Daday András, deési
orvostörténész
Született: 1889. október 28. Dés, Szolnok-Doboka vármegye
Meghalt: 1973. június 20. Budapest
Temetés: 1973. június 26. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Régi erdélyi református családból származott. F: Strinovich Éva (1900–1969). Leánya: Szentpály Juhász Imréné Daday Éva és Zábó Istvánné Daday Zsuzsanna.
Iskola
Elemi iskoláit Désen, középiskoláit Kolozsvárott végezte, a Kolozsvári Református Kollégiumban éretts. (1908), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1915), bőr- és nemibetegségekből szakorvosi vizsgát tett (1920), az állatorvostan története, különös tekintettel hazai viszonyainkra tárgykörből (Állatorvosi Főiskola, 1933) és a fejezetek a magyar orvostörténelemből, különös tekintettel hazai viszonyainkra tárgykörből magántanári képesítést szerzett (Szeged, Ferenc József Tudományegyetem, 1934 és Kolozsvárott 1942).
Életút
Az I. vh.-ban mint önkéntes tartalékos főorvos szolgált (1915–1918). A bp.-i Rókus Kórház Bőr- és Nemibeteg Osztályának segédorvosa (1918–1920), a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének (MABI) felülvizsgáló orvosa, egyúttal a MÁV Kórház és a Honvéd Kórház bőrgyógyász főorvosa (1920–1945), az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) orvos aligazgatója (1945-1948). Az Állatorvosi Főiskolán az állatorvos-történet első magántanára (1933–1945) és a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen (1934–1942), ill. a kolozsvári Horthy Miklós Tudományegyetemen az orvostörténet magántanára is (1942–1945). A Népbíróság „feddésre” és feljelentés után állásvesztésre ítélte (1946). Budapesten körzeti orvosként dolgozott (1951–1971).
Orvos- és állatorvos-történettel, orvos- és állatorvos-történeti művelődés- és kultúrtörténettel foglalkozott. Megszervezte és vezette a világon az első állatorvos-történeti múzeumot (1937; bombatámadás következtében elpusztult: 1945). Rendezte és feldolgozta a budapesti tudományegyetem orvosi karának irattárát. Tudományos dolgozatai szinte kizárólag orvoséletrajzi, orvos- és állatorvos-történeti, valamint művelődéstörténeti forrás- és adatközlések voltak. Fő műve a magyarországi gyógyforrások és -fürdők története (kézirata azonban szintén elpusztult a II. vh.-ban).
Emlékezet
Pályája elején szépirodalommal is foglalkozott, prózai írásai az Erdélyi Lapokban jelentek meg (1911–1913). Történeti érdeklődését édesapja családtörténeti kutatásai keltették fel, diákkorában levelezett Herman Ottóval, akinek hatására népi gyógyászattal kapcsolatos adatok gyűjtésébe kezdett. Végső lökést az orvostörténet irányába Magyary-Kossa Gyula és Győry Tibor munkái adták, ill. Hutÿra Ferenc biztatására a magyarországi állatorvos-tudomány emlékeinek összegyűjtésébe is belekezdett. Dolgozatai mind eredeti levéltári forráskutatáson alapultak, többször ugyanazt a részterületet az időközben általa előkerült újabb források alapján újra és újra megírta és pontosította. Kedvenc területe a járványtan volt, a Pest megyei kolerajárványok történetének megírásához több mint 5000 levéltári iratot nézett át. Kezdeményezésére Magyarországon nyílt meg a világ legelső állatorvos-történeti múzeuma, s egyúttal, ezzel összefüggésben megkezdte a hazai komplex orvos- és állatorvos-történeti kutatások intézményesítését is. A II. vh. azonban kettétörte pályafutását: az általa szervezett múzeum megsemmisült, az ott őrzött megmaradt anyag nagy része a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba és az Állatorvos-tudományi Egyetemre került. Budapest ostromakor elpusztult élete fő műve, a magyarországi gyógyfürdőügy történetét feldolgozó monográfiája. A II. vh. után az új rendszer felszámolta és elégette továbbá a Daday András által példamutatóan rendszerezett orvosi kari levéltárat, magát pedig állásvesztésre ítélték. Nyugdíját megvonták, évekig nem talált munkát, végül körzeti orvosként helyezkedhetett el. Szegeden, Kolozsvárott majd Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírverse: „Ha reményid árbocát / sors viharja széttöré, / nézz a csillagok közé! / Ők lesznek vezérid, / ha lelkedben él a hit!” A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben). Az utóbbi években írásaiból két válogatás is megjelent (Gazda István gondozásában, 2002-ben és 2005-ben).
Elismertség
A bp.-i Szabadság téri református gyülekezet világi főgondnoka (1961–1969), tb. főgondnoka (1969–1973). Az MTA Orvostörténeti és Agrártörténeti Bizottságának tagja.
Elismerés
Weszprémi István-emlékérem (1958).
Szerkesztés
Az Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: prózai művei az Erdélyi Lapokban: A cegei tó mentén. (1911)
A semesnyei égeresben. (1912)
Szomorú emlék. (1913)
tanulmányai: Mit kell tudni a kankóról? (Bp., 1927)
Weszprémi mint biographus. (Népegészségügy, 1927. aug. 11.)
Az első magyar nyelvű egészségtan. 1–2. (Népegészségügy, 1927. nov. 1. és nov. 15. és külön: Bp., 1927)
Növény dermatotherápiánk a XVI. században. (Bőrgyógyászati Urológiai Szemle, 1927)
Linzbauer Ferenc Xavér. (Népegészségügy, 1928)
Megemlékezés Czermák Jánosról, születésének 100. évfordulóján. (Orvosi Hetilap, 1928)
Urológiai vonatkozások a XVI. századbeli növénytherápiánkban. (Bőrgyógyászati Urológiai Szemle, 1928)
Fáy András orvosi házi jegyzetei. (Gyógyászat, 1928)
Orvostörténeti vonatkozások Hermányi Dienes József emlékiratában. (Népegészségügy, 1928)
Az utolsó erdélyi pestis története. 1813–1814. – A magyar kuruzslásról. – 1848 márciusának hatása orvoskarunk fejlődésére. – Bujasenyv elleni intézkedés 1848-ból. (Népegészségügy, 1929)
Rózsahegyi Aladárról. (Munkaügyi Szemle, 1929)
Gr. Balassy Péter házipatikájáról. (Magyar Orvos, 1930)
Adatok lógyógyászatunk történetéhez. 1–3. – Adatok 250 év előtti lóismeretünkhöz. – Lógyógyászatunk múltjából. – 100 év előtti eljárás takonykór esetében. (Állatorvosi Lapok, 1930)
A nemi betegségek elleni küzdelmünk múltjából. (Állategészségvédelem, 1930)
A házasság előtti orvosi vizsgálat múltjából. – Pest-Buda közélelmezésének múltjából. (Népegészségügy, 1930)
Növénydermatotherápiánk múltjából. (Bőrgyógyászati Urológiai Szemle, 1930)
A syphilis gyógyítása a régi magyaroknál. (Orvosi Tudósító, 1931)
Adatok a régi pesti medikusok életéhez és egyetemi kiképzéséhez. (Budapesti Orvosi Ujság, 1931. 48.)
Bonyodalmak a nagykőrösi régi fűtött meleg fürdő körül. 1–3. (Népegészségügy, 1931)
Állatgyógyászatunk múltjából. – Várallyay István címeres nemesi leveléről. – Csendélet egy baromgyógyász portálján. (Állategészségügy, 1931)
A monori parasztorvos csalafintasága. – Fáy András állatgyógyászati feljegyzései. – Állatorvos-történelmi vonatkozások Tsömeri Zay Anna Orvoskönyvében. (Állatorvosi Lapok, 1931)
Adatok a pestvármegyei scorbut endamiák történetéhez. (Orvosi Hetilap, 1931)
Szathmári Paksi Pálról, Sárospatak professzoráról. – Tsömeri Zay Anna orvoskönyvéről. (Gyógyászat, 1931)
A nemi betegségek elleni küzdelmünk múltjából. 1–2. (Egészségvédelem, 1931)
Kozmetikánk múltjából. – Urológiai vonatkozások a XVII. századbeli növénytherápiánkban. (Bőrgyógyászati Urológiai Szemle, 1931)
A magyar orvosnevelés múltjáról. – A pestvármegyei első kolerajárvány története. (Magyar Orvos, 1931)
Adatok a pápai első cholerajárvány történetéhez. (Budapesti Orvosi Ujság, 1932. 7.)
Egy száz év előtti szénoxydmérgezés története. (Budapesti Orvosi Ujság, 1932. 23.)
Adatok a pestvármegyei takonykórjárványok történetéhez. – Adatok a keleti marhavész elleni küzdelmünkhöz. – Egy veszett kutya garázdálkodása 1785-ben. (Állatorvosi Lapok, 1932)
Adatok lógyógyászatunk történetéhez. 1–2. (Állategészségügy, 1932)
Adatok a pestvármegyei typhusjárványok történetéhez. (Orvosi Hetilap, 1932. 24.)
Az óbudai szegények 100 év előtti fürdőjéről. – A 150 év előtti magyar bábák tisztéről és kötelességéről. (Betegápolásügy, 1932)
Epizód a magyar szemészet történetéből. (Gyógyászat, 1932)
Adatok a magyar pestisjárványok történetéhez. – Milyen volt Pest megye közegészségügye 100 év előtt? (Magyar Orvos, 1932)
Adatok a magyarországi siketnémaápolás történetéből. (Ápolásügy, 1933)
Adatok a magyar szemészet történetéhez. (Gyógyászat, 1933)
Adatok a keleti marhavész elleni küzdelmünk történetéhez. 1–3. (Állategészségügy, 1933)
Adatok a pestvármegyei keleti marhavész járványok történetéhez. (Állatorvosi Lapok, 1933)
A 100 év előtti elsősegélynyújtásról. – Adatok a himlő elleni küzdelem magyarországi történetéhez. (Betegápolásügy, 1933)
Panity György szemész meghurcoltatása. (Gyógyászat, 1935)
Adatok a magyarországi elmebeteg-gyógyítás történetéhez. (Gyógyászat, 1936)
100 év előtti ismeretünk a lépfenéről. (Állatorvosi Lapok, 1936)
A nemibetegségek elleni küzdelem a múltban. 1–2. (Teleia, 1937)
Zlamál Vilmos reformtörekvéseiről. – Miből és mit tanultak állatorvos-növendékeink 100 év előtt? (Állatorvosi Lapok, 1938)
Az első magyar orthopaedről és intézetéről. – Adatok Balatonfüred történetéhez. – Adatok a veszettség gyógyításának történetéhez. (Orvosok és Gyógyszerészek Lapja, 1938)
Adatok Buziásfürdő történetéhez. (Egészségügy, 1938)
Nádudvari Győry Tibor. 1869–1938. von Brunn, Walterrel, Korbuly Györggyel. 1 táblával. Az Orvosképzésben megjelent dolgozatok. (Bp., 1938)
Győry Tibor, az orvostörténész. (Orvosképzés, 1938)
A régi Balatonfüredről. (Gyógyászat, 1938)
Magyarország küzdelme a veszettség ellen. (Egészség, 1938)
Adatok tanintézetünk történetéhez. 1–4. (Állatorvosi Lapok, 1939)
Adatok ásványvizeink történetéhez. (Egészség, 1939)
Adatok az influenzajárványok történetéhez. (Budapesti Orvos, 1939)
Adatok betegápolásügyünk történetéhez. – A 140 év előtti elsősegélynyújtásról. – Egészségügyi ismeretek terjesztése a múltban. – Adatok a magyarországi borbélysebészet történetéhez. (Betegápolásügy, 1939)
Adatok a pokolvar történetéhez. (Gyógyászat, 1939)
A lucskii fürdő múltja. (Budapesti Orvosi Ujság, 1939)
Scorbut endemia a ruthén földön, 1788-ban. (Gyógyászat, 1940)
A paraphimosis kezelése 150 év előtt. (Bőrgyógyászati Szemle, 1940)
A veszettség 100 év előtti gyógyításáról. – A tüdőbaj kezelése a régi magyaroknál. (Betegápolásügy, 1940)
A hólyagkő művi eltávolítása 100 év előtt. (Bőrgyógyászati Szemle, 1940)
A balatonfüredi savanyúkút múltja. (Egészség, 1940)
Az 1819-iki reform tervezet. (Állatorvosi Lapok, 1940)
A régi Balatonfüredtől. (Gyógyászat, 1941)
Adatok a budai fürdők történetéhez. – A budai régi hőfürdőkről. – Adatok a magyar szemészet történetéhez. – Egy 150 év előtti csodaszerről. – Egy 150 év előtti elmebetegről. – Egy 150 év előtti tífuszjárványról. (Betegápolásügy, 1941)
Adatok a torokgyík történetéhez. (Gyógyászat, 1941)
Paracelsus Theophrastus. (Egészség, 1942)
Az epilepszia gyógyítása a régi magyaroknál. – Az erdélyi fejedelemség orvosi és egészségügyi viszonyai Apafi Mihály idejében. (Betegápolásügy, 1942)
Hoffner József sérelmei a pesti egyetemen. (Közlemények az összehasonlító élet- és kórtan köréből, 1943)
Lipóczi Keczer Ambrus betegsége. – Egy múltszázadbeli reklámorvos. (Betegápolásügy, 1943)
200 év előtti vélemény a magyar közegészségügy magyarításáról. 1–2. (Egészség, 1943)
Br. Bánffy György utolsó napjai és halála. – Adatok a Szent Rókus Kórház történetéhez. (Betegápolásügy, 1944)
Első magyar nyelvű tankönyvünkről. (Állatorvosi Lapok, 1944)
A variola-oltás kezdete Magyarországon. (Orvosok Lapja, 1948)
Az első magyar fürdőügyi tanulmányút. (Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 1956)
Schoepf Ágoston a pesti egyetemen. (Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 1957)
Egy orvostörténész visszaemlékezései. (Orvostörténeti Közlemények, 1976)
Kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetéből. Válogatás D. A. írásaiból. Vál., szerk. Gazda István. (A Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára. Bp., 2002)
Újabb kuriózumok az orvostudomány magyarországi történetéből. Gyógyvizekről, patikákról, járványokról, orvosdoktorokról, kirurgusokról, bábákról az 1740 és 1790 közötti feljegyzésekben. Válogatás D. A. írásaiból. Vál., szerk. Gazda István. (A Magyar Tudománytörténeti Szemle Könyvtára. Bp., 2005).
Irodalom
Irod.: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Karasszon Dénes: D. A. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1973)
Zábó András: 100 éve született D. A. (Orvosi Hetilap, 1990. 38.)
Szegedi egyetemi almanach. II. köt. SZOTE. 1921–1996. (Szeged, 1997)
Karasszon Dénes: D. A. egyetemi magántanár emlékezete. (Magyar Állatorvosok Lapja, 1998)
A múlt magyar orvostörténészei. Sajtó alá rend. Gazda István. (Piliscsaba–Bp., 2002)
Mészáros M. János: Az állatorvos-képzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai. (Bp., 2007). Megjegyzés: Daday András 70 évesen megpályázta a kandidátusi fokozatot. Az akkor 142 tudományos dolgozattal rendelkező egyetemi tanár kérelmét az MTA–TMB elutasította, hivatkozva az 1945. évi népbírósági ítéletre (1959. jún. 6-án)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
