Guttmann Béla

Született: 1899. január 27. Budapest
Meghalt: 1981. augusztus 28. Bécs

Család

Zsidó családból származott. Sz: Guttmann Ábrahám lámpagyári tisztviselő, Szántó Eszter. 

Életút

A Vasas (1913–1917), a Törekvés (1917–1920), az MTK (1920–1922), az SC Hakoah Wien (osztrák, 1922–1926), a New York Giants FC (1926–1928), a New York Hakoah FC (1928–1929), a Hakoah All Stars Brooklyn (1929–1930), a New York Soccer Club (1930–1931), a Hakoah All Stars Brooklyn (amerikaiak) labdarúgója (1931–1932); középfedezet.

 

Labdarúgóként olimpiai résztvevő (Gárdos Béla néven, 1924); magyar bajnok (1920/21 és 1921/22); osztrák bajnok (1924/25), USA-kupa győztes (1929), Négyszeres magyar válogatott (1921. jún. 5.–1924. máj. 29.: 1 gól). ). 

Az SC Hakoah Wien (osztrák, 1933–1935 és 1937–1938), az SC Enschede (holland, 1935–1937), az Újpest FC, ill. az ÚTE (1938–1940 és 1947), a Vasas (1945), a Ciocanul Bucuresti (román, 1945–1947), a Kispesti AC (1947–1948), a Padova Calcio (olasz, 1949–1951), az AC Triestina (olasz, 1951–1952), a Quilmes (argentin, 1952), az Apoel Nicosia (ciprusi, 1953), az AC Milan (olasz, 1953–1955), a Lanerossi Vicenza (olasz, 1955–1956), az FC Sâo Paulo (brazil, 1957–1958), az FC Porto vezetőedzője (portugál, 1958–1959 és 1973–1974). A portugál válogatott szövetségi kapitánya (1959–1960), a Benfica (portugál, 1959–1962 és 1965–1966), a Peñarol (uruguayi) vezetőedzője (1962–1963), az osztrák válogatott szövetségi kapitánya (1964), az FC Servette (svájci, 1966–1967), a Panathinaikosz (görög) vezetőedzője (1967), az Austria Wien (osztrák) technikai igazgatója (1973).

 

Edzőként BEK-győztes (1960/61 és 1961/62); Közép-európai Kupa-győztes (KK, 1939); magyar bajnok (1938/39 és 1946/47), olasz bajnok (1954/55), Sâo Paulo állam bajnoka (paulista, 1957), portugál bajnok (1958/59, 1959/60, 1960/61), uruguayi bajnok (1962), portugál kupagyőztes (1962

Az MTK-ban vált ismert labdarúgóvá, majd már mint kétszeres magyar bajnok szerződött a Hakoah Wienhez (amellyel megnyerte az első osztrák profi bajnokságot, 1924/25-ben). A Hakoah volt továbbá az első osztrák csapat, amelyik az USA-ban túrázott, Guttmann Béla New Yorkban telepedett le; a helyi Giants labdarúgója lett, ill. kezdeményezte a New Yorki Hakoah megalapítását (1928-ban). Még négy idényt töltött az USA-ban, s amikor visszatért Bécsbe, a Hakoahnál kezdte meg edzői karrierjét is. Az Anschluss után hazaköltözött: az Újpesttel érte el első jelentős edzői eredményét. Az első legendás újpesti csapat nagy fölénnyel lett bajnok (huszonhat mérkőzésből húszat megnyert, 107:26-os gólkülönbséggel, 1938/39-ben), valamint elhódította a KK-t is (1939-ben); az ÚTE-vel még egyszer bajnok lett (1946/47-ben). Az ÚTE után rövid ideig a Kispesti AC-t irányította, ám személyes konfliktusai Puskásékkal (ifj. és id. Puskás Ferenccel) távozásra késztették, bár egyes adatok szerint a magyar válogatottnál is segédkezett néhány hónapig – közelebbről nem ismert beosztásban. Elképzelhető, hogy felvetődött Guttmann Béla szövetségi kapitányi kinevezése is, az azonban biztos, hogy Puskással történt, máig sem tisztázott incidense ezt lehetetlenné tette (1949. ápr. 10-én, Prágában, EK-mérkőzésen már Sebes Gusztáv irányította a később Aranycsapatnak nevezett tizenegyet, Guttmann-nak viszont megengedték, hogy Padovába távozzon).

 

Első olaszországi éveiben nem volt sikeres: a Padova második idényében kiesett az I. osztályból, ezt követően olaszországi középcsapatoknál, ill. Argentínában és Cipruson edzősködött. Első igazán nagy sikerét az AC Milannál aratta (ahol Czeizler Lajost váltotta fel), s a kor meghatározó labdarúgói közül Lorenzo Buffon, Juan Schiaffino (uruguayi), Niels Liedholm és Gunnar Nordahl (svédek) játszottak a Guttmann által edzett bajnokcsapatban (1954/55-ben). Későbbi edzői pályafutásából kiemelkedik még a FC Sâo Paulóval megnyert állami bajnokság (paulista, 1957-ben). Vélhetően ő tette ismertté Brazíliában a 4–2–4-es hadrendet: a magyar edző segítője Sâo Paulóban ekkor Vicente Feola (1909–1975) volt, aki egy évvel később irányította a hasonló stílusban, első világbajnoki címét megszerző brazil válogatottat. Brazília után Portugáliába szerződött, s itt érte el legjelentősebb edzői sikereit. Pályafutása első évében az FC Portóval megnyerte a bajnokságot (1958/59-ben), majd a következő évben, rekordáron „átigazolt” a Benficához. Guttmann első három portugáliai évében csapataival összesen négy bajnoki vereséget szenvedett, azaz minden bizonnyal ő volt 1958–1962-ben a világ legeredményesebb edzője. Egyúttal megnyerte kétszer a BEK-et (1960/61-ben és 1961/62-ben) megtörve ezzel a Puskással felálló Real Madrid hegemóniáját. Portugáliában visszatért az ötcsatáros játékhoz, ám a játékrendszer inkább az Aranycsapat játékára emlékeztetett: az egyik szélső gyakran egy sorral később csatlakozott a támadáshoz, míg az egyik hátvéd egy sorral előbb mozgott, segítve a középpályásokat jobban átlátva a támadásokat-védekezéseket (maga Guttmann is középfedezet volt). A Benfica – Európa braziljai – sikerének másik oka, a portugál gyarmatokról felkerült fekete futballtehetségek felfedezése és tervszerű menedzselése, folyamatos beépítése. Guttmann Béla fedezte fel Portugália számára Eusebiót (1942–2014), Costa Pereirát, Colunát Mozambikból, ill. José Aguas Angolából. Portugália után már jelentősebb sikereket nem ért el, jóllehet még évekig edzőként tevékenykedett: összesen tizenkét ország huszonöt csapatát irányította, volt portugál és osztrák szövetségi kapitány is. 

Emlékezet

Ausztriában, Bécsben hunyt el, a helyi Zentralfriedhofban nyugszik. Életéről Csaknády Jenő írt monográfiát. 

Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014