Munkácsi Bernát
nyelvész, folklorista, nyelvész
1881-ig Munk Bernát
Született: 1860. március 12. Nagyvárad, Bihar vármegye
Meghalt: 1937. szeptember 21. Budapest
Család
Vallásos zsidó családból származott. Sz: Munk Adolf (= Munk Méir Ábrahám, 1830–1907) tanító, héber nyelvű író. F: Jacobi Paula. Fia: Munkácsi Ernő (1896–1950) jogász.
Iskola
A premontrei rend nagyváradi főgimnáziumában éretts. (1878), a budapesti tudományegyetemen magyar szakos középiskolai tanári és bölcsésztudori okl. szerzett (1882), az MTA tagja (l.: 1890. máj. 8.; r.: 1910. ápr. 28.).
Életút
A Pesti Izraelita Hitközség tanfelügyelője (1890–1931). Tanulmányai alatt először a moldvai csángó falvakban gyűjtött (1880), majd az MTA megbízásából a Káma folyó vidékén élő votjákok (= udmurtok) és a szimbirszki csuvasoknál (1885-től), ill. Nyugat-Szibériában a vogulok között járt (1888–1889).
A finnugor összehasonlító nyelvészet egyik legjelentősebb 19. század végi, 20. század eleji kutatójaként nemzetközileg is kiemelkedően új eredményeket ért el a magyarság őstörténetére és ősvallására, a csángók nyelvjárására vonatkozóan. Ő volt az első magyar nyelvészeti gyűjtő, aki ki is adta gyűjtései jelentős részét, s az általa elsők között alkalmazott módszer segítségével sikerült megfejtenie a Reguly Antal (1819–1858) által összegyűjtött korábbi szövegeket is. Turkológiai és iranisztikai tevékenysége is értékes.
Munkácsi zsidó származása miatt középiskolai tanári álláshoz nem juthatott, a budapesti zsidó hitközségi iskolák tanfelügyelőjeként működött. Tanfelügyelőként kezdeményezte zsidó polgári iskolák, középiskolák és izraelita tanítóképzők alapítását, amelyek számára tanterveket is kidolgozott. Az általa megtervezett tantervekben központi szerepet játszott a héber nyelv tanítása és az izraelita vallás alapjainak elsajátítása. Munkácsi maga is írt héber nyelvkönyveket, s a katolikus hitelvek mintájára „izraelita katekizmust” is összeállított. Különösen értékesek a fővárosi izraelita oktatást figyelő, évente megjelenő statisztikai értekezései.
Mivel édesapja a 19. században megújuló héber nyelv egyik első Magyarországon élő írója volt Munkácsi már gyermekkorában nagy jártasságot szerzett a Talmudban, s a héber dialektikusok mellett más keleti nyelveket (elsősorban török nyelveket) is tanult. Az egyetemen Budenz József (1836–1892), Simonyi Zsigmond (1853–1919) és Vámbéry Ármin (1832–1913) hatására érdeklődése a finnugor nyelvek és a magyar nyelvtörténet felé fordult. Még egyetemi hallgatóként vett részt moldvai csángó nyelvjárások gyűjtésében (Kúnos Ignáccal, 1880), doktori vizsgái után viszont nem tudott középiskolai tanárként elhelyezkedni – jóllehet már huszonegyéves korában elnyerte az MTA Sámuel-díját (1881-ben; még 1883-ban és 1884-ben is megkapta). Nevelőként kezdett el dolgozni, s sorra közölte ma már klasszikusnak számító nyelvészeti, nyelvtörténeti dolgozatait, szófejtéseit és egyéb kisebb adatközléseit. Végül is az MTA támogatásával szervezett udmurt expedíció tagjaként felbecsülhetetlen értékű udmurt és csuvas anyagot gyűjtött (1885–1886-ban). Első útja nagymértékben hozzájárult az udmurt magánhangzórendszer tisztázásához, dolgozataiban az első kutatók közé tartozott, aki szövegközléseivel következetes jelölési rendszer alkalmazására törekedett: adatai így megbízhatóak és ellenőrizhetőek voltak. Tudatosan készült Reguly Antal vogul szövegeinek megfejtésére: néhány évvel később, második útján, Pápai Károllyal (1861–1893) Szibériába indult (1888–1889-ben). Munkácsi bejárta a vogulok által lakott orosz területeket (Pápai a manysiknál gyűjtött), megfejtette Reguly szövegeit, ill. a hazaúton újabb vogul és más finnugor, valamint török nyelvi és néprajzi anyagot jegyzetelt. Gyűjtésének eredményét négy kötetben tette közzé, egyúttal megjelentette az általa felfedezett hat vogul nyelvjárás nyelvtani vázlatát is (1894-ben). Mivel nem volt hajlandó kikeresztelkedni, tudományos szenzációt jelentő munkái ellenére sem jutott egyetemi katedrához. Munkáiból kiemelkedik még a halászat magyarországi műnyelvét feldolgozó művelődéstörténeti monográfiája (A magyar népies halászat műnyelve. Adalék a magyar nép ős- és műveltségtörténetéhez, 1893). A Néprajzi Füzetek nyitó kötetében megjelent dolgozatának sikere is közrejátszott abban, hogy Munkácsi Bernát az 1890-es évektől egyre több néprajzi (folklorisztikai) írásokat közölt (mint az Ethnographia c. lap szerkesztője, 1894-től). Finnugor és török nyelvi anyagát fokozatosan bővítette és egészítette ki néprajzi megfigyeléseivel, a finnugor és a török népek hiedelemvilágának és tárgyi emlékeinek leírásával. Élete utolsó szakaszában azonban visszatért udmurt nyelvészeti tanulmányaihoz, mivel váratlan lehetősége nyílt az esztergomi hadifogolytábor udmurt hadifoglyaitól újabb nyelvi anyagot gyűjteni. Az összesen huszonöt adatközlőtől gyűjtött szövegek kiadását már nem élhette meg: tanítványa Fokos-Fuchs Dávid (1884–1977) rendezte sajtó alá (1939-ben, de csak Helsinkiben jelenhetett meg, 1952-ben).
Emlékezet
Budapesten élt és tevékenykedett, a Kozma utcai Izraelita Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2005-ben). Kálmán Béla (1913–1997) életpályája sok tekintetben kapcsolódik Munkácsi Bernát életművéhez, részben ezért is vállalta el Munkácsi vogul népköltési gyűjteménye kiadásának folytatását, egyúttal kismonográfiában dolgozta fel Munkácsi munkásságát (1981-ben). Budapesti (Terézváros, VI. kerület Szondi utca 9.) lakóhelyét emléktáblával jelölték meg. Tiszteletére az MTA Arany János Közalapítványa a Tudományért Munkácsi Bernát-díjat alapított (1998?-ban, a díj 2007-ben megszűnt).
Elismertség
A Magyar Néprajzi Társaság alelnöke (1892–1893 és 1897–1908), ügyvezető alelnöke (1893–1897), majd t. tagja. Az Országos Néptanulmányi Egyesület t. tagja. A helsingforsi Finnugor Társaság külső tagja (1891-től). Az általa szervezett Nemzetközi Közép- és Kelet-ázsiai Társaság Magyar Bizottságának titkára (1904-től).
Elismerés
Az MTA Sámuel-díja (1881, 1883, 1884), Rökk Szilárd-alapítványának díja (1892, 1911, 1913, 1914, 1915), Marczibányi-jutalma (1900), Lukács Krisztina-jutalma (1902) és Nagyjutalma (1907).
Szerkesztés
Az Ethnographia (1894–1910) és a Keleti Szemle szerkesztője (1900–1937).
Főbb művei
F. m.: Az áldás és átok szók családja. (Magyar Nyelvőr, 1879)
A Weszprémi és Kazinczy codex hosszú magánhangzói. – A Peer és Sándor codexek hosszú magánhangzói. – A moldvai csángók nyelvjárása. (Magyar Nyelvőr, 1880)
A moldvai csángók nyelvjárása. Az MTA 1880. évi Sámuel-díjával jutalmazott dolgozat és egy. doktori értek. is. (Tanulmányok az Egyetemi Magyar Nyelvtani Társaság köréből. I. köt. 2. füz. Bp., 1881)
Csuvas és kazáni-tatár nyelvmutatvány. (Nyelvtudományi Közlemények, 1881)
Járulékmássalhangzók a magyarban. – Az ugor összehasonlító nyelvészet és Budenz szótára. (Magyar Nyelvőr, 1882)
Török kölcsönszók: szőlő, hangya. Az MTA 1883. évi Sámuel-díjával jutalmazott dolgozata. (Magyar Nyelvőr, 1882; és külön: Bp., 1883)
A magyar nyelv eredete. (Magyar Nyelvőr, 1882–1883)
Vámbéry Magyarok eredete czímű művéről. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1883)
Votják nyelvmutatványok. – A jakut genitivus. (Nyelvtudományi Közlemények, 1883)
Magyar elemek a déli szláv nyelvekben. Az MTA 1884. évi Sámuel-díjával jutalmazott dolgozata. (Nyelvtudományi Közlemények, 1883; és külön: Bp., 1884)
Adalékok a magyar szókincs szláv elemeihez. (Magyar Nyelvőr, 1884)
Az altáji nyelvek számképzése. (Budenz Album. Budenz József huszonötéves nyelvészeti működése emlékére. Kiadják tanítványai. Bp., 1884)
A belviszonyragok használata a magyarban. Kunos Ignácczal. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok Köréből. XII. köt. 4. füz. Bp., 1884)
Votják nyelvmutatványok. Votják nyelvtanulmányok. 1. Bevezetés. Idegen elemek a votják nyelvben. (Nyelvtudományi Közlemények, 1885; és külön: Ugor Füzetek 5. Bp., 1885)
A föld-kisassszony násza. (Nemzet, 1886. márc. 18. és márc. 19.)
Újabb adalékok a magyar nyelv török elemeihez. (Nyelvtudományi Közlemények, 1886–1887)
A vogul nyelvjárások. Szóragozás és nyelvmutatványok. (Nyelvtudományi Közlemények, 1887)
Csuvas nyelvészeti jegyzetek. 1–4. (Egyetemes Philologiai Közlöny, 1887–1890; és külön: Bp., 1890)
Nyelvészeti tanulmányutam a vogulok földjére. Felolvastatott az MTA 1889. okt. 7-én tartott ülésén. 1–2. (Budapesti Szemle, 1889; és külön: Bp., 1889)
A magyar név eredete. (Ethnographia, 1890)
Vogul imádság. (Ethnographia, 1891)
A vogulok medveesküje. (Hunfalvy Album. Bp., 1891)
A vogulok vallásos költészete. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1892. máj. 2.; megjelent, kivonatosan: A magyar összehasonlító nyelvtudomány jövő feladatai címmel, Akadémiai Értesítő, 1892)
A votjákok közt. (Ethnographia, 1892)
A magyar népies halászat műnyelve. Adalék a magyar nép ős- és műveltségtörténetéhez. (Néprajzi füzetek. 1. Bp., 1893)
Adalékok az ugor-szamojéd nyelvhasonlításhoz. – Altáji elemek a szláv nyelvekben. – Magyar műveltségi szók kaukázusi nyelvekben. – A vogul evangélium ute szava. – Egy epe jelentésű szó az ugor nyelvekben. (Nyelvtudományi Közlemények, 1893)
A vogulok pogány ősvallása. (Ethnographia, 1893 és Akadémiai Értesítő, 1893)
A vogul nyelvjárások szóragozásukban ismertetve. Monográfia. (Ugor Füzetek. 11. Bp., 1894)
Ősi török-árja nyelvérintkezés. – A lapu és a nap szók magyarázatához. – Az ember szó magyarázatához. – A felső-lozvai vogul nyelvjárás. (Nyelvtudományi Közlemények, 1894)
A magyar fémnevek őstörténeti vallomásai. (Ethnographia, 1894 és Akadémiai Értesítő, 1894)
Adalékok az iráni műveltséghatás magyar nyelvhagyományaihoz. – Az ugorok legrégibb történeti emlékezete. – A Szeged vidéki magyar világteremtési regetöredékek változatai. – Magyar Leviátán regék. – A régi osztják társadalom. – Régi magyar népénekesek. – A nászadomány szokása a régi magyaroknál. (Ethnographia, 1894)
A hajnal szó újabb etymologiájához. – Az est eredete. – A vogul isten-nyila. (Nyelvtudományi Közlemények, 1895)
Török eredetű-e a magyar nemzet? – A magyar magánhangzók történetéhez. (Ethnographia, 1895 és Akadémiai Értesítő, 1895)
Az árják és ugorok érintkezései. – Farkaseskü a régi magyaroknál. – A magyar nemzetnév. – A magyar nemzet törökségéhez. – A török műveltséghatás kora. – Ad magnam Hungariam. – A régi magyar turul madárnév. (Ethnographia, 1895)
Az «ugor» népnevezet eredete. (Ethnographia, 1895; és Akadémiai Értesítő, 1896); Budenz József emlékezete. 1–2. Az MTA 1895. dec. 16-diki ülésén felolvasott emlékbeszéd. (Budapesti Szemle, 1896; és külön: Emlékbeszédek. Bp., 1896)
Iráni elemeka finnugor nyelvekben. (Nyelvtudományi Közlemények, 1896)
Törökségek a magyar nyelvszerkezetben. (Magyar Nyelvőr, 1896)
Néprajzi eredményeink és törekvéseink. – Adalékok a magyarok pogánykori vallásos képzeteihez. – A régi magyar lovas temetkezés keleti változatai. – A honfoglaló magyarok természetrajzi ismereteihez. – A Fekete-Kun sivatag. – A régi magyar Jenő személynév. (Ethnographia, 1896); A magyar–szláv ethnikai érintkezés kezdetei. (Ethnographia, 1897 és Akadémiai Értesítő, 1897)
A Dnjeper folyónak hun Var neve. – Régi bolgár–magyar népszokásbeli egyezések. – Az ugor-törökség szláv nyelvemlékeihez. – A Kaukázus vidéki magyarkutatás történetéhez. (Ethnographia, 1897)
Zichy Jenő gróf kaukázusi és közép-ázsiai utazásai. (Magyar Kritika, 1897–1898)
Az irtisi osztjákok néprajza. – Újabb adalék ad magnam Hungariam. – A régi magyarok farkasesküjéhez. – Véres kardnak körülhordozása. – Magyar–osztják esküformák. – A magyar ornamentika és a modern törekvése. (Ethnographia, 1898)
Egy déli osztják hősi ének. (Nyelvtudományi Közlemények, 1898–1899)
Kaukázusi hatás a finn–magyar nyelvekre. (Magyar Nyelvőr, 1899; németül is: Keleti Szemle)
A magyar–ugor nyelvrokonság legelső említése. – A lengyel népnév eredete. – A honfoglalás előtti magyar–szláv érintkezés bizonyítékaihoz. – A néptudomány mai állása s főbb módszertani elemei. – Magyar–zsidó folklore. – A feketévé változott fehér holló. (Ethnographia, 1899)
A vogul nép ősi hitvilága. (Nyelvtudományi Közlemények, 1899–1900)
Adalékok a magyar halotti szokások pogány hagyományaihoz. – Menyét mint a menyasszony jelképe. – Huszár szavunk eredete. (Ethnographia, 1900)
Kaukázusi hatás a finn–magyar nyelvekben. 1–2. (Magyar Nyelvőr, 1900)
A székely «Csík» helynév. – Hun nyelvemlékek szókincsünkben. (Ethnographia, 1901)
Adalékok a magyar nyelv régi török és mongol elemeihez. 1–2. – A sámán csuvas neve. (Nyelvtudományi Közlemények, 1902)
Baskír helynevek. – A moldvai csángók eredete. (Ethnographia, 1902)
Népies gyógymódok és babonák Hajdú megyében. – A vogul bolgárokról. 1–3. (Ethnographia, 1903)
Adalék közmondásaink és szólásaink eredetéhez. – Alán nyelvemlékek szókincsünkben. – Néhány szó a sumír rokonság védelmében. (Ethnographia, 1904)
Keleti típusú magyar varázsige. – A keleti törökök ősi rovásírásáról. – A kuruzsló bájitala. – A magyar őshaza kérdése. (Ethnographia, 1905)
A vajda halála. (Ethnographia, 1906)
Az ural-altáji nyelvek. (Egyetemes irodalomtörténet. IV. köt. Bp., 1907)
Adalékok a rontó bábuval való varázsláshoz. – A törökök Szerda asszonya. (Ethnographia, 1907)
A honfoglaló magyarság kende méltóságneve. – A jugor népnév élő emléke. – Tündér- és ördögféle mythikai lények a vogul néphitben. 1–3. (Ethnographia, 1909)
Die Weltgottheiten der wogulischen Mythologie. (Keleti Szemle, 1909)
A sámán istenidézés és bűbájosság a vogul-osztják hitéletben. (Ethnographia, 1910)
Az ural-altáji népek. (Egyetemes irodalomtörténet. I–IV. köt. Bp., 1911; és külön: Bp., 1911)
Emlékbeszéd Hunfalvy Pál r. és ig. tag fölött. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1911. márc. 20.; megjelent, négy részben: Budapesti Szemle, 1912; és külön: Emlékbeszédek. Bp., 1912)
Asszír nyomok finn–magyar nyelvekben. (Magyar Nyelvőr, 1912)
Zum Problem der Székler Runenschrift. (Keleti Szemle, 1914)
Vámbéry Ármin tudományos munkássága. 1–2. (Budapesti Szemle, 1915; és külön: Bp., 1915)
Jelentés az esztergomi fogolytáborban végzett votják nyelvi és néprajzi tanulmányaimról. (Akadémiai Értesítő, 1916)
Radloff Vilmos emlékezete. (Budapesti Szemle, 1918; és külön: Bp., 1918)
Az izraelita vallásoktatás újabb országos rendezésének előmunkálatai. (Morijah, 1930; és külön: Bp., 1930)
Farkastisztelet az ókor törökjeinél. – A magyar lovasélet ősisége. Még néhány szó a magyar lovasélet ősiségéhez. (Ethnographia, 1931)
Ősi magyar szerszámnevek. (Néprajzi Értesítő, 1936)
A magyar őshaza kérdése. (A finnugor őshaza nyomában. Vál., szerk. Kodolányi János. Bp., 1973)
Megvalósult gyermekálom. M. B. udmurtföldi útja. A naplót és a levelezést közreadja Kozmács István. (Pozsony, 2008)
szerk.: Nyelvőrkalauz. A Magyar Nyelvőr első tíz kötetének tárgymutatója. Összeáll. Kunos Ignáccal. (Bp., 1883)
Votják népköltészeti hagyományok. Az MTA megbízásából gyűjtötte és fordította M. B. (Bp., 1887)
Vogul népköltési gyűjtemény. Vogul szövegek és fordításaik. M. B. saját gyűjtése és Reguly Antal hagyományai alapján. I–IV. köt. I. köt. 1. füz. Regék és énekek. I. köt. 2. füz. Bevezetés, tárgyi és nyelvi magyarázatok. II. köt. Istenek hősi énekei, regéi és idéző igéi. III. köt. 1. füz. Medveénekek. IV. köt. 1. füz. Életképek: sorsénekek, vitézi énekek, állati énekek. Néprajzi apróságok. A vogul föld helynevei. (Bp., 1892–1896)
A votják nyelv szótára. – Lexicon linguae votiacorum. I–IV. füz. Az MTA megbízásából összeáll. M. B. A Marczibányi mellékjutalmát elnyert munka. (Bp., 1892–1896)
Déli osztják szójegyzék. Pápai Károly gyűjtése alapján összeáll. M. B. (Ugor Füzetek. 12. Bp., 1896)
Árja és kaukázusi elemek a finn–magyar nyelvekben. 1. Magyar szójegyzék. Összeáll. M. B. (Bp., 1901)
Wotjakische Volkslieder. Gyűjtötte, fordította, szerk. (Wien, 1926)
Blüten der ossetischen Volksdichtung. Gyűjtötte, fordította, szerk. (A Kőrösi Csoma Társaság Közép- és Kelet-ázsiai Bizottsága kiadványa. Bp., 1932)
A nyitrai, a nagyváradi és a budapesti Munk-család, valamint a nyitrai, a nagytapolcsáni, a balassagyarmati, a nagykanizsai, a szentesi és a budapesti Felsenburg-család genealógiája. Összeáll. M. B. Sajtó alá rend. Munkácsi Ernő. (Magyar zsidó családok genealógiája. 1. Bp., 1939)
Volksbräuche und Volksdichtung der Wotjaken. M. B. gyűjtését sajtó alá rend. Fuchs Dávid Rafael. (Suomalais-Ugrilaisen Seuran Toimituksia. 102. – Mémoires de la Société Finno-Ougrienne. Helsinki, 1952)
Manysi – vogul – népköltési gyűjtemény. III. köt. 2. füz. M. B. hagyatékának felhasználásával sajtó alá rend. Kálmán Béla. (Bp., 1952)
Asszony-unokája. Vogul népmesék. Artturi Kannisto, M. B. és V. N. Csernyecov gyűjtése alapján Vál., ford. és az utószót írta Gulya János. Ill. Sándor Péter. (Népek meséi. Bp., 1959)
Manysi – vogul – népköltési gyűjtemény. IV. köt. 2. füz. M. B. hagyatékának felhasználásával sajtó alá rend. Kálmán Béla. (Bp., 1963)
Wogulisches Wörterbuch. M. B. gyűjtése alapján átd., sajtó alá rend. Kálmán Béla. (Bp., 1986)
Leszállt a medve az égből. Vogul népköltészet. Gyűjtötte Reguly Antal és M. B. Vál., szerk., az utószót írta Kálmán Béla. (Bp., 1980)
Munkácsi ajándéka. – Podarok Munkácsi. M. B. műveiből és gyűjtéséből összeáll., sajtó alá rend. és a kísérő tanulmányt írta Uvarov, Anatolij Nyikolajevics. (Izsevszk, 1983)
A votják nyelv szótára. – Lexicon linguae votiacorum. I–IV. füz. Az MTA megbízásából összeáll. M. B. A Marczibányi mellékjutalmát elnyert munka. Hasonmás kiad. (Az Uralisztikai Tanszék Kiadványai. 1. Pécs, 1990)
Vogul Folklore. Vál., szerk., sajtó alá rend. Sadovsky, Otto von és Hoppál Mihály. (Istor Books. 4. Bp.–Los Angeles, 1995).
Irodalom
Irod.: Bán Aladár: M. B. vogul népköltési gyűjteménye. (Budapesti Szemle, 1911)
Kunos Ignác: M. B. (Nyugat, 1930)
Fokos Dávid: M. B. (Magyar Nyelvőr, 1930)
Solymossy Sándor: M. B. (Ethnographia, 1930)
Zsirai Miklós: M. B. Születésének 70. évfordulójára. (Magyar Nyelv, 1930)
Fokos Dávid: M. B. kézirati hagyatéka. (Magyar Nyelvőr, 1937)
Kunos Ignác: A csángók földjén Munkácsival. (Magyar Nyelvőr, 1938)
Fokos-Fuchs Dávid: M. B. Az Izraelita Magyar Irodalmi Társulatnak 1937. nov. 24-iki ülésén elmondott emlékbeszéde. (Bp., 1942)
Munkácsi Noémi: Egy nagy magyar nyelvész. M. B. élete. (Bp., 1943)
Kálmán Béla: M. B. emlékezete. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományi Osztálya Közleményei, 1960 és Magyar Nyelvőr, 1960)
K. Palló Margit: M. B. jelentősége a magyar turkológiában. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1960)
Harmatta János: M. B. mint a finn-ugor–iráni kapcsolatok kutatója. (MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Közleményei, 1960)
Korompay Bertalan: M. B. és a néptudomány. (Magyar Nyelv, 1961)
Apor Éva: Ossetic Material among the Literary Remains of Bernard Munkácsi. (Acta Orientalia, 1963)
Kálmán Béla: M. B. vogul szótára. (Magyar Nyelvjárások. XXII. köt. Debrecen, 1979)
Kálmán Béla: M. B. Kismonográfia. (A múlt magyar tudósai. Bp., 1981)
Kálmán Béla: M. B. anyaggyűjtő munkája. (Folia Uralica Debreceniensia, 1989)
Munk, Méir Ávráhám: Életem történetei. (Bp., 2002)
Kozmács István: M. B. és a magyar nyelvészeti terepmunka kezdetei. – Sipőcz Katalin: M. B. vogulföldi gyűjtése. – Bányai Viktória: M. B. tanfelügyelői tevékenysége. (Nyelvtudományi Közlemények, 2011).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2013
