Karlócai János
hegymászó
Karl János
Született: 1920. szeptember 4. Kolozsvár
Meghalt: 1976. augusztus 5. Kogutáj-csúcs, Kaukázus, Szovjetunió
Család
Sz: Karl K. Lajos (1875–1938) irodalomtörténész, ny. r. tanár, Szabó Etelka (1895–1962) középiskolai tanár. F: 1950-től Kelemen Mariann. Fia: Karlócai Miklós (1951–), Karlócai Kristóf (1954–) és Karlócai Péter (1957–).
Iskola
Középiskoláit Szegeden és Kecskeméten végezte, a kecskeméti Piarista Gimnáziumban éretts. (1938). A Pázmány Péter Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1943), egységes bírói és ügyvédi vizsgát tett (1946), az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Karán angol–magyar szakos középiskolai tanári okl. és orosz szakfordítói képesítést szerzett (1953), az állam- és jogtudományok kandidátusa (1974).
Életút
A Pázmány Péter Tudományegyetem Statisztikai és Demográfiai Intézetének gyakornoka (1942–1943). A Budapesti Ügyvédi Kamara ügyvédjelöltje (1943–1946), a Bécsi Magyar Politikai Misszió munkatársa (1947–1948). A Textilipari Igazgatóság, ill. a Selyemipari Központ (1948–1949), a Magyar Viscosagyár (1949–1950), a Szentgotthárdi Selyemgyár (1950–1952), a Zalaegerszegi Ruhagyár (1952–1963), a Fehérneműgyár (1963–1966), a Május 1. Ruhagyár, ill. az Elegant Május 1. Ruhagyár jogtanácsosa (1966–1976). A hágai Nemzetközi Jogi Akadémia ösztöndíjasa (1971).
Nemzetközi magánjoggal, a nemzetközi magánjog kodifikálási kérdéseivel, nemzetközi kereskedelmi és váltójoggal, jogegységesítési törekvésekkel foglalkozott.
A Budapesti Egyetemi Turista Egyesület (BETE) tagjaként Buda környéki mászóiskolákban tanult meg sziklát és hegyet mászni. Szikla- és hegymászóként elsősorban az Alpokban, a Dolomitokban, a Pireneusokban, Bulgáriában, Montenegróban és Iránban túrázott, számos első mászás fűződik nevéhez. Jelentős szerepet játszott a Magas-Tátra turistatérképeinek újraszerkesztésében. Megismételte Déchy Mór feltáró útját, délről érte el Svájc legmagasabb csúcsát (1971: Dufour Spitz, 4634 méter). Gyűjtötte a magyar turizmus és hegymászás emlékeit: számos emléktúrát vezetett a magyar alpinizmus kiemelkedő személyiségeinek tiszteletére. Jelentős szerepet játszott a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának megalapításában. A szakosztályt a feloszlatott BETE tagjai azzal a céllal hozták létre, hogy a magyarországi sportmászást szervezzék, hegymászó expedíciókat irányítsanak, ill. hogy az alpinizmust népszerűsítsék. (Karlócai Jánost választották meg a szakosztály első elnökévé, ő tartotta az első előadást is, 1957. dec. 6-án.). A Kaukázusban, a Kogutáj-csúcs megmászása közben halálos balesetet szenvedett.
Elismertség
A Magyar Természetbarát Szövetség (1950-től) és a Magyar Földrajzi Társaság Hegymászó Szakosztályának alapító tagja, elnöke (1957–1976). A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület tagja (1962-től). A BETE tagja, alelnöke (1941–1948).
Főbb művei
F. m.: jogtudományi írásai: A nemzetközi magánjog egyes kérdései. (Jogtudományi Közlöny, 1959)
Tervszerződés és az új szállítási alapfeltétel. (Textilipari Tervgazdaság, 1961)
A közreműködőért való felelősség kérdései. (Döntőbíráskodás, 1963)
A csehszlovák nemzetközi magánjogi gyakorlat, különös tekintettel a kereskedelmi vételre. (A nemzetközi gazdasági kapcsolatok jogi problémái. Szerk. Simon Gyula. Bp., 1963)
A ruházati export szerződéses kapcsolatai. (Textilipari Tervgazdaság, 1964)
A szovjet polgári törvényhozás alapelveinek nemzetközi magánjogi vonatkozásai. (Jogtudományi Közlöny, 1965)
Gondolatok a szállítási szerződési rendszer reformjához. (Döntőbíráskodás, 1965)
Jogszabályválasztás a nemzetközi vételnél. (Külkereskedelmi Jog, 1966)
The Self Regulatory Character of the International Sale of Goods. (Questions of International Law. Bp., 1968)
A nemzetközi kereskedelmi vétel és a Hágai Vételi Törvény – 1964 – kapcsolata. Kand. értek. (Bp., 1972)
Nemzetközi magánjogunk kodifikálása. (Jogtudományi Közlöny, 1972)
A nemzetközi kereskedelmi ügylet fogalma és tartalma. (Jogtudományi Közlöny, 1972)
Az intertemporális kollízió kérdései. (Jogtudományi Közlöny, 1974)
In memoriam Szászy Károly. (Magyar Jog, 1976)
hegymászással kapcsolatos írásai: Négy- és nyolcezresek között. (Természettudományi Közlöny, 1962)
Az Everest-győzelem évfordulója. (Természettudományi Közlöny, 1963)
Három expedíció története. Jégcsákánnyal az inka műveltség nyomában. (Élet és Tudomány, 1964)
Hegymászók a Hindukusban. (Föld és Ég, 1967)
A Szovjetunió hétezresei. (Föld és Ég, 1968)
Osztrák hegymászósiker a Hindukusban. (Föld és Ég, 1969)
Skóciában jártunk. (Föld és Ég, 1970)
Hegymászók emlékezete. (Föld és Ég, 1971)
Déchy Mór-emléktúra. – Kelet kapuja – Libanon. (Föld és Ég, 1972)
Búcsú Komarnicki Romántól. – A hegyekért és az ifjúságért. Grósz Alfréd életútja. – Hegymászásunk hőskorról. Részletek K. J. rádió-előadásából. (Hegymászó Híradó, 1973)
A hegyek tiszteletében. (Hegymászó Híradó, 1975).
Irodalom
Irod.: Dezsényi János: K. J. (Földrajzi Közlöny, 1976)
K. J. (Jogtudományi Közlöny, 1977).
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
