Berendi György
építészmérnök
1934-ig Berger György
Született: 1904. szeptember 24. Budapest
Meghalt: 1980. március Budapest
Család
Sz: Berendi Béla (1867–1929), Wildmann Jolán (1880–1954). F: Káldori Mária iparművész. Leánya: Berendi Eszter (1946. nov. 7.).
Iskola
A bp.-i Eötvös József Reálgimnáziumban éretts. (1922), a düsseldorfi Staatliche Kunstakademie-n építészmérnöki okl. szerzett (1929).
Életút
A kölni J. Koerfer (1928–1930), az olteni F. von Niederhausern (1930), a zürichi Hanhart und Schmid tervezőirodák alkalmazott építésze (1930–1932), majd az utóbbi fiókvállalata, a párizsi Société Anonyme D’Enterprise et D’Architecture Moderne műszaki vezetője (1932–1934). Hazatérése után Budapesten önálló építészmérnök (1934–1935), Stern Pál irodájában alkalmazott építész (1936–1938), önálló építész (1939–1948), egyúttal a Magyar Vasúti Forgalmi Rt. építész szakértője és a Debrecen–Nyírbátori HÉV műszaki tanácsosa. Az Építéstudományi Intézet (ÉTI) Középítési Osztálya, ill. a Magasépítési Tervező Intézet szakosztályvezetője (1948–1949), az Iparterv szakosztályvezetője (1949–1951), a Műszaki Osztály Műszaki Ellenőrző Csoportjának vezetője (1951–1952). Az ÉKME, ill. a BME Építőmérnöki Kar Építéstechnológiai Tanszéke (1952–1959), Épületek Szerkezetei és Tervezése Tanszéke (1959–1966), Magasépítési Tanszéke egy. docense (1966–1970).
Épület-szerkezettani alapkutatásokkal, elsősorban építőanyagok és épületszerkezetek szabványosításával, a típustervezés és a szerkezeti tipizálás kérdéseivel foglalkozott. Több lakóház, középület és ipari létesítmény tervezésében működött közre. (pl.: Margit körút 38. és Ugocsa utca 10. lakóépületek; Fehérvári úti rendelőintézet; Anód egyenirányító gyár; Békéscsabai Szerszámgépgyár, ill. Széll Lászlóval közösen egy ötvenlakásos lakóépületet terveztek: XII. Csaba utca 10. stb.).
Elismertség
A Magyar Szabványügyi Hivatal (MSZH) Épületszerkezeti Szakbizottságának elnöke.
Főbb művei
F. m.: Fa anyagú fal- és mennyezetburkolások, falépcsők és fehérmunkák. 87 ábrával. (A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Bp., 1953)
Módszertani útmutató. Magasépítéstan. Egy. jegyz. (Bp., 1953)
Épületek nedvesség- és víz elleni védelmének elméleti és gyakorlati kérdései. 26 ábrával. (A Mérnöktovábbképző Intézet előadásai. Bp., 1954)
Épületszerkezettan. Egy. jegyz. (BME Gépészmérnöki Kar jegyzetei. Bp., 1954)
A kis keresztmetszetű kémények néhány kérdésének vizsgálata. (Az ÉKME tudományos ülésszakának előadásai. 1955. nov. 11–12. Bp., 1957)
Módszertani útmutató. Mérnöki ismeretek. Egy. jegyz. (Bp., 1957)
Magasépítéstan. 2. Egy. jegyz. (Az ÉKME jegyzetei. Bp., 1958; 2. kiad. 1959)
Festés-mázolás. 85 ábrával. (Ipari szakkönyvtár. Bp., 1960; 2. átd. és bőv. kiad. 1963; 3. jav. kiad. 1967; 4. bőv. és átd. kiad. 1969; 5. kiad. 1972)
Épületasztalos- és szegezőlakatos-munka. – Szobafestő- és mázolómunka. (Építőipari kézikönyv. Főszerk. Valkó Gábor és Valkó Ödön Bp., 1962; 2. bőv. és jav. kiad. 1973)
Építőipari szabványosításunk és típustervezésünk feladatainak elemzése. Benyújtott kand. értek. (Bp., 1964)
Építőipari szabványosításunk és típustervezésünk feladatai. (ÉKME Közleményei, 1965).
Irodalom
Irod.: Halálhír. (Magyar Nemzet, 1980. ápr. 2.).
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
