Igmándy Zoltán, boldogasszonyfai
erdőmérnök, biológus, mikológus
Igmándy L. Zoltán
Született: 1925. október 9. Hajdúnánás, Hajdú vármegye
Meghalt: 2000. december 10. Sopron
Család
Sz: Igmándy József (1897–1950) etnográfus, biológus, botanikus, Takács Margit tanítónő. F: 1950-től Simó Klára, a soproni József Attila Leánygimnázium történelem–földrajz szakos tanára. Fia: Igmándy Péter (1953. júl. 15. Szombathely) és Igmándy György (1957–).
Iskola
A Hajdúnánási Református Gimnáziumban éretts. (1943), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (JNMGE) soproni Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Kar Erdőmérnöki Osztályán végzett (1948), a soproni Erdőmérnöki Főiskolán doktorált (1961). A biológiai tudományok kandidátusa (1957), a mezőgazdasági tudományok doktora (1982).
Életút
A Magyar Állami Erdőgazdaság (MÁLLERD) Püspökladányi Erdőgondnokságának mérnöke (1948), a Szolnoki Erdőgondnokság erdőgondnoka (1948–1949). Az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) soproni Erdővédelmi Csoportjának kutatómérnöke (1950–1953). A soproni Erdészeti Főiskola, ill. az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Kar Erdővédelemtan Tanszékének tanársegéde (1953–1955), egy. adjunktusa (1955–1960), egy. docense (1960–1969), tanszékvezető egy. tanára (1969. jún. 1.–1990. dec. 30.). Az Erdőmérnöki Kar dékánhelyettese (1965–1969), az EFE rektorhelyettese (1981–1984) és az Erdőmérnöki Kar dékánja (1984–1989).
Erdészeti növény- és rovarkórtannal, erdővédelemtannal, faanyagvédelemmel foglalkozott, elsősorban az erdei mikroflorisztikai ökoszisztémák kutatása terén ért el nemzetközileg is jelentős eredményeket. Feldolgozta a magyarországi cser-, kőris-, akác-, tölgy-, bükk- és nyárállományt károsító csövestaplógomba-fajokat, ill. megszervezte az ellenük való védekezést. Több mint 25 év alatt közel 3000 darabból álló gombagyűjteményt állított össze. Jelentős szerepet játszott az erdészeti növényvédelmi szakmérnökképzés magyarországi megszervezésében. További kutatási területei: csemetekerti gombakárosítók elleni védekezés; a fenyőcsemete-dőlést és a tőkorhadást okozó egyéb kártevők vizsgálata; a kitermelt, a raktározott és a beépített faanyag gombakárosítói elleni védekezés; hazai nemesnyárasok és kocsánytalantölgy-állományok pusztulása.
Emlékezet
Gyermekkorát Hajdúnánáson töltötte, majd Sopronban (Rákóczi Ferenc utca 1.) élt és tevékenykedett. Tiszteletére, Hajdúnánáson emlékoszlopot emeltek (a Béke parkban, 2006-ban). Mellszobra a Nyugat-magyarországi Egyetem Botanikus Kertjében, az E Épület előtt látható (Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész alkotása; 2010. okt. 7-étől).
Elismertség
Az MTA Erdészeti Bizottsága, ill. Erdészeti és Növényvédelmi Bizottsága tagja. Az Országos Erdészeti Egylet (OEE) elnökségi tagja (1963–1967) és az OEE Soproni Csoportjának elnöke (1971-től). A Mikológiai Társaság tb. elnöke (1972-től). A Magyar Madártani Egyesület elnökségi tagja.
Elismerés
A Magyar Köztársaság Csillagrendje (2000). Az EFE tb. doktora (1992). Clusius-emlékérem (1967), Bedő Albert-emlékérem (1983), Eötvös Loránd-díj (1986), Albert Einstein-díj (World Cultural Council, 1988), Az Emberi Környezetért Díj (1990).
Főbb művei
F. m.: A fenyőcsemete-dőlés kérdése hazánkban és a védekezés lehetőségei. Milinkó Istvánnal és Szatala Ödönnel. (A Növényvédelmi Kutató Intézet Évkönyve. 1951. Bp., 1953)
A kétalakú tapló károsítása elegyetlen cserállományban. (Az Erdőmérnöki Főiskola Évkönyve. 1951/52. Sopron, 1953)
Vizsgálatok és védekezési kísérletek a fenyőcsemete-dőlés leküzdésére. Milinkó Istvánnal és Szatala Ödönnel. (Az ERTI Évkönyve. 1952. Bp., 1954)
A csertapló károsítása csereseinkben. (A növényvédelem időszerű kérdései, 1953)
A fenyőcsemete-dőlés. A fenyőgyökérrontó tapló károsítása a soproni lúcosokban. (Az Erdő, 1953)
A fenyőtapló előfordulása és károsítása hazánkban. (Az Erdőmérnöki Főiskola Közleményei, 1954)
Csersarjerdők tőkorhadást okozó gombái. (Az Erdőmérnöki Főiskola Közleményei, 1955)
Cseresek növénykórtani vizsgálata. Kand. értek. (Sopron, 1956; megjelent, kivonatosan: MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1958)
Adatok a Kárpát-medence Polyporaceae flórájához. 1–3. (Botanikai Közlemények, 1956–1957)
A fehér csertapló előfordulása és károsítása hazánkban. A fekete csertapló előfordulása magaskőrisen. Haracsi Lajossal. (Az Erdőmérnöki Főiskola Közleményei, 1957)
A csertapló elterjedését befolyásoló környezeti tényezők hegy- és dombvidéki csereseinkben. (Az Erdő, 1957)
Sopron és környékének gombái. (Soproni Szemle, 1958)
A cser gombakárosítói és azok hatása a fa minőségére. (Faipar, 1959)
A cser fájának ellenállóképessége a farontó gombákkal szemben. (Erdészettudományi Közlemények, 1960)
Az akác [Robinia pseudoacacia L.] tőkorhasztó gombája: a kőristapló. (Erdészettudományi Közlemények, 1961)
Adatok a szijácsbogár [Lyctus linearis Goze] életmódjához. Pagony Huberttel. (Faipar, 1962)
A fekete lemezestapló. (Erdészettudományi Közlemények, 1962)
A szenes tölgytapló előfordulása és károsítása hazánkban. (Mikológiai Közlemények, 1964)
Vizsgálatok gombafertőzött faanyag védőkezelésének lehetőségeivel kapcsolatban. Gyarmati Bélával. (Faipar, 1964)
Bükköseink farontó taplógombái. (Az EFE Tudományos Közleményei, 1964)
Faanyagvédelem. Monográfia. Gyarmati Bélával, Pagony Huberttal. (Bp., 1964; 2. jav. kiad. 1975)
Fehér- és szürkenyárasaink veszélyes gesztkorhasztó gombája. Pagony Huberttel. (Az Erdő, 1965)
Az akác fontosabb betegségei és károsítói, valamint a védekezés módja. (Akáctermesztés Magyarországon. Szerk. Keresztesi Béla. Bp., 1965)
Magyarország taplógombái. 1–3. (Mikológiai Közlemények, 1965–1971)
Vizsgálatok a lepketapló különböző törzseinek növekedésére, bontási erélyére és gombaölőszerekkel szembeni érzékenységére vonatkozóan. (Mikológiai Közlemények, 1966)
Az Aigeiros-szekcióba tartozó nyárhibridek faanyagának tartóssága. Pagony Huberttel. (Erdészeti Kutatások, 1966)
Vizsgálatok a cser [Quercus cerris L.] faanyagának tartósságáról. (Az EFE Tudományos Közleményei, 1966)
Az Erdészeti és Faipari Egyetem. Összeáll. (Sopron, 1966; angolul, oroszul, franciául és németül is)
A Leuce-szekcióba tartozó nyárak faanyagának tartóssága. Pagony Huberttel. (Az EFE Tudományos Közleményei, 1967)
A tölgyek fontosabb betegségei, károsítói, és az ellenük való védekezés. (A tölgyek. Bp., 1967)
A faanyag ellenállóképességének változása a törzs keresztmetszetében. (Mikológiai Közlemények, 1968)
Vizsgálatok a kocsányos tölgy és a kocsánytalan tölgy gesztjének tartósságáról. (Az EFE Tudományos Közleményei, 1969)
Az álgesztes cser repedezése. (Az Erdő, 1969)
25 év krónikája. (Mindnyájan voltunk egyszer az Akadémián. Sopron. 1919–1969. Az EFE jubileumi évkönyve. Szerk. Herpay Imre. Sopron, 1969)
A tölgyek szijácskorhadása és a védekezés lehetőségei. (Az Erdő, 1970)
Mikológia és faanyagvédelem. (Mikológiai Közlemények, 1970)
A kétalakú csertapló ivaros termőtest- és spóraképzése. (Az EFE Tudományos Közleményei, 1970)
Magyarország taplógombái. 1–3. (Mikológiai Közlemények, 1970–1971)
A kitermelt és tárolt faanyag védelme. Szerk. (Sopron, 1972)
A fenyvescinege fészkelése parkban lévő fészekodúban. (Aquila, 1972)
Tributil-ónoxid hatóanyagú készítmény alkalmazása a faanyagvédelemben. (Mikológiai Közlemények, 1973)
A hazai gyártású faanyagvédő szerek alkalmazása faházaknál. (Az EFE Tudományos Közleményei, 1973)
Erdészeti növénykórtan. I–II. köt. Egy. jegyz. (Sopron, 1974–1975)
A kocsánytalan tölgy pusztulása Magyarországon. (Magyar Tudomány, 1975)
Cseresek minőségének megítélése a fagylécesség alapján. (Az EFE Tudományos Közleményei, 1975)
Erdővédelemtan. I–II. köt. Egy. jegyz. A növényvírusok, mikroplazmák és spiroplazmák c. részt Milinkó István írta. (Sopron, 1975–1977)
Erdészeti állattan. II. köt. Rovartan. (Sopron, 1976)
A faanyagok védelme. (Faipari kézikönyv. Szerk. Lugosi Armand. Bp., 1976)
A nátrium-pentaklórfenol hatásvizsgálata. (Mikológiai Közlemények, 1976)
Az erdő korszerű meghatározása. Keresztesi Bélával, Majer Antallal. Az erdővédelem feladata az erdőgazdálkodásban. (Az Erdő, 1977)
Hazai faanyagvédőszerek vizsgálati eredményei. (Mikológiai Közlemények, 1977)
Az akác csövestaplói. Eszes Ferenccel. (Mikológiai Közlemények, 1978)
Vörösnyakú vöcsök [Podiceps griseigena] adatok. Eszes Ferenccel, Kárpáti Lászlóval. (Madártani Tájékoztató, 1978)
Hagyományaink. Szerk. Többekkel. (Az Erdészeti és Faipari Egyetem kiadványa. Sopron, 1981)
Hazánk csövestapló [Polyporaceae s. l.] flórája és a fajok növénykórtani jelentősége. Doktori értek. (Sopron, 1981; tézisek, kivonatosan: Mikológiai Közlemények, 1982)
Magyar erdészet. 1954–1979. Szerk. Keresztesi Béla. Írta. Többekkel. (Bp., 1982)
Mindnyájan voltunk egyszer az akadémián… Az Erdészeti és Faipari Egyetem jubileumi évkönyve. II. köt. Szerk. Hiller Istvánnal. (Bp., 1983)
Erdővédelmi műszaki irányelvek. Összeáll. Pagony Huberttel, Szontagh Pállal. (Bp., 1983)
Az Erdőmérnöki Kar tanszékeinek történelmi alakulása. Többekkel. (Az Erdő, 1983)
Vas megye csövestapló flórája. (Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, 1983/84)
Vas megye csövestapló flórája. (Savaria. A Vas Megyei Múzeumok Értesítője, 1984)
Beszámoló a kocsánytalan tölgyeseinkben fellépett pusztulásról. 1978–1983. Többekkel. (Az Erdő, 1984)
Sarjeredetű kocsánytalan tölgyeseink állapotáról. (Az Erdő, 1985)
Elpusztult kocsánytalan tölgyek évgyűrűvizsgálata. Többekkel. A kocsánytalan tölgypusztulás helyzete hazánkban, 1985-ben. Többekkel. (Az Erdő, 1986)
A vöröstapló elterjedése hazánkban és kórokozása állományainkban. (Erdészeti és Faipari Tudományos Közlemények, 1986)
Az épületek faanyagának egy kevéssé ismert gombakárosítója. A kemény fekvőtapló. Schulzer István mikológiai munkássága. Schulzer hazánkban gyűjtött csövestaplóinak revíziója. (Mikológiai Közlemények, 1987)
A kocsánytalan tölgy hervadásos betegségének helyzete, 1986-ban. Többekkel. (Az Erdő, 1987)
Környezet- és erdővédelem. (Az Erdő, 1988)
A magyar erdők taplógombái. Monográfia. 15 táblával. (Sopron, 1991).
Irodalom
Irod.: Gyarmati Béla–I. Z.–Pagony Hubert: Faanyagvédelem. (Az Erdő, 1964)
Halálhír. (Népszabadság, 2000. dec. 27. és Magyar Nemzet, 2000. dec. 28.)
Varga Ferenc: dr. h. c. dr. I. Z. (Erdészeti Lapok, 2001 és Növényvédelem, 2001)
I. Z. (Mikológiai Közlemények, 2001)
Varga Szabolcs: I. Z. (Az erdészeti felsőoktatás 200 éve. Selmecbánya 1808 – Sopron 2008. Emlékkönyv. I. köt. Sopron, 2008)
Varga Szabolcs: I. Z. (Növényvédelem, 2010)
Szabó Ilona: Magyarország csövestaplói I. Z. gyűjteményében. (Acta Silvatica et Lignaria Hungarica, 2012).
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
