Kalmár János
gépészmérnök, hadtörténész, művészettörténész
Született: 1889. augusztus 27. Mád, Zemplén vármegye
Meghalt: 1977. február 8. Budapest
Család
Sz: Kalmár János kovács iparos, majd uradalmi intéző, Koscsák Mária. F: Petzold Valéria. Gyermektelen.
Iskola
A gimnázium alsó osztályát Kassán végezte, egy évi műhelygyakorlat után uo. felsőipari iskolát végzett (1917), magánúton éretts. (Miskolcon, 1924). A József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1929), a bécsi tudományegyetemen fegyverrégészeti tanulmányokat folytatott (1930–1931), Bécsben (1932–1935) és Berlinben állami ösztöndíjas (1935), a Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1938).
Életút
Az I. világháború végén katonai szolgálatot teljesített (1917–1918; tűzmesterként szerelt le), az összeomlás után az ózdi vasgyár esztergályosa, ún. modellasztalosa és műszaki tisztviselője (1920–1924). Tanulmányai befejezése után a József Műegyetem Gépészmérnöki Osztály Általános Géptani és Géprajzi Tanszéke tanársegéde (1928–1929). A Hadtörténeti Múzeum Fegyverrégészeti Osztályának segédőre (1929–1930), a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Történeti Osztályának őre (1930–1939), a Fegyvertár, ill. a Fegyvergyűjtemény őre (1939–1952), osztályvezetője és tud. főmunkatársa (1952–1961).
Kora és késő középkori magyar fegyverek, ill. a népvándorlás kora fegyvereinek történetével foglalkozott, Tóth Zoltánnal (1888–1958) vezető szerepet játszott az MNM Fegyvergyűjteményének (= Fegyverrégészeti Osztály) megszervezésében. A II. világháború végén munkaszolgálatosokkal ásatásokat végzett Fülek várában (1944), az újabb katonai szolgálat elől a lengyelországi Teschenbe szökött, utóbb az ausztriai Ternbergben tartózkodott (1944 vége–1945 eleje). Hazatérése után igazolták, a munkaszolgálatot végzettek kiálltak emberséges magatartása miatt (valószínű azonban, hogy mégis a füleki ásatások vezetése miatt tört meg tudományos karrierje.) Fémrestaurátori és fémkonzerváló tevékenysége is értékes. Számos tudománynépszerűsítő könyvet írt és szerkesztett.
A 20. század egyik jelentős fegyvertörténésze volt. Egyetemi doktori dolgozatát a magyar kardművészet történetéről írta (1938), majd érdeklődése a többi kézifegyver története és művelődéstörténete felé fordult. Régi magyar fegyverek (1944) címmel elkészült monográfiájából kívánt habilitálni, ám a felbecsülhetetlen értékű kézirat Budapest ostroma idején megsemmisült. Nyugdíjba vonulása után folytatta munkáját (végül is a magyar hadtörténet klasszikus műve halála előtt néhány évvel jelent meg, ezen a címen, 1971-ben). Német nyelvű írásai Johannes von Kalmár néven jelentek meg.
Elismerés
Szocialista Kultúráért (1955).
Főbb művei
F. m.: Múzeumunk török fegyverei. (Hadi Múzeumi Lapok, 1926)
Magyar szablyák a m. kir. Hadtörténeti Múzeumban. – Szélpuskáink. – (Hadi Múzeumi Lapok, 1928)
Hadtörténeti emlékeink idegenben. (Magyar Szemle, 1934) Az első magyar hátultöltő puskáról. (Hadtörténelmi Közlemények, 1935)
A magyar kard fejlődése. (Magyar Szemle, 1935)
Säbel und Schwert in Ungarn. (Zeitschrift für historische Waffen- und Kostümkunde, 1936)
A magyar kard művészete. – Der ungarische Prunksäbel. Kismonográfia és egy. doktori értek. is. (A Pázmány Péter Tudományegyetem Művészettörténeti és Keresztényrégészeti Intézetének Dolgozatai. Bp., 1938)
A lovassport a XVIII. században. – Régi magyar nyergek. (Szent György [folyóirat], 1938)
A hadiröppentyű története. – A petárda a XVI–XVII. század várostromainak szolgálatában. (Hadtörténelmi Közlemények, 1939)
Régi lőporvizsgáló készülékek. (Magyar Lövész, 1939)
Adatok a szélpuska történetéből. (Magyar Lövész, 1940)
A Róka–Halász rendszerű levegőnyomásos aknavetők. (Technika, 1940)
A szombathelyi olasz tőr és rokonai. (Dunántúli Szemle, 1941)
A pécsi sisak a honfoglalás körüli időkből. (Pécsi Szemle, 1941)
Dobzse László pápai díszkardja. (Gerevich Emlékkönyv. Bp., 1942)
Népvándorlás kori akasztóhorgok és veretek. – Az avar nyílhegy. (Archaeologiai Értesítő, 1944)
Hadizászlók. (Magyar Honvéd, 1947)
Magyar főpapi harcikalap a XVI. század második feléből. (Magyar Múzeum, 1947)
Dunazárólánc a XVI. századból. (Budapest [folyóirat], 1947)
Magyar huszárábrázolásos kályhacsempe. (Magyar Művészet, 1948)
A magyar huszártorna fegyverei. – Magyar lóhomlokdísz a XVI. századból. (Magyar Múzeum, 1949)
Magyar középkori hajítóbárdok. (Antiquitas, 1950)
Parittyaábrázolásos kályhacsempe a XV. századból. (Archaeologiai Értesítő, 1950)
A bécsi fegyvergyűjtemény. Mátyás király vértezete. (Archaeologiai Értesítő, 1951)
Számszeríj felhúzóhorgok a XV. századból. (Archaeologiai Értesítő, 1952)
Magyar huszársarkantyúk a XVI. század derekáról. (Archaeologiai Értesítő, 1954)
Régi vadászfegyverek. (Tata, 1955)
Önműködő vadászpuskák a XVII–XVIII. századból. (Magyar Vadász, 1957)
A Báthoriak emléktárgyai. (Nyírbátor, 1958)
Két középkori kardról. – A Történeti Múzeum Fegyvertárának középkori sisakjai. (Archaeologiai Értesítő, 1958)
A füleki – Filakovó – vár 15–17. századi emlékei. (Régészeti füzetek. II. 4. Bp., 1959)
A Báthoriak címeres kőemlékei. Szalontai Barnabással. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1959)
Hegyestőr és a lóravaló pallos a magyar huszár szolgálatában. (Folia Archaeologica, 1959)
Lóra való szájkosár a XVI. századból. (Magyar Állatorvosok Lapok, 1959)
A magyar huszártorna fegyverei. (Bp., 1960)
Fegyverzetet jelző medaillonok és bélyeggel jelzett sodronypáncélok. (Archaeologiai Értesítő, 1960)
A petárda szerepe Győr visszafoglalásánál. (Arrabona, 1961)
Az ozorai középkori hajítóbárd. (Ozorai Évkönyv, 1961)
Ingelri kard a Történelmi Múzeumban. (Archaeologiai Értesítő, 1961)
A buzogány. (A Nyíregyházi Jósa András Múzeum Évkönyve, 1961)
A keréklakatos puskáról. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1963)
Magyar fegyverek a XVIII. századig. Benyújtott kand. értek. (Bp., 1964)
A középkori számszeríj. (Technikatörténeti Szemle, 1964)
Népvándorlás kori sisakok. (A Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1964 és külön: Pécs, 1964)
Zrínyi-fegyverek. (A Janus Pannonius Múzeum füzetei. 7. Pécs, 1965)
Szőlővásárlás a Tokaj hegyalján, 1588-ban. (A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 1969)
Régi magyar fegyverek. Monográfia. (Bp., 1971)
helytörténeti műve: Mád, Tokaj hegyaljai község élete a XVI–XVIII. században. Mád „falukönyve.” (Mád, é. n.).
Irodalom
Irod.: Művészeti lexikon. I–IV. köt. Felelős szerk. Lajta Edit. (Bp., 1965–1968)
Temesváry Ferenc: K. J. (Magyar múzeumi arcképcsarnok. Bp., 2002).
Megjegyzések
Lexikonok téves születési éve: 1899! Anyakönyvi adatai szerint 1889-ben született!
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelenés: nevpont.hu, 2014
