Huszka József
etnográfus, művészettörténész, festő
Született: 1854. november 20. Kiskunfélegyháza, Pest vármegye
Meghalt: 1934. március 31. Budapest
Család
Sz: Huszka Ferenc csizmadia iparos, Bauer Mária. Testvére: Huszka Ödön jogász, törvényszéki bíró. Unokaöccse Huszka Ödön fia Huszka Jenő (1875–1960) zeneszerző. F: 1887-től Mélik Anna.
Iskola
Középiskoláit Kiskunfélegyházán, Szegeden és Szarvason végezte, a szarvasi evangélikus gimnáziumban éretts. (1872), a budapesti József Műegyetem (1872–1873), az Országos Magyar Kir. Mintarajztanoda Rajztanárképezdéjének hallgatója (1873–1876), rajz szakos tanári okl. szerzett (1876).
Életút
A dési polgári fiúiskola (1876–1877), a zentai állami gimnázium (1877–1878), a sepsiszentgyörgyi polgári leány- és fiúiskola rajztanára (1879–1890); közben katonai szolgálatot teljesített (1878–1879). Mivel tanári tevékenysége alatt nagy mennyiségű etnográfiai és művészettörténeti anyagot gyűjtött össze, gyűjtött anyagának feldolgozására szabadságot kapott (1885–1888). A nagykállói polgári gimnázium rajztanára (1890–1891), a budapesti kegyesrendi főgimnázium r. tanára (1891–1920) és igazgatója (1918–1920). A József Műegyetem előadó tanára.
Művészettörténészként és etnográfusként elsősorban a magyar díszítőművészet fejlődéstörténetével, őstörténeti vonatkozásaival foglalkozott, a magyar népi díszítőművészetet az indiai, a perzsa és a turáni népek művészetével rokonította. Elméletét erősen vitatták, munkássága azonban jelentős hatást gyakorolt a magyar jelleget kereső iparművészetre és építészetre (elsősorban Lechner Ödön szecessziós munkásságára). Élete végéig gyűjtötte a székely népművészet alkotásait, elsősorban a székelyföldi faragott kapukat. A Székely Nemzeti Múzeum alapító tagja (1879. szept. 15-én), majd a Múzeum és a Műemlékek Országos Bizottsága megbízásából több éven át erdélyi gyűjtőutakon vett részt (1881-től), ill. megkezdte a Székelyföld kora középkori templomfreskóinak feltárását (1882-ből); az előkerült freskók mindegyikéről rajzokat is készített. A freskók tanulmányozása után úgy vélte, hogy egy addig ismeretlen székely festőiskolára bukkant. Összesen 23 székelyföldi templom falfestményeit fedezte fel és tárta fel (pl. Bögözön, Gelencén, Székelydályán, Székelyderzsen stb.). Leírta továbbá a Székely Nemzeti Múzeum úrihímzés-formakincsét (Nagy Gézával, 1881–1888), megtervezte a budapesti országos kiállítás egyik (székely) főkapuját (1885). Művészként romantikus képeket, arcképeket és hangulatos erdélyi tájképeket festett, templomi freskókat restaurált. Tudománynépszerűsítő tevékenysége is jelentős.
Kiskunfélegyházán született, szülőháza: I-es tized 52. szám (= Dobó utca), később Mágocson (Csongrád vármegye) telepedett le, majd Budapesten élt és tevékenykedett. Budapesten hunyt el, az Óbudai Temetőben nyugszik. Születésének 150. évfordulóján, hagyatékából (rajzok, fotók, gyűjtött tárgyak) a Néprajzi Múzeum emlékkiállítást rendezett (2005. máj. 14.–2006. márc. 5.).
Elismertség
A Szent István Akadémia r. tagja (1915-től). A Magyar Iparművészeti Társulat (1885-től), az Országos Képzőművészeti Tanács (1901-től) tagja, a Magyar Rajztanárok Országos Egyesülete tagja (1903-tól), t. tagja. A Magyarországi Néprajzi Társaság alapító tagja, a Régészeti és Embertani Társaság t. tagja, a Magyar Mérnök és Építész Egyesület (MMÉE) tagja. A Rajztanárvizsgáló Bizottság tagja.
Főbb művei
F. m.: Magyar díszítési motívumok a székely földön. H. J. rajztanár jelentése a Székelyföldről, 1883. Három mintával. (A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője, 1883 és külön: Sepsiszentgyörgy, 1885)
Magyar díszítmények. Kézi rajzok. (Sepsiszentgyörgy, 1884)
A Szent László-legenda székely falképekben. – Magyar szentek a székely földön. (Archaeologiai Értesítő, 1885)
Magyar díszítő styl. Metszette Morelli Gusztáv. 45 műlappal. (Bp., 1885)
Egy szűcsmester rajzkönyve 1836-ból. – A debreczeni czifra szűr. (Művészi Ipar, 1885–1886)
Székely festőiskola a XV. században. (Archaeologiai Értesítő, 1887)
Teremtsünk igazán magyar műipart! Válasz Potsa József… azon kérése, hogy mi lett a magyar stílből. 1 táblával. (Sepsiszentgyörgy, 1890)
A csíkmenasági templom falfestményei. (Archaeologiai Értesítő, 1890)
Hazai ornamentikánk eredete és nemzetisége. (Magyar Mérnök- és Építész Egyesület Közlönye, 1890)
Magyar díszítési motívumok a Székelyföldön. (A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője, 1891 és külön: Sepsiszentgyörgy, 1891)
Nemzeti építészetünk múltja és jelene. (Magyar Mérnök- és Építész Egyesület Közlönye, 1892)
A mezőtelegdi ev. ref. templom falképei. (Archaeologiai Értesítő, 1892)
Ornamentikai adatok a magyarok őstörténetéhez. (Századok, 1892)
A Rubigall-féle ajtó a zólyomlipcsei várban. (Archaeologiai Értesítő, 1894)
A székely faház. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1894)
A bessenyői, háromszékmegyei templom és falképei. (A Székely Nemzeti Múzeum Értesítője, 1895)
A székely ház. A függeléket, Az árják és ugorok érintkezéséről, írta Fiók Károly. 85 szövegábrával, 37 fénynyomatú és 3 színes táblával. (Bp., 1895; új címlapkiadás Bp., 1920)
Hankó Vilmos: Székelyföld. A képeket rajzolta Goró Lajos, H. J. és Tull Ödön. 115 eredeti képpel és lapszámozáson belül számos szövegközti ábrával. Festett, aranyozott kiadói vászonkötésben. (Az Erdélyrészi Kárpát Egyesület kiadványa. Bp., 1896)
A mezőcsáthi kórus. (Magyar Iparművészet, 1897)
A bögözi – Udvarhely megye – faliképek. (Archaeologiai Értesítő, 1898)
Tárgyi ethnográfiánk őstörténeti vonatkozásai. (Néprajzi füzetek. 7. Bp., 1898)
Magyar ornamentika. Írta és rajzolta. 50 – ebből 12 színes – táblával. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1898; és külön: Bp., 1898; németül: Bp., 1900)
Csécsi falképek. (Archaeologiai Értesítő, 1899)
A régi hazai ornamentika. (Magyar Iparművészet, 1899)
A magyarság háza. (Ethnographia, 1899)
Temetőfejfa, kopjafa. (Néprajzi Értesítő, 1902)
Rajzoló geometria. I–IV. köt. A gymnasiumok 1–4. osztálya számára. (Bp., 1902–1903; 2. kiad. 1908)
Az istenfa. 121 képpel és ábrával. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1908 és külön: Bp., 1908–1909; új kiad. Bp., 1921–1924: több lenyomat)
Honfoglaló őseink ornamentikája. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1910 és külön: Bp., 1910)
A magyar ornamentika hun eredete. (Magyar Mérnök és Építész Egylet Közlönye, 1912 és külön: Bp., 1912)
A magyar ornamentika története. (Bp., 1923)
A székelykapuk meséje. (Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára. Szerk. Csutak Vilmos. Sepsiszentgyörgy, 1929)
A hunnok ugorsága. (Levente [folyóirat], 1930)
A magyar turáni ornamentika története. Írta és rajzolta. H. J. (Bp., 1930)
Hankó Vilmos: Székelyföld. A képeket rajzolta Goró Lajos, H. J. és Tull Ödön. 115 eredeti képpel és lapszámozáson belül számos szövegközti ábrával. Hasonmás kiad. (Bp., 1993; 2. kiad. 1998; 3. kiad. 2003)
A magyar turáni ornamentika története. Írta és rajzolta. H. J. Hasonmás kiad. (Bp., 1994; 2. kiad. 1996)
Az istenfa. (Örökségünk. Új kiad. Debrecen, 1994)
Tárgyi ethnográfiánk őstörténeti vonatkozásai. (Főnix Téka. Új kiad. Debrecen, 2000)
A székely ház. A függeléket, Az árják és ugorok érintkezéséről, írta Fiók Károly. 85 szövegábrával, 37 fénynyomatú és 3 színes táblával. Hasonmás kiad. (Főnix téka. 2. Debrecen, 2005).
Irodalom
Irod.: H. J. (Irodalomtörténet, 1934)
H. J. (Rajzoktatás, 1934)
Kishonthy Zsolt: H. J., a „magyar stílus” előharcosa. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1988 és Tanulmányok Szabadfalvi József tiszteletére. Miskolc, 1988)
Jurecskó László: H. J., a „magyar stíl” előharcosa. (Magyar Szemle, 1994)
Csorba Csaba: H. J.: A magyar turáni ornamentika története. (Honismeret, 1995)
Sz. Gazda Enikő: A Székely Nemzeti Múzeum. 1875–2000. (Sepsiszentgyörgy, 2002 + CD)
Boér Hunor–Kodolányi János: H. J. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002)
Basics Beatrix: H. J., a rajzoló gyűjtő. A Néprajzi Múzeum időszaki kiállításáról. (Magyar Múzeumok, 2005)
Látogatóban. H. J., a rajzoló gyűjtő. (Élet és Tudomány, 2005. 24.)
H. J., a rajzoló gyűjtő. A Néprajzi Múzeum kiállítása. 2005. máj. 14.–2006. márc. 5. – József Huszka, Collector and Sketch Artist. Exhibition at the Museum of Ethnography. 14. May 2005–March 5. 2006. Kat. (Bp., 2006)
Lővei Pál: H. J., a rajzoló gyűjtő. Kiállítás a Néprajzi Múzeumban. (Holmi, 2006)
Lichner Magda: H. J., a rajzoló gyűjtő. (Magyar Iparművészet, 2007)
Szász András: H. J. Rajztanár, festőművész, művészettörténész, restaurátor, etnográfus. (A Móra Ferenc Közművelődési Egyesület kiadványa. Kiskunfélegyháza, 2007)
H. J. székelyföldi falképmásolatai. Kat. Szerk. Jánó Mihály. (Sepsiszentgyörgy, 2007)
Bata Tímea–Tasnádi Zsuzsanna: „Ez angyallal trombitát fúvatok.” Angyalok, sárkányok és szentek a H. J. által másolt freskókon. (Démonok, látók, szentek. Vallásetnológiai fogalmak tudományközi megközelítésben. Szerk. Pócs Éva. Bp., 2008).
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
