Gergácz József
erdőmérnök, növénynemesítő
Született: 1938. október 26. Fertőszentmiklós, Sopron vármegye
Meghalt: 2008. december Sárvár, Vas m.
Temetés: 2008. december 15. Sárvár
Család
Sz: Gergácz József gazdálkodó, Menyhárt Rozália. Hatan voltak testvérek. F: 1963-tól Horváth Rozália, női szabó, majd egy ruházati ktsz műszaki vezetője.
Iskola
A soproni Széchenyi István Gimnáziumban éretts. (1957), a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen (EFE) erdőmérnöki okl. szerzett (1962), doktorált (1977); a mezőgazdasági (erdészeti) tudományok kandidátusa (1977).
Életút
A Kisalföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság Jánossomorjai Erdészetének gyakornoka (1962–1963). Az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) soproni (1963–1965), majd sárvári Észak-dunántúli Kísérleti Állomásának tud. segédmunkatársa (1963–1965), tud. munkatársa (1965–1974), tud. főmunkatársa (1974–1994), tud. osztályvezetője és állomásigazgatója (1994–2003). A Bajti Kísérleti Telep vezetője is (1971-től). Az EFE c. egy. docense (1992-től).
Erdészeti növénykórtannal, erdővédelmi kutatásokkal, nyár- és lucfenyőfajták betegségeivel, elsősorban a lucfenyő-gubacstetvek életmódjára alapozott vegyszeres védekezéssel, valamint a nyár- és fűzfafajták és szaporítókertek komplex védekezési technológiájának kidolgozásával foglalkozott. Részt vett három, ideiglenes szaporításra engedélyezett nyár klón nemesítésében és tíz klón fajtaminősítésre előkészítésében. További kutatási területe: nyárfajták rezisztenciavizsgálata, nyár- és fűzfajták nemesítése.
Emlékezet
Sárvárott élt és tevékenykedett, a helyi temetőben nyugszik.
Elismertség
A Veszprémi Akadémiai Bizottság (VEAB) Erdészeti Szakbizottságának elnökségi tagja (1981–1989). A Magyar Növénynemesítők Egyesülete tagja (1991-től). A TIT Vas megyei vezetőségi tagja és sárvári elnöke (1981-től).
Elismerés
Vadas Jenő-emlékérem (1998), Fleischmann Rudolf-díj (2000), Alföldi Erdőkért Emlékérem (2003).
Főbb művei
F. m.: nemesítései: nyárfajták: I–214 (1971)
OP–229 (1971)
Favorit (1977)
I–154 (1978)
Blanc du Poitou (1980)
Pannonia (1980)
I–273 (1984).
F. m. írásai: Lucfenyő-gubacstetvek elleni védekezés lehetőségei karácsonyfatelepeken. (Az Erdő, 1966)
Gubacstetvek.; Tetvek. (A fenyő termesztése. Bp., 1966)
Élettani megfigyelések és védekezési kísérletek a lucfenyő-gubacstetvek [Fam. Adelgidae] ellen, karácsonyfatelepeken. (Erdészeti Kutatások, 1966)
Marssonina-károsítás nyárakon. (Az Erdő, 1967)
Nyárkéreg-fekélymegbetegedések 1967-ben. Halupa Lajossal, Szontagh Pállal. (Az Erdő, 1968)
A nyár szaporítóanyag-védelme.; Lucfenyő-gubacstetvek elleni nagyüzemi védekezés tapasztalatai és a javasolható újabb permetezőszerek. (Az Erdő, 1969)
A rezisztencia nemesítés erdészeti lehetőségei hazai tapasztalatok alapján. (Az Erdő, 1971)
A nyár szaporítóanyag-pusztulását okozó gombakárosítók és az ellenük való védekezés. (Erdészeti Kutatások, 1971)
Vegyszeres gyomirtás a hansági nyárasokban. Többekkel. (ERTI Tudományos Közleményei, 1971)
Nyármegbetegedések. (Összefoglaló jelentés a nyárfakutatás terén, 1967–1972-ben elért eredményekről. Szerk. Keresztesi Béla és Palotás Ferenc. Bp., 1973)
Nyár-szaporítóanyag és telepítések komplex védelme. Szontagh Pállal. (Az Erdő, 1973)
A hansági nyárasokban végzett gyomirtási kísérletek újabb eredményei. Többekkel. (Erdészeti Kutatások, 1973)
A nyárasokban végzett vegyszeres gyomirtás gazdaságossága. Többekkel; Rezisztenciára nemesítés eredményei a nyár-klónkísérletekben. (Az Erdő, 1974)
A nyárfák rezisztenciakutatási eredményei a levél- és kéregkárosító gombák figyelembevételével. (Erdészeti Kutatások, 1975)
Nyár anyatelepek és csemeték védelme levélkárosító gombákkal szemben. (Növényvédelem, 1975)
Az Aigeiros szekcióba tartozó nyárak levél- és kéregmegbetegedései és az ellenük való védekezés. Kand. értek. (Sárvár, 1976)
Klónszelekció nyárfagazdálkodásunk fejlesztése érdekében. (Az erdő, 1981)
A tölgylisztharmat elleni védekezés tapasztalatai. Kiss Lászlóval. (Az erdő, 1985)
Populus deltoides származási kísérletek tízéves eredményei. (Erdészeti Kutatások, 1987)
Adalékok a sárvári erdészeti kutatásokhoz. (Vasi Szemle, 1988)
Populus trichocarpa származáskutatásának hazai tapasztalatai; A nyárak keresztezéses nemesítése terén elért eddigi eredmények. (Erdészeti Kutatások, 1989)
A sárvári kísérleti állomás arborétumi és szaporítóanyag termesztő tevékenysége. (Az erdő, 1989)
kéziratban: ERTI kutatási jelentések: A nyárak rezisztenciakutatásának eredményei a levél- és kéregkárosító gombák figyelembevételével. (1975)
A tölgy-lisztharmat elleni védekezés csemetekertekben. (1975).
Irodalom
Irod.: Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1986)
Ki kicsoda a magyar mezőgazdaságban? I. köt. Szerk. Balogh Margit. (Szekszárd, 1997).
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
