Jankovich László
orvos, patológus, törvényszéki orvos
Született: 1887. június 27. Budapest
Meghalt: 1967. április 7. Budapest
Temetés: 1967. április 15. Budapest
Temetési hely: Farkasrét
Család
Sz: Jankovich János (1844–1934) pénzügyminisztériumi tanácsos, Gyulányi Etelka. Testvére: Jankovich Antal, ill. Bodnár Istvánné Jankovich Mária és Jankovich Ilona. 2. F: br. Gudenus Lilly (1899–1969). Fia – első feleségétől: Jankovich János (1923–1945) tartalékos huszárzászlósként elesett a II. vh.-ban.
Iskola
A budapesti II. kerületi főgimnáziumban éretts. (1905), a budapesti tudományegyetemen orvosdoktori okl. szerzett (1910); közben Genfben és Berlinben is tanult, törvényszéki orvosi vizsgát tett (1915). A törvényszéki orvostan tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1921).
Életút
A budapesti tudományegyetem Kórbonctani és Kórszövettani Intézete gyakornoka (1910–1915), Törvényszéki Orvostani Intézete egy. tanársegéde (1915–1918); közben az I. vh.-ban katonaorvosi szolgálatot teljesített és a 16. sz. Helyőrségi Kórház laboratóriumának vezetője. Az összeomlás után Budapesten, a Pestvidéki Törvényszék orvos szakértője (1918–1921), majd a Budapesti Gyermekmenhely főorvosa (1921–1925). A Pázmány Péter Tudományegyetem magántanára (1921–1925), a szegedi Ferenc József Tudományegyetem Törvényszéki Orvostani Intézete ny. r. tanára és az Intézet vezetője (1925. szept. 1.–1934. júl. 18.); egyúttal a Kórbonctani és Kórszövettani Intézet mb. vezetője (1927–1928), az Orvostudományi Kar dékánja (1929–1930), dékánhelyettese (1930–1931). A debreceni Tisza István Tudományegyetemen a leíró és tájbonctan ny. r. tanára, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet igazgatója és a Törvényszéki Intézet igazgatóhelyettese (1934. júl. 18.–1944. okt. 7.), kényszernyugdíjazták (1945. nov. 1.). Budapesten munkanélküli (1945–1951), majd a Bajcsy-Zsilinszky Kórház kórboncnok főorvosa (1951–1962).
Igazságügyi orvostannal, toxikológiával foglalkozott. Jelentős eredményeket ért el a különböző eredetű mérgezések szövettani és idegrendszeri elváltozásainak vizsgálata, a lúgmérgezés kórbonctana és szövettana tanulmányozása, valamint az erőszakos halálesetek szervi károsodásainak feltárása terén. Magyarországon, az igazságszolgáltatásban elsők között kezdeményezte a vércsoport-vizsgálatok bevezetését, ill. bizonyítékként való felhasználását.
Emlékezet
Budapesten (XI. kerület Fehérvári út 31.) élt és tevékenykedett, a Farkasréti Temetőben, második feleségével közös sírban nyugodott. Sírját felszámolták!
Szerkesztés
A Budapesti Orvosi Ujság társszerkesztője (1926-tól).
Főbb művei
F. m.: Fejsérüléssel kapcsolatos agytályogról. (Orvosképzés, 1915)
Az emberi nyálkahártyák hőérzésének felhasználása bakteriológiai vizsgálatoknál. (Természettudományi Közlöny, 1916)
A tífuszbacillus gyors kimutatásának módjai. (Természettudományi Közlöny, 1917)
A rekeszsérvekről. (Orvosképzés, 1919)
A gázmérgezésről. (Természettudományi Közlöny, 1920)
Gondatlanságból okozott emberölés vétségének vádja a bába ellen. Vádelejtés az orvosszakértői vélemény alapján. (Therapia, 1925)
Az aspirin mérgezésről. (Rigler Emlékkönyv. Dolgozatok Rigler Gusztáv negyedszázados tanári működésének emlékére. Szeged, 1926)
Érdekes lúgmérgezések. (Therapia, 1926)
A törvényszéki orvosi intézmény reformja. (Budapesti Orvosi Ujság, 1927)
A vércsoportok jelentősége a törvényszéki orvostanban. (Orvosképzés, 1929 és külön: Bp., 1929)
Adatok a lúgmérgezés kórbonctanához és kórszövettanához. Incze Gyulával, Fazekas I. Gyulával. (Orvosi Hetilap, 1930)
Helyes-e a vércsoportmeghatározás alkalmazása az igazságszolgáltatásban? (Magyar Jogi Szemle, 1931)
A sevenal-, ill. luminal-mérgezés okozta szöveti elváltozások, különös tekintettel a központi idegrendszerre. Fazekas I. Gyulával. (Orvosképzés, 1932)
Blutungen in den Lymphknoten des Halses beim Erhängungstod. Incze Gyulával. (Deutsche Zeitschrift für die gesammte gerichtiliche Medizin, 1932)
Agyi elváltozások szalmiákszesz mérgezésnél. (Orvosképzés, 1934)
Hirnhistologische Veränderungen bei akuter Laugenvergiftung. (Deutsche Zeitschrift für die gesammte gerichtiliche Medizin, 1935)
A központi idegrendszer elváltozásai egyes mérgezéseknél. (Kenyeres Emlékkönyv. Kenyeres Balázs egyetemi ny. r. tanár negyvenéves tanári működése alkalmából tisztelői, tanítványai és munkatársai által írt közlemények. Bp., 1935; és külön: Bp., 1936)
Bevezető az orvosi tudományba. Elsőéves orvostanhallgatók számára. (Debrecen, 1936; 2. kiad. 1939)
Az egyetem és az ifjúság. (A debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem nyilvános előadásai. Debrecen, 1937)
A köldökerek születés utáni elzáródásának mechanizmusa. (Magyar Pathológusok Társasága Füzete, 1938)
Der Verschlussmechanismus der Nabelgefässe des Neugeborenen. (Deutsche Zeitschrift für die gesammte gerichtiliche Medizin, 1939)
A debreceni m. kir. Tisza István Tudományegyetem Anatómiai–biológiai és Törvényszéki Orvostani Intézete tudományos munkáinak címjegyzéke. 1936–1940. Összeáll. (Debrecen, 1941)
A papillitis necroticans renis. (Magyar Sebészet, 1959).
Irodalom
Irod.: Emlékkönyv J. L. debreceni egyetemi tanárságának 10 éves évfordulójára. Szerk. Ökrös Sándor, Törő Imre. (Debrecen, 1944)
Rex-Kiss Béla: A vitás származás vércsoportvizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban. (Orvostörténeti Közlemények, 1979)
Szegedi egyetemi almanach. 1921–1996. (Szeged, 1997)
Bot György–Kapusz Nándor: Nyolcvanéves a debreceni orvosképzés. Intézetek és klinikák története, professzorainak életrajza. 1918–1998. (2. átd. kiad. Debrecen, 1998)
Sótonyi Péter: Patológiai vizsgálatok szerepe az igazságügyi orvostanban. (Magyar Tudomány, 2007)
Mudrák József: J. L. professzor emlékezete. (Orvosi Hetilap, 2010. 12.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014
