Jászfalusi Lajos
biológus
Született: 1913. december 5. Budapest
Meghalt: 1982. július 31. Szeged
Család
Sz: Jászfalusi Lajos állami tanító, Selmeczy Erzsébet tanítónő. Szülei Szentpéterfalván, majd Lónyán és Petrillán tanítottak. Hárman voltak testvérek (két nővére született). F: 1942-től Szilágyi Katalin. Fia: Jászfalusi Miklós (1946. febr. 11.) agronómus és Jászfalusi Kálmán (1949. ápr. 30.).
Iskola
Elemi iskoláit Lónyán (volt Hunyad vm.), középiskoláit Petrozsényban, a román állami gimnáziumban végezte, Déván éretts. (1931). A kolozsvári Ferdinánd Tudományegyetemen természetrajz–vegytan szakos középiskolai tanári okl. (1938), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1942), a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1962).
Életút
A magyarpalatkai katonai iskola és a bánffyhunyadi polgári iskola r. tanára (1939–1941). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Állatrendszertani Tanszékének gyakornoka (1941–1942), tanársegéde (1942–1944), áttelepült Magyarországra (1944). A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Állattár Halgyűjteményének muzeológusa (1945–1946), a Haltenyésztési Kutató Intézet (HAKI) kutatóbiológusa (1946–1951), tud. munkatársa (1952–1957), igazgatója (1957–1958). Az átszervezés után a gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet Haltenyésztési Osztályának osztályvezetője és az Intézet igazgatóhelyettese (1959–1962), az Agrártudományi Egyetem (ATE) Állattenyésztési Tanszékének tud. osztályvezetője (1962–1973). nyugdíjazták (1973).
Ichtiológiával (= halbiológia) foglalkozott. Tudományos pályafutásának kezdetén feldolgozta a Kolozsvár környéki patakok, valamint a Szamos és mellékvizei halfaunáját, később érdeklődése a haltáplálékállatok vizsgálata, ill. a ponty szaporodásbiológiája felé fordult. Alapvetően új eredményeket ért el a magyarországi pontynemesítés és harcsatenyésztés területén, a gödöllői kísérleti tógazdaságban számos nemesített pontytörzset állított elő. A gödöllői tógazdaságban korszerűen felszerelt halastavi meteorológiai állomást is létesített, amellyel nemzetközileg is az elsők között vizsgálta a pontyívás biometeorológiai összefüggéseit. Kidolgozta továbbá a magyarországi holtágak halgazdálkodási irányelveit, a horgászkezelésben levő vízterületek halállományának újratelepítését. Az ATE-n a halászati szakmérnökképzés bevezetője. További kutatási területei: egy- és kétnyaras pontyok összehasonlító növekedési vizsgálata, a tógazdasági pontyok testformájának változásai, az időjárás hatása a tavak planktonmennyiségének alakulására stb.
Emlékezet
Nyugdíjazása után Szegeden telepedett le, ott is hunyt el és ott is nyugszik.
Elismertség
A Magyar Agrártudományi Egyesület (MAE) Halászati Szakosztályának vezetőségi tagja.
Főbb művei
F. m.: A Nádas patak halfaunája. – Die Fischfauna des Nádas-Baches. Egy. doktori értek. (Acta Scientiarum Mathematicarum et Naturalium. Kolozsvár, 1942)
A Kis-Szamos – Gyalu-Kolozsvár – és mellékpatakainak halai, valamint természetes állati táplálékuk. (Acta Scientiarum Mathematicarum et Naturalium. Kolozsvár, 1943)
Éjjeli halászat folyóvizeinkben fehér és színes fénnyel. (Múzeumi füzetek. I. köt. 4. füz. Kolozsvár, 1943)
A fejes domolykó. Squalius cephalus L. (Az Országos Halászati Egyesület kiadványa. Bp., 1944)
A Kötenendi patak halai. (Múzeumi füzetek. II. köt. 2–4. füz. Kolozsvár, 1944)
Pisztrángos folyóvizeink honosítása. – A faúsztatás és a fűrészpor káros hatása hegyi vizeink nemes halállományára és esetleges óvintézkedések. (Sporthorgász, 1944)
Az ésszerű halászat irányelvei a Kárpát-medence pisztrángos folyóvizeiben. (Állattani Közlemények, 1946)
Description hydrologique des environs de Gödemesterháza [Transylvanie]. (Fragmenta Faunistica Hungarica, 1947)
Romániai halászati tanulmányutam. (Halászat, 1947)
Mesterséges ívóhelyek jelentősége a halasgazdálkodásban. – A Pravdin-képlet. Halak növekedési ritmusának meghatározása. – A tiszavirágálca mint haltáplálék és fenékhorog-csalétek. – A halak életkorának meghatározása és ennek gazdasági jelentősége. – A hálók konzerválása és gondozása. Az 1947. évi romániai tanulmányutam alapján. (Halászat, 1948)
Cobitis aurata bulgarica Drensky, eine neue Fischart für die Fauna Ungarn nebst allgemeinen Bemerkungen über die Cobitis-Arten. (Fragmenta Faunistica Hungarica, 1948)
A halak radarkészüléke, az oldalvonal. – Hallanak, vagy nem hallanak a halak? – Hogyan telelnek a halak? – A ponty születési bizonyítványa: a pikkely. (Magyar Horgász, 1948)
Nemespontyvédelem – vadpontymellőzés, ez a célja az új halászati törvénynek. (Magyar Horgász, 1949)
Adatok a Duna szentendrei szigeti szakaszának és mellékpatakjainak halászati biológiai viszonyaihoz. 1–3. – Pisztrángos és pontyos természetes vizeink benépesítése. (Hidrológiai Közlöny, 1950)
Természetes vizek halászata és a halászat fejlesztése. Halászati felügyelői tanfolyami jegyzet. (Bp., 1950)
Pontynemesítésünk új irányelvei. Lányi Györggyel. (Agrártudomány, 1950)
A zsenge harcsaivadék táplálkozásbiológiája és növekedése. (Agrártudomány, 1951)
Die endemische Cobitis und Cobio-Arten der Tisza, sowie ihrer Nebenflüsse. 3 melléklettel. (Annales Historico-Naturales Musei Nationalis Hungarici, 1951)
A tiszai nemesponty és vadponty növekedésével kapcsolatos népesítési tanulságok. (A Mezőgazdasági Kísérletügyi Központ Évkönyve. III. Bp., 1951)
Hogyan fedezi fel a hal a csalit? – Pontytelepítési problémáink. (Magyar Horgász, 1951)
A ponty szakaszos ívása. – Pontynemesítésre kijelölt tógazdaságaink tenyészanyagának kiválogatása és párosítása. (Agrártudomány, 1952)
Félmesterséges harcsatenyésztés. (Az Állattenyésztési Kutató Intézet Évkönyve. I. Bp., 1952)
Mely természetes vizeink alkalmasak tógazdasági nemespontyivadékkal való népesítésre? (Hidrológiai Közlöny, 1952)
A tógazdasági nemesponty külső testalakulása egyedi fejlődése folyamán. (Állattenyésztés, 1952)
Helyes ivararány-választás a nagyobb pontyivadéktermés érdekében. (Erdőgazdaság, 1952)
Újabb megfigyeléseink a félmesterséges harcsaívatás sikeres végrehajtásához. (Állattenyésztés, 1953)
A hasvízkórban szerzett örökletes testi hibák és az ilyen nemespontyok növekedése. (Hidrológiai Közlöny, 1953)
Halaink rendszertana. – Pontynemesítés. – Harcsatenyésztés. – Pisztrángtenyésztés. (Tógazdasági haltenyésztés a gyakorlatban. Szerk. Donászy Ernő és Muraközy Tamás. Bp., 1954)
Mit kell tudni a harcsaivadék neveléséről? – Újabb eljárás a pontyivadék nevelésénél. – Fokozzuk a ponty ellenállóképességét! (Halászat, 1954)
Fertőzött halastavak népesítése. – Hogyan állapítjuk meg a tenyészhalak ivarát? – Haltenyésztés és hőmérséklet. – Halaink lélegzése és oxigénigénye. (Halászat, 1955)
Tenyészpontyok csontváz-rendellenességei. 3 táblával. (Állattani Közlemények, 1955 és külön: Bp., 1955)
Az időjárás hatása a plankton alakulására a gödöllői halastavakban. (Hidrológiai Közlöny, 1955)
Balatoni pontynemesítési problémák. (Halászat, 1956)
A halhústermelés növelésének lehetőségei pontynemesítéssel. (MTA Agrártudományok Osztálya Közleményei, 1956)
A magyar nemesponty testalkatának, növekedésének, szaporodásának és ellenállóképességének vizsgálata árutermelő tógazdaságokban. Benyújtott. kand. értek. (Bp., 1956)
Az időjárás és a pontyívás törvényszerűségei. – Adatok a pontytenyészszülők termésének és korának befolyásolásáról az utódok nemének kialakulására. – Életviszonyok és ellenállóképesség. – Megfigyelések az ikrás és tejes pontyok ikraszem-képződéséről. – A tógazdasági ponty súlygyarapodását befolyásoló tényezők. (Halászat, 1957)
Gyomortartalom-vizsgálat. – Tógazdasági adatok a pontyok téli súlycsökkenéséről és a ragadozók téli táplálkozásáról. Páskándy Jánossal. – Újabb megfigyelések a mesterséges pontyszaporításnál. – A természetes vizek pontyosítása. (Halászat, 1958)
A halak oxigénigénye. – A halak ízlelő- és szaglóképességéről. (Magyar Horgász, 1958)
Haljelölési kísérletek a kutatás szolgálatában. – Holtágaink jövő hala: az ezüstkárász. – Holtág-hasznosítási kísérletek. (Halászat, 1959)
A vadponty és a nemesponty tenyésztési kérdései. – Csoportjelölés úszócsonkítással. – Az ezüstkárász Romániában. – A ponty takarmányfelvétele és az időjárás. – Életkörülmények és ponty külleme. Páskándy Jánossal. (Halászat, 1960)
Pontynemesítési kísérletek keresztezéssel Gödöllőn. (Állattenyésztés, 1960)
Tógazdasági haltenyésztés. Egy. jegyz. 80 ábrával. (Kísérletügyi Közlemények, 1960 és külön: Gödöllő, 1961)
A gödöllői és iregszemcsei tógazdaságokban végzet pontykeresztezési kísérletek eredményei. Kand. értek. (Gödöllő, 1961)
Tógazdasági haltenyésztés. (Gödöllő, 1961)
Pontyívatás a megfelelő időjárási helyzet kihasználásával. Páskándy Jánossal. A szétnövés és az egyedi növekedés labilitása. Páskándy Jánossal. (Halászat, 1962)
Haltáplálékállatok gyűjtése és feldolgozása (Halászat, 1964)
Halaink fontos táplálékállatai. 1–12. (Halászat, 1964–1967)
A tógazdasági ponty táplálékállatai béltartalom-vizsgálatok alapján. Papp Károlynéval. (Állattani Közlemények, 1966)
A tógazdasági ikrás és tejes ponty növekedése és testméretarányai. (Halászat, 1966)
A halak rovarellenségei. 1–3. (Halászat, 1966–1967)
A meteorológiai tényezők hatása a tógazdasági ponty étvágyára. (Halászat, 1977).
Irodalom
Irod.: J. L. (Halászat, 1982).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013