Jaskó Sándor
geológus
Született: 1910. november 18. Besztercebánya, Zólyom vármegye
Meghalt: 1998. december 15. Budapest
Család
Nagyapja: Jaskó Károly (†1904) tanítóképző-intézeti tanár, nagyanyja: György Etelka. Sz: Jaskó Géza állatorvos, Török Emma (1876–1943). F: 1941-től Szemere Piroska. Fia: Jaskó Tamás (1943. dec. 25.) és Jaskó György (1950. okt. 3.).
Iskola
Elemi iskoláit Lugoson végezte, a budapesti Toldy Ferenc Reálgimnáziumban éretts. (1929). A Pázmány Péter Tudományegyetemen természetrajz–földrajz szakos középiskolai tanári okl. (1934), bölcsészdoktori okl. (1935), Magyarország hegyszerkezettana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1943). A föld- és ásványtudományok kandidátusa (1958), doktora (1975).
Életút
A Pázmány Péter Tudományegyetem Földtani Intézete tanársegéde (1934–1942) és magántanára (1943–1950); közben Svájcban (1934), Ausztriában és Olaszországban, az Alpok és a Karszthegység barlangjait tanulmányozta (1936), majd a berlini (1937–1938), ill. a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (1939–1940). A Magyar Állami Földtani Intézet (MÁFI) asszisztense (1942–1943), kísérletügyi adjunktusa (1943–1947), osztálygeológusa (1947–1950 és 1955–1958). közben a MASZOBAL csoportvezető főgeológusa (1950–1955). Az Országos Földtani Főigazgatóság Földtani Osztályának vezetője (1958–1964), az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat ún. kiemelt főmérnöke (1964–1971), nyugdíjazták (1971). A MÁFI Síkvidéki Osztálya nyugdíjas szakértő főgeológusa (1971–1980). A Mongol–Magyar Földtani Kutató Expedíció tagja (1966–1967).
Barlangtannal, hegységszerkezettannal, karszthidrológiával foglalkozott, első tudományos dolgozatai az Aggtelek vidéki karsztterület fejlődéstörténetét elemezték. A bécsi döntés után, vezető szerepet játszott a visszakerült erdélyi és partiumi területek földtani kutatásainak újraindításában, maga elsősorban a Nagybányai medence és Marosvásárhely és környéke földtani munkálataiban tevékenykedett. A II. világháború után elsősorban vízföldtani és karsztkőzettani munkássága emelkedett ki, majd nemzetközileg is jelentős eredményeket ért el az üledékképződés és a kőszénképződés kapcsolatának tisztázásában, valamint alapvetően új megállapításokat tett a Kárpátok, a Magyar Középhegység és a Duna medencék földtani viszonyainak összehasonlító elemzése terén. Elsők között tisztázta és térképezte fel a hazai és délkelet-európai pliocénkorú lignittelepek előfordulásait ősföldrajzi viszonyainak hangsúlyozott figyelembe vételével (különös tekintettel a kőzetalkotó paleovegetációra és egyéb paleoklimatológiai sajátosságokra). A Bakony hegységben több, addig ismeretlen őslényt azonosított. Földtani térképfelvételeket készített – többek között – Erdélyben, a Borsodi szénmedencében, Aggtelek vidékén és a Dunántúli Középhegységben. Kitűnő térképfelvételeit szinte mindig kiegészítette az adott terület hidrogeológiai viszonyainak részletes – nemritkán népszerű – leírásával.
Már egyetemi hallgató korában bekapcsolódott a barlangkutatásba (mint a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület [BETE] barlangkutató szakosztályának tagja, 1930–1934). Később kiterjedt figyelme a budai barlangokra: kutatásokat végzett a Ferenchegyi barlangban és a pálvölgyi-rózsadombi barlangvidéken, valamint alpi és horvátországi, isztriai barlangokban (1936–1938). Legjelentősebb szpeleológiai eredményei azonban az aggteleki cseppkőbarlang feltárásához kötődtek: további 16 km hosszúságú új barlangágat fedezett fel; majd részt vett a bükkszéki olajmező feltárásában is. Néhány tudománytörténeti dolgozatot is jegyzett.
Elismertség
A Magyar Barlangkutató Társulat (1950–1972) és a Magyarhoni Földtani Társulat választmányi tagja (1958–1960).
Elismerés
Vass Imre-emlékérem, Pro Geologica Applicata Emlékérem (1986).
Főbb művei
F. m.: Az Aggteleki barlang új részei. (Földrajzi Közlemények, 1932)
Morfológiai megfigyelések és problémák a Gömör-Tornai karsztvidék délkeleti részében. (Földrajzi Közlemények, 1933)
Adatok a Pálvölgy környékének tektonikájához. (Földtani Közlöny, 1934)
A barlangkutatás. (Ifjúság és Élet, 1934)
A Pápai-Bakony földtani leírása. 2 táblával. Egy. doktori értek. is. (Földtani Szemle, 1935 és külön: Bp., 1935)
A Pápai-Bakony hidrológiája. – A Baradla barlang jósvafői szakaszának karszthidrológiája. (Hidrológiai Közlöny, 1935)
Abráziós platómaradványok a Bakony nyugati peremén. (Földrajzi Közlemények, 1935)
A Jósva patak felső völgyének geológiai leírása. (Földtani Közlöny, 1935)
A Ferenchegyi barlang. (Földtani Értesítő, 1936)
A Pálvölgyi-rózsadombi barlangvidék. 2 táblával. (Természettudományi Közlöny, 1936)
Adatok a Bakonyi karszt ismeretéhez. (Turisták Lapja, 1936)
Pleisztocén éles kavicsok a déli Bakonyból. (Földtani Közlöny, 1937)
A Karsztvidéken. (A Földgömb, 1937)
Új feltárások a Baradlában. (Bp., 1938)
Európa legnagyobb barlangjai. – A legnagyobb szárazföldi őslény. (Természettudományi Közlöny, 1938)
A Dachstein barlangjai. (A Földgömb, 1938)
Adatok az Alcsút-Etyeki dombvidék földtani ismeretéhez. 1 térképmelléklettel. (Földtani Közlöny, 1939 és külön: Bp., 1939)
Németország kálisóbányászata. (A Földgömb, 1939)
Magyarország ásványai. (A Pesti Hírlap Könyvtára. Az ezeréves Magyarország. Bp., 1939; hasonmás kiad. Bp., 2001)
A Rima és Tarna közének oligocén rétegei és kövületei. 5 táblamelléklettel. (Földtani Közlöny, 1940 és külön: Bp., 1940)
Tektonische Beobachtungen in der Umgebung des Eisenerzvorkommens von Martonyi. (A JNMGE Bánya- és Kohómérnöki Osztálya Közleményei, 1940)
Adatok a bicskei neogén öböl földtani ismeretéhez. (A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1939–1940-ről. Bp., 1941)
Hegyszerkezeti megfigyelések a martonyi vasérc-előfordulás környékén. (Matematikai és Természettudományi Értesítő, 1941)
Jelentés a Nagybánya környékén 1941-ben végzett földtani felvételről. – A nagybányai medence geológiája. (A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1941-ről. Bp., 1942)
A barlangok keletkezése és pusztulása. (Turisták Lapja, 1942)
A Bicskei öböl fejlődéstörténete, hegyszerkezete és fúrásai. (Beszámoló a M. Kir. Földtani Intézet vitaüléseiről. Bp., 1943)
Marosvásárhely környékének földtani viszonyai. (A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1942-ről. Bp., 1943)
Petele, Marostelek és Marosjára környékének földtani leírása. – A Szálva völgy földtani leírása. – Újabb adatok Székelykeresztúr hegyszerkezetéhez. (A M. Kir. Földtani Intézet Évi Jelentése 1943-ról. Bp., 1944)
A Darnó-vonal. (Beszámoló a M. Kir. Földtani Intézet vitaüléseiről. Bp., 1946)
Lepusztulás és üledékfelhalmozódás Magyarországon a kainozoikumban. (Földtani Közlöny, 1947)
A Kisbalaton tőzegterületének geológiai fejlődéstörténete. (Beszámoló a MÁFI vitaüléseiről. Bp., 1947)
Sátoraljaújhely és Sárospatak környékének geológiai leírása. Méhes Kálmánnal. (A MÁFI Évi Jelentése 1945–1947-ről. Bp., 1948)
A nyugat-magyarországi barnakőszén-terület. (Földtani Közlöny, 1948)
A Centenáris barlang. (Természettudomány, 1948)
Ózd környékének földtani leírása. (A MÁFI Évi Jelentése 1948-ról. Bp., 1949)
A Mátyáshegyi barlang. (A MÁFI Évi Jelentése 1948-ról. Bp., 1951 és Beszámoló a MÁFI vitaüléseiről. Bp., 1949)
Újabb adatok a Putnok és Egercsehi közötti terület harmadkori rétegeinek ismeretéhez. (A MÁFI Évi Jelentése 1949-ről. Bp., 1952)
A budakeszi mezőgazdasági kísérleti telep vízellátása. (Hidrológiai Közlöny, 1950)
Bükkmogyorósd, Balaton, Szilvásvárad és Bélapátfalva környékének földtani leírása. Magyarország nyomtatásban megjelent geológiai térképei. 1900–1950. (A MÁFI Évi Jelentése 1951-ról. Bp., 1954)
Lyukóbánya és Pereces környékének bányaföldtani leírása. (A MÁFI Évi Jelentése 1955-ről. Bp., 1957)
A bauxit elterjedése a Dunántúli Középhegységben. (Bányászati Lapok, 1956)
A pilisszántói bauxit. – Adalékok a Gerecse és a Pilis hegység közötti terület földtanához. – A Bicske, Szár, Tatabánya és Tarján közötti terület bauxitföldtani leírása. – Bauxitteleproncsok Veszprém és Nagyvázsony környékén. (A MÁFI Évkönyve, 1957)
A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli Középhegységben. Kand. értek. (Bp., 1957)
A földtani felépítés és a karsztvíz elterjedésének kapcsolata a Dunántúli Középhegységben. (Hidrológiai Közlöny, 1959)
Új kőszéntelep a borsodi mintakutatási területen. (Bányászati Lapok, 1959)
Pliocénkorú kéregmozgások a Borsodi barnakőszén-medencében. (Földtani Közlöny, 1960)
A balatonfelvidéki és észak-bakonyi patakok vízhozamának kapcsolata a földtani felépítéssel. (Hidrológiai Közlöny, 1961)
Újabb adatok az észak-bakonyi karsztszurdokok vízföldtanához. (Hidrológiai Tájékoztató, 1962)
Kőszénterületeink földtani térképezése. (Földtani Kutatás, 1962)
A szénbányászati tervezés követelményei az összefoglaló földtani jelentésekkel szemben. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai. Bp., 1963)
Külfejtésre alkalmas barnakőszén-előfordulások kutatása Lengyelországban. Csilling Lászlóval. – A mérnökgeológiai térképezés nevezéktanának és a kőzetfizikai vizsgálatoknak egyesítése. (Földtani Kutatás, 1963)
A Nyugat-Vas megyei barnakőszén-terület. (Földtani Kutatás, 1964)
Bányavízvédelmi kérdések a Dunántúli Középhegység földtani kutatásában. (A Mérnöki Továbbképző Intézet előadásai. Bp., 1964)
A pliocén lignitek települése és kutatási lehetőségei. (Bányászati Lapok, 1966)
A Középdunai pliocén medence lignittelepeinek térbeli elterjedése és rétegtani szintezése. (Földtani Kutatás, 1966)
Geomorfológiai megfigyelések szerepe a mongóliai átnézetes földtani térképezésnél. (Földtani Kutatás, 1967)
Újabb adatok Kelet-Mongólia kréta földtörténetéhez. (Földtani Kutatás, 1968)
Pliocénkori üledékképződés a Kárpát–Balkán szegélymélységekben. (MTA X. Osztályának Közleményei, 1972)
A pliocénkori lignitképződés törvényszerűségei. (Általános Földtani Szemle, 1972 és Földtani Közlöny, 1973)
Az üledékképződés törvényszerűségei a Kárpátokat, Dinaridákat és a Balkán-hegységet övező pliocénkori medencékben. (Általános Földtani Szemle, 1973)
A pliocén lignitképződés Délkelet-Európában. (Földtani Közlöny, 1973)
Európa pliocén lignittelepeinek keletkezési körülményei. (Földtani Kutatás, 1973)
Törökországi lignitkutatások összevetése a magyarországi tapasztalatokkal. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1973)
A Középdunai-medence pliocénkori üledékképződése és lignittelepei. Doktori értek. (Bp., 1974)
Az üledékvastagság-változások szabályszerűségei pliocén üledékekben. (Általános Földtani Szemle, 1975)
Magyarország pliocén lignit-előfordulásainak teleptani jellegzetességei. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1976)
A neogén medencék az alpi-kárpáti hegységrendszerben. (Földtani Közlöny, 1977)
A kőszén- és kősóképződés intenzitásváltozásai a neogénben. (Általános Földtani Szemle, 1977)
Az infraoligocén denudáció nyomai a Budai hegységben. (Földtani Közlöny, 1979)
Üledékfelhalmozódás és kőszénképződés a neogénben. Monográfia. (A MÁFI kiadványa. Bp., 1981)
A Budai hegység XVIII. és XIX. századi bányászatáról. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1985)
A Mátra és a Bükk déli tövének áttekintő szerkezetföldtana. (Magyarázó a Cserhát–Mátra–Bükkaljai lignitterület áttekintő földtani térképeihez. Szerk. is. Többekkel. Bp., 1985)
A Mátra, a Bükk és a Tokaji hegység neotektonikája. 5 ábrával és 1 táblázattal. (Földtani Közlöny, 1986 és külön: Bp., 1986)
A Magyar Középhegység neogén rögszerkezete. (Földtani Közlöny, 1988)
Papp Károly és Papp Károlyné Balogh Margit szerepe az amerikai–magyar földtudományi kapcsolatokban. (Földrajzi Múzeumi Tanulmányok, 1989)
A Cserhát–Mátra–Bükkaljai lignitterület tektonikai határvonalai. (Bányászati és Kohászati Lapok. Bányászat, 1991)
A magyarországi folyóhordalék-lerakódások nagy formái. (Hidrológiai Közlöny, 1993)
A Kárpát medence nyugati szegélyének neotektonikája. (Földtani Közlöny, 1995)
Folyóvízi lerakódások a Dráva mentén. (Hidrológiai Közlöny, 1996)
Az erdélyi aranybányák fejlődése. – A karsztvidéken – Postumiától Triesztig. (A Földgömb, 2006)
A Dachstein barlangjai. (A Földgömb, 2008).
Irodalom
Irod.: Természettudományos és műszaki ki kicsoda? Szerk. Schneider László, Szluka Emil. (Bp., 1988)
Dénes György: J. S. (Karszt és Barlang, 1999)
Kaszap András: In memoriam J. S. (Földtani Közlöny, 2001)
Kaszap András: Emlékezés J. S. vízföldtani munkásságára, születésének 100. évfordulóján. (Hidrológiai Tájékoztató, 2010).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
