Horn Ede

Született: 1825. szeptember 25. Vágújhely, Nyitra vármegye
Meghalt: 1875. november 2. Budapest
Temetés: 1875. november 7. Budapest
Temetési hely: Izraelita Sírkert

Család

Sz: Einhorn Gerzson (1793–1883) gyapjúkereskedő. Testvére: Horn Antal (1834–1906) újságíró, Einhorn Henrik, Einhorn Jakab, ill. Herzog Jakabné Einhorn Terézia és Glücklich Ignácné Horn Sarolta. F: Ragondet Lujza belga állampolgár, egy belga katonatiszt, ezredes leánya. Fia: Horn Emil (1858–1937) író, történész, műfordító, az MTA külső tagja, ill. Horn Ödön, Horn Elvira, Horn Emma és Horn Eliza.

Iskola

Nyitrán, Pozsonyban és Prágában zsidó teológiát és latinnyelvi tanulmányokat folytatott (1838–1841), a pesti tudományegyetemen bölcselet és teológiát (1845–1847), a forradalom után, a lipcsei egyetemen közgazdaságtant és filozófiát tanult (1850–1851).

Életút

A Pressburger Zeitung segédszerkesztője (1841–1844), német nyelvű zsidó lapok (Zeitung des Judenthums, Orient) külső munkatársa (1844–1845). Pestre költözése után a Pester Lloyd, a Pesti Hírlap, a Jelenkor és a Hetilap munkatársa (1845–1848). A forradalom és szabadságharc idején a Der ungarische Israelit c. hetilap szerkesztője (1848. ápr.–júl.). A forradalom bukása után Prágában (1850), Lipcsében és más német városokban élt (1850–1851), Brüsszelben telepedett le, ahol német lapokat tudósított (1851–1855). A párizsi világkiállítás után családjával Párizsban telepedett le, a Journal des Debats munkatársaként tevékenykedett (1855–1864: megszakítással), a lapban közgazdasági szakmai dolgozatain kívül igen nagy propagandát fejtett ki Magyarország érdekében. A párizsi kereskedelmi iskola r. tanára (1866–1868), egyúttal a párizsi Avenir National c. lap alapító szerkesztője (1865-től), az Association (1865–1866) és a Cooperation c. gazdasági lapok belmunkatársa (1867–1868). Jókai Mór hívására végleg hazatért, a Neue Freier Lloyd szerkesztője (1869–1875). Ellenzéki programmal országgyűlési képviselő (Pozsony, 1870–1872; Vágújhelyi választókerület, 1872–1875); Budapest, Erzsébetvárosi választókerület, 1875). A Kereskedelemügyi Minisztérium államtitkára (1875).

A magyar–zsidó együttélés és identitás egyik korszakos jelentőségű személyisége, a 19. sz. igen nagy hatású újságírója és gazdasági publicistája. Rabbinak készült, ám már első, még német nyelvű írásaiban is egy modern, reformtörekvéseket hirdető zsidóság mellett tett hitet. A Zeitung des Judenthumsban megjelent írásai magára vonták ortodox hittestvéreinek haragját, ezért elhagyta vágújhelyi otthonát és Pestre költözött. A fővárosban nagy feltűnést keltett a pesti lapokban megjelent, a zsidóság emancipációját hirdető publicisztikáival és kisebb történeti dolgozataival (Zur Judenfrage in Ungarn címmel kötetben is megjelentette 1847-ben). Mint a főrabbit többször helyettesítő samesz elsők között mondta el a zsinagógában a szokásos imádságokat a héber és a német nyelv mellett magyar nyelven is, majd a forradalom kitörése után, a magyarság mellett kiálló magyar nyelvű beszédeivel országos hírnevet szerzett. Buda visszavétele (1849. máj. 21.) után elmondott igen híres pünkösdi beszéde szenvedélyesen buzdított a haza védelmére, Pest-Buda újabb eleste után, az orosz–osztrák egyesült csapatok elől Komáromba menekült, ahol tábori izraelita lelkészként, katonai rangban szolgált. Komárom kapitulációjakor szabadon engedték, menlevelet (= Geleitschein) kapott, de kitiltották a fővárosból (1849. okt. 5.), ezért visszatért szülőhelyére, Vágújhelyre (1849–1850). Az 1850-es években, Prágában, ill. Lipcsében és más németországi városokban élt és több monográfiában dolgozta fel az 1848–1849. évi forradalom és szabadságharc történetét, a zsidóság szerepét a forradalomban. Kossuth Lajosról illegálisan megjelentetett és elkobzott műve miatt ismét menekülnie kellett (ekkor változtatta meg a nevét is Hornra); Brüsszelben, majd Párizsban működött. Az itáliai események (= piemonti–francia–osztrák háború) hatására reménykedett egy újabb magyar forradalomban: névtelenül egyre-másra bocsátotta ki röplapjait, pamfletjeit; írásaiban igyekezett a nyugat-európai közvélemény figyelmét a magyarországi helyzetre felhívni, összefüggést és kapcsolatot keresett az olaszországi események és a magyar ellenállás között (1859–1863; egyes adatok szerint Garibaldi magyar légiójához is csatlakozott: 1860). Reményeiben csalódva Egyiptomba ment: Alexandriában és Kairóban élt, az egyiptomi kormány gazdasági tanácsadójaként dolgozott (1863–1864). Betegsége miatt visszatért Franciaországba, s az 1860-as években már szinte kizárólag csak gazdasági kérdésekkel, az iparszabadsággal, a szabad kereskedelemmel, adó- és pénzügyi reformokkal foglalkozott. Kezdeményezte a párizsi munkás önsegélyző egyesület és a munkás hitelintézet megalakítását (később az igazgató tisztet is elvállalta). Már 1867-ben hazatért Magyarországra, ám akkor azon terve meghiúsult, hogy átvegye a Pester Lloyd szerkesztését. Rövid ideig még Párizsban tartózkodott, végleg hazatérve újságíróként, majd országgyűlési képviselőként – Jókai Mórral közösen – egy független magyar nemzeti bank mellett érvelt, szorgalmazta az adók és az éves költségvetés rendezését, egységesítését és átláthatóságát. Írásai 1850-ig Einhorn Ignác, 1850-től elsősorban Horn Ede néven jelentek meg, német nyelvű dolgozatait többször Horn Eduard, francia írásait Horn Edouard néven jegyezte.

Emlékezet

Budapesten, a Belvárosban (IV. kerület Váci utca 13.) élt és hunyt el, a Salgótarjáni úti Izraelita Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben). Vágújhelyi szülőházán arcképes emléktábláját leplezték le (1912-ben). Róla nevezték el a budapesti terézvárosi Horn Ede utcát (1912-től 1963-ig: 1834-től Dávid utca [Davidgasse]; 1963-tól Weiner Leó utca). Franciaország érdekében írott német nyelvű cikkeit fia, Horn Emil fordította le franciára és adta ki Párizsban (La grande nation címmel, 1891-ben). Munkásságával az utóbbi években Fenyő István és Miskolczy Ambrus foglalkozott. Fenyő István részletesen elemezte és magyar nyelvre is lefordította nagy művét, A forradalom és a zsidók Magyarországon című monográfiáját (2000-ben), Miskolczy Ambrus életútját és munkásságát dolgozta fel (2007-ben).

Elismertség

A Zur Arbeit szabadkőműves páholy főmestere. Az MTA Nemzetgazdasági és Statisztikai Bizottsága tagja (1874-1875). A Budapest-terézvárosi Iparbank elnöke. A Pest-budai Munkásképző Egylet alapító tagja.

Szerkesztés

A Conversations Lexikon munkatársaként a magyarországi szócikkek szerzője (az 1860-as évektől). A fentieken kívül írásai emigrációban, Belgiumban a brüsszeli Independance Belge, a Revue és a La Libre Recherche c. lapokban, Franciaországban a Courier du Dimanche-ba, a Le Siècle-be, a Constitutionel-be, a Revue Contemporaine-be, a L’Opinion Nationalba, a Journal des Économistes-ban, az Almanach Cooperatif-ba és a Société d’Économie Politique-ban jelentek meg. A francia Revue Contemporaine ún. szemleírója, valamint a német Kölnische Zeitung, a Bremer Handelsblatt és a belga Économiste levelezője.

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013