Illyés Endre
egyháztörténész, pedagógus, református lelkész
Született: 1897. augusztus 5. Tunyog, Szatmár vármegye
Meghalt: 1962. április 18. Debrecen
Iskola
A Debreceni, a Kolozsvári Teológiai Akadémián tanult (1914–1919), a genfi egyetem hallgatója, a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1925), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen vallástanári okl. (1923) és földrajz–történelem szakos középiskolai tanári okl. (1937), magántanári képesítést szerzett (1941).
Életút
Zilahon (1919–1920), Őraljaboldogfalván segédlelkész (1920–1921), Miskolcon (1921–1924), Szegeden állami hitoktató (1924–1933). A debreceni Dóczi Leánynevelő Intézet Gimnáziuma és Tanítóképzője hittantanára (1933–1942). A debreceni Tisza István Tudományegyetem Református Hittudományi Kar Lelkészképző-intézete magántanára (1942–1950), a Debreceni Teológiai Akadémia ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1962).
A magyar református iskolák múltjával, a református lelkigondozás pedagógiai és didaktikai kérdéseivel foglalkozott. Magyarországon az elsők között kutatta a hazai reformátusság néprajzi emlékeit: népszokásait és -hiedelmeeit.
A Szegedi Alföldkutató Bizottság tagja.
Emlékezet
Debrecenben élt és tevékenykedett, ott is hunyt el. Több műve kéziratban maradt, ill. halála után negyven évvel néhány, addig kiadatlan művét Debrecenben kötetbe szerkesztették (Bartha Elek és P. Szalay Emőke szerkesztésében, 2002-ben).
Szerkesztés
A Debreceni Protestáns Lap munkatársa.
Főbb művei
F. m.: A magyar református földművelő nép lelki élete, különös tekintettel vallásos világára. Monográfia. (Szeged, 1931)
A diákszerelem vallásos és erkölcsi elemei. (Protestáns Tanügyi Szemle, 1932)
A magyar református földművelő ifjúság lelkigondozásának története. (Theológiai tanulmányok. 46. Debrecen, 1936)
Az udvari papok befolyása az erdélyi fejedelmek politikájára. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1937)
A néprajzi elemek érvényesülése a középiskolai földrajztanításban. Tanári szakdolgozat. (Debrecen, 1937)
A felekezeti tanítóképzők felekezeti jellege. Az 1927/28–1936/37. évi értesítők alapján. (Debrecen, 1939)
Zwingli Ulrich. (Református traktátus. 49–52. Bp., 1940)
Gondolatok a református iskolák jellegéről. (Debrecen, 1940)
Középiskolás lányok konfirmációja és első úrvacsoravétele. (Debrecen, 1940)
Magyar református intelligenciánk igényei az igehirdetéssel szemben. (És lőn világosság. Emlékkönyv Ravasz László hatvanadik életéve és dunamelléki püspökségének huszadik évfordulójára. Bp., 1941)
Egyházfegyelem a magyar református egyházban. XVI–XIX. század. (Debrecen, 1941)
Egyházművészet – konventi egyházművészeti bizottság. (Egyháztörténet, 1944)
Útmutató a gyülekezeti misszió munkájához. Körlevél a lelkipásztorokhoz és a missziói munkásokhoz. Többekkel. (A Református Egyetemes Konvent kiadványa. Bp., 1948)
Pünkösdi népszokások. Közreadja Szabó György. (Confessio, 1985)
A sírgöröngy rejtélye a beregi néphitben. (Módszerek és történeti adatok. Tanulmányok Újszászy Kálmán 85. születésnapjára. Szerk. Dankó Imre és Küllős Imola. Debrecen, 1987)
I. E. néprajzi tanulmányai: Keresztelési stóla a Magyar Református Egyházban. Házassági stóla a Magyar Református Egyházban. Rozmaring a magyar népdalokban. Szerk. Bartha Elek és P. Szalay Emőke. (Vallási néprajz. 11. Debrecen, 2002)
ford.: Choisy, Eugène: A Servet kiengesztelő emlékmű. A Kálvin iskolájában nevelkedett emberek megkülönböztető jellemvonásai. Ford. 3 táblával. (Szeged, 1930).
Irodalom
Irod.: I. E. Életrajz. (Protestáns egyházi források, kutatók, hagyományok. Tanulmánygyűjtemény, melyet I. E. emlékének ajánlunk. Debrecen, 1985)
Balassa István: Száz éve született I. E. (Confessio, 1997 és Honismeret, 1997)
Lucski István: Száz éve született I. E. (Református Tiszántúl, 1997)
Ifj. Fekete Károly– Molnár Ambrus–Újvári Zoltán: I. E. teológiai professzor emlékezete. I. E., a gyakorlati teológus. I. E. terve a Népéletrajzi Intézet létesítésére. (Theológiai Szemle, 1998).
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
