Juhász Gusztáv
labdarúgó, edző
Született: 1911. december 19. Temesvár, Temes vármegye
Meghalt: 2003. január 20. New York
Család
Polgári családból származott, édesapja építész volt. Négyen voltak testvérek.
Életút
A Chinezul Timisoara (1924–1930), az RGM Timisoara (1931–1932), a Juventus Bucuresti (1932–1933), a CA Oradea (1933–1939), a Venus Bucuresti (románok, 1939–1940), a Nagyváradi AC (NAC, 1940–1944) a Libertatea Oradea (1945–1946), a Crisanea CFR Oradea (románok, 1946–1947) labdarúgója; középfedezet, majd a Libertatea Oradea játékos-edzője is (1947–1948). Romániában: román bajnok (1939/40), bajnoki 2. (1934/35), bajnoki 3. (1932/33), bajnoki 4. (1935/36), bajnoki 5. (1933/34), bajnoki 6. (1936/37); román kupa-döntős (1939/40). A román bajnokságban 135 mérkőzésen szerepelt (1933–1948: 10 gól). 21-szeres román válogatott (1934. dec. 27.–1940. júl. 14.); válogatottként, mint utazó kerettag részt vett a franciaországi világbajnokságon (pályára nem lépett, 1934), a Balkán Kupa (1934–1935) és az Eduard Benes-kupa mérkőzésein (1937 és 1938). Visszavonulása után edző: az Explozivi Oradea (1948–1949), az ICO Oradea (1950–1952), a Dinamo Oradea (1952–1957) és a Crisul Oradea vezetőedzője és az FC Bihar ifjúsági és gyermekközpontjának vezetője (1966–1973). Magyarországon: magyar bajnok (1943/44), bajnoki 2. (1942/43), bajnoki 5. (1941/42). A Nagyváradi AC színeiben 75 bajnoki mérkőzésen szerepelt (1942–1944).
Temesvárott, a helyi Kinizsiben (= Chinezul Timisoara) kezdett el sportolni, majd néhány év múlva átigazolt a rivális RGM-hez. Két rövidebb bukaresti kitérőt leszámítva labdarúgó- és edzői pályafutása Nagyváradhoz kötődött. A CA Oradea színeiben mutatkozott be a román bajnokságban, igaz, román bajnoki címet viszont a Venus Bukarest mezében szerzett. Jóllehet utazó kerettagként részt vett a franciaországi II. labdarúgó-világbajnokságon, de csak Görögország ellen szerepelt először a román válogatottban (Athén, Balkán Kupa: 1934. dec. 27.: Görögország–Románia 2:2). Későbbi válogatottságai közül megemlíthető a Magyarország elleni barátságos mérkőzés (Budapest: 1940. máj. 19.: Magyarország–Románia 2:0). Pályafutása legismertebb és legsikeresebb évei a magyar bajnokságban részt vevő Nagyváradi AC-hoz kötődnek: tagja volt a magyar bajnok és bajnoki 2. helyezett (és tévesen az első vidékbajnokként számon tartott) egyesületnek. A Nagyvárad kiemelkedő tudású középfedezete igazi tragédiaként élte meg, hogy a magyar válogatottban – ellentétben számos nagyváradi játékostársával – egyetlen alkalommal sem léphetett pályára! Visszavonulása után Nagyváradon telepedett le, helyi csapatoknál edzősködött. Vezetőedzőként nem ért el jelentősebb eredményeket, annál fontosabb szerepet játszott a romániai ifjúsági labdarúgók nevelésében és képzésében. Élete végén gyakran látogatta meg New Yorkban letelepedett leányát, egyik ilyen látogatása során hunyt el, a Nagyváradi AC bajnokcsapatának utolsó élő tagjaként.
Irodalom
Irod.: Demjén László: A Nagyváradi AC a magyar nemzeti bajnokságban. 1941–1944. (Bp., 1989)
Ki kicsoda a magyar sportéletben? I–III. köt. (Szekszárd, 1994)
Erdélyi magyar ki kicsoda 2000. Főszerk. Stanik István. (Bukarest–Nagyvárad, 2000)
Szántó Sándor: Égi pályákon az „utolsó mohikán” is. (Bihari Napló, 2003. jan.).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013