Lauschmann Gyula
orvos, történetíró
Született: 1861. szeptember 23. Székesfehérvár
Meghalt: 1918. október 8. Székesfehérvár
Temetés: 1918. október 10. Székesfehérvár
Temetési hely: Szentháromság Temető
Család
Sz: Lauschmann József takarékpénztári titkár, Feld Jozefa. F: Dubovszky Olga. Fia: Lauschmann László, Lauschmann Géza, Lauschmann Dénes; leánya: Lauschmann Márta.
Iskola
A ciszterci rend székesfehérvári főgimnáziumában éretts. (1880), a budapesti tudományegyetemen orvostudori okl. szerzett (1884).
Életút
A budapesti tudományegyetem Élettani Intézetének gyakornoka (1884–1885). A Fővárosi Szent Rókus Kórház és az Üllői út Új Kórház (= Szent István Kórház) alorvosa (1885–1888). Székesfehérvárott telepedett le, a Megyei Közkórház alorvosa (1889–1891), Fejér vármegye tb. főorvosa (1891–1900), a székesfehérvári Szent György Kórház osztályvezető főorvosa (1900-től).
Orvosként a gümőkór nem hagyományos eseteinek vizsgálatával, a tbc és a bőr- és gyomorbetegségek összefüggéseivel foglalkozott. Különösen értékesek Székesfehérvár és Fejér vármegye történetével, a helyi ciszterci rend múltjával, művelődéstörténetével kapcsolatos dolgozatai. Kapcsolatba került a pályakezdő Szekfű Gyulával, aki Bécsből segítette tervezett nagy művének, Székesfehérvár történetének megírásában. Szekfű megküldte Lauschmann-nak a bécsi levéltárakban található, Székesfehérvárra vonatkozó 1763–1799 közötti iratok jegyzékét, valamint a Székesfehérvár 1544. évi elestére vonatkozó adatokat.
Székesfehérvárott (Szent István tér 10.) élt és tevékenykedett, a helyi Szentháromság Temetőben nyugszik. Székesfehérvár történetét feldolgozó monográfiája halála után jelent meg (1993–1996-ban). Szülőházát emléktáblával jelölték meg (2007-ben). Nevét vette fel a székesfehérvári Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskola.
Főbb művei
F. m.: orvosi írásai: A gümőkór fellépésének egy ritka módja. – Az ichthyol mint a csúzos ízlobok gyógyszere. – Gyógyeljárásaink egyes bőrbántalmaknál. – Meningitis cerebrospinalis egy esete. (Gyógyászat, 1886)
Agaricin és a tüdővészesek izzadása. – A phosphormérgezésrl kóresetek kapcsán. (Gyógyászat, 1887)
Az agyburok gümős lobja és a gyomorlágyulás. (Gyógyászat, 1888)
történeti dolgozatai: A magyarországi ciszterci apátságok vázlatos története. (Székesfehérvári Hírlap, 1893)
Adatok a magyarországi járványok történetéhez, tekintettel Székesfejérvár városára. (Székesfehérvár, 1898)
A székesfehérvári színészet múltja. (Székesfehérvár, 1899)
Vörösmarty költészetének viszonya az orvostudományhoz. (Székesfehérvár, 1901)
Arany János balladái és az elmekórtan. (Székesfehérvár, 1903)
A szív valósága és költészete. (Székesfehérvár, 1904)
Vörösmarty és Petőfi. – Virág Benedek és Ányos Pál viszonya Székesfehérvárhoz. (Székesfehérvár, 1905)
Kreskay Imre pálos költő. (Katholikus Szemle, 1905)
Mozart emléke. (Székesfehérvár, 1906)
A székesfehérvári műkiállítás tanulságai. (Székesfehérvár, 1906)
A Vörösmarty Kör negyven éve. (Székesfehérvár, 1907)
Fanta Adolf emléke. (Székesfehérvár, 1907)
Székesfehérvár feliratos kövei. (Székesfehérvár, 1910)
Képek Székesfehérvár régi életéből. (Székesfehérvár Naptára, 1910)
Lórodi Eduárd. (Székesfehérvár, 1912)
A Székesfehérvári Önkéntes Tűzoltó Egyesület negyven éve. (Székesfehérvár, 1913)
Gr. Széchenyi Lajos és felesége levelezése. (Budapesti Hírlap, 1913)
1848. márc. 15. Székesfehérvárott. (Székesfehérvár Naptára, 1913)
A Szózat, a Himnusz és a Rákóczi induló. (Székesfehérvár, 1916)
Székesfehérvár régi képei és első mappái. (Székesfehérvár Naptára, 1917)
A székesfehérvári vértes-vitéz szobrának emlékkönyve. Szerk. Vértes Józseffel, Wertheim Pállal. (Székesfehérvár, 1917)
Székesfehérvár két háborús éve a XVII. század kezdetén. (Székesfehérvár, 1918)
Székesfehérvár története. I–IV. köt. A bevezetőt Prohászka Ottokár írta. (Közlemények Székesfehérvár történetéből. Székesfehérvár Város Levéltára kiadványa. Székesfehérvár, 1993–1996; 2. kiad. két kötetben 1998; 3. jav. kiad. DVD-Rom 2011).
Irodalom
Irod.: Magyar színművészeti lexikon. Szerk. Schöpflin Aladár. (Bp., 1929)
Magony Imre: Székesfehérvári olvasókönyv. (Székesfehérvár, 2002)
Csurgai Horváth József: Szekfű és Székesfehérvár. (A negyedik nemzedék és ami utána következik. Szekfű Gyula és a magyar történetírás a 20. század első felében. Szerk. Ujváry Gábor. Bp., 2011). *Szinnyei, UMÉL: eltérő születési adat: szept. 28
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
