Zsengellér Gyula

Született: 1915. december 27. Cegléd, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye
Meghalt: 1999. március 29. Nikózia, Ciprus

Család

Sz: Zsengellér József (1873–1945) vasutas, MÁV-segédtiszt, Hörömpő Terézia (1875–1945). Testvére: Zsengellér József, Zsengellér Lajos és Mester Elekné Zsengellér Terézia. F: Balsay Olga. Elvált. Kétszer nősült, második felesége görög származású volt. Fia: Zsengellér Zsolt (1942–) újságíró, szerkesztő, a Sportfogadás és a Képes Sport munkatársa; leánya: Zsengellér Annamária.

Iskola

Középiskoláit Cegléden és Salgótarjánban végezte.

Életút

A Ceglédi MOVE (1929–1930), a Salgótarjáni Bányász TC (1930–1936), az Újpest (1936–1947), az AS Roma (1947–1949), az Anconitana (olaszok, 1949–1950), az El Deportivo Samarios Santa Maria (kolumbiai) labdarúgója (1951–1952); belsőcsatár, balösszekötő. – Vb 2. (1938; a vb-n négy mérkőzésen öt gólt szerzett); főiskolai világbajnok (1935); Közép-európai Kupa-győztes (1939). Négyszeres magyar bajnok (1938/39, 1945, 1945/46, 1946/47) és a magyar bajnokság ötszörös gólkirálya (1937/38: 31 gól, 1938/39: 56 gól, 1942/43: 26 gól, 1943/44: 33 gól, 1945/46: 51 gól) és második legjobb góllövője (1937: 35 gól és 1946: 51 gól). Európa-válogatott (1938); 39-szeres magyar válogatott (1936. dec. 2.–1947. aug. 20.: 32 gól), a Salgótarjánban összesen 24 (1935–1936: 19 gól), az Újpestben összesen 303 bajnoki mérkőzésen szerepelt (1936–1947: 368 gól). Az AS Cosenza (olasz, 1950), az El Deportivo Los Samarios Santa Marta (kolumbiai) játékos-edzője (1951–1953), a Pezoporikosz Larnaka (1953–1956), az FC Apoel Nikózia (ciprusiak) vezetőedzője (1956–1957), a ciprusi válogatott szövetségi kapitánya (1958–1959). Az AS Cosenza (1959-1961), a Salernitana (1961–1962), az US Sarom Ravenna (olaszok, 1962–1964), az Apollon Kalamaria (görög, 1964–1965), az FC Apoel Nikózia (1965–1966), a Pezoporikosz Larnaka (1966–1968), az Anorthoszisz Famaguszta (ciprusiak) vezetőedzője (1968–1970). Az AS Cosenza (olasz) szaktanácsadója (1970–1972), az Olimpiakosz Volosz (görög, 1972–1974), az FC Apoel Nikózia (ciprusi, 1974–1976), az APOP Paphos (görög) vezetőedzője (1976–1979). Edzőként ciprusi bajnok (1954); ciprusi kupagyőztes (1976).

Az 1930-as–1940-es évek kimagasló tudású támadó játékosaként a csatársor valamennyi posztján szerepelt, leggyakrabban a valamelyik belső poszton lépett pályára. A Salgótarjánban, 16 évesen mutatkozott be az NB I-ben, a csapat ugyan kiesett, de a következő idényben az Újpest leigazolta a fiatal csatárt, (ahol 1947-ig [!] szinte megszakítás nélkül szerepelt). Anglia ellen szerepelt először a magyar válogatottban (1936. dec. 2.: Anglia–Magyarország 6:2), majd az 1938. évi vb-n 2. helyezett magyar válogatott tagja. A vb-n négy mérkőzésen öt gólt szerzett, s ezzel Sárosi Györggyel és Silvio Piolával holtversenyben a 2. helyen végzett a góllövőlistán (a brazil Leónidas mögött). A vb-n nyújtott teljesítménye alapján, az Angol Labdarúgó Szövetség 75. évfordulója alkalmából rendezett gálamérkőzésen az Európa-válogatott tagja (1938. okt. 26.: Anglia–Európa 3:0.). A magyar válogatottban, a Görögország elleni 11:1-es vb-selejtezőn öt gólt szerzett (Budapest, 1938. márc. 25.), majd az Újpest Közép-európai Kupa (KK) győztes csapata tagjaként, a KK elődöntőjében a Beogradszki (jugoszláv) elleni 7:1-es mérkőzésen szintén öt gólig jutott (Újpest, 1939: júl. 14.). Négy gólt ért el továbbá a Bulgária elleni barátságos mérkőzésen (Szófia, 1943. jún. 6.: 4:2). Harminckét évesen, engedéllyel Olaszországba szerződött (1947–1950), majd Cipruson telepedett le (1951-ben); közben Kolumbiában edzősködött (1951–1953).

Emlékezet

Játékosként beceneve – vélhetően Tamási Áron regénye nyomán – Ábel volt; az Újpest egyik törökországi portyája idején, technikai tudása miatt „a futball Paganinijének” nevezték el (1946-ban). A legenda szerint ő keresztelte el, az addig Svábnak becézett Puskás Ferencet Öcsinek (Puskás első válogatott mérkőzésén, az első gólja előtt: 1945. aug. 20.: Magyarország–Ausztria 5:2. A gólt Puskás Zsengellér átadásából szerezte a 12. percben, amikor Zsengellér azt mondta Puskásnak: Öcsi, lődd be!). Cipruson hunyt el – az 1938-as vb-döntő magyar játékosai közül ő távozott utolsóként. Földi maradványait családja hazahozatta, és 2013. nov. 22-én, a Ceglédi Református Temetőben helyezte örök nyugovóra.

Elismerés

Cegléd díszpolgára (posztumusz, 2013).

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013