Horváth Miklós
történész, muzeológus
1944-ig Márkus Miklós
Született: 1919. december 7. Budapest
Meghalt: 1982. július 28. Budapest
Temetés: 1982. augusztus 9. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Márkus Ödön Sándor (1873–1922) színész, Horváth Ilona (1878–) tanítónő, színésznő. Nagybátyja (édesanyja testvére): Horváth József (†1946) örökbe fogadta. F: 1944-től Pál Ilona középiskolai tanár. Leánya: Horváth Judit (1946. máj. 5. Bp.); fia: Horváth Miklós (1948. szept. 12. Eger).
Iskola
A győri Bencés Gimnáziumban éretts. (1937), a bécsi egyetemen tanult (1938–1939), a Szegedi Tudományegyetemen magyar–történelem szakos középiskolai tanári okl. (1942) a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1945), a történelemtudományok kandidátusa (1960). Petőfi Politikai Tiszti Iskolát végzett (1951).
Életút
A hatvani állami polgári iskola rk. (1942–1945), r. tanára (1945–1947), az egri népi kollégium igazgatója, és Heves vármegye tanfelügyelője (1947–1949), Heves vármegye tankerületi főigazgatója (1949–1950), a Zala Megyei Tanács Oktatási és Népművelési Osztályának vezetője (1950. jún.–nov.). A Magyar Néphadsereg hivatásos tisztje (1951-től), a pécsi Dózsa Lövész Tiszti Iskola Társadalomtudományi Tanszékének tanszékvezető tanára (1951–1952), a Honvéd Kossuth Tüzértiszti Iskola Társadalomtudományi Tanszék Történelem Tantárgyi Bizottságának vezetője (1952–1955). A Hadtörténeti Intézet, Levéltár és Múzeum vezetője (1955–1967), az MSZMP Budapesti Bizottság Propaganda és Művelődési Osztályának munkatársa (1967–1972), a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója (1972–1982). C. egy. tanár (1977-től).
Tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban a magyar kora középkor hadtörténetével, a magyar–szláv kapcsolatok történetével, a magyar határvédelmi rendszer kiépítésének kérdéseivel foglalkozott. Később érdeklődése a II. vh. története felé fordult, jelentős eredményeket ért el a 2. magyar hadsereg doni megsemmisülése körülményeinek tisztázása terén. Múzeumigazgatóként a magyar muzeológiában újdonságnak számító kiállításokat szervezett (Budapest 100 éve, 1973; Így éltek a budapestiek a XVIII. századtól napjainkig 1974, 1976, 1977; Budapest 2000 éve, 1979), amelyek hatására szorgalmazta a fővárosi életmód tárgyainak széles körű gyűjtését. A közművelődési törvény
(1974) megjelenése után elsők között kezdeményezte a múzeumi történelemórákat a diákok számára, valamint tárlatvezetéseket különböző munkáscsoportoknak (pl. szocialista brigádoknak). Számos muzeológiai elméleti írást is közölt.
Emlékezet
Budapesten (Lipótváros, V. kerület Alkotmány utca 5–7.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben, édesapjával közös sírban nyugszik.
Elismertség
Az MKP tagja, hatvani városi szervezetének titkára (1945. máj.–szept.), a városi szakmaközi bizottságának elnöke (1945–1947). A Heves Megyei Pártbizottság választmányi tagja (1947-től).
Főbb művei
F. m.: A magyar állam nemzetközi helyzetének főbb vonásai és a magyar–szláv katonai együttműködés a XI. században. (Hadtörténeti Közlemények, 1956)
Nyugati határvédelmünk stratégiai-taktikai jelentőségének néhány kérdése a XI–XII. században. (Hadtörténeti Közlemények, 1957)
A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál. Forráskiadvány és kand. értek. is. A Hadtörténelmi Intézet Levéltárából összeáll. és a bevezető tanulmányt írta H. M. Münnich Ferenc előszavával. (Bp., 1958; 2. bőv. kiad. 1959)
Az önálló magyar–cseh hadművészet párhuzamos fejlődésének kérdései. (Hadtörténelmi Szemle, 1959)
A Horthy-hadsereg katonapolitikai célkitűzése a II. világháborúban. (Honvédelem, 1959)
Az 1940. évi nyugat-európai hadjárat hadtörténete és hadművészet-története néhány kérdésének kritikája (Hadtörténelmi Közlemények, 1961)
Az egyetemes és a magyar hadművészet története. III/1. köt. 1939–1944 jan. Mucs Sándorral (Bp., 1961)
Egyedül Hitler felelős a második világháború kirobbantásáért? Válasz Borús József, a történelemtudomány kandidátusának kritikai észrevételeire. (Hadtörténelmi Közlemények, 1962)
A magyar hadtörténetírás fejlődése és feladatai 1–2. (Hadtörténelmi Közlemények, 1965–1966)
Pogány József. (Forradalmárok, katonák. Életrajzgyűjtemény. Szerk. Hetés Tibor. Bp., 1968)
A várostörténeti muzeológia néhány főbb kérdése. (Tanulmányok Budapest múltjából. XX. köt. Szerk. is. Bp., 1974)
Budapest felszabadítása és 30 éves fejlődése. Jubileumi kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban, 1975. febr. 13. Kiállítási vezető. (Bp., 1975)
A középkori Buda királyi várpalotája és gótikus szobrai. Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban. Szerk. (Bp., 1976; angolul is)
A magyar–szovjet diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok felvételére irányuló 1924. évi tárgyalásokat motiváló magyar elgondolásokról. (Elméleti és módszertani közlemények. A nemzetközi munkásmozgalom és politika egyes fejezeteiről. Szerk. Kurucz István. Bp., 1980)
Budapest múzeumai. Szerk. Többekkel. (Bp., 1984).
Irodalom
Irod.: Molnár Pál: H. M.: A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál. (Hadtörténelmi Közlemények, 1958)
Szekeres József: H. M.: A 2. magyar hadsereg megsemmisülése a Donnál. (Levéltári Közlemények, 1960)
Borus József: Megjegyzések és kiegészítések H. M. alezredes, a történelemtudomány kandidátusa „Az 1940. évi nyugat-európai hadjárat hadtörténete és hadművészet-története néhány kérdésének kritikája” c. tanulmányához. (Hadtörténelmi Közlemények, 1962)
Létay Miklós: H. M. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002). Megjegyzés: nem az ő műve: Horváth Miklós–Szabó Péter: Pihenj, te néma hadsereg. Riport a Don-kanyarról. (Bp., 1992)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
