Karl Lajos
irodalomtörténész
Karl K. Lajos; Karl-Keresztély Lajos
Született: 1875. augusztus 4. Cservenka, Bács-Bodrog vármegye
Meghalt: 1938. augusztus 31. Budapest
Temetés: 1938. szeptember 3. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
F: Szabó Etelka (1895–1962) középiskolai tanár. Fia: Karlócai János (1920–1976) jogász, magashegymászó, kandidátus.
Iskola
Zomborban éretts. (1903), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen francia–magyar szakos középiskolai tanári okl. (1898), a budapesti tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1898), a budapesti tudományegyetemen a francia nyelv és irodalom tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1912).
Életút
A győri főreáliskola (1898–1908), a budapesti IV. kerületi (= belvárosi) községi felső leányiskola és gimnázium r. tanára (1908–1913). A kolozsvári tanárképző intézetben a francia nyelv és irodalom ny. r. tanára (1913–1921), a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Francia Filológiai Tanszékének ny. r. tanára és a Tanszék vezetője (1921–1922), nyugdíjazása után a müncheni (1922–1923), majd a grazi egyetem vendégprofesszora (1923–1925). A párizsi Sorbonne vendégtanára (1912–1913).
Romanisztikával, középkori és újkori francia és burgundi irodalommal, magyar–francia és magyar–spanyol irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok történetével foglalkozott. Feldolgozta Árpádházi Szent Erzsébet korabeli és korai francia recepcióját, vizsgálta a koraközépkori francia mondák magyar vonatkozásait, Pierre Corneille (1606–1684) drámáinak magyarországi hatását, első fordításait. Különösen értékesek az újabb francia irodalommal kapcsolatos kritikái, népszerűsítő és bibliográfiai dolgozatai.
Emlékezet
Néhány írása Karl K. Lajos néven jelent meg (ezen a néven szerepelnek lexikonokban is, önéletrajza szerint a Karl Lajos nevet használta; valójában Karl-Keresztély Lajosnak hívták). Kolozsvárott, az összeomlás után Szegeden, nyugdíjaztatása után Budapesten élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben nyugszik.
Elismertség
A Magyar Néprajzi Társaság választmányi tagja, a Külügyi Társaság tagja. A Folklore Fellows magyar osztályának vezetője.
Főbb művei
F. m.: Madame de Staël és a franczia kritika a tizennyolczadik században. Egy. doktori értek. is. (Bp., 1898)
A modern philologia szemléltető eszközei. (Magyar Paedagogia, 1903)
Aristoteles gondolatai a zenéről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1905)
Korunk világnézete. (A Magyar Filozófiai Társaság Közleményei, 1906)
A francia középiskola és az 1902. évi új tanterv. (Magyar Paedagogia, 1907)
Sully Prudhomme. Eine psychologisch literaturgeschichtliche Studie. (Leipzig–Chemnitz, 1907)
Árpádházi Szent Erzsébet a francia krónikákban. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1907)
Conti herceg Érsekújvár ostrománál. A párisi Arzenál-könyvtárban lévő úti naplójából. (Történelmi Tár, 1908)
Árpádházi Szent Erzsébet és az üldözött nő mondája. (Ethnographia, 1908)
La Hongrie et les hongrois dans le chansons de Geste. (Revue des Langues Romanes, 1908)
Történeti arckép-kiállítás Párisban, 1907. ápr.–jún. – Mátyás király és Nuega városa. – Magyarország a lorrainei költészetben és hagyományban. (Századok, 1908)
A Berta-monda. (Ethnographia, 1909)
Eugelinda magyar királyleány. – Margit királyné, III. Béla király neje. (Századok, 1910)
Vie de sainte Elisabeth de Hongrie. (Halle, 1910)
Corneille a magyar irodalomban. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1910)
Az új Sorbonne. (Magyar Paedagogia, 1910)
Néhány magyar népnévről. (Magyar Nyelv, 1910)
Francia irodalmi tanulmányok. 1 térképpel. (Bp., 1912)
Páris kövei. Történeti rajzok. (Olcsó Könyvtár. Bp., 1912)
Veszprémi Boldog Helén élete. (Katholikus Szemle, 1914)
Magyarország a spanyol nemzeti és a francia klasszikus drámában. Tanulmány. (Bp., 1916)
Ibero-Amerika. (Katholikus Szemle, 1917)
Az 1914-ben kitört világháború. (Történeti Szemle, 1917)
Magyarország és a provencal költészet. (Irodalomtörténet, 1918)
Bukaresti élet. (Katholikus Szemle, 1918)
Molnár Ferenc „Úri divatja” és Corneille Péter vígjátéka. (Irodalomtörténet, 1918)
Lafontaine élete és jelleme. (Katholikus Szemle, 1921)
Adatok a legújabb francia irodalomtörténethez. 1914–1921. (Budapesti Szemle, 1922)
Seltene französische Druckwerke. (Zeitschrift für französische Sprache und Literatur, 1924)
Die burgundische Dichtung und der Totentanz. (Zeitschrift für romanische Philologie, 1925)
Une ballade morale et François Villon. (Le Moyen Âge, 1925)
Theodoric der Katalane und seine Chirurgie. (Zeitschrift für romanische Philologie, 1925; franciául: Théodoric de l’ordre des prècheurs et sa chirurgie. Bulletin de la Société Française d’Histoire de la Médecine, 1929)
Notice sur un dit de Jean de Condé. (Revue des Langues Romanes, 1929)
Buda visszafoglalása a valenciai költők akadémiáján. (Katholikus Szemle, 1937)
Jean Racine. Monográfia. (Wien–Amsterdam, 1937)
Budavára visszafoglalásának visszhangja a spanyol félszigeten. (Városi Szemle, 1938)
Egyetemi reformtervek. (Katholikus Szemle, 1939)
ford.: Maeterlinck, Maurice: Az életnek kettős kertje. Franciából ford. K. L. A bevezetőt írta Leblanc, Georgette. (Világirodalom Könyvtár. Új Sorozat. 12. Bp., 1923)
Maeterlinck, Maurice: A bölcsesség és a végzet. Franciából ford. és az előszót írta K. L. (Bp., 1924).
Irodalom
Irod.: A magyar legújabbkor lexikona. Szerk. Kerkápoly M. Emil. (Bp., 1930)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997).
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
