Kádár Imre
író, költő, újságíró
Kheim Imre
Született: 1894. január 12. Komárom
Meghalt: 1972. november 13. Budapest
Család
Kikeresztelkedett zsidó családból származott. F: Izsáky Margit (1899–1977) író, újságíró, az első magyar női rendőri tudósító. Fia: Kádár János (1924–1944), a holokauszt áldozata.
Iskola
A komáromi bencés gimnáziumban éretts. (1911), a budapesti tudományegyetemen jogtudományi doktori okl. szerzett (1915); közben a Keleti Akadémián is tanult.
Életút
Az I. világháborúban frontszolgálatot teljesített, megsebesült, majd leszerelése után bekapcsolódott a Galilei Kör munkájába. Az összeomlás után részt vett az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság eseményeiben (1918–1919), a proletárdiktatúra bukása után Kolozsvárra költözött (1919). A kolozsvári Keleti Ujság munkatársa (1920), a Napkelet (1920–1922), a Kulissza szerkesztője (1922–1923), a Mai Világ (1927), az Erdélyi Hétfői Hírlap főszerkesztője (1928), a kolozsvári–nagyváradi Magyar Színház igazgató-rendezője (1933–1940). Az Erdélyi Szépmíves Céh és kiadóvállalatának egyik alapítója (1924). Áttelepült Magyarországra (1944), a Magyar Rádió (MR) munkatársa, magyar–román szakértője (1945–1948), a Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje sajtóosztályának vezetője (1948–1957). A Budapesti Református Teológiai Akadémián az Ökumenika Tanszék tanára (1952–1969), a Felekezettudományi Intézet alapító igazgatója (1969–1972).
Pályáját költőként kezdte, első versei a szimbolizmusból kinőtt avantgárd költemények voltak (Arany Őszentsége, 1912; Bujdosó ének, 1925). Drámái közül kiemelkedik A százegyedik c., az Erdélyi Helikonban megjelent tragédia (1922). Két regénye: A nászrepülés (1927) és A fekete bárány (1930) az erdélyi magyar próza klasszikusa. Egy evangelizációs igehirdetés hatására 16 éves fiával együtt kikeresztelkedett, és felvette a református vallást (1940). Áttérésétől kezdve elsősorban református teológiai kérdésekkel foglalkozott, jelentős missziós és diakóniai tevékenységet fejtett ki. Miután a dachaui koncentrációs táborban meggyilkolták a fiát, igehirdetéseiben a zsidó–keresztény megbékélést hirdette. Úgy vélte, hogy Jézus Krisztus halálával, a zsidókkal, az Ő emberi testében békéltetett meg: aki megbékél, azokkal, akik elítéltettek, magával veszi az Úr feltámadásának erejét is. A Megváltóban a zsidóság és a kereszténység Új Emberré vált, ezáltal minden gyűlölet „kirekesztetett.” Műfordítóként elsősorban kortárs román irodalmat tolmácsolt.
Szerkesztés
Az Út c. református egységes hetilap (1948–1956), az Egyházi Tudósítás–Hungarian Church–Ungarische Kirchlicher Nachrichtendienst c. folyóirat (1948–1957), a Református Egyház c. hetilap (1949–1956), a Képes Kalendárium, ill. a Képes Kálvin Kalendárium szerkesztője (1950–1956); a Theológiai Szemle főszerkesztője (1958–1972).
Főbb művei
F. m.: Arany Őszentsége. Versek. (Komárom, 1912)
Az idegen katona. Játék és pszichoanalízis egy felvonásban. (Kolozsvár, 1922)
A százegyedik. Dráma. (Cluj-Kolozsvár, 1922)
Bujdosó ének. K. I. versei. Kós Károly illusztrációival. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai. I. sorozat. 2. Kolozsvár, 1925)
Nászrepülés. Regény. I–II. köt. Kós Károly színes linóleummetszeteivel illusztrálva. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai. III. sorozat. 7–8. Bp., 1927)
A fekete bárány. I–II. köt. Regény. Tassy, Demian illusztrációival. Bibliofil kiadásban, kiadói félbőr kötésben, számozottan is. (Az Erdélyi Szépmíves Céh kiadványai. VI. sorozat. 7–8. és 9–10. Bp., 1930)
A fekete bárány. (Az Erdélyi Szépmíves Céh 10 éves jubileumára kiadott díszkiadás. Kolozsvár, 1934)
A fekete bárány. Regény. (3. kiad. Bp., 1937; finn nyelven: Jyväskylä, 1944)
A tudomány jégmezőiről Krisztus keresztjéhez. (Nyíregyháza, 1942)
Szedjétek össze a maradékot! Mit követel az Ige a testi és lelki Izráeltől? Prédikációk a zsidókérdésről. Az előszót írta Bereczky Albert. (Bp., 1943)
Érdekből tértem át. Vallásos röpirat. (Bp., 1946)
Keresztyéneknek a zsidóságról, zsidóknak a keresztyénségről. Többekkel. (Bp., 1946)
„Zsidóknak először meg görögnek…” Igehirdetések. (Az Evangéliumi Megújulás Munkaközössége Könyvei. 5. Bp., 1947)
Az egyház felelőssége Izráelért. A magyar evangéliumi zsidómisszió problémái. (Egyház a világban. Bp., 1948 és külön: Bp., 1948)
Theológiai tanulmányi konferencia a zsidókérdésről és a zsidómisszióról. (Útmutató a gyülekezeti misszió munkájához. Bp., 1948)
Az Ige Egyházának szolgálata a világban. Farkas Józseffel, Pákozdy Lászlóval. (A Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya kiadványa. Bp., 1949)
Egyházunk a világkereszténység békeharcában. (Képes Kálvin Kalendárium, 1953)
Ökumenikus szolgálataink 1953-ban. (Képes Kálvin Kalendárium, 1954)
Az ökumenikus mozgalom története és theológiai problémái. (A Budapesti Református Theológiai Akadémia története. 1855–1955. Bp., 1955)
Drezdától Buchenwaldig. (Képes Kálvin Kalendárium, 1955)
Egyház az idők viharaiban. A Magyarországi Református Egyház a két világháború, a forradalmak és az ellenforradalmak idején. (Bp., 1957; angolul: The Church in the Storm of Time. The History of the Hungarian Reformed Church during the Two World Wars, Revolutions and Counter-Revolutions. Bp., 1958; németül: Die Kirche im Sturm der Zeiten. Die Reformierte Kirche in Ungarn zur Zeit der beiden Weltkriegen, der Revolutionen und Konterrevolutionen. Bp., 1958)
szerk.: A népbiztos premierje. Az Erdélyi Helikon íróinak antológiája. 1924–1934. (Kolozsvár, 1934)
A magyar protestantizmus öt éve. 1945–1950. Szerk. Fekete Sándorral és Finta Istvánnal. (A Református Egyetemes Konvent Sajtóosztálya kiadványa. Bp., 1951)
ford.: A havas balladái. Román népdalok, dalok és románcok. Eredeti versmértékben fordította K. I. Tassy, Demian illusztrációival. 100 számozott példányban bibliofil kiadásban is. (Kolozsvár, 1932)
Caragiale, Ion Luca: Az elveszett levél. Vígjáték 4 felvonásban. Ford. (Román drámaírók könyvtára. I. köt. Kolozsvár, 1932)
Goga, Octavian: Manole mester. Színmű 3 felvonásban. (Román drámaírók könyvtára. II. köt. Kolozsvár, 1932)
Eftimiu, Victor: Prometheus. Tragédia 5 felvonásban. Ford. (Román drámaírók könyvtára. III. köt. Kolozsvár, 1932)
Minulescu, Ion: A szerelmes próbababa. Kiállítás 3 kirakatban. (Román drámaírók könyvtára. IV. köt. Kolozsvár, 1934)
Sadoveanu, Ioan Marin: A métely. Dráma 3 felvonásban. (Román drámaírók könyvtára. V. köt. 1934)
Kihajtott a Bükk levele. Román népballadák és népdalok. Szerk. V. András János és Domokos János. Az előszót írta Ortutay Gyula. Ford. Többekkel. (Bp., 1961)
A román irodalom kistükre. I. köt. Népköltészet, régi irodalom és klasszikus irodalom az 1848-as korszak végéig. Ford. Többekkel. (Bp., 1961)
Kósa György: Erdélyi havas balladák. Nyomtatott kotta. A román eredetit ford. K. I. (Bp., 1967)
Eckhart Mester: A nemes ember kereszténysége. Öt prédikáció. Ford. Balázs Bélával. (Regulus Kollekció. 2. Bp., 1997)
Mackintosh, Charles Henry: Elmélkedések Mózes 1., 2. és 3. könyvéről. Evangéliumi iratmisszió. Ford. Vida Sándorral és Zsigmondy Zsigmonddal. Az előszót Kiss Ferenc írta. (Jav. kiad. Dillenburg, 2000)
Mackintosh, Charles Henry: Elmélkedések Mózes 4. könyvéről. Evangéliumi iratmisszió. Ford. K. I. Átnézte és az előszót írta Kiss Ferenc. (Jav. kiad. Dillenburg, 2000).
Irodalom
Irod.: Erdélyi lexikon. Szerk. Osváth Kálmán. (Oradea-Nagyvárad, 1928)
Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. (Bp., 1929)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Halálhír. (Népszabadság, 1972. nov. 26.)
Finta István: Itt hagyott minket K. I. (Református Lapok, 1972. 49.)
K. I. (Theológiai Szemle, 1972)
Tóth Károly: K. I. emlékezete. (Képes Kalendárium az 1974. évre. Bp., 1973)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Az Erdélyi Szépmíves Céh írói. 1924–1944. 1990–1995. Összeáll. Tar Károly. (Kolozsvár, 1995)
Balogh Margit–Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon. 1790–1992. (Bp., 1996).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014
