Huss Richárd
nyelvész, művelődéstörténész, germanista
Született: 1885. február 2. Beszterce, Beszterce-Naszód vármegye
Meghalt: 1941. február 14. Debrecen
Család
Evangélikus iparos családból származott; apja ács-, majd építőmester volt.
Iskola
Középiskoláit Besztercén végezte, a kolozsvári és a bécsi tudományegyetem hallgatója, a strassburgi egyetemen német nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári okl. (1908), az erdélyi nyelvjárások tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1912).
Életút
A nancyi (1908–1910), a bordeaux-i egyetem német nyelvi lektora (1911). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1912–1913), a debreceni Református Főiskola rk. (1913), r. tanára (1914–1918). A debreceni Tisza István Tudományegyetem rk. (1914–1918), ny. r. tanára és a Német Fonetikai Intézet alapító igazgatója (1918-tól).
Kutatóként elsősorban az erdélyi szászok történetével, művelődéstörténetével, az erdélyi német nyelvjárások történetével, germán filológiai kérdésekkel foglalkozott, Magyarországon elsők között vizsgálta a luxemburgi nyelv sajátosságait, e tárgyban írott dolgozatai nemzetközileg is kiemelkedőek. Jelentős szerepet játszott az erdélyi német nyelvatlasz munkálataiban. Tanulmányozta továbbá a magyarországi német nyelvű irodalmat, összegyűjtötte a hazai háborús költészet német alkotásait. Kultúrpolitikusként a két vh. közötti magyarországi németség kulturális életének meghatározó személyisége és irányítója, az ún. népi németek mozgalmának szervezője, a Volksbund alapító tagja volt. Elsők között népszerűsítette a német nemzeti szocializmust (dicsőítő előadást tartott róla a Keresztény Nemzeti Ligában, 1934. dec. 2-án), majd járt Berlinben is, ahol előadta a magyarországi németek iskolaügyeire vonatkozó nemzetiségi panaszokat (1937-ben). Miután tüntetéseken tiltakoztak ellene a diákok Debrecenben, Hóman Bálint miniszter fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene (végül is felmentették, 1938-ban).
Emlékezet
Az I. vh. után Debrecenben telepedett le (a Simonyi út 26-ban lakott), Debrecenben hunyt el, szülővárosában temették el.
Elismertség
A Luxemburgi Tölgylomb Koronarend tagja. A Tisza István Tudományos Társaság r. tagja. Az Ungarländische Deutsche Volksbildungsverein elnökhelyettese (1934–1935), a Volksdeutsche Kameradschaft (= Népi Németek Bajtársi Szövetsége) társelnöke (1935–1938). A Luxemburgischer Sprachverein tb., a müncheni Deutsche Akademie l., a Svensk–Ungarische Sällskapet külső tagja. Az Alemannia Diákszövetség tagja.
Elismerés
Prinz–Eugen-díj (1941).
Szerkesztés
A Südost Forschungen társszerkesztője, a Deutschen Volksboten kiadója.
Főbb művei
F. m.: Vergeleichende Lautlehre des Siebenbürgisch–Moselfrankisch–Ripuarischen mit den moselfranzösichen und wallonischen Mundarten. Egy. doktori értek. is. (Hermannstadt, 1908)
Leid und Freud in Musenarmen. Versek. (Leipzig–Hermannstadt, 1909)
Az erdélyi német nyelvjárás tanulmányozás mai állása. (Német Philologiai Dolgozatok. 5. Bp., 1913; németül is)
Siebenbürgisch-deutsches Sprachatlas. (Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde. Hermannstadt, 1914)
Hände weg! Deutsch–ungerländische Kriegsgedichte aus dem Weltkrieg. 1914–1917. – Ne bánts!… Magyarországi német háborús költészet. Szerk. (Debrecen, 1917)
A gótok háborús költészete. (A debreceni tudományegyetem népszerű főiskolai tanfolyamán tartott előadások. 20. Debrecen, 1918)
A Nibelungének fejlődése és a pannoniai tradíció. (A debreceni tudományegyetem népszerű főiskolai tanfolyamán tartott előadások. 24. Debrecen, 1919)
Die Besiedlung des Sachsenlandes in Siebenbürgen. 1 térképmelléklettel. (Zeitschrift für Deutsche Mundarten, 1923)
Der Name der Germanen. – A germánok és nevük. (A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság I. Osztályának Kiadványai. I. köt. 3. Debrecen, 1924)
Luxemburgische Uhrheimatfrage die Siebenbürger Sachsen. (Leipzig, 1926)
Pfefferkorn. Humanizmus és reformáció. (Debrecen, 1926)
Studien zum Luxemburgischen Sprachatlas. (Luxemburg, 1927)
Die siebenbürgische Landschaft und ihre Sagen. (Jahrbuch der Luxemburgischen Sprachgesellschaft, 1927)
A „Tell Vilmos” forrásai.– A természet Schiller „Tell Vilmosában.” – A „Scarniunga” és az „Aqua nigra” nevű folyók mint Walamir pannóniai birodalmának határai. (Debreceni Szemle, 1927)
Geistesgeschichtlicher Überblick über das Schriftum des Siebenbürger Deutschen. (Vorlesungen. Debrecen, 1929)
A „Nemetes” törzs Feistnél. (Debreceni Szemle, 1929)
Nordsiebenbürgische Sprichwörter. (Jahrbuch der Luxemburgischen Sprachgesellschaft, 1930)
Az ún. indogermán labiovelárisok kérdéséhez. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1933)
Die Familienname Huss in Luxemburg und Siebenbürgen und das Geschlecht der gotisch-altbairischen Huosi. (Jahrbuch der Luxemburgischen Sprachgesellschaft, 1933)
Goethe halálának 150 éves évfordulójára. H. R. előadása Goethéről. (Debrecen, 1933)
A nemzeti szociálizmus Németországban és a Nemzeti Liga Magyarországon. (Debrecen, 1934)
Die Erstürmung der Burg Ofen und die Befreiung Ungarns von der Türkenherrschaft. (Volksbücher der Neuen Heimatsblätter. 1. Pécs, 1936).
Irodalom
Irod.: A Tiszántúli Szépmíves Céh almanachja. 1932. Szerk. Benyovszky Pál és Szalacsy Rácz Imre. (Debrecen, 1931)
Magyar politikai és közigazgatási compass. 1919–1939. Szerk. Madarász Elemér. (Bp., 1939)
Halálhír. (Nemzeti Újság–Pesti Hírlap, 1941. febr. 15.)
Klein, K. K.: Universitätprof. Rudolf Huss zum Gedächtnis. (Deutsche Forschungen in Ungarn, 1941)
Kalmár S.: Prof. H. R. über die magyarisch–indogermanische Verwandtschaft. (Deutsche Forschungen in Ungarn, 1942)
Klein, K. K.: Rudolf Huss. Lebensbild eines volksdeutschen Forschers und Kämpfers. (Bp., 1943)
Hutterer, C. J.: Geschichte der ungarndeutschen Mundartforschung. (Berlin, 1960)
Magyarországi diákok németországi egyetemeken és főiskolákon. 1789–1919. (Bp., 2001).
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
