Berend Miklós
orvos, gyermekgyógyász
Bleuer Miklós
Született: 1870. június 18. Nagykálló
Meghalt: 1919. június 24. Budapest
Család
Római katolikus hitre áttért zsidó családból származott. Sz: Bleuer Miklós (1817–1900) orvos, a forradalom és szabadságharc idején a nyíregyházi honvédkórház főorvosa, Lang Mária. Testvére: Berend László (1884–1933) orvos, nyíregyházi főorvos. F: 1904-től Kilényi Júlia (1887–1956) írónő. Fia: Berend Miklós, ifj. (1908–1944) orvos, belgyógyász. Leánya: Kürthy Sándorné Berend Júlia.
Iskola
A budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1892), Párizsban, Berlinben, Lipcsében és Prágában állami ösztöndíjjal tanulmányozta a csecsemővédelmet (1896), a gyermekgyógyászat tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1903).
Életút
A budapesti tudományegyetem Kórbonctani Intézete gyakornoka (1892–1893), a Stefánia Gyermekkórház segédorvosa (1893–1908). A budapesti tudományegyetem tanársegéde (1893–1908) és magántanára (1903–1919); egyúttal a Fehérkereszt Gyermekkórház főorvosa (1908–1919).
A magyarországi anya- és csecsemővédelem kimagasló alakja. Tudományos pályafutásának kezdetén elsősorban az újszülött- és a csecsemőkór élettani és kórtani sajátosságaival foglalkozott, különösen értékesek a gyermekkori tüdőbetegségekkel kapcsolatos megfigyelései. Később érdeklődése a csecsemővédelem és az ezzel összefüggő szociális kérdések felé fordult. Jelentős eredményeket ért el a csecsemőhalandóság vizsgálata terén, a gyermekhigiénés kutatások egyik magyarországi elindítója, kezdeményezte a Fehér Kereszt Országos Lelencház Egyesület megalakítását, valamint más speciális csecsemő- és gyermekvédelmi egyesületek létrehozását. Elsők között javasolta, hogy a munkásnők és egyéb dolgozónők a gyáron belül, ill. munkahelyükön helyezhessék el gyermekeiket, kezdeményezte speciális munkahelyi gyermekhelységek felállítását. Írásaiban, népszerű dolgozataiban és publicisztikáiban egy korszerű anyaság fogalom mellett érvelt: a csecsemőkori bélbajokat véleménye szerint elsősorban az újszülöttek helytelen táplálása és a szoptatás gyakori elmaradása okozza. Az I. vh.-ban harctéri szolgálatot teljesített, frontélményeit harctéri naplójában örökítette meg.
Lakása és rendelője a budapesti belvárosi (= IV. kerület) Eskü tér 8. sz. (ma: V. kerület Március 15. tér) alatt volt. A monitorlázadás idején, a Duna parton sétált, amikor elővette zsebkendőjét. Az ott tartózkodó egyik vöröskatona úgy vélte, hogy ezzel a mozdulattal Berend Miklós a monitoroknak akart jelt adni: ezért agyonlőtte a Mária Valéria utca (ma: Apáczai Csere János utca) és az Eskü tér sarkán (1919. jún. 24-én). Vagyontárgyaitól megfosztott holttestét a Dunába dobták. Felesége pár nap múlva, a Szvetenay utcai (Ferencváros, IX. kerület) halottasházban találta meg és azonosította. Júl. elején a budapesti munkásasszonyok kisebb tüntetéseket szerveztek emlékére. Értelmetlen halála a Tanácsköztársaság kegyetlenségeinek szimbólumává vált, miképpen fia brutális meggyilkolása a nyilas barbárságot leplezte le. Kilényi Júlia férje és fia emlékét is megörökítette a Ne ölj! c. regényében (1946).
Emlékezet
A Stefánia Szövetség (= Országos Stefánia Szövetség az Anyák és Csecsemők Védelmére) alapítója tagja (Juba Adolffal, Madzsar Józseffel, 1917).
Szerkesztés
Írásai elsősorban a Gyógyászatban (1893–1900), az Orvosi Hetilapban (1893–1912), a Magyar Orvosi Archivumban (1896–1897), a Klinikai Füzetekben (1897), a Közegészségügyi Kalauzban (1899), az Orvosok Lapjában (1900–1903), a Magyar Orvosok Lapjában (1902), a Stomatologiai Közlönyben (1902), Az Ujságban (1904–1918), A Gyermek c. lapban (1909), a Gyermekvédelemben (1910), az Orvosképzésben (1912), a Magyar Figyelőben (1913–1916), a Világban (1916) és a Pester Lloydban jelentek meg (1916–1917).
Főbb művei
F. m.: A rostonyás tüdőlob intermittáló lázmenetű alakjairól. (Orvosi Hetilap, 1893)
Gyermekek vérének lúgossága, különös tekintettel azok fertőző betegségeire. (Orvosi Hetilap, 1896)
Szemelvények a budapesti Stefánia Szegénygyermekkórház casuistikájából. Preisich Kornéllal. (Orvosi Hetilap, 1897)
Symmetricus gangräna – Raynaud-féle kór – esete gyermeknél. – Bélinvaginatio spontan gyógyult esete. Kisebb közlések a budapesti Stefánia Gyermekkórházból. (Orvosi Hetilap, 1899. 1.)
A gyermekgyógyászat kompendiuma. Gyakorló orvosok és orvosnövendékek számára. Preisich Kornéllal. Az előszót írta Bókay János. 4 táblával. (Bp., 1899; 2. kiad. 1909)
Adatok a csecsemőkori táplálás kérdéséhez. (Gyógyászat, 1900)
Gyermek-therapia, szakok szerint csoportosítva. Szerk. Többekkel. (Bp., 1902)
Adatok az újszülöttek és csecsemők szájbántalmainak tanához. Közlemény a budapesti egyetem II. sz. Szülészeti és Nőbeteg Kórodájából. A stomatológusok 1902. szept. nagygyűlésén előadta B. M. (Magyar Orvosok Lapja, 1902)
Adatok az újszülöttek köldökkezelésének és fürösztésének kérdéséhez. Közlemény a budapesti egyetem II. sz. Szülészeti és Nőbeteg Kórodájából. Rácz Istvánnal. (Orvosi Hetilap, 1903)
A csecsemők védelme tuberculosis ellen. Magántanári próbaelőadás. (Orvosi Hetilap, 1904. 2–3.)
A csecsemőbetegségek orvoslása. Monográfia. (Therapia a gyógyító tudományok köréből. Bp., 1907)
A szoptatás, a mesterséges táplálás és a csecsemőkori bélbajok. (Az Egészség Könyvtára. 7. Bp., 1908)
A csecsemőhalálozás „magyar” okai. A csecsemővédelem eddigi eredménye és útja a jövőben. Közlemény a budapesti Fehér Kereszt Gyermekkórház Belosztályáról. (Bp., 1910)
A gyermek egészsége. Többekkel. (Bp., 1912)
Säuglingsfürsorge. Többekkel. (Berlin, 1912)
Az exsudativ diathesis a gyermekkorban. (Orvosképzés, 1912)
Mesterséges táplálás és bélhurutok. (A Gyermek Egészsége. 3. Bp., 1912)
Magyarország csecsemőhalálozási statisztikája és a nemzeti szempontok. (Magyar Figyelő, 1913 és külön: Bp., 1913)
A csecsemőhalandóság elleni küzdelem és a háború. (Bp., 1916)
B. M. harctéri naplója. Adatok a magyar honvédség, főképp az 5. huszárezred történetéből. Senyei József honvéd tüzér főhadnagy rajzaival. (Bp., 1916)
Csecsemővédelmi actiónk következő legsürgősebb lépéseinek előkészítése. Közlemény a budapesti Fehér Kereszt Gyermekkórházból. (Orvosi Hetilap, 1917)
Német és magyar anya- és csecsemővédelmi intézmények a háború előtt és azóta. (Az Országos Stefánia Szövetség az Anyák és Csecsemők Védelmére Kiadványai. 14. Bp., 1917)
A tanítás szerepe a csecsemővédelemben és egy javaslat a dajkakérdés megoldásáról. (Az Országos Stefánia Szövetség az Anyák és Csecsemők Védelmére Kiadványai. 15. Bp., 1917)
B. M. harctéri naplója. Adatok a magyar honvédség, főképp az 5. huszárezred történetéből. Senyei József honvéd tüzér főhadnagy rajzaival. Hasonmás kiad. Keménytáblás, egyedi könyvkötői kötésben. (A Históriaantik Könyvkiadó reprint sorozata. Bp., 2012).
Irodalom
Irod.: Bókay János: A gyermekorvostan története. (Bp., 1917)
Bókay János: B. M. (Orvosi Hetilap, 1919)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
A Kis Akadémia negyvenkét esztendeje az ezredik előadásig. 1899–1941. (Bp., 1941)
Preisich Kornél: A magyar gyermekgyógyászati irodalom száz éve. (Bp., 1950)
Szállási Árpád: Pro memoria Nicolaus Berend. (Orvosi Hetilap, 1990. 4.)
Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. (Bp., 2001)
Magyar prágaiak – prágai magyarok. Szerk. Gál Jenő. (Prága, 2002)
Forrai Márta: A tehetséges Klein–Kilényi család. (Remény, 2007).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
