Jausz Béla
pedagógus, neveléstörténész
Született: 1895. február 16. Sopron
Meghalt: 1974. november 7. Budapest
Temetés: 1974. november 18. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Evangélikus családból származott. Sz: Jausz Vilmos (1866–1913), a soproni evangélikus teológiai akadémia r. tanára, Wulsten Emma (†1938). Testvére: Jausz Dezső (†1914), Jausz Imre (1902–1960), ill. Jausz Emma. F: 1921-től Török Ilona (†1974) tanítónő, Török Imre református esperes leánya. Leánya: Tallós Gyuláné Jausz Judit.
Iskola
A soproni evangélikus líceumban éretts. (1913). A Pázmány Péter Tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – magyar–német szakos középiskolai tanári okl. (1920), a debreceni Tisza István Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1925), a neveléstudományok kandidátusa (1961).
Életút
Az I. vh.-ban 37 hónapig harctéri szolgálatot teljesített (1914–1918). A Kisújszállási Református Gimnázium helyettes tanára (1919–1921), r. tanára (1921–1935), egyúttal a debreceni Tisza István Tudományegyetem német lektora (1925–1935). A debreceni Középiskolai Tanárképző Intézet előadója (1935–1936) és az Intézet Gyakorló Gimnáziumának igazgatója (1936–1944. szept. 8.). A budapesti Középiskolai Tanárképző Intézet előadója és a tanári átképző tanfolyamok vezetője (1945. aug. 10.–1949. szept.), az ELTE BTK Tanulmányi Osztály osztályvezető-helyettese (1949–1951) és az Esti Tagozaton a pedagógiaoktatás vezetője (1949–1954). A Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE BTK Pedagógia Tanszéke tanszékvezető egy. docense (1951. szept. 1.–1957. ápr. 12.), tanszékvezető egy. tanára (1957. ápr. 13.–1967. jún. 30.) és az Egyetem rektora (1957. szept. 1.–1959. aug. 31.). Az Oktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási Módszertani Osztályának vezetője (1954. júl. 1.–1955. aug. 31.). A bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjasa (1928–1929).
Pályafutásának kezdetén német irodalommal, elsősorban Johann Christoph Friedrich Schiller (1759–1805) munkásságával foglalkozott, ill. állami ösztöndíjasként megismerkedett a németországi és ausztriai nevelőintézetek (= internátusok) pedagógiai rendszerével. Tapasztalatai alapján, Kisújszálláson kísérletet tett egy újszerű nevelőintézet meghonosítására, majd Debrecenben meghatározó szerepet játszott az új Középiskolai Tanárképző Intézet országos hírű mintaiskolává való fejlesztésében: az iskola nevelő-oktató intézetként, a tanárképzés gyakorlati színhelyeként és kutatóintézetként is működött. Később érdeklődése a 16–18. sz.-i neveléstörténet, elsősorban Apáczai Csere János (1625–1659) és Maróthi György (1715–1744) munkássága, a debreceni tanárképzés múltja és a debreceni kollégium története felé fordult. Jelentős szerepet játszott a II. vh. utáni felsőoktatás újjászervezésében, majd az ötéves egyetemi szintű tanárképzés kidolgozásában. Debreceni egyetemi rektorként újra bevezette a hagyományos egyetemi szimbólumok (pl. díszruha, rektori lánc, gerundium stb.) használatát, nevéhez fűződik továbbá az új egyetemi doktori szabályzat kialakítása, a gyakorlóiskolai hálózat visszaállítása, valamint újjászervezte a főszakos pedagógia szakot és megszervezte a népművelő szakot.
Emlékezet
Debrecenben és Budapesten élt és tevékenykedett, Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2004-ben). Pedagógusi és iskolaszervezői munkásságával először Bajkó Mátyás (1925–1999) foglalkozott, majd Simon Gyula írt róla kismonográfiát (1991-ben). Szakmai életútját legutóbb Vargáné Nagy Anikó dolgozta fel (doktori értekezésében, a Debreceni Egyetemen, 2013-ban).
Elismertség
Az MTA–TMB Pedagógiai Szakbizottsága tagja (1951–1962), elnöke (1962–1970) és a Neveléstörténeti Albizottság elnöke (1957–1962). A Magyar Pedagógiai Társaság elnöke (1967–1974). Az International Association for the Advancement of Educational Research tagja.
Elismerés
Szocialista Munkáért Érdemérem (1951).
Szerkesztés
A Historia Paedagogica c. nemzetközi folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.
Főbb művei
F. m.: Die dramatischen Handlung in Schillers Wilhelm Tell. Egy. doktori értek. (Debrecen, 1925)
A drámai cselekmény Schiller Tell Vilmosában. (Debreceni Szemle, 1927)
Állami internátusok Németországban és Ausztriában. (A Kisújszállási Református Gimnázium Értesítője, 1928/29)
A középiskolai nyelvoktatás két kérdéséhez. – Goethe. (Protestáns Tanügyi Szemle, 1932)
Az új középiskolai reform és a német nyelvoktatás. (Protestáns Tanügyi Szemle, 1935)
A gyakorló gimnázium feladatai. (A Debreceni Gyakorló Gimnázium Értesítője, 1936/37)
Tanárképzés – nemzetvédelem. (Papp Károly Emlékkönyv, 1939)
Egyetemes neveléstörténet. Egy. jegyz. (Bp., 1950)
Megjegyzések és javaslatok a gyakorlati tanárképzés kérdéseihez. (Felsőoktatási Szemle, 1953)
Maróthi György. (Közlemények a Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógiai Intézetéből, 1956 és külön: Debrecen, 1956)
A munkára nevelés kérdése. (A pedagógia időszerű kérdései, 1956)
A tanárjelöltek tanítási gyakorlatának tanulságai. (Felsőoktatási Szemle, 1956)
J. B. rektori tanévnyitó beszéde. – Az ötéves tanárképzés feladatai és összefüggései. (Felsőoktatási Szemle, 1957)
Comenius. (Pedagógiai Szemle, 1958)
J. B. rektori tanévnyitó beszéde. (Felsőoktatási Szemle, 1958)
Apáczai Csere János. (Pedagógiai Szemle, 1959)
A szakmódszertani munkaközösségek feladatai. (Felsőoktatási Szemle, 1959)
Az erkölcsi nevelésnek mint komplex folyamatnak elemzése. (Acta Universitatis Debreceniensis, 1959/60. Debrecen, 1960 és Közlemények a Kossuth Lajos Tudományegyetem Pedagógiai Intézetéből, 1960)
Művelődéspolitikánk és a tanárképzés. (Egyetemi Élet, 1959. 1.)
Apáczai jelentősége a magyar nevelés történetében. (Pedagógiai Szemle, 1960)
Maróthi György életművének jelentősége, különös tekintettel tantervi és iskolaszervezeti javaslataira. Kand. értek. (Debrecen, 1960)
A tanulók terhelésével kapcsolatban végzett vizsgálatok a debreceni általános és középiskolákban. (Magyar Pedagógia, 1961)
A felsőoktatási pedagógia néhány problémája. (Pedagógiai Szemle, 1961)
A tudományos munkára való előkészítés mint nevelési tényező. – Bevezetés a pedagógiai tanulmányok elé. (Acta Marxistica Paedagogica Debrecina, 1962)
Brunszvik Teréz pedagógiai munkássága. Orosz Lajos, Vág Ottó és Zibolen Endre tanulmányai. A bevezető tanulmányt J. B. írta. 1 táblával. (Bp., 1962)
Pedagógia. II. A nevelés elmélete. 2. köt. Egy. tankönyv. (Bp., 1964)
Az érzelmek nevelésének néhány kérdése. (Pedagógiai Szemle, 1964)
A munkára nevelés hazai történetéből. Az MTA Neveléstörténeti Albizottságának gyűjteménye. Szerk. Faludi Szilárddal, Zibolen Endrével. (Bp., 1965)
J. B. elnöki székfoglaló beszéde. 1967. (Az új Magyar Pedagógiai Társaság. Az alakuló közgyűlés eseményei. Szerk. Kiss Árpád. Bp., 1967; 30 év neveléstudomány és művelődéspolitika. Bp., 1975; és Új Pedagógiai Szemle, 1997)
A pedagógusképzés néhány kérdéséről. (Pedagógiai Szemle, 1967).
Irodalom
Irod.: Életemről, munkámról. (Pedagógiai Szemle, 1963)
Durkó Mátyás: J. B. hetven éves. (Felsőoktatási Szemle, 1965)
Földes Éva: Ágoston György– J. B.: Pedagógia. II. A nevelés elmélete. 2. (Pedagógiai Szemle, 1965)
Halálhír. (Népszabadság, 1974. nov. 9. és Reformátusok Lapja, 1974. dec. 15.)
Kiss Árpád: J. B. (Magyar Pedagógia, 1975)
J. B.-emlékkötet. Szerk. Bajkó Mátyás. J. B. munkáinak bibliográfiájával. 1 táblával. (Debrecen, 1976)
Simon Gyula: J. B. Kismonográfia. (Magyar pedagógusok. Bp., 1991)
Bajkó Mátyás: J. B. törekvései a tanárképzésben. (Acta Paedagogica Debrecina, 1995)
Vargáné Nagy Anikó: J. B. a tanítványok emlékezetében és az oral history-források tükrében. (Professori salutem. Tanulmányok a 70 éves Kozma Tamás tiszteletére. Debrecen, 2009)
Vargáné Nagy Anikó: J. B. kisújszállási évei. (Képzés és Gyakorlat, 2012)
Vargáné Nagy Anikó: J. B., a pedagógus professzor. Az 1919–1959 közötti szakmai életút elemzése. PhD-értek. (Debrecen, 2013). *MÉL III. téves születési adat: febr. 15. Anyakönyvi adatai szerint febr. 16-án született!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
