szőrözet felhasználása ipari célokra. (Természettudományi Közlöny, 1915)
A kutyatej-félék kaucsuktartalma. – A gyapjúsás [Eriophorum] ipari használhatósága. – A tengeri fű. – A kávébóka [Astragalus baeticus L.] mint pótkávé. – A fa tápláló értéke. (Természettudományi Közlöny, 1916)
Az aquincumi római hordók és kútrészek fája. (Botanikai Közlemények, 1916)
A fák és vadon termő növények olajtartalma és ipari felhasználása. – A hazai tölgyek levél- és ággubacsainak felhasználása ipari célokra. Természettudományi Közlöny, 1917)
Az aquincumi római szövet anyaga. (Botanikai Közlemények, 1917)
A paprika feldolgozása. – A vadgesztenye felhasználása szappan pótlására. – Dextrin készítése vadgesztenyéből. – Keményítő készítése vadgesztenyéből. (Természettudományi Közlöny, 1918)
Növényi szenek elszenesítése és fotografálása. (Botanikai Közlemények, 1922)
A gyékény mint cukoradó növény. – A Franck-kávé és készítése. – A fa elfolyósítása. (Természettudományi Közlöny, 1922)
A sajmeggy felhasználása kellemes illatú pipaszárak készítésére. – Pótkávé készítése cukorrépából. (Természettudományi Közlöny, 1923)
A magyarországi praehistorikus fák és faszenek mikroskopos vizsgálata. 1–2. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1925 és külön: Bp., 1925)
A cellulóz és a fa újabb kettősfestése. (Botanikai Közlemények, 1925)
Az avasi praehistorikus faszenek mikroszkopikus vizsgálata. 2 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1926; és külön: Bp., 1926; 2. jav. kiad. 1931)
A Magyar Nemzeti Múzeum gróf Vigyázó ásatásai. Az 1931. évi ságvári ásatások eredménye. Többekkel. (Archaeologiai Értesítő, 1931)
A kőszeg-pogányvölgyi lignit mikroszkopikus vizsgálata. 2 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1931)
Az aradi vértanúk bitófáinak xylotomiai vizsgálata. (Botanikai Közlemények, 1932)
A Bükk hegység fái az ősember idején. (A magyar orvosok és természetvizsgálók nagygyűlésének munkálatai, 1933)
A szegedi botanikus kert artézi kútforrás famaradványainak xylotomiai vizsgálata. (Acta Biologica, 1935)
Az Alföld őstörténelem korabeli erdeinek meghatározása anthrakotomiai vizsgálatok alapján. 1 táblával. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1935)
A táborhegyi sír maradványának mikroszkopikus vizsgálata. (Bp., 1935)
A cserépfalusi Mussolini-barlang. Subalyuk. (Geologica Hungarica, 1938).
Irodalom
Irod.: Sztankovits Rezső: H. Fi: A fenyőfélék fájának összehasonlító szövettana. (Botanikai Közlemények, 1914)
Gaál István: H. Fi: Az avasi praehistorikus faszenek mikroszkopikus vizsgálata. (Debreceni Szemle, 1933)
Halálhír. (Budapesti Hírlap, 1935. ápr. 12.)
Szegi (Kascsák) Ödön: H. F. emlékezete. (Vasi Szemle, 1935)
Gaál István: H. F. emlékezete. (Barlangvilág, 1936)
Sárkány Sándor: H. F. 1 táblával. (Botanikai Közlemények, 1937)
A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. (Bp., 1942)
Magyar tudóslexikon. Főszerk. Nagy Ferenc. (Bp., 1997)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
