Hreblay Emil, polonkai
mezőgazda, állattenyésztő
Született: 1868. április 19. Kassa, Abaúj-Torna vármegye
Meghalt: 1930. február 24. Eperjes
Család
Sz: Hreblay Arnold, bedollai Bálintffy Emília. F: nemesdedinai Dedinszky Adél. Unokája: Horváth Imre (1928–) festőművész.
Iskola
Elemi és középiskoláit Kassán végezte, gazda okl. szerzett.
Életút
Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) Istvántelki Kertészeti Intézetének vezetője, majd az eperjesi Sárosvármegyei Gazdasági Egyesület titkára (1880?–1897), a Földművelésügyi Minisztérium (FM) szakalkalmazottja, előadója, a Baromfitenyésztési Osztály vezetője, egyúttal a Gödöllői Állami Baromfitenyésztő Telep és Munkásképző Iskola első igazgatója (1897–1907). Kolozs és Bihar vármegyék (1907–1910), majd Sáros vármegye gazdasági felügyelője (1910–1920). Az összeomlás után Eperjesen élt és gazdálkodott (1920–1930). Magyar kir. gazdasági főfelügyelő.
Sertés-, kecske-, nyúltenyésztési, ill. növénytermesztési kérdésekkel, elsősorban baromfitenyésztéssel foglalkozott. A baromfitenyésztés minden ágában számos, korában rendkívül népszerű szakkönyvet írt, szakirodalmi tevékenysége nyomán alakultak ki a modern baromfitenyésztés hagyományosnak tekinthető részterületei: a gazdasági baromfitenyésztés, a baromfihizlalás, a baromfitermékek értékesítése és a különböző baromfifajták (pl. lúd-, tyúk-, pulyka-, kacsa stb.) egyedi tenyésztése. Darányi Ignác miniszter megbízta a Gödöllői Állami Baromfitenyésztő Telep és Munkásképző Iskola megszervezésével, majd javasolta új, baromfitenyésztő és -értékesítő, ill. tojásértékesítő szövetkezetek, és tojásgyűjtő állomások létrehozását (néhány év alatt több mint ötven ilyen új szövetkezet alakult). A Baromfitenyésztők Országos Egyesületének (BOE) kezdeményezője, alapító igazgatóválasztmányi tagja (1902–1906), több hazai és nemzetközi baromfi-szakkiállítás rendezője.
Budapesten, majd Kolozsvárott (Ferenc József utca 5.) élt és tevékenykedett, 1920-ban Eperjesre költözött. Kolozsvárott híres ezüstszőrmenyúl-tenyészetet állított fel; tenyészetéből minden évben kedvezményes áron bocsátott rendelkezésre tenyésztésre alkalmas anya- és baknyulakat helyi tanítóknak és lelkészeknek. Eperjesen hunyt el, utolsó éveiben néhány szlovák nyelvű baromfi-tenyésztési szakkönyvet is írt és szerkesztett.
Emlékezet
A Baromfiak (1898–1900) és a Gyakorlati Mezőgazda c. szaklapok szerkesztője (1907–1908).
Főbb művei
F. m.: Tanulmány a takarmányneműek mesterséges eltartásáról. Tanuló és gyakorló gazdák, valamint a gazdaközönség számára. (Kassa, 1891)
Gyakorlati útmutatás a nemesített erdei bükköny termelésére. (A Sárosvármegyei Mezőgazdasági Bizottság kiadványa. Eperjes, 1896)
A latyrus termesztése. (A Sárosvármegyei Mezőgazdasági Bizottság kiadványa. Eperjes, 1897)
Baromfi-keresztezési kísérletek. (Kísérletügyi Közlemények, 1899)
Baromfi-értékesítő szövetkezetekről. (Bp., 1900)
A gazdasági baromfitenyésztésre vonatkozó általános tudnivalók. (Bp., 1900; 2. bőv. és jav. kiad. 1901; 3. átd. és bőv. kiad. 1904)
Tyúktenyésztés. Szöveg közé nyomott 35 ábrával. (Bp., 1900; 2. kiad. 1902; 3. átd. kiad. Kolozsvár, 1909)
A baromfi hizlalása és a hízott baromfi értékesítése. (Bp., 1900; A borítékon: A baromfiak hizlalása. 2. bőv. és jav. kiad. 1906)
A baromfitermékek értékesítése. Útmutatás arra, miképpen lehet a baromfitenyésztés összes termékeit piacra való helyes előkészítés által értékesebbé és a szövetkezetek alakításával a jövedelmet nagyobbá és biztossá tenni. (Bp., 1901)
Pulykatenyésztés. Szöveg közé nyomott 35 ábrával. (Bp., 1901; 2. teljesen átd. kiad. 1907)
Lúd- és kacsatenyésztés. Szöveg közé nyomott 35 ábrával. (Bp., 1901; 2. átd. és bőv. kiad. Kolozsvár, 1909)
A mesterséges keltetés. (Tyúktenyésztés. Bp., 1902; és külön átd.: Bp., 1903)
A kendermagos magyar tyúk. (Tyúktenyésztés. Bp., 1902; és külön átd.: Bp., 1903)
Baromfitenyésztés, mely felöleli és tárgyalja a hazai és külföldi baromfifajtákat, tenyésztési eljárásokat, az értékesítést és a baromfibetegségek orvoslását. Kézikönyv a nép részére és tankönyv az ifjúság számára. 115 szövegközti ábrával. (Bp., 1905)
Az ezüst szőrmenyúl tenyésztése és értékesítése. (Nagyvárad, 1907)
Baromfitenyésztés. I–II. füz. (A Köztelek Olcsó Könyvtára. I. évf. 5–6. füz., Bp., 1909)
A magyar erdélyi szarvasmarha standardja. lovag Sperker Ferenccel, Szász Ferenccel. (Állattenyésztési Szemle, 1910)
Állattenyésztés és állattenyésztési közigazgatás. – Állattenyésztési kérdések a kolozsvári gazdasági kerületben. 1–5. – Javaslat az ország szarvasmarha-állományának szaporítására. (Állatorvosi Lapok, 1910)
Apaállatszemlék és az állatorvosok szerepe. (Állatorvosi Lapok, 1911)
Baromfitenyésztés. I–III. füz. A gazdasági baromfitenyésztésre vonatkozó általános tudnivalók és a gazdasági baromfifajták ismertetetése. Az I–II. füz. új, átd. kiadása is. (A Köztelek Olcsó Könyvtára. I. évf. 5–7. füz., Bp., 1912)
Házinyúltenyésztési útmutatás. Összeáll. (Eperjes, 1917)
A kecsketenyésztés és annak haszna. (A Hangya Szövetkezetek a mezőgazdasági termelés szolgálatában. 18. Bp., 1919)
Miképpen rendezzük be baromfitenyészetünket, hogy abból hasznunk is legyen? (A Hangya Szövetkezetek a mezőgazdasági termelés szolgálatában. 19. Bp., 1919)
A hússertéstenyésztés. (A Hangya Szövetkezetek a mezőgazdasági termelés szolgálatában. 20. Bp., 1919)
A házinyúltenyésztés, a hús és a szőrme értékesítése. (A Hangya Szövetkezetek a mezőgazdasági termelés szolgálatában. 21. Bp., 1919)
Házinyúltenyésztés. (A Gazda, 1928)
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
